Békés Megyei Népújság, 1967. október (22. évfolyam, 232-257. szám)
1967-10-20 / 248. szám
lDffJ. október 20. 4 Péntek >5* KESERŰ BIBLIA AZ ESZTERHAZY GASSE-A Hegyeshalomnál kopogtatott az ország kapuján néhány nappal ezelőtt egy fiatalember. Ez év májusában a vegyesipari vállalat turistacsoportjának tagjaként hagyta el az országot. A „szép beszéd”, „az aranyélet”, meg az „óriási lehetőségek” propagandája addig gyötörte a fiatalembert, míg Ausztriáiban meggondolta magát és búcsút mondott hazájának. És most az elhagyott haza kapuján újra jelentkezett. „Engedjetek haza, meggondolatlan, voltam, de megbántam...” Csaté Győző, a vegyesipari vállalat volt hegesztője szorongva, de őszintén beszél most a kintlétéről. Ő is tudja törvényünket, miszerint nem büntethető az, aki az illetékes szervek előtt őszintén feltárja, ha esetleg idegen hírszerző szervek beszervezték, és természetesen nem dolgozik azoknak. Tudja ezt, ezért is beszél őszintéin. Most az olvasó mégse várjon valamiféle kémügyet. Mert erről nincs szó. De büntetésről azért szó van. Az, aki megtagadta a visszatérését, még távollétében is büntetést kap. Csató Győzőt a törvények értelmében egyéves szabadságvesztésre ítélte a bíróság — távollétében. Már kint tudta ezt. Mégis kopogtatott az ajtón és vállalva cselekményének következményét, hazatért. Természetesen érdekel bennünket, hogy mit tehetett kint egy 29 éves" fiatal ember, aki feleségét és hároméves gyermekét hagyta el. — A Bovária Hotelben kapott szállást a turistacsoportunk. Két másik munkatársammal voltunk mi egy szobában — mondja a kinnmaradás történetének kezdetét — A másik kettő, Nagy Bálint és Koczáha Mihály mindjárt az első nap elhatározta, hogy nem térnek haza Magyarországra. Én is törtem a fejem, kezdetben bizonytalan voltam, aztán mire a csoport visszaindult, mégis úgy döntöttem... Rosszul — fejezi be sóhajtással. A disszidens sorsa nem irigylésre méltó. Pergessük csak vissza Csató Győző emlékeit. Amikor a trió az Esztanházy gasse-n levő szállodában végleg döntött, hogy megtagadja a hazatérést, kezdődött ez a bizonyos sors. Kikerülhetetlen, hogy az osztrák hatóságoknak ne jelentsék szándékukat. Telefon, tolmács, útkeresés... na és fogy a kilopott pénz is. Egyikük szét- csavarható borotvapamacsban vitte a százasokat, de hát ez is elfogy idővel. Nem is beszélve a Nem válik a sofőr dicséretére Idősebb asszony igyekezett tegnap reggel háromnegyed nyolc tájban Békéscsabán a Rövid utcai autóbuszmegállóba. Még 150 méternyire lehetett, amikor a buszvezető gázt adott. A néni hiába integetett, nem állt meg a járat. — Három perc késésem van, különben biztosan piacra megy — mondogatta a sofőr. Hátha orvoshoz sietett, vagy valami más fontos dolgot kellett elintéznie a városban, s ezért akart felszállni. A buszvezető erre nem gondolt. Mint említette, minden tíz méternél fékezhetne. A Szent István térig csak a megállókban szálltak le és fel. tízméterenként, lakást adó tulajdonosról: havi 500 schilling, fejenként... De ez még csak az első meglepetés volt. A rendőrség nem fogadta tárt karokkal a társaságot, sőt legszívesebben haza zavarták volna őket — legalábbis erre következtetett Csató. Ügy látszik, csappant a magyar disszidensek tekintélye... Aztán, mert