Békés Megyei Népújság, 1967. november (22. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-23 / 277. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek f A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYErTANÁCS LAPJA 1961?. NOVEMBER 23., CSÜTÖRTÖK Ara: 60 fillér XXII. ÉVFOLYAM, 277. SZÁM A béremelések forrása Mivel a gazdasági mecha­nizmus reformja a vállalatok gyakorlati feladatává vált, egyre konkrétebben körvona­lazódnak a közeljövő kérdései is. Napjainkban gyakran fog­lalkoztatja az embereket; hogy milyen béremelésekre számít­hatnak 1968-ban. Az eddigi gyakorlat szerint a lebontott népgazdasági tervek — lénye­gében a végzett munka szín­vonalától, eredményességétől függetlenül — az állami költ­ségvetés terhére biztosították a vállalatok évi másfél-két­százalékos bérfejlesztését. A vállalatok 1968-ra már nem kapnak központi tervutasítá­sokat, önállóan határozzák meg feladataikat és a végrehaj­táshoz szükséges eszközöket is. Ezzel megszűnik a béreme­lések eddigi egyenlŐsdi gya­korlata a vállalatok között. Minden vállalat ugyanis saját részesedési alapja terhére emelheti csak januártól a dol­gozók keresetét. A részesedési alap nagysága pedig attól függ, hogy milyen nyereséget ér el a vállalat 1968-ban. A vállalatok tehát már jövőre eredményeiktől függő­en, különböző mértékben emelhetik a dolgozók bérét. Hogy a két szélsőséget említ­sük: lesz, ahol változatlanok maradnak az átlagbérek, má­sutt viszont esetleg négy szá­zalékkal is növekednek. A négy százalék az átlagbérek emelésének felső határa 1968- ban! Ez átmeneti korlátozó in­tézkedés és mindenekelőtt azért szükséges, hogy a mun­kabérként kifizetésre kerülő jövedelmek mértéke ne halad­ja meg a józan számítások sze­rint előteremthető árualapok színvonalát Ennek a követel­ménynek szigorúan eleget kell tenni, ha biztosítani akarjuk az életszínvonal stabilitását és emelését, ha elejét kívánjuk venni az inflációs jelenségek­nek. A béremelések felső ha­tárának maximálása azért is indokolt, nehogy esetleg az egyes vállalatok 1968-ban el­hamarkodottan olyan béreme­léseket eszközöljenek, amelyek fedezetét a későbbi években nem tudják majd előterem­teni. (Mint ismeretes, a mun­kások alapbérét akkor sem lehet csökkenteni, ha a válla­lat veszteséggel dolgozik.) Helyenként tévesen értel­mezték az 1968. évi négyszá­zalékos béremelési lehetősé­get, s arra számítottak, hogy ez — a korábbi évekhez ha­sonlóan — valamennyi válla­latnál automatikusan megva­lósulhat Valójában nincs szó ilyen egységes és általános béremelésről. Ez ellenkeznék is a reform elveivel, de leg­főképpen anyagi lehetősége­inkkel. A túlzó várakozások­nak nincs reális alapja, a vál­lalatoknak előreláthatóan csak egy töredéke él majd a négy- százalékos béremeléssel, mint maximális lehetőséggel, s a többségük — mert gazdasági eredményük csak ennyit en­ged — kénytelen lesz beérni a szolidabb egy-két százalékkal. Az anyagi érdekeltség új rendszere 1968-tól megszünteti tehát a vállalatok közötti egyenlősdit a bérezésben. A vállalatokon belül már nehe­zebb szakítani a kialakult gyakorlattal, az egyenlősdi hagyományaival, amely a kö­zépszerűséget erősíti és fékezi a kiugró teljesítményeket, a tehetségek érvényesülését, ál­talában a képesség szerinti munkát. De azért remélhető­leg mégsem marad minden teljesen a régiben. Az egyen­lősdi ellen ható új összefüg­gésre ezúttal nem árt külön is kitérni. Mivel a dolgozók személyi jövedelmét (bérét, fizetését, prémiumát, jutalmát, nyere­ségrészesedését) ezután egysé­gesen a vállalati nyereség nagyságától függő részesedési alap terhére növelhetik, a bér­emelésekre fordított összegek tulajdonképpen levonást jelen­tenek ebből a közös vállalati alapból. Ha a béremelést azon­ban a több és jobb munka ha­tékony ösztönzésére a teljesít­mények szerint differenciált kereseti arányok kialakítására fordítják, akkor a felhasznált összeg többszörösével növeked­het a vállalati nyereség és a részesedési alap. Ez a gyakor­latban azt jelenti: ha mond­juk a vállalatnak kétszázalé­kos átlagbéremelésre van le­hetősége, ebből azoknak, akik erre rászolgálnak, akár 10—15 százalékkal is növelhető az alapbérük, míg másoknak ter­mészetesen változatlan marad. A kulcsemberek fokozottabb megbecsülése révén, javul a vállalati munka eredményes­sége, létrejönnek azok a gaz­dasági feltételek, amelyek szé­lesebb körű és nagyobb mérté­kű béremeléshez szükségesek. A vállalatok 1968-tól tehát önállóságot kapnak a béreme­lésekben, s ennek csupán anyagi lehetőségei és átmene­tileg a négyszázalékos plafon szab határt. A dolgozók egyéb jövedelmei viszont a jó mun­ka esetén máris központi kö­töttségek nélkül növekedhet­nek. Ezért az 1968-ban képző­dő részesedési alap terhére ér­demes konkrét feladatokhoz kötött jutalmat, vagy célpré­miumot fizetni a dolgozóknak, amely hozzájárul majd a mi­nőség javításához, az ésszerű anyagtakarékossághoz, a gyártmány- és gyártásfejlesz­téshez, a változó piaci igények rugalmas követéséhez, vagy­is a vállalati nyereség és a ré­szesedési alap számottevő nö­veléséhez. Kovács József A mezőgazdasági termelés növelése a nagyüzem és a korszerű technika térhódításán alapul Dr. Gergely István miniszterhelyettes előadói beszéde a III. Körösvidéki Napokon Tegnap délelőtt Békéscsabán a Brigád moziban Csatári Bélának, a megyei tanáos vb-elnökhelyet- tesének megnyitó szavaival kez­detét vette a III. Körösvidéki Mezőgazdasági Napok programja. A szakember-nagygyűlésen meg­jelent dr. Gergely István, a me­zőgazdasági és élelmezésügyi miniszter helyettese, Zalai György, a párt megyei bizottsá­gának titkára, Kiss István, a TIT országos titkára, dr. Varró József, a TIT országos tudományos tit­kára, Wesselinov Evtim. a szó­fiai . Kísérleti Mezőgazdasági In­tézet igazgatója, Parpala Oprea, a bukaresti Közgazdasági Aka­démia egyetemi tanára. A néző­tér széksoraiban Békés megye állami gazdaságainak, termelő- szövetkezeteinek vezetői foglal­tak helyet Az ünnepélyes megnyitó után dr. Gergely István előadói beszé­dével megkezdődtek a tudomá­nyos előadássorozatok. A mi­niszterhelyettes előadása a mező- gazdasági termelés fejlesztésének technikai és közgazdasági vonat­kozásait ölelte fel. Hangoztatta: a mezőgazdasági termelés előtt álló társadalmi célkitűzések egybe­esnek a lakosság élelmiszerszük­ségletének folyamatos biztosítá­sával, az exportkötelezettségek teljesítésével, növelésével, az ipar mezőgazdasági eredetű nyers- anyagigényének kielégítésével, végül a mezőgazdasági termelés és felhasználás biztonsága, stabi­litása megfelelő állami tartalé­kok képzését is megköveteli. A szocialista mezőgazdaság ki­emelkedő eredménye — mondot­ta a továbbiakban — az átmeneti időszak kettős feladatának sike­res megoldása. Ezen alapul a harmadik ötéves terv célkitűzése is, amely a növénytermesztésben évenként 2,8—3, az állattenyész­tésben pedig 2,4—2,5 százalékos termelésnövekedést irányoz elő. A mezőgazdasági termelés ál­talános fejlesztésén belül főbb célkitűzéseket is meg kell. való­sítanunk. Ezek: az ország kenyér­gabona-szükségletének megter- mesztóse. A holdankénti 13—14 mázsa átlagtermés — országos — tartós elérése, szilárd hazai ta­karmánybázis megteremtése a Román talajjavító szakemberek látogatása a bucsai Űj Barázda Tsz-ben Az Országos Talajjavító Válla- t Központjának meghívására tíz ipra öttagú talajjavító szakem- •rekből álló román delegáció ér­szett az elmúlt héten hazánkba. Talajjavító Vállalat Szarvasi i rendeltségének szervezésében látogattak a bucsai Űj Barázda armelőszövetkezetbe is, hogy ott unka közben szerezzenek ta~ asztalatokat a hazánkban folyó yen irányú erőfeszítésekről. A ílegáció vezetője, Szabó Imre vtárs, valamint a román állami izdaságok taiajjavítási osztály- ízetője és a Nagyváradi Autó­im Köztársaság mezőgazdasági ielőadója elismeréssel nyilatko- >tt arról a munkáról, melynek redményeként az idén ismét 230 holddal növekszik a megművel- hető szántóföldterület a bucsai termelőszövetkezetben. A bemutatóval egybekötött szakmai tanácskozásit követő ba­ráti beszélgetésen a román elv- társak külön kiemelték azt, hogy | a talajjavítás hazánkban teljesen állami költségvetésből történik, az adott gazdaságokat ez a munka anyagilag nem terheli. A talajja- vítási eszmecsere után a román i vendégek megtekintették a közös gazdaság állattenyésztési egysé­geit is, majd búcsúzóul meghív­ták a termelőszövetkezet vezetőit, hogy az elkövetkezendő gazdasági év folyamán látogassanak el Ro­mániába, s tekintsék meg az ott folyó ilyen irányú munkákat. Szilárd Adóm Repülő csészealj Szófia felett n uiiwciiiiiiiyimpori csoKKen resere, a kertészeti kultúrák további 51 —55 százalékos növelése, és az országosan egy főre jutó 52 kiló húsfogyasztás 65 kilogrammra emeléséhez szükséges alapok megteremtése. E társadalmi célkitűzések tel­jesítéséhez megfelelő eszközök szükségesek. A mezőgazdasági termelés növelése világviszony­latban a nagyüzem és a korszerű technika térhódítása alapján megy végbe. Gergely elvtárs ezután arról beszélt, hogy az ipari eszközök felhasználása a mezőgazdaság­ban fokozott ütemű. A második ötéves tervben az ipari eszközök szükséglete 30—32 százalékkal növekedett. Ebben a tervidőszak­ban ennél nagyobb arányú növe­kedés lenne indokolt, mivel a ter­melést 14—15 százalékkal kíván­juk növelni. Előtérbe kerül az egyes munkafolyamatok komplex- gépesítése. A meglevő épületállomány ha­tékony felhasználását több ténye­ző akadályozza. Ezek elsősorban üzemeléstechnológiai hiányosság­ra vezethetők vissza. Az utóbbi időben növekedett a mezőgazda- sági építkezések iránti igény. En­nek kielégítéséhez az szükséges, hogy a mezőgazdasági üzemek vásárolhassanak korszerű és ele­gendő építőanyagot, számukra is (Folytatás a 2. oldalon.) Megrendezik a politikai dalok második fesztiválját Számos országos esemény ka­pott helyet a KISZ 1967—1968-as kulturális programjában. Az első kezdeményezés sikerén felbuzdul­va ismét sorompóba szólítják a politikai dalok műfajának műve­lőit, a zeneszerzőket, szövegíró­kat és előadókat, akiktől ezúttal is azt kérik, hogy korszerű kom- pozíciójú és hangszerelésű művek­ben foglalkozzanak korunk nagy kérdéseivel, az ifjúság érzéseivel és gondolataival. A pályázatra beérkező alkotásokból megrende­zik a politikai dalok második fesz­tiválját. Életrehívják az „Ifjúság és nép­művelés” fórumot, amelynek ta­Kedden este naplementekor Szófia központja fölött egy hatal­mas fénylő test vonta magára a járókelők figyelmét. A szabad szemmel is látható ismeretlen re­pülő test első pillanatra gömbnek tűnt, valamivel nagyobbnak a nap korongjánál, később azonban tra­péz forma rajzolódott ki. A test csillogása a hegesztési munkák fényére emlékeztetett. Tizenöt perccel később negyven- szeres nagyítású távcső a sötétü­lő ég előterében levő testet bal­lonhoz, vagy ejtőernyőhöz hason­lónak mutatta, amelyen felső ré­sze korongszerűen ellaposodott, s amelyet széles fénylő szalag ölelt körül. Ezüstös csillogása lassan narancsszínű árnyalatot nyert és végül vöröses pontként tűnt el keleti irányban. A Trud című szófiai lap szerdai számában fényképet is közölt a különleges jelenségről. A Trud egyben közli a Szófiai Meteoroló­giai Intézet egyik tudományos munkatársának nyilatkozatát., amely rámutat, hogy a test a szél irányával ellentétes irányban mozgott. Ez pedig arra enged kö­vetkeztetni, hogy saját hajtómű­vel rendelkezik. A tudományos munkatárs véleménye szerint az ismeretlen test 30 kilométer ma­gasságban lebegett. Különösnek tartja a nyilatkozat, hogy az isme­retlen test felbukkanása semmi­lyen zavart sem okozott rádióadá­sokban. (MTI) nácskozásain a fiatalok legkülön­bözőbb rétegeinek képviselői a hivatásos szakemberekkel együtt vitatják meg közös gondjukat, a városokban és falvakban most fel­növő nemzedék kulturális helyze­tének, művelődésének időszerű kérdéseit. Szombathelyen nemzet­közi versennyel >egyidejűleg bo­nyolítják le a VI. magyar társas­tánc-bajnokságot. A KISZ Központi Bizottsága a Népművelési Intézettel és a Nép­rajzi Múzeummal együtt pályáza­tot hirdet az ifjúság életével kap­csolatos események, ünnepségek, szokások új, szocialista formái­nak megteremtésére. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom