Békés Megyei Népújság, 1967. október (22. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-08 / 238. szám
1967. október 8. 7 Vasárnap Országos borkiállítás — Megyei táncdaifesztivál — Kitűnő ételek és italok — Százegy magyar nóta A Viharsarki Vendéglátóipari Hét programjából Október 14—22-ig Viharsarki i Vendéglátóipari ' Hetet rendez a Békés megyei Vendéglátóipari Vállalat. Az eseménysorozatról Benedek Gyula áruforgalmi osztályvezető tájékoztatott. Elmondta, hogy a vendéglátóipari hét egy olyan kezdeményezés, amit a továbbiakban hagyományossá akarnak tenni, de időpontja jövőre az idegenforgalmi főszezonban lesz. j A hét számos rendezvényén arra törekszenek, hogy mind a fiataloknak, mind az idősebbeknek jó szórakozást nyújtsanak, s igyekeznek „megtalálni” a fogyasztók igényeit: piackutatást is tartanak. A bemutatókon véleményt kérnek a vevőktől, hogy mit szeretnének, vagy mit kívánnának a vendéglátótól. — Mikor kezdődnek a rendezvények? — Szombaton délelőtt 10 órakor, amikor megnyitót tartunk a békéscsabai Csaba-étterem télikertjében. Ez alkalommal országos borkiállítás is nyílik. Itt a budapesti mezőgazdasági kiállításon is bemutatott palackozott borokat láthatják az érdeklődők, s ugyanakkor több mint 50 fajtából helybeni fogyasztás is lesz. — A továbbiakban? — Gazdag programot dolgoztunk ki üzleteink számára a megyeszékhelyen kívül Gyulán, Orosházán és Sarkadon. A három városban „párhuzamos” eseményekre is sor kerül, így például a megyei táncdaifesztivál elődöntőire. A megyei döntőt október 22-én délután tgrtjuk meg a békéscsabai KlOSZ-étteremben. A. párhuzamos programok közé tartozik még a báritalok, a hideg| konyhai ételek bemutatója, s a százegy nótaestek megrendezése. I Ennek keretében az eljátszott százegy magyar nótát kell felismerni, s akinek a legjobban sikerül, az egy sült’ pulykát nyer. — Milyen érdekességekre számíthatnak a fogyasztók? — Október 14-én este 5 megye szakácsmestereinek részvételével szakácsparádé lesz a Csaba-étte- remben, amikor is kizárólag tokaj- hegyaljai borokat szolgálnak fel. Ezen a napon a Fehér Galamb kisvendéglőben birkaétel-különleges- ségeket, alföldi tájjellegű ételeket, s kizárólag alföldi borkülönlegességeket lehet kapni. Október 16-án este a Csaba-étterem- ben békéscsabai tájjellegű disznótoros ételeket készítenek a törzsvendégek vacsoráján, mecseki borok mellett. És sorolhatnánk tovább a pacal-, a hal- és más ételkülönlegességeket, amelyeket egy-egy rendezvényen fogyaszthatnak a vendégek a három város és Sarkad éttermeiben, kisvendéglőiben. Végül arról kaptunk információt, hogy az Irodalmi Presszó keretében Keres Emil előadóművész szerepel Békéscsabán és Gyulán. A vállalati tánczenekarok ötórai tea keretében versenyeznek egymással, s a fiatalok szórakozását szolgálja az október 21-i szüreti bál. Ugyanakkor a cukrászsüteményeket kedvelőkről sem feledkeznek meg a rendezők. Az említettekben nem adtunk teljes képet, csupán — stílusosan — „ízelítőt” a Viharsarki Vendéglátóipari Hétről. V. Z. Levetve nyakkendőt, utcai ruhát, lehajítva a hegyes topánkát, éppen házi kabátba és papucsba bújtam, hogy fotőlybe süllyedve kényelmesen nézhessem a tv-t, mikor valaki hevesen megkocogtatta az ablakot. A szomszéd család egyik férfitagja, az ifjú férj volt o tettes. Nagyképer- nyös