Békés Megyei Népújság, 1967. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1967-10-29 / 256. szám

1967. október 29. 3 Vasárnap Kiválóan oldották meg feladatukat a komplex brigádok Lakás és igazság Hég egyik évben sem haladtak olyan jól az őszi mezőgazdasági munkákkal, mint az idén a sar- kadi Lenin Tsz-ben. A 4200 hol­das szövetkezeti határban októ­ber' 27-én az 1350 hold búzave­tési feladatból már csak 75 hold teljesítése, azaz kétnapi munka volt hátra. Vasárnap a déli órá­kig megyénk és az ország első termelőszövetkezetében befejezik a búzavetést. Tavaly november lQ-e után is vetettek. Fazekas Andor, a szövetkezet gépcsoportvezetője azzal magya­rázta az igen jelentős előbbreha- ladást, hogy még annak idején a traktorosokból komplex munka- csoportokat alakítottak ki. Beosz­tották a gépeket és traktorosokat, az őszi speciális feladatokra: szántásra, szállításra, a vetés előtti közvetlen talaj előkészítésre és a vetésre. Ezek a komplex munkacsapatok kiválóan oldották meg feladatukat. Volt olyan táb­la, amelyiken 8—10 traktor is szántott. Másnap rögtörőzték a búza vetőágyát és vetettek. Kiemelkedő teljesítményt ért el a vetőbrigád, Váczi Imre, Bon­dér Sándor és Csernus Lajos traktorosok vezetésével, ők szep­tember 10-től, az őszi takarmány- keverék vetésétől szinte megsza­kítás nélkül járták a kiválóan előkészített, műtrágyázott táblá­kat és vetették a búzát. Telefonon hívta fel Czánege Gá­bor, a kevermesá Lenin Tsz el­nöke szerkesztőségünket, s közöl­te, hogy 3020 holdon befejezték sz őszi vetést. Ebből a búza 2050 hold. Elmondotta azt is, hogy a cukorrépa betakarítását már ré­gen elfelejtették. Most már csak a kukoricatermésnek mintegy 25 százaléka vár még törésre, s az A békési járási pártbizottság néhány hónappal ezelőtt határo­zatot hozott a járás gyengén mű­ködő termelőszövetkezeteinek — különösen a bélmegyeri Űj Ba­rázda és a köröstarcsai Petőfi Tsz — megerősítéséről. A vezető szervek és a közös gazdaságok tagjainak erőfeszítései sikerrel jártak. Köröstarcsán megerősítették a szakvezetést, megszilárdult a A szántó- és a talajelőkészítő j traktoros munkacsapatból ifjú Sajti Ferenc, Darmos József, j Bondár Imre, Bujdosó Sándor, j Váczi János tűnt ki teljesítmé- j nyével. Nekik segítettek, amikor j szabad idejük volt Piffkó Lajos ! és Gulyás János MTZ vontató­vezetők, akik napközben is, ha csak tehették, néhány órára be­álltak a szakmai vezetés által ki­jelölt táblába és munkaidejjiket a szántásra fordították. Az őszi munkákban a Sarkadi Gépjavító Állom'ás is közremű- J ködött. Két SZ—100-as, egy DT és MTZ traktorokkal. A gépcso­portvezető különösen Kiss Kál­mán gépállomási dolgozó munká­ját említette figyelemreméltónak. A fekete-éri Lenin Tsz-ben azonban nemcsak a gépes brigád dolgozott kimagasló teljesítmény- nyeí, hanem a növénytermesztők is megállták helyüket. Betakarí­tották a cukorrépát, letörték a kukoricát. Jelenleg 170 hold ku­koricaszár behordásán munkál­kodnak. Az egész határt novem­ber 7-re példásan letakarítják, ezzel mintegy „zöld utat” bizto­sítanak a szántásra beosztott traktorosoknak, hogy a még hát­ralevő 215 hold mélyítő szántást, a jövő évi ipari növények alá, november első felében kiváló mi­nőségben befejezhessék. őszi mélyszántás egy része van hátra. Amint mondotta: az idén a belvíz és az aszály ellenére is jobb lesz valamivel a kukorica- termés a tavalyinál Ez annak köszönhető, hogy 900 holdból 300 holdon jugoszláv hibrid kukorica termett, ami várakozáson felüli jó termést ígér. munkafegyelem, s a tagok rend­szeresen kapnak előleget. Bélme- gyeren javult a költség-gazdál­kodás, azokat az ágazatokat fej­lesztették, amelyek nincsenek kitéve az időjárás viszontagsá­gainak, s jó eredményeket értek el az állattenyésztésben. A további feladatokról a na­pokban együttes ülésen tárgyal­tak az érintett szövetkezetek el­nökei és párttitkárai. A lakáshelyzet megoldá­sát nyilvánvalóan nem várhatjuk egy-két éven belül. Amit a múlt­ban elmulasztott a kapitalista társadalmi rendszer, hiszen évti­zedeken, sőt évszázadokon ke­resztül mitsem törődött a magyar munkások lakásellátásával, azt természetesen húsz év alatt nem tudtuk pótolni és még optimista számítások szerint is eltelik 5—6 év, amíg lakásügyben egy pil­lanatra kifújhatjuk magunkat: „Most már valahogy állunk”. Akiknek volt pénzük, azoknak volt lakásuk és kastélyuk, akik­nek nem volt — ez a többség —, azoknak lakásuk sem volt. És valljuk be: igényük sem akkora, mint jelenleg műszakinak, értel­miséginek, orvosnak és bármilyen más foglalkozású családnak van. Kölcsönhatással fejlődött az igény a lehetőséggel. Amikor a mi társadalmunk képes volt már lakást adni, igényt is ébresztett a dolgozó emberben. Mindenki tudja, hogy ma már viszont az igények túlnőtték a lehetősége­ket. Nem kívánom, hogy megis­merjék a mostani fiatalok az idő­sebb korosztály lakáshelyzetét. Aki benne élt, tudja. A cselédeik egyetlen egy helyiségben, 4—5 családdal kényszerültek, de leg­jobb esetben is a szülők a férj­hez menő vagy megnősülő gyer­mekeikkel egy lakásban kénysze­rültek lakni. Mondhatná valaki, hogy mire ezt most előszedni, hiszen még visszagondolni is rossz rá. A mai helyzetben már felesleges erről beszélni... Valóban felesleges? Igen, olyan szempontból, hogy nem kívánjuk vissza azt a lakás­helyzetet, valóban nincs szükség rossz emléket idézni. De mert ma is van lakásproblémánk, sőt társadalomépítésünkön bélül nem is kicsi, nem árt, ha tudjuk, s ha nem felejtjük, hogy hol kezd­tük és azelőtt hogyan éltünk. Békéscsabán pénteken tárgyalta a városi tanács végre­hajt^ bizottsága a lakáshelyzetet. Természetesen nem a múltről volt szó, hanem a jelenről. Mennyit építettünk, hányán jutottak új lakásba, milyenek az igények és igazságos-e a lakáselosztás. Az igazgatási osztály jelentése első­sorban tájékoztatott és nem elemzett. Viszont ez a tájékozta­tás a legjobb alapja volt annak, hogy a végrehajtó bizottság tagjai elemezni tudták lakásügyünket. Ennek alapján nem árt azzal az őszinteséggel beszélni a lakás- problémáról, amellyel tette ezt a végrehajtó bizottság minden tagja Jelenleg Békéscsabán majdnem 2300 lakásigénylést tartanak nyil­ván. A múlt év végén háromszáz­zal kevesebb volt. A mostani igéhyek lényegében három cso­portra oszthatók: 34 család ro­mos lakásban lakik, 1364-en egyáltalán nem rendelkeznek la­kással (albérletben vagy család­tagként laknak), 587 család ösz- szezsúfolva, vagy egészségtelen körülmények között lakik. Ezen­kívül vannak a vidékiek, akik na­ponta vonaton, autóbuszon járnak a megyeszékhelyre dolgozni és természetesen nekik is lakásigé­nyük van. Az nyilvánvaló, hogy a 2300 la­kásigény megvan. De igazat adunk annak a végrehajtó bizott­sági tagnak, amelyik megkérdez­te: ezek lakásigények, vagy pe­dig jogos lakásigények? A kisebb probléma az, hogy a ro­mosnak nyilvánított lakások (ami lényegében lakhatatlanságot je­lent) legtöbb esetben kijavítha­tok, teljes vagy részleges reno­válással rendbe hozhatók. Ha ez megtörténik, akkor az igény csök­ken. Csakhogy itt is találkozunk a rendelkezés végre nem haj­tásával! Tudott, hogy a romos lakások többsége magánkézben levő házakban van. A városi ta-, nácsnak törvényes joga van arra, hogy felszólítsa a háztulajdonost az életveszély megszüntetésére. És ha ezt nem teszi, akkor arra is joga van, hogy a lakást rend­be hozassa, a költségeket pedig a tulajdonossal fizettesse meg. Erre viszont —mint ahogy a végrehajtó bizottsági ülésen hallottuk >— Békéscsabán még nem volt példa! Az említétt lakásigények közül felül kellene vizsgálni egyéb szempontból is a jogosult­ságot. Külföldi példára hivatko­zott az egyik felszólaló, ami sze­rint az állami erőből épült laká­sok elosztásánál nagyon is figye­lembe veszik a vagyoni, anyagi helyzetet. Ki meri akár a kisujját is megharapni azért, hogy az igénylők között nincse­nek olyanok, akiknek több tíz­ezer forintjuk már a gépkocsi be­fizetésére vár... Mert erről is kell beszélnünk. Van, aki a társada­lomtól várja el, hogy lakásáról gondoskodjon, neki csupán az ma­rad hátra, hogy megkeresse, hol lehet garázst építeni... Tehát lé­nyegében az államtól 140—150 ezer forintos ajándéklakást kap, a 60—70 ezer forintját pedig gép­kocsi vásárlására fordítja. De nemcsak a jelenlegi igénylők kö­zött találunk ilyeneket, hanem jócskán vannak, akik már élve­zik is ezt az „ajándékot...” Egyes lakásigénylők módszeré­ről is szó esett a vb-ülésen. Nem úgy, mintha ezzel bárki is időt akart volna fecsérelni, hanem úgy, hogy az társadalmilag mi­lyen káros. Azok, akik a városi igazgatási osztálytól a megyei párt- és állami szerveket) ke- I resztül egész a legfelsőbb fóru­mokig futnak, szaladnak, verek­szenek a lakásért, azok általában mindig elérik a céljukat. S köz­tük legtöbbbször van kocsitulaj­donos is. Az a munkás viszont, aki reggel a gép mellé áll és dol­gozik estig, nem ér rá erre, legfeljebb évenként egyszer vagy kétszer kopogtat a-‘ lakáshivatal ajtaján, és szerényen dolgozik tovább. Lakást viszont ő kap legkésőbb. A városi párt­titkár éppen ezért mondta a kö­vetkezőket: „Ne féljünk megmon­dani senkinek, hogy várnia kell, és azt sem, hogy esetleg 4—5 'évet is ki kell még húznia, mert van­nak rászorultabbak. Ebben hatá- rozottabbnak kell lennie minden illetékes szervnek." A párttitkár szavait talán azzal pótolnánk, hogy ezt a ha­tározottságot már ma követni kell! Békéscsaba megyeszékhely. Ezenkívül az utóbbi években több jelentős üzem is épült itt. Ennek velejárója, hogy a megyei veze­tő garnitúrát, a műszaki gárdát biztosítani kell. Nyilvánvaló, hogy lakás nélkül ez képtelenség. Ha kell a főmérnök, akkor lakási is kell biztosítani számára. Csak­hogy — mint hallottuk — olyan eset is előfordul, amikor a Bé­késcsabára hozott személy hozza magával a gépkocsivezetőt, a ro­kont, az ismerőst — és nekik is lakást követel ki. A vidéki ház pedig egy-kétszázezer forintért el­kel... Jó módszernek tartjuk azt, ami az utóbbi időben megvalósult a lakáselosztásnál. Eddig ugyanis az volt a helyzet, hogy a megyei tanács végrehajtó bizottsága az üzemek rendelkezésére bocsátotta a lakásokat, s üzemen belül dön­tötték el, hogy kik kapják azo­kat meg. Most lényegében a városi tanács igazgatási osztályá­nak — amely a legjobban tudja a város lakosságának igényét — vétójoga van: amennyiben az üzem nem a rászorultnak adja a lakást, úgy a döntést a városi ta­nács igazgatási osztályának joga van megváltoztatni. Ez a módszer már közelebb viszi az illetékes szerveket az igazságosabb lakáselosztáshoz. Mindezek ellenére se hallgassunk arról, hogy mindenki szeme láttára gomba módrá nőnek a megyeszékhelyen is az új la­kótömbök, s mind többen jutnak szép, emberséges lakáshoz. Az is igaz, hogy többségben azok kap­ják meg ezeket a lakásokat, akik rászorultak, és akik megérdem­lik. Ha csak ezt az évet említ­jük, akkor is igen szépek az ered­mények. Állami erőből1 épült la­kásból 215-öt, szövetkezeti lakás­ból 84-et, öröklakásból 58-at tud­tak már biztosítani. Ezenkívül a magánépítkezők száma is meg­haladja a 180-at. Ezek az adatok fejlődésünk mellett szólnak, és a társadalom‘gondoskodását mu­tatják. Mégis igazat kell adnunk a végrehajtó bizottságnak abban az akaratában, hogy a jövőben min­denképpen az igazságosság elvét követeli meg és határozottabb lesz a lakásigény jogosságának megítélésében is. Varga Tibor FIATALOK! Jöjjetek és tanuljátok meg, illetve fejlesszétek tovább megyéink legrégibb népművészeti iparát: a kosár(űuást Állandó munkaalkalom, biztos kereseti lehető­ségek, korszerű munkafeltételek várnak rátok! Munkahelyek: Békéscsaba, Lipták András út 7. Békés, III., Gőzmalom sor 2—1. Jelentkezés: Békés, Kosárgyár, I. sz. telep (Szarvasi út 15) Nánási László szb-titkámál. Telefon: 12, 41. JELENTKEZÉS SZEMÉLYESEN VAGY LEVÉL ÁLTAL. ERDŐGAZDASÁGI FŰZ-, NÁD- ÉS KOSÁRIPARI VÁLLALAT KOSÁRGYÁR, BÉKÉS • 106698 Kertészek, figyelem! A Csongrádi Fmsz mezőgazdasági boltjában raktárról kaphatók az alábbi fólia hajtatóház garnitúrák: 12x3 m-es PVC hajtatóház grt. Ára: 942,— Ft 12x3 m-es Polietilén-ház grt. Ára: 775,— Ft, 25x3 m-es Polietilén-ház grt. Ára: 1423,— Ft Kérjük megrendelésükkel forduljanak Csongrád, mezőgazdasági bolthoz, címe: CSONGRÁD, DÖZSA GY. TÉR 14. TELEFON: 127. 105721 Befejezéshez közeledik az őszi munka a kevermesí Lenin Tsz-ben Tanácskoztak a békési járás gyengén működő termelőszövetkezeteinek elnökei és párttitkárai V

Next

/
Oldalképek
Tartalom