Békés Megyei Népújság, 1967. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-08 / 238. szám

KOROSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Pór Bertalan művészete Hligha választhatott vol- festő lett. Emberábrázolá- egy remeteségben, hiszen ^ na jobban a békés- sainak leglényegesebb vo- semmiféle művészeti köz- csabai Munkácsy Mihály nása az adott karakter szél- élet nem volt, mecénás is Múzeum, mint hogy a Nagy sőséges megformálása. Köz- gyéren, a legszebb, leglán. Októberi Szocialista Fórra- ben váltakozva festett fel- golóbb tájképeket festette, dalom 50. évfordulója tisz- vidéki, alföldi és városi tá- meg gyermekkorának tár- teletére, s egyben a Múze- jakat és tájképfestészete is salt, a pásztorokat állata- umi Hónap megnyitójául abban jeles, hogy minden- ikkal. Pór Bertalan kétszeres kor megragadta és kifejezte Kossuth-díjas Kiváló Mű- a táj legjellemzőbb sajá- vész képeiből rendezett ki- tosságait. Monumentális állítást. A három év előtt korszaka 1909-ben indult elhunyt mester ugyanis egy nagy, sokalakos kompo­Idén nyáron Szliácson járva ráismertem a tájra, a fekete fenyők közé futó fe­hér utakra, a Mester kis „ . , , ,. , . , ., . .. . . házára, amelyből azonban forradalmár volt a szó mm- zicioval, amit nepes csalad- kiiktatta a műtermet az ott den értelmében: a század járói festett, ezt követte két elején a társadalom szer- hatalmas festmény, amelyen kezeiének megváltoztatása- félreérthetetlenül társadal- ra irányuló törekvésében, a ml elégedetlenségének és a is létező lakásszükség. A környék színvilága teljesen egyező a Pór-képekével, Koszta Rozália ten részt vettek az antifa­siszta mozgalomban s a fel- szabadulás után hamarosan Híd «««IMIIMCNM»' Tanácsköztársaság idején a jobb jövő óhajának ad ki- írottak ig azok A pásztorok művészet szocialista szerve- fejezést. Ez időben alakult bármennyire stilizáltak, át- hazatértek. Pór Bertalan főiskolai katedrát kapott és nagy feladatok lehetőségét. és állatok eltűntek, nem zeteinek létrehozásában, meg Kernstock Karoly veze- tudni merre lehetnek, mert Mint éei kommunista ko majd az emigrációban gaz- a Nyoicak csoport- a régi fennsík.legelőn rep_ Mmt re» kommunista, ko dag jelképes tartalmú fest- ía az ®kkor leghaladóbb ményeiben és rajzaiban művészekből, akik a világ­küzdött a szegények igazá­ért és jogáért Pór Bertalan 1880-ban született Bábaszéken (Szlo­vákia) s középiskoláit a bu­dapesti Markó utcai főreál­ban végezte. A vakációk­ban Skuteczky Dömétől, a tér van, a szelíd tehenek és dühös bikák helyét ezüst szárnyú, kecses gépek fog­lalták el. A művész szliácsi tartóz­kodása idején, 1928-tól molyán vette a szocialista realizmus követelményét, de sem komolysága, sem te­hetsége nem volt .arra való, hogy a nagyon is szimplifi- kált kategóriát valósággá OLVASÓNAPLÓMBÓL Kónya Lajos: Aszú Egy teljes évtized termé­sét adja a kötet. A költő gondos szelektálással válo­gatta össze a kötet anyagát, ben őrizte meg mégis köz­életi és politikus jellegét? Talán abban, hogy túlfű­tött, patetikus hangját visz­könnyen megrajzolhatja e rokonszenves költő portré­kezdve a teleket Párizsban változtassa; mégis bátran töltötte, majd a müncheni nézeti és művészi forrada­lom programját írták zász­lajukra. A csoport tagjai: Berényl Róbert, Czigány Dezső, Czó- bel Béla, a már említett Kemstock, Márffy Ödön, ^ Orbán Dezső, Pór Bertalan paktum után végleg átköl­felvidéki htoorok ~"híres & Tihanyi Lajos a kor tözíf ^özbe"’ 1f36'bai} festőjétől vett rajzórákat, les fiatal mesterei voltak es egy termékeny felesztendot a FrettséPi után a Mintarniz- programjukhoz híven aktív Szovjetunióban töltött. A ST \EESi 4. -M*. .T»- -ovteOl emigráció * szett Főiskola) iratkozott, nácsköztársaság kultúrpoii- nem két évtizede alatt ahol éppen a gyulai szár- «tójának. egyetlen kis kiállításra nyílt mazású, Gyulay László A leveretés szétszórta a alkalma Pozsonyban. Pá­osztályára került, de már csoportot, s a Nyolcak min- rizsban jobb volt a helyzet az első esztendőben megelé- den tagja emigrációba és éppen egy csoport-kdál­geite a fiatal művésznöven- ment. Pór Bertalannak a lítás alkalmával fedezte fel dék az akadémikus szigort szülőföld, Szlovákia adott a szintén Párizsban élő és továbbállt Münchenbe, menedéket, ahol az első nagy barátja, Bölöni . ................. m ajd a következő évben Köztársaság polgári demok- György, aki lelkes cikkben tet es sok esztétikai örömet , mintha édes, óízű aszút kor­Párizsba, ahol végre ma- ratizmusa legalább élet- számolt be a váratlan talál- a nagy modern mes- tyolgatnánk, oly gára talált. A Műcsarnok- biztonságot nyújtott. Szliá- kozásról, s aki odaadó híve ^er művészétéről, ban 1901-ben kiállított ön- csőn telepedett le, ahol fele- volt mindhalálig. Mindket­arcképére Harkányi-díjat sége, dr. Bernát Margit für- nyert. Ez a siker jó időre a dőorvosd állást vállalt s így portré felé fordította és a minimális létfeltételeket egyre keresettebb arckép- biztosította. Itt aztán, mint­s éppen ezért a kritikus szafojtotta, hogy helyébe a bölcs hang kerüljön. Költé­szete nem formateremtő ját. Közérthetőség, közéleti- erejével, nem izgalmasságá­mondhatjuk, hogy egész életművében' megvalósítot­ta a szocialista realizmust, mert közérthető formái ideahordozók, a szocializ­mus eszméjével áthatottak. A felszabadulás után itthon töltött másfél évtizede alatt született néhány olyan re­meke, ami korszakot jelez legújabb festészetünkben. Hisszük, hogy ez a szép kis válogatás helyes képze­ség, társadalmi kötelesség­tudat, tematikai gazdagság, erős formakultúra a legjel­lemzőbbek Kónya költésze­tére. Hangja szelídebb, de felelősségteljesebb lett. Köl­tészetének mondanivalóját nagyon találóan így hatá­rozza meg: „Elült a szél. A hajnali derű /pontos és józan sza­vakra tanít:/ hogy daloljam a lélek egyszerű/ örömeit és szorongásait./ Kónya költészete az utób­val, hanem közvetlenségé­vel, s ami mindig jelentős és értékes volt Kónyánál: hűségével és emberi meleg­ségével hat. (Égen-földön, Történelem, Kis-Magyaror- szág.) Ügy érezzük, hogy e válo­gatás alapján Kónya költé­szete gazdagodott. Különö­sen forma/ és képkultúrája lett elevenebb és színesebb. Hangja feleíősségteljesebbé és reálisabbá vált. Talán naturalizmusa az, ami még bi években megújult, Hang- itt-ott a múlt hagyatékaként ja frissebb lett és valóság- közeli bb. Némely verse, nemes es j tiszta. (Asszony-avató, Oelmacher Anna \ Számvetés^ Pör.) Hogy mi­kísért. Mégis örömmel kell írnunk e költészetről, mely hibáiból tanulva vált mai líránk egyik igen értékes darabjává. Zs. L. Fiiadé'fi Mihály: Hagyj menni, ha menni akarok, és ha mennék, mégse engedj el: az egyetlen járható út te vagy. Fordulj velem, ha mennék tág terekre, s szelíd berkenyebokrok kísérjenek, amerre szerelmes lépteimmel kanyarogsz. És ha a szirtek között vezet is, ne félj és mindig fogva tarts. 1967. „ A problémát konkrétan vetem fel... u Új Rezső: Ősz van ősz van. Kopogtat a tel és az orromban fanyar, fonnyadt mandulaízű illatokat küld, a diófalevél. Hideg meleget ■vet a Nap, hő és fagy játszik a mával s reggelre szemem fénykas csillogó dérmezőn arat. HWWWWWVVWVMTOWVMWWWVWWWMWWWWWWWWWWWWVtWWWmWWWWWWWWWM gyűlés, önkritika, termelé­si tanácskozás stb. Csúnya azonban és a német nyelv fordulatait utánozza szol­gaian az igekötők értel­metlen, nyelvérzékünket sértő használata: beiskolá­zás, kiértékelés, átbeszé- lés, leellenőrzés stb. He­lyette: iskolába küldés, vagy az oktatás kezdete, értékelés, megbeszélés, el­lenőrzés. Ha azt hallom valakiről: ilyen-olyan „te­vékenységet végez”, mindig az az érzésem, az illető bi­zonyára nem csinál semmi érdemlegeset, azért szüksé­ges ilyen sejtelmesen kö­rülírni. Különben meg le­hetne mondani magyarul, hogy dolgozik, tanul, szer­vez, könyvel, főz, esetleg lopja a napot. (Szókép). Elég bajos elképzelni a „hiányosságok felszámolá­sát” is. Felszámolni lehet az egyszeregyet, vendéglő­ben a zenedíjat, harcias értelemben pedig mondjuk: az alkoholizmust. (Bár le­hetne!) A hiányosságokat azonban — bizonyos foly­tonossági űrt, azt ami hi­ányzik, nincs — elég nehéz dolog. Szilárd meggyőző­désem, hogy a „problé­mák”, különösen ha „konk­Figyelem! A következő idézetet csak edzett ideg- rendszerűek olvassák el. Tehát: „Ma, amikor úgy a mi területünkön, mint másutt, beindult a beiskolázási te­vékenység, számos konkrét probléma vetődik fel cél­kitűzéseink hatékony és magas szintű hasznosításá­val kapcsolatban. Fel kell pedagógustól (!) hallottam, mégpedig rangos testület vitájának hozzászólásában. (Szegény gyerekek, nem tudom elképzelni, ml szé­pet tanulhatnak efféle stí­lusban beszélő tanáruktól.) Igaz, nem pontos az idé­zet, kicsit még ki is cir- kalmaztam; tömörítve azo­kat a „divatos” kifejezése­ket, szóképeket, melyek a számolnunk a meglevő hi- legalkalmasabbak a hallga­ányosságokat, hogy pozi­tívan előre léphessünk a minden oldalú igények ki­elégítése felé, eredménye­sen megoldhassuk az előt­tünk álló feladatokat, biz­tóság előtti ködösítésre, hangzatos, valójában pe­dig semmitmondó „véle­mény” kinyilatkoztatására. Édes anyanyelvűnk egy­tosítva a megvalósítás leg- magja, általánosan használt természetes alak­ja a köznyelv, más kifeje­fontosabb követelményeit.” Ugye — kedves olvasó —i ismerős a szöveg? Ha­sonlóval találkozhatunk különböző értékezleteken, gyűléseken, tanácskozások felszólalásaiban; olvashat­juk intézmények, szerveze­tek jelentéseiben, határo­zataiban. Jómagam egy zéssel: a magyar irodalmi nyelv. Ennek azonban kü­lönös kiágazásai vannak, egyrészt a tájnyelvek (szö- gedi ö-zés, palóc tájszólás, Vas megyei 1-ezés stb.), másrészt a különböző tár­sadalmi rétegek, illetve az eltérő szakmák, foglalko­zások szakszókincse. (Jogi nyelvezet, a kőműves szak­ma jellegzetes kifejezései, szalonnyelv, tolvajnyelv stb.) Nos, az; előbb idézett két példamondat a szakmai nyelvek és az úgynevezett zsargonok határterületén álló „mozgalmi nyelv” leg­cifrább vadhajtásait gyűj­tötte csokorba. Az idézett kifejezések — a névelők'és kötőszók kivételével — egytől egyig olyanok, me­lyeknek gyakori használa­tától leghelyesebb tartóz­kodni. Természetes, hogy a mozgalmi életnek vannak olyan speciális kifejezései, melyek többé-kevésbé el­térnek ugyan az általános nyelvhasználattól, alkalma­zásuk mégis elkerülhetet­len, és nyelvművelési szempontból sem elítélhe­tő. Például: beszámoló, hozzászólás, értékelés, tag-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom