Békés Megyei Népújság, 1967. november (22. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-23 / 277. szám

1967. november 23. 2 Csütörtök Feszült helyzet Cipruson Nicosia Kedden este Cipruson, a sziget különböző részein folytatódott a bombamerényietek sorozata. így pokolgép robbant Famagusztában a szakszervezeti központ épületé­ben, Ktima városában a görög és a török negyed határán, végül ma­gában Nicosiában egy útmenti árokban. A robbanások emberélet­ben nem okoztak kárt, de tovább fokozták a feszültséget. Az AFP egy nicosiai jelentésé­ben rámutat, hogy egyéb esemé­nyek is döntő fordulat bekövet­keztét jelzik. Megemlíti, hogy Ma- kariosíz összehívatta a helyi gö- biztossal, valamint Görögország és az Egyesült Államok nagykövetei­vel tárgyalt és Kiprianu külügy­miniszter is fogadta a nagyhatal­mak diplomáciai képviselőit. Ma- kariosz összehívatta a helyi gö­rög lapok szerkesztőit, felkérte őket, tartózkodjanak minden olyan jellegű hír közlésétől, amely pánikot okozhat vagy katonai tá­jékoztatásul szolgálhat az ellen­ségnek. Végül a szerdára kitűzött összes sportversenyeket lemond­ják. ! Az angolok két ciprusi támasz­pontjának parancsnokai utasítást adtak a támaszpont személyzeté­nek, hogy újabb rendelkezésig maradjanak a támaszpontokon és ne utazzanak Nicosiába. Athénben kedden híresztelések terjedtek el a részleges mozgósí­tásról. A görög fegyveres erők riadókészültsége tovább tart. Gö­rögország és Törökország között megszüntették az autóbusz-össze­köttetést. Megfigyelők egybehang­zó véleménye szerint a kedd esti hangulat 1964 nyarára emlékez­tet, amikor a török flotta készen állt arra, hogy Ciprusra induljon. A feszült helyzet ellenére az Egyesült Államoknak nincs szán­dékában, hogy állampolgárait el­szállíttassa Ciprusról. Egy kedd esti Reuter jelentés szerint a török külügyminisztéri­umban bejelentették, hogy Görög­ország kétoldalú megbeszéléseket javasolt Törökországnak a ciprusi helyzetről. A javaslatra a török kormány még nem válaszolt. (MTI) Dr. Gergely István miniszterhelyettes előadói beszéde a Körösvidéki Napokon összecsapások Kínéban Peking Sanghajban ismét megkezdő­dött a „belső háború”, fokozód­nak a fegyveres összetűzések az egyes „forradalmi szervezetek” között, támadják a „forradalmi •bizottságokat”. A CTK pekingi tudósítója a Venhui Bao című lap alapján be­számol a sanghaji helyzetről. A lap megjegyzi, hogy az utóbbi időben Sanghaj utcáin a bíráló plakátok helyett a „belső háború­ra” felhívó jelszavak jelentek meg. Sanghajban egyes helyeken és szervezetekben újra összetűzé­sek robbantak ki a különböző tö­megszervezetek csoportjai között. Az idézett lap szerint a helyzetet súlyosbítja az, hogy az igazi el­lenségeket, Liu Sao-csi híveit már nem bírálják és végrehajt­hatják „ellenforradalmi” tervei­ket. „A forradalmi szervezeteken” belüli összetűzések felújulása fi- Igyelhető meg az utóbbi időben Pekingben is. A népi egyetemen és a mezőgazdasági főiskolán a két csoportosulás hívei közölt súlyos verekedésre került sor. (MTI) Súlyé s harcok dúlnak Pels To környékén Saigon A Dák To-i amerikai támasz­pont környékén fekvő 875-ös ma­gaslat birtoklásáért szerdán haj­nalban a megfogyatkozott ameri­kai ejtőernyősök döntő támadást indítottak. Az UPI amerikai hír- ügynökség tudósítója, aki egy he­likopter fedélzetéről figyelte az ütközetet, a hajnali órákban arról számolt be, hogy tengerészgyalog­ság egységei már csak körülbelül 25 méternyire vannak a csúcs­tól, a hátralevő távolság azonban „kínosan nagynak tűnik”. Dak To, a közép-vietnami fenn­sík egyik megerősített amerikai táborának színhelye. A hadmű­veletek körülbelül három héttel ezelőtt kezdődtek meg ezen a te­rületen. A tábortól 19 kiloraéter­zé is esett egy repeszbomba, amely megölte az amerikaiak harminc emberét. „Légitámadás légitáma­dást ért, nem tudnám elmondani, hányat hajtottak végre a magaslat felett, de legalább százszor, vagy még többször húztak el és na­palmmal, repeszbombával, lán­cos bombával támadták az állá­sokat” — jelentette az UPI mun­katársa. (MTI) (Folytatás az 1. oldalról.) legyen biztosítva az iparosított, szerelés jellegű építkezés. A továbbiakban arról szólt, hogy a mezőgazdaság kérni zálása a korszerű nagyüzemi termelés fontos alapfeltétele. A mezőgaz­daság mind több műtrágyát és növényvédőszert igényel. Ugyan­akkor nincs elegendő mennyisé­gű műtrágya. Különösen a nit­rogéntartalmú műtrágya gyártá­sában észlelhető lemaradás. A szállítási költségek csökkentése érdekében mind jobban előtérbe kellene venni az összetett mű­trágyák gyártásának szervezését és a műtrágyák tárolási veszte­ségeinek csökkentését, a korszerű műanyag zsákos csomagolás be­vezetését. Ezután a gazdaságirányítás új rendszerének jelentőségéről, az ipari és a mezőgazdasági árszín­vonal közelítéséről, a jövedel­mező gazdálkodás feltételednek megteremtéséről beszélt, majd a mezőgazdasági termelés speciális sajátosságaival és a fejlesztés problémáival, feltételeivel fog­lalkozott. Hangsúlyozta: a termő­föld legdrágább nemzeti kincsünk, éppen ezért a talaj termékenysé­gének fenntartása, javítása a technikai fejlesztés alapvető problémája. Megemlítette, hogy különféle kísérletek alapján meg­állapították, hogy a szerves- és mű­trágya-ellátás jelenlegi színvona­lán a termésnövelés mintegy 82 százalékban a műtrágyaadagok­tól függ. A többtermelés függvé­nye a növények vízigényének megfelelő kielégítése, az öntözé­ses gazdálkodás is. Ezután a ge­netikai .lehetőségeket méltatta. Elmondotta, hogy a genetikai le­hetőségek jobb kihasználását je­lentené, ha — a korszerű techni­ka egész területének felhasználá­sa mellett — az állatok fajlagos takarmányfelhasználását leg­alább 15—20 százalékkal tudnánk javítani. Ez reális elképzelés! En­nek megvalósításával 8—900 ezer hold takarmánytermő terület ter­mését tudnánk felhasználni több állat tartására. Az élenjáró me­zőgazdasággal rendelkező álla­mok 'fajlagos takarmányfelhasz­nálása átlagban 30—40 százalék­kal kedvezőbb a mienkénél. Ha­sonló tartalékaink vannak a be­takarítási és a tárolási vesztesé­gek csökkentésében is. Ha a vesz­teségeket minimálisra tudnánk csökkenteni, felszámolhatnánk a takarmányimport nagy részét. Évente 50—60 ezer vagon takar­mány megy veszendőbe. Túlzás nélkül állapítható meg — mondotta —, hogy a mezőgaz­dasági termelésben — hozzávető­leges becslés szerint — mintegy 30—50 százalékos tartalékkal ren­delkezünk, ezek kiaknázásával sem érnénk el azonban lehetősé- 1 gednk felső határát. Véget ért a haditanács — Westmoreland újságírók előtt Washington Johnson elnök családjával együtt, kedden este nyíre délnyugatra fekszik a 875-ös egyim> kedden este texasi birto- magasiat, amelyről a környéket! kára utazott, a „hálaadás ünne- ellenőrizni lehet. i pére”, miután befejezte tanácsko­Az amerikai tudósító, Thomas zásait a vietnami háborúról a Cheathan, madártávlatból látta,! kormány többi vezetőjével, vala­hogy a 173. amerikai légideszant- mlnt Westmoreland tábornokkal, dandár közkatonái lángszóróval a Vietnamban levő amerikai csa- rohamozzák a dombtetőn létesített 1 patok főparancsnokával és Bun- parüzán-fedezékeket A gerillák j kér saigoni nagykövettel. A hadi- _ jelentette rádión Cheathan - tanácsról a Feher Ház sajtófo­változatlanul kezükben tartották, nöke> csupán azt mondta, hogy-a , , .megbeszéléseken „altalaban atte­a dombtetőt és a domboldalt. j kintették„ a hadihelyzetet, drá­Az ostromlók légi támogatást is mai döntést nem hoztak, kapnak. A domb fölött félpercen- ! pi77Pi egyidőben bejelentették, kint, süvöltve száguldanak el a kogy a Pentagon januárban 34 fedélzeti fegyverekkel lövöldöző ezer újoncot hív be a hadsereg­amerikai hőlégsugaras gépek. A ! be, ami 14 hónapja a legnagyobb Magaslatot ostromló katonák kö-1 létszám. Gergely elvtárs a továbbiakban a mezőgazasági termelésfejlesztés üzemi vonatkozásait elemezte. Hangoztatta, hogy a technikai fejlesztés tudományos és gyakor­lati eredményeinek hatása végső fokon a mezőgazdasági termelő­üzemekben realizálódik. Üzemi vonatkozásban a technikai fej­lesztés a gazdasági eredmény ja­vítását, a jövedelmezőség növelé­sét szolgálja. Célja: a fajlagos ho­zamok növelése, a fajlagos ráfor­dítások csökkentése, a minőség javítása, illetve az igényeknek megfelelő választék biztosítása. Beszélt ugyanebben a témakörben a népgazdasági és az üzemi ér­dekről. Ezek gyakran nem esnek egybe, hiszen az üzem nem min­den esetben érzékelheti a techni­kai fejlesztés végrehajtását, eset­leg gyorsítását. Éppen ezért eb­ben az esetben fontos szerep jut az érdekeltség közgazdasági esz­közökkel való megteremtésének. Dr. Gergely István előadását mindvégig nagy érdeklődéssel kí­sérték a résztvevők. Az előadás után sor került a III. Körös­vidéki Napok első rendezvényére; a halászati eszközök kiállításának megnyitására. A rendező szervek itt mutatják be a Körösök vidé­kén használatos, sajátos halászati felszereléseket, melyekkel éppen a napokban két óriás-harcsát fog­tak. Mindkét harcsát bemutatják a kiállításon. A halászati eszkö­zök kiállítását dr. Szalai Mihály tudományos kutató, a Szarvasi HAKI vezetője nyitotta meg, dél­után belvízrendezési, öntözéses gazdálkodási, valamint állategész­ségügyi ankét volt. D. K. Magjai* hajók az Indiai-óceánon Westmoreland tábornok — a Fehér Házban elköltött „munka­reggeli” után — az országos saj­tóklubba hajtatott. A megjelent újságírók előtt bizakodással be­szélt az amerikai kilátásokról. Azt mondta, hogy jövőre bekö­szön a háború negyedik, „utolsó” szakasza, ahol már lehetővé vá­lik, hogy az amerikai katonaság­ra nehezedő terhekben a dél-vi­etnami hadsereg is nagyobb mér­tékben osztozzék. Kijelentette: a dél-vietnami hadsereg új fel­szerelést kap, hogy ezzel is fo­kozzák hatékonyságát Jövőre — Westmoreland szerint — a dél­vietnami katonákat nagyobb számban küldik a közvetlen frontvonalba és a demilitarizált övezetbe. (MTI) A magyar tengerhajózás szü­letési évének 1935-öt tekintik a szakemberek. Ebben az évben je­lent meg a Dunán az első ma­gyar Duna-tengerjáró, a 450 ton­nás „Budapest”, majd röviddel utána az 560 tonnás „Szeged”. A tapasztalatokból azonban csakha­mar kiderült, hogy nem ez a Du­na-tenger járók optimális nagysá­ga: jóval nagyobbak építésére is van mód. Néhány év alatt vízre bocsátottak négy, egyenként 1000 —1200 tonnás Duna-tengerjárót, melyekkel Magyarország összes hasznos hajótere a két világhábo­rú között elérte az 50—60 000 ton­nát. Jelenleg 11 Duna-tengerjáró ha­jónk van, amelyek főleg a Föld­közi-tenger keleti medencéjét ke­resik fel. Az 1965-ben beszerzett négy új, egyenként 1500 tonnás hajó azonban új kikötők felkere­sését is lehetővé tette. így eljutot­tak magyar hajók a Szuezi-csa- tornán keresztül a Vörös-tenger partján levő szudáni és etiópiai kikötőkbe is, sőt már Adent is érintették. Az Adriai-tengeren vi­szont a hagyományosan használt Rijekán és Triesten kívül felke­restek olasz kikötőket is. Ezzel hozható összefüggésbe, hogy míg 1960-ban a magyar ten­gerjáró hajók összforgalma még csak 91 200 tonna volt, 1966-ban ez a mennyiség már 259 800 ton­nát tett ki. A MAHART további terveiben nagyobb, mélytengeri útra is al­kalmas hajók beszerzése szerepel. Első lépésként két ilyen hajót ren­deltek Bulgáriától: az elsőt, a „Bu­dapestet” ez év június közepén bo­csátották vízre Várnában. A 6200 tonnás hajó előreláthatólag Re- nyiben veszi fel az uszályokról át­rakott árut és India partjai felé közlekedik majd. Eddig magyar hajók — építé­süknél és méreteiknél fogva — nem vállalkozhattak a Földközi- és Vörös-tengeren kívüli utakra. Éppen ezért különlegesnek kell tekintenünk egyik hajónk útvona­lát, amely a Szuezi-csatorna lezá­rása miatt Afrika megkerülésére kényszerült. Október 16-án indult el az etiópiai Massawa-ból, Mom­basa érintésével Cape Townban kötött ki, majd november 16-án folytatva útját, várhatóan decem­ber 1-én már Dakarban lesz. In­nen Gibraltáron keresztül éri el Rijekát. Feltehetően sok hasznos tapasztalatra tesznek majd szert tengerészeink későbbi feladataik megoldásának megkönnyítésére is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom