Békés Megyei Népújság, 1967. november (22. évfolyam, 258-283. szám)

1967-11-21 / 275. szám

1967. november 21, 3 Kedd (Folytatás az 1. oldalról.) jes egészében bevételnövekedés­ként. A jövő évtől az importta­karmányokat drágábban kapja a mezőgazdaság, de a világpiaci áraknak ez még mindig csak két­harmada, 67 százaléka. Az elkövetkező időszakban a mezőgazdaság két fő ágazata kö­zül az állattenyésztés árszínvona­la nagyobb mértékben növekszik, mint a növénytermesztésé. Ezt indokolja egyrészt, hogy a felvá­sárlási árak jobban közelítsenek a nagyüzemi, valóságos költség- arányokhoz, másrészt indokolja a takarmányárak emelkedése is. Az állattenyésztésem belül az utóbbi évek állományának kedvezőtlen alakulása, valamint a tartási kedv csökkenése szükségessé tette a sertés árának emelését (3 forint, ebből alapár 2, nagyüzemi felár 1 forint). Ugyancsak emelésre ke­rült mind a belső ellátás, mind az export növelése érdekében a vá­gómarha ára is 2 forinttal. (Alap­ár 1 forint, nagyüzemi felár 1 forint.) Az árintézkedést az üze­mek és az állattartók általában Fehér Lajos elvtárs előadása Szeghalmon j kedvezően fogadták. Hangzanak el azonban olyan vélemények Is, amelyek lekicsinylők az árrende­zés jelentőségét, sőt azt állítják, hogy a taikarmány ára emelése miatt csökkent a sertéshizlalás jö­vedelmezősége ! Hangsúlyozni szeretném, hogy a sertéshizlalás jövedelmezőségét döntően a saját termesztésű ta­karmány hozama és önköltsége dönti el. A saját termesztésű ab­rak önköltségét a takarmányárak megemelése nem befolyásolja. Csak a központi készletből vásá­rolt abrak 290 forintos ára csök­kenti valamivel a sertóshizlalás j övedelmezőségét. De a cél nem az, hogy a tsz-ek központi készletből, tehát a drá­gán importált takarmányból hiz­laljanak, hanem az, hogy zömé­ben, sőt mihamarabb teljes egé­szében maguk termeljék meg az abrakszükségletet, minél alacso- | ködésének kifejlesztése, összehan- nyabb önköltséggel. Az olyan tsz golása. Ennek számtalan lehető­és állami gazdaság, amely kuko ricából elér holdanként 14—16 mázsás szemes átlagot (az ideinél jobb esztendőben Békés megyé­ben már ennél jóval magasabb átlagot értek el, s a szeghalmi já­rásban is elérték a 12—14 mázsás átlagot), s emellett 1 kilogramm sertéshúst előállít 4,6—4,7 kilo­gramm abrakkeverékkel (és ezt sem ördöngős dolog elérni), akkor a mostani sertésfelvásárlási ár­emelés alapján az elvégzett szá­mítások szerint nagyüzemeknél az átvételi ár növekedése élősúly- kilogrammonként 2,20 forint több­letbevételt eredményez. Ha vala­mely tsz nagyobb mértékben hiz­lal 400 forintos szabadpiaci ku­koricával, természetesen az ár­bevételi többlet nagyobb részét vagy teljes egészét elveszti. Az üzemek kedvezőnek tartják a kenyérgabona új árát Az állati termék áremelésekkel egyidobén jelentősebb mértékben a kenyérgabon-árak növekedtek. A búza 320—330 forintos új fel- vásárlási ára (adókedvezménnyel együtt) megközelíti a világpiaci árat. Ezzel a kenyérgabona jöve­delmezősége lényegesen kedve­zőbben alakul. Ez fontos feltétele annak, hogy az ország szükségle­tét a gazdaságok megtermeljék akkor is, ha már nem lesz köte­lező vetésterület-lebontás. Az üzemek a kenyérgabona új árát kedvezőnek tartják. A hazafias kötelességtudás mellett ennek is szerepe van abban, hogy a pa­rasztságunk a kenyérgabona ve­sának pénzügyi megalapozását. Megteremtette az újabb beruhá­zási hitelek felvételéhez azokat a gazdálkodási, illetve gazdasági feltételeket, amelyek között mind . doskodjanak. Ezt biztosítja az amortizációs alap létesítése, fel­töltése. A jövő évtől kezdődően a tsz-ek az amortizációs alapot bár­milyen beruházási célra felhasz­a megmaradó, mind a jövőben nálhatják. Abból bármilyen álló­felvételre kerülő hitelek a szö­vetkezetek bevételeiből visszafi- zethetők. A mezőgazdasági ár- és pénz­ügyi rendszer, illetve reform ki­alakításának jellemző vonása, hogy ezek az intézkedések főleg az önálló gazdálkodás pénzügyi megalapozását szolgálják. Így pél­dául az amortizáció bevezetését, amely eddig nem volt a tsz-ek- ben. A termelés zavartalan vite­tésterületi előirányzatot az idei j lének pedig elemi követelménye, őszön maradéktalanul teljesítette. j hogy az elhasznált eszközök pót­időben, jó minőségben elvetet- ! 1ására saját erőből, saját pénz­tünk. A mezőgazdasági árreform a I tsz-ekben egybekapcsolódott a ko- j rabban felgyülemlett hitelek ren­dezésével, jelentős részének eltör- i lésével. Ez azért vált szükségessé, mert az eddig felhalmozódott hi­telek, illetve hitelállományok visszafizetésére a korábbi ala­csony felvásárlási árak a gazda­ságok jelentős részében nem nyújtottak kellő fedezetet. A hitelrendezéssel lényegében az állam magára vállalta a szo­cialista nagyüzemek „első felsze­relési költségét”. Ezzel az állaim elősegítette a tsz-ek gazdálkodá­eszköz saját vagy idegen kivite­lezésben megvalósítható. Az amortizációs kulcsok meg­állapítása azonban nem teszi le­hetővé, hogy az amortizációs alapból a felújításokat és javítá­sokat is fedezni lehessen. Azok az amortizációs alapból nem fedez­hetők. Továbbá pedig abból hitel- tartozást nem lehet fizetni, illetve törleszteni. Az amortizációs alap­hoz hasonlóan lehetővé válik termelőszövetkezeteinkben a fej­lesztési alap, a garantált munka- díjalap és a jövedelembiztonsági I sége és formája nyílik, minde- ! nekelőtt a termelésben, de a ki- | egészítő tevékenységben, a forgal­mazásban, az érdekvédelemben, a munkaverseny szervezésében, az egy-egy feladatra szorítkozó egyszerűbb együttműködéstől a tsz-közi vállalkozásig, a közösen létrehozott és fenntartott szövet­kezeti vállalatig. A területi szövetségek él is kezdték működésüket. Legcélsze­rűbb az egyszerűbb együttműkö­déssel kezdeni. Az első időszak­ban azoknak a feladatoknak a I megoldását kellene szorgalmazni, amelyeknek már megvannak a feltételei. Óva intünk a túl sokat j markolni akarástól, a türeimet- | lenségtől. Egy-két év kifutás i szükséges. A területi szövetségek I új színt, új hajtást jelentenek j szocializmust építő társadalmmik- ! ban. Legyenek irántuk bizalom- j mai és támogassák azokat í A járásban folyó mezőgazdasági termeléssel kapcsolatban két idő­szerű fontosabb kérdésről szeret­nék még szólni. Az idei termeléssel kapcsolat- I ban. A kenyérgabona-termesztés- I ben országos rekord: búzából 14,8 mázsa. Békés megyében 15 koricatermés. Mindezek miatt nagy gondot okoz az állatállo­mány átteleltetése, mindenek­előtt a sertésállomány, a sertés­hizlalási tervek teljesítése, a még mindig nagyarányú süldő- és malackínálat levezetése. Teendő: szigorú takarékosko­dás a takarmányokkal. Amíg le­het, a legeltetés lehetőségét hasz­nálják ki! Nagy gond a sertésállomány át­mentése. Békés megyében ebben az évben örvendetesen, mintegy 40 ezerrel nőtt a sertésállomány, ezen belül több mint 4 ezerrel a kocaállomány. Országosan szep­tember végéig 700 000-rel több sertést tartanak, mint tavaly. Ezért is különösen fontos a fel­kínált süldőmalac átmentése. Nagy gonddal foglalkozzanak a süldőnevelési szerződéskötések kiterjesztésével. A tsz-ek az ál- latforgalmitól átvállalt egy-egy süldő felneveléséhez — takar­mányhelyzetüktől függően — 3 mázsáig kaphatnak abrakot ke­verék formájában. A háztájiban és a kisegítő gazdaságokban egy mázsát, vagy ha a süldőt átvállal­ja meghizlalásra, két mázsát. A belvízrendezés a hajda­ni ármentesítésnél nagyobb fel­adatot jelent. A művelés bizton­sága érdekében a vízügyi szervek megkezdték a természetes erek kiépítését belvízi főcsatornákká, továbbá a torkolati szivattyútele­pek építését. A járás területén a főművek felépítésére és fenntar­mazsa. (A szeghalmi járásban 10 i ,, . , .. .... , ” , . tásara 1948—1960 kozott 52 rml­mazsa. rosszabbak a földek es sok , ”... . . .. ügyi forrásból rendszeresen gon- | alap rendszeresítése is. A kedvezőtlen adottságú tsz-ek előre megkapják az állami támogatást A jövedelemszabályozási intéz­kedések kidolgozása során a kor­mány úgy döntött, hogy fenntart­juk továbbra is a beruházások, illetve az ipartól beszerzett anya­gok és eszközök árában nyújtott kedvezményeket is. A jövő év januárjától állami gazdaságokat, ísz-eket érintő támogatást és kedvezményeket általában azo­úszott” a demokrata „Bobby” számára a Fehér Ház. 1976-ra már 51 éves lesz, vagyis felte­hetőleg elveszti mai tömegbázi- sánaik, a fiatalságnak jelenté­keny részét, s a családi varázs, John tragédiájának nimbusza is jócskán megkopik. Ezek szerint egy lehetőség marad: kényszeríteni Johnsont, hogy vegye maga mellé Robert Kennedyt alelnöknék. Igaz, Bob- bynak még rosszabb dolga len­ne LBJ mellett árnyékként a Fehér Házban, mint volt John- sonnak JFK mellett 1963 no­vemberéig. Ellenben egy alel- nöknek komoly elnöki esélyei vannak, hiszen nagy pozíció- előnyből szállhat harcba a kö­vetkező elnökségért. ‘ Ha tehát Robert egyetlen le­hetősége csatlakozás Johnson „ticket”-jéhez, s Johnsont is kényszerítik a tények annak belátására, hogy Kennedy nél­kül veszít, akkor aligha lesz el­sődleges szempont. a két politi­kus személyes ellentéte. (ár az év elején, a Man- chester-könyv körüli vi­tában voltak jelek, hogy az egy­máson csúnya sebeket ejtő két politikust megriasztja a kölcsö­nös megsemmisítés veszélye. A dallasi gyilkosságot tendenció­zusan emlegető Kennedyeknek Johnson — Robert múltjából felidézett epizódokkal válaszolt. At egykori elnök-öccs-igazság­ügyrníniszter lehallgatási bot­rányának, szakszervezet-ellenes- sógének felmelegítése kellemet­len pofon volt a „liberálisnak” mutatkozó arcon. Viszont voltak demokrata körök, amelyek már januárban arról cikkeztek, hogy milyen nagylelkű volt Johnson 1960-ban: vállalta a hálátlan al- elnökséget, s „hozta” a Dél sza­vazatait John Kennedynek — magyarán: ő csinált belőle elnö­köt. Bobby, ebből tanulhatsz! — sugallták a cikkek, jypndenesetre különös, hogy a Kennedyek épp akkor kezdték dicsérni Johnsont, ami­kor az US News and World Re­port leírta e mondatot: „Kezd jó politika lenni Johnsonnal szembehelyezkedni”. S miköz­ben számottevő amerikai poli­tikusok e tanácsot látszanak megfogadni, a „legfőbb ellenfél” eleddig egyértelműen Johnson- ellenes fegyvertárába besorolta nos színvonalon és nagyrészt azo­nos formában kell biztosítani. A beruházásra adott támogatá­si összegeket a tsz-ek, állami gazdaságok ezentúl külön enge­délyezési eljárás nélkül használ­hatják fel. Hogy ezt megtehessék, ahhoz csupán a beruházások megvalósításához előírt hatósági engedélyekkel, tervdokumentá­ciókkal kell rendelkezniük. A be­ruházás összege, költsége és az ár­támogatás közötti különbséget, illetve különbözeiét kell saját forrásból (hitelből) előteremte- { niük. A kedvezőtlen adottságú tsz-ek j előre megkapják az állami támo- | gatást és a gazdálkodás folyamán ezt ugyanúgy használhatják fel, ! mint egyéb üzemi bevételeiket. „A szövetkezeti mozgalom nagy esztendeje”. A Kincses Kalendá­rium nevezi így az idei évet. S ez így is van, így igaz. Nem akarom a belvízkár). Országosan összesen 294 ezer vagon kenyérgabona ter­mett. A felszabadulás óta 1951- ben termett annyi, de az ideinél 56 százalékkal nagyobb vetéste­rületen. Harmadik éve nem kell impor­tálnunk kenyérgabonát. Elegendő az újig, sőt jelentős átmenő kész- I léteink lesznek. Mindez fiatal szo­' oialista nagyüzemi mezőgazdasá­gunk igen jelentős sikere. Erre az eredményre büszke lehet az egész termelőszövetkezeti paraszt- j ság és állami gazdaságaink dol- j gozói. | Nem sikerült viszont a kuko- I ricatermés a több hónapos nagy aszály miatt. Országosan az elve­tett területhez viszonyítva hol- | dánként 14 mázsa körüli a ter- ! mésátlag. (1952-ben 6—7 mázsa j volt.) Az idei termés kisebb a ■ tervezettnél, még kisebb a tava­lyihoz képest, kereken 4 mázsá­val. Negyedmillió katasztrális hold kukoricavetést ki kellett szántani vagy lesilózni. Ebben a járásban különösen nagy kárt okozott a belvíz. Következmé­nye: gyengén sikerült itt is a ku­liót, 1961—65 között, tehát a II. 5 éves tervben 49 millió forintot fordítottunk, a III. 5 éves terv­ben pedig 49 milliót fordítunk. Az elmondottakon felül a Kö­rösvidéki Vízügyi Igazgatóság a II. és a III. ötéves tervekben to­vábbi beruházásokat valósított, illetve valósít meg a járás terü­letén Szeghalmon, Dévaványán és Füzesgyai'mat határában. 1962-től 1968-ig itt mintegy 30 millió fo­rintot fordít a főművek és szi­vattyútelepek fejlesztésére. A beruházással érintett terület 280 négyzetkilométer. E fejlesztés 1968-ban befejeződik. Hatására az átlagos belvizek levezetésének le­hetősége a járás területén mint­egy 60 százalékán az eddigi 30— 35 napról, mintegy 10—12 napra csökken. Ennek révén a mező­gazdasági termelés ■ biztonsága nagymérteit ben megnő. A fej- | lesztés folytán bővítik a szeghal­mi övcsatornát, Öberettyó-csator- nát, a szeghalmi főcsatornát, va­lamint a kernyei és macskási szi­vattyútelepeket, és több műtárgy építésére kerül sor. A beruházás jelentős része már megvalósult. Kulcskérdés: a belvízrendezés megoldása, a talajjavítás fokozása i A szeghalmi járás területének ' csaknem a felét kitevő Sebes-, | Fekete-Körös közötti területén a l vízügyi igazgatóság kezelésében | levő főművek további fejlesztést j egyelőre nem igényelnek. Ezzel ■ szemben mind a társulati, mind ismertetni a tsz-törvényt, csak I az üzemi művek fejlesztésének néhány fő vonását és törekvését szeretném kiemelni. A törvény jól kifejezi a tsz-ek működésének az új, alapvető vonásait, ame­lyek a legutóbbi évek fejlődése nyomán kiformálódtak. Megha­tározza a tsz-ek helyét és lehe­tőségeit a gazdaságirányítás új rendszerében. Elhárítja a jogi akadályokat a tsz-ek önálló, vál­lalatszerű gazdálkodásának útjá- ból. A szövetkezeti demokrácia, a szövetkezeti önkormányzat erő­sítésével fejleszti a szövetkezetek szocialista jellegét. A működés­sel, gazdálkodással, továbbá a szervezeti élettel kapcsolatos jogi viszonyokat úgy állapítja meg, Bá a békepipát is. Természetesen mindez csak egy lehetőség, hi- S Jjeclvezo kereteket szabjon a szén Robert Kennedy legfrissebb nyilatkozata a kormány vietna­mi politikájáról a vetélkedés meglétét tanúsítja. (Talán Humphrey látványos „futtatá­sát” — mint „választ” — nehez­ményezte Bobby?). Mi azonban most csak a lehetőségre akar­tunk utalni, aminek a jelentő­ségét felmérhetjük abból, hogy nem — lehetetlenség... Avar János A tsz-törvény és azt megelőző­en a tsz-kongrasszus határozata szól a területi szövetségekről. Ennek lényegét úgy fogalmazta meg: a szövetségek fő feladata a létrehozó tsz-ek jobb együttmű­ködésének segítése, ennek révén az eredményes, az önálló gazdál­kodás előmozdítása, az érdekvé­delem. Legfőbb feladatuk az előbbiek­ből kiindulva: a tsz-ek egymás­közti kooperációjának, együttmű­lényeges meggyorsítása szükséges Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatták, hogy míg a főművek a belvizek befogadására alkalma­sak voltak, addig a hozzájuk ve­zető társulati és üzemi csatornák nem feleltek meg rendeltetéssze­rű feladataiknak. A vízügyi igaz­gatóság e területen 1970-ig na­gyobb arányú felújítási munká­kat hajt végre. Ezenkívül meg­vizsgálja egyes részöblözetek ösz- szekapcsolási lehetőségét, és az esetleges szükséges munkálatokat 1970-ig szintén befejezi. A járás belvízrendezési helyze­te csak a főművek kiépítésével nem oldható meg. Szükséges a társulati csatornák nagyobb ará­nyú fejlesztése, e munkák ered­ményes elvégzése érdekében a társulatok megerősítése. Ezt a célt szolgálja a sok kis társulat nagyobb, műszakilag jobb felké­szültségű társulattá való összevo­nása. Az üzemek fontos teendője és saját érdeke, hogy csatlakozva a megfelelő társulati és állami művekhez: az üzemen belüli csa­tornahálózatot tartsák jókarban és fejlesszék. Az őszi talaj műve­lés befejezése után a legközelebbi üzemi, illetve társulati csatorná­hoz készítsenek ideiglenes szívó­árkokat, melyek biztosítják terü­letük gyors víztelenítését. A kor­szerű belvízrendezésnél mind­azon tényezőket figyelembe kell venni, melyek a belvíz elvezeté­sét gyorsítják és csökkentik az elöntések nagyságát. A belvízrendezés a melioráció­nak egyik felét képezi, másik fe­lét pedig a közvetlen talajjavítás. E járásban legelterjedtebb a szi­kes talajok digózása, meszezéssel történő javítása. Tavaly és az idén a járás területén digózással összesen 3800, kémiai úton 5100 katasztrális holdat javítottak meg és ezenkívül még 1600 katasztrá­lis holdon altalaj lazítást végez­tek. Mindezek költsége körülbe­lül 25 millió forint volt, melynek jelentős részét az állam magára vállalta. Éljenek a tsz-ek és az állami gazdaságok továbbra is bátran ezekkel a lehetőségekkel. Ismét­lem, a járásban a nagyüzemi gaz- gálkodás fellendítésének egyik kulcskérdése a belvízrendezés megoldása, a talajjavítás erőtel­jes szélesítése. Ezekben kívántam elmondani fő vonásokban a me­zőgazdasági üzemek helyét és sze­repét az új gazdaságirányítás rendszerében. Most már vannak törvények, jó intézkedések. A to­vábbiakban minden a jobb mun­kán múlik: a vezetők és a tsz-ta- gok, állami gazdasások íó műnké, ján.

Next

/
Oldalképek
Tartalom