készüléket vettek, most avatják, látnom kell! Hiába szabadkoztam, hogy jó az én kisképernyősöm is, azt mondta, hogy a nagyon a magyar— busman focimérkőzés látványosabb. Rábeszélőképessége a legjobb hazai keserűvizek hatásával ért fel: menni kellett. Családja ujjongva fogadott. A legjobb helyre ültettek. Szakadatlanul engem bámultak, nem a tévét; mit szólok a vadonatúj készülékhez? $em- mit, hiszen torkomon akadt a szó. Marika, a világ legbájosabb bemondónője strucc- tojásfejű volt, bal válla a füléhez nőtt, a jobb szinte kilógott a készülékből. Meg sem mukkantam. Nem akartam kedvüket szegni. Ám az Anyagbörze című izgalmas adás letépte némaságom láncait. Felordítottam: — Emberek! Torz a kép! Azon a címen, hogy néha éjfélekig gépelek otthon, lefogtak, egy marék andaxAz avatás int tömtek a számba, s hogy' lenyeljem, ujjúkkal bedugták az orrom. Menten nyugodt lettem, s egy nyugdíj előtt álló fakir bölcs bárgyúságával pislogtam a képernyőre. Szóval ez lenne az Anyagbörze? Vonalak, körök randalíroztak le s fel, közben kisülésszerűen pukkantak s ilyesmiket mondogattak: — A felvonógyárban ötezer méter acélkábel, a préseltlemez ktsz-ben egymillió polírozott kulcskarika vár a vevőkre. A családnak az volt a véleménye, hogy opártműsor megy, csak a bemondó elvétette a címet. Az anyós könnyeit törölve hahotázott, megjegyezvén, hogy ilyen kacagtató lengyel rajzfilmet még életében nem látott. Eközben szenvtelenül megjegyeztem, hogy egyik sem igaz, hanem rossz a képbeállítás, nem ártana némely gombon csavargatni kissé... — Ez hülye, súgta a nejecs- ke a férjének, hiszen vadonatúj garanciális készülék nem lehet rossz, azt tilos babrálni! Megadóan dőltem hátra, s vártam a fő számot, a magyar— busman labdarúgómérkőzést. Legalábbis a riporter hagymázas álmában ezt láthatta, mert ilyesmiket konferált: —■ Most vonul, kedves nézőink, a pályára a mérkőzést vezető hármas! Eközben három fekete pötty libegett egyre közelébb, majd sötét vartyogás, mélyen, kerti gilisztákká folytak szét. — Itt vannak a játékosok is! Elöl a vendégcsapat szálfa termetű legényei! — lelkendezett a riporter. En viszont szomorúan állapítottam meg, hogy a látvány a modern ana- tómiatudomány csúf- fátétele. Nyakig érő lábszárak csúcsán krumplifejek imbo- lyogtak, s a mellek és hasak két oldalt külön-külön meneteltek. Még andaxinnal sem bírtam tovább. Csavarni akartam a gombokon. Lefogtak. Kiszabadítottam magam, s megfordítottam a készüléket, fejjel lefelé. — Így sokkal jobb! — hangzott körülöttem az örömteli felkiáltás. Erre felálltam visz- szaroggyant állapotomból, s kifelé indultam, házi köpen- nyem, papucsom és kisképernyőm kedves magányába. Felszabadultan pillantottam vissza a nagyképernyőre, melyen három meggörbült pálcika vadul rohant egy fehéren porzó folt után, miközben a riporter felüvöltött: — Góó- óólL. Üj Rezső TÁVOL AZ OTTHONTÓL AZ OTTHONBAN Százhuszonhét szakmunkásjelölt hangos zsibongása tölti be délutánonként az építőipari vállalat | békéscsabai munkásszállásának [ II., III. emeletét. Évek óta itt kap helyett a 611. sz. Szakmunkás-, Egy kis „házimunka”: így kell összehajtogatni az ingeket. képző-intézet tanulóinak egy csoportja, azok, akik az építőipari szakmák valamelyikét választották. Évről évre újak jönnek, végzősök mennek. Nagy Dániel, az otthon vezetője elmondta, hogy az idén 51 új lakót kapott, akik közül ugyan már ketten ki is „repültek”, mert nem tudták megszokni az új környezetet, s a szülő szakmaválasztása (!) nem találkozott a gyermekével. Nos, e kérdést most ne feszegessük, inkább arra vagyunk kíváncsiak, hogyan telnek napjaik az elsősöknek — távol a szülői háztól. Az otthon pedagógusai sok kedves epizódot mesélnek el az első napok élményeiről, mi azonban inkább a tanulóktól szeretnénk hallani egyet s mást, s ezért csak úgy találomra ki is választottunk közülük néhányat. Hoffmann Ferenc központifűtés-szerelő Orosházáról került be az otthonba, neki nem volt nehéz megszokni, mert nem először kerül el a szülői háztól, többfelé járt már. Édesapja, aki szintén a vállalatnál dolgozik, gyakran meglátogatja. — Persze azért egy kicsit furcsa volt, sehogysem akartak telni az első napok — ismeri el. Kádár Lajos a kőművesszakma megszerzéséért jött el Déva- ványáról. — Szeretem a szakmát, régi vágyam teljesül, csak hát sókat kell tanulni. Egyelőre abba is hagytam a sportolást, hogy több időm jusson tanulásra. Budai Sándor Vésztőről jött, szintén központifűtés-szerelő szeretne lenni. — Hamar eltelt ez. a hónap — mondja. — A kezdet nehéz volt, de olyan sok programot szerveztek, hogy észre sem vettük a napok múlását... Hegyesi Imre annál inkább észrevette, — Én bizony sírtam is — vallja be férfiasán. — Még sohasem vol-j tam távol szüleimtől, s ezért nagyon vágytam haza. Egyszer meg is léptem, de nem azért, hogy itt hagyjam a szakmát! Csak hogy egy kicsit otthon lehessek. Hogv verekedtünk? Hát egy kicsit hajba kaptunk, de ez nem volt komoly, ezután nem is fordul elő többet. — No és volt-e avatás? Vagy nem is tudjátok, mi az? — Hallottunk róla — mondják többen is. — Nekem a bátyám mesélte. — Én a nővéremtől hallottam, itt azonban nem volt. — Mondták ugyan a másodévesek, hogy majd megvernek bennünket... Közben bekapcsolódik a beszélgetésbe az elsősök gondviselője, Bőke Gyula nevelő, tőle tudjuk meg, hogy az efféle rossz diákotthoni hagyománynak nem engedtek teret. Jó előre felkészítették a KISZ-vezetőket, hogy inkább szeretettel, barátsággal kell foglalkozni az első évesekkel. Ennek meg is volt a hatása. Az első napokban a másod-, harmadévesek vették pártfogásba a legfiatalab- bakat, és segítettek a szobarend megtanításában, az ágyazásban, a szekrényrend készítésben. Megtudtuk azt is, hogy már ki is alakult a szobák közti tiszta -1 Egy hónap nem nagy idő, de egyesek számára igen. Annak ellenére, hogy levelek, jönnek-man- nek, no meg egy kis hazai is érkezik, hogy program van bőven, mégis az elsősök számára legnaElső bejegyzés az új füzetekbe. gyobb élmény az első hazamenetel. Bizony, sok mesélnivaló van, s erről be kell számolni az otthoniaknak. Aztán jó egy kicsit a szülői ház melegét élvezni, hogy új erőt gyűjtve, tovább folytasBöke Gyula nevelő megbeszélést tart a csoportvezetőkkel. Fotó: Esztergáig Keve sági verseny, s e téren a 19-es szoba lakói, Papp Bálint, Kriska Sándor és Szabó Attila járnak az élen. Lemaradtak viszont a 17- esek, Szalai János, Szilágyi Gyula és Czikó Andrásék. Nekik még sokat kell tanulni. sák a megkezdett munkát, f van ez rendjén, és így helyes Üj célokért küzd az ember, de szülői házhoz mindig szereteti tér vissza... Háló Fere