mégiscsak jogtalanul maradtak kint, egy napot börtönben töltöttek, ahol le kellett adni az ujjlenyomatot és a fényképet. Ezután jött a láger. Zárt rész: se ki, se be. Kihallgatás, megfigyelés, adatfelvétel, na és választhattak: Kanada, Ausztrália vagy Afrika. Ha nőtlen, esetleg az USA. Elhangzott, a kérdés is a láger zá rt. részén: Miért tagadták meg a hazatérést? A válasz ez volt: Kevés a kereset... * Menjünk tovább, ahová ment a három fiatalember. A félzárt rész: itt már a folyosón lehetett sétálni, sőt megengedték a televíziómézést is. Nyolc napot töltöttek itt, majd a szabad részbe kerültek. Itt már akik jól viselték magukat — egy kis ki- menésii engedélyt is kaptak. Csató itt szerezte meg dr. Dohai Antal címét, aki az ellenforradalom óta üvegfújó és autókairosszé- ria-javító műhelyt „hozott” ösz- sze. A volt budapesti ügyvéd ravaszul fogadta a miunkavállalót: — Nem szívesen alkalmazok magyar disszidenseket, mert sok bajom van velük..: Pedig nagyon is nagy örömmel fogadta őket. Az osztrák munkás még egyszer annyi órabért követel, mint a disszidens. Olcsó tehát neki a disszidens-munkaerő, persze, hogy még-lakást is biztosított Csatónak. Ez az üzlet, Mások bőrén schilling... — A három hónap alatt mit tudott spórolni? — kérdezem tőle. — Nem sokat. Néhány ruba.dar rabot tudtam venni, hoztam játékot a gyereknek, a többi meg kellett a hazautazási költségre. — Tehát nem volt arany az élet? — Nem, feléli az ember ott a teljes keresetét. — Ezért jött haza? — Ezért is, meg ott sem jobb, mint itthon... (Hát ez az a jobb kereset!) — Meg azért is hazajöttem — folytatja —, mert egyszerűen értelmetlennek tartottam a kintlétet. Inkább vállalom a börtönt... Mivel hazatért, természetesen a bírósághoz fordulhat Csató perfelújítás végett. Lehet, hogy az egy évnél enyhébb lesz a büntetése. Viszont azok, akik hisznek a nyugati világ imádatában, forgassák többször a kezükben Csató Győző keserű bibliáját... Varga Tibor Kulturális napok a vendéglátóipari héten \ A megyei vendéglátóipari vállalat szakszervezeti bizottsága kulturális napokat szervezett a vendéglátóipari héttel egyidőben. Ennek keretében tegnap Békéscsaba, Orosháza, Gyula vendéglátó dolgozói összemérték erejüket labdarúgásban, sakk- és asztalitenisz-versenyben. Délután rendezték meg a pincérek gyorsasági versenyét Békéscsabán, a Szabadság téren. Ugyancsak tegnap, a három város vendéglátód dolgozói részt vettek az ipari tanulók hidegkonyhai, cukrászati, terítési kiállításán, majd drukkoltak a szellemi és gyakorlati vetélkedőn. A kulturális napok keretében indítottak vetélkedőt tánczenekarok és táncdalénekesek számára. Az énekesek közül Csatári Mária, Molnár Judit, Soncz Zsuzsa, Kendi Klára békéscsabai; Gulyás Imre orosházi, Balázs Erzsébet és Balázs Károly szabadkigyósi, valamint a Papp—Tabajdi gyulai duó került a megyeidöntőbe. Rajtuk kívül két gyulai,' két orosházi, egy békéscsabai és egy sza- badkígyósi tánczenekar vehet részt a 22-én megrendezésre kerülő döntőn. Tegnap este a szakszervezeti bizottság a KIOSZ nagytermében kultúrműsorral egybekötött ismerkedési estet is rendezett. Ismerkedjünk az új törvényekkel Miért kellett a termelőszövetkezeti törvény? KÉTSÉGTELEN, hogy az 1959. évi, 7-es számú törvényerejű rendeletben, s azóta számos egyéb jogszabályban is vannak rendkívül fontos rendelkezések, maradandó élvek a nagyüzemi társasgazdálkodásról. Mindezek a jogszabályok elősegítették annak idején a mezőgazdaság' szocialista átszervezését, majd pedig a fiatal termelőszövetkezetek fejlődését, erősödését a kezdeti időszakban. Vitathatatlan azonban az is, hogy az utóbbi években a jogalkotás elmaradt a termelőszövetkezeti mozgalom előrehaladása mögött. A tsz-ek többsége gyorsan kinőtte az említett jogszabályok adta kereteket, s az a helyzet állt elő, hogy maguk a rendeletek váltak már bizonyos szempontból a további fejlődés akadályává. A termelőszövetkezetek működésében és gazdálkodásában — különösen a legutóbbi évek folyamán — számos, igen lényeges új vonás jelentkezett és erősödött meg. Az élet egyre sürgetőbben követelte a régebbitől eltérő, az új követelményeknek megfelelő, korszerű V í d á m napló MEGGY Rájár a rúd mostanában a vendéglátóiparra. Nem akarom védeni azokat, akik tudatosan és szándékosan megkárosítják a közönséget, de azért ne általánosítsunk. Valljuk be, sok szép és kellemes órát töltöttünk már a vendéglők, cukrászdák asztalainál. Találkoztunk figyelmes pincérekkel, kedves kiszolgálónőkkel is, akik tényleg a szívükön viselik, hogy jól érezzük magunkat. Van azután olyan is, mint az a főpincér, akivel a nyáron az egyik balatoni vendéglőben . találkoztam. Mikor végeztem az ebéddel, hívom a fizetőt és kérem, hogy számoljon. — Igenis, kérem — hadarja készségesen. — Egy májgaluska leves: hat forint, egy rántott szelet: tizenhat forint, egy fröccs: négy-hatvan, meggy: öt-negyven... — De hiszen bői eladó; esetleg balatoni villatelket beszámítok.” meggyet nem is ettem — mondom szédülten a gyors beszédtől. — Ja, kérem, ha nem megy, akkor kihúzom — válaszolta táros, aranyos főúri nyugalommal. bér. Mindent APRÓHIRDETÉS Kollégáim, barátaim között már jócskán akad autótulajdonos. Persze, köztük a kocsi a legfőbb beszédtéma: milyen állapotban van, mennyit futott, és abban mind megegyeznek, hogy előbb-utóbb jó lenne újra kicserélni. Nekem nincs autóm és előreláthatólag nem is lesz, de azért érdeklődéssel böngészem az autóhirdetéseket, mert nem szeretnék a nagy csereberéből kimaradni. Mivel másom nincs, csak a saját járművemet ajánlhatom fel, és az alábbi apróhirdetést szándékozom feladni: „Megkímélt, 1967-as Wrna félcipő, 43-as, 600 km-rel, első kézPALLOS-JOÖ Béla bácsi, az irat- era- tud, mindenre emlékszik, készséges, és pillanatok alatt előadja a kért aktát. Változhatnak az igazgatók, áthelyezhetnek osztályvezetőket, lehetnek nyugdíjazások, de Béla bácsi marad. Persze, az öregnek is van hobbyja: szeret dicsekedni őseivel és azt állítja, hogy igen régi családból származik. — Valamelyik ősömnek még pallosjoga is volt — mesélte nemrég — a pallos még most is ott függ a falon, az ágyam felett. Ugye, te is láttad, Lajos- kám? — fordult az egyik kollégához. — Ne haragudj, drága Béla bácsi — felelte a kérdezett —, de amikor én nálad jártam, csak egy „palloskát” láttam... E. R. szabályozást. Annál is inkább nagy szükség volt erre, mert gazdaságirányítási rendszerünk reformja során, pártunk Központi Bizottságának kezdeményezésére, a kormány a legutóbbi két esztendőben több, igen nagy horderejű agrárpolitikai intézkedést tett. A TERMELŐSZÖVETKEZETI TÖRVÉNY pontosan meghatározza a tsz-ek helyét a népgazdaságban az új mechanizmus körülményei között, elhárítja az akadályokat a termelőszövetkezetek eredményes, önálló vállalati gazdálkodásának útjából. A működéssel, a gazdálkodással a szervezeti élettel kapcsolatos jogviszonyokat, s az intézmények rendjét úgy állapítja meg, hogy erősíti és továbbfejleszti a szocialista termelési viszonyokat. A TÖRVÉNYNEK AZ EDDIGI szabályozással szemben lényeges eltérést mutató egyik fő rendelkezése az, amely meghatározza a termelőszövetkezet fogalmát. Kimondja, hogy a termelőszövetkezet a tagok önkéntes személyi és vagyoni társulása útján létrehozott szocialista nagyüzem, amely önálló, vállalatszerű gazdálkodást folytat, s egyben a parasztság társadalmi szervezete is. Ebből következik, hogy vezetésében és egész működésében az eddiginél következetesebben kell érvényesülnie a szövetkezeti demokrácia és a vállalatszerű gazdálkodás sajátos egységének. A tagság rendelkezik a közös vagyonnal — hiszen a tsz nem másoké, hanem a tagoké —, maga alakítja ki belső igazgatási rendjét, a jogszabályok keretei között a tsz szervezeti felépítését, s természetesen saját maga választja, bízza meg vagy jelöli ki a tsz vezetőit. A szövetkezeti demokrácia teljességéhez azonban hozzátartozik az is, hogy a tagok kötelesek is végrehajtani az előbb vázolt elvek szerint meghatározott szabályokat és a tsz vezetőinek rendelkezéseit. A termelőszövetkezeti törvénynyel egyidejűleg alkotta meg az országgyűlés a föld jogi törvényt. Ez a törvény a tsz-törvénnvel együtt szilárdabbá és egységesebbé teszi a közös szövetkezeti vagyont, s biztos alapot nyújt a gazdálkodás továbbfejlesztéséhez. Űj szellemben rendelkezik a tsz- törvény a nagyüzemi társasgazdaságok tevékenységi köréről is. Az az elv érvényesül benne, hogy az üzemi tevékenység segítse elő a nagyüzemi gazdálkodás fejlesztését, a gazdasági erőforrások kihasználását, a tagság folyamatos foglalkoztatását, a közös gazdaság, a lakosság és a népgazdaság szükségletének kielégítését, természetesen a jövedelmezőség követelményeinek megfelelően. Kimondja a törvény azt is, hogy a tsz-ek egy vagy több feladat megvalósítására más »termelőszövetkezetekkel való megállapodás alapján, társulás keretében is gazdálkodhatnak. ALAPVETŐ VÁLTOZÁST JELENT a törvénynek az a rendelkezése, hogy a termelőszövetkezeti tagok munkadíját, az alkalmazottak alapmunkabérét, továbbá az elhasznált forgóeszközök értékét, az értékcsökkenési leírást és a földjáradékot termelési költségként kell elszámolni. Igen nagy horderejű az is, hogy a törvény kimondja: háztáji föld illet meg minden tagot, aki teljesíti a termelőszövetkezet által előírt munkaminimumot. Egyik leglényegesebb alapelve a törvénynek, hogy a háztáji és a közös gazdaság szerves egység, közöttük sokrétű, kölcsönös együttműködést célszerű kifejleszteni. A TÖRVÉNY ÚGYNEVEZETT keret-törvény. Nem szabályoz tehát mindent részletekbe menően, hanem tág lehetőséget ad ahhoz, hogy a termelőszövetkezetek maguk rendezzék belső működésüket, sajátosságaiknak, adottságaiknak és szükségleteiknek megfelelően. Ezáltal jelentékenyen növekszik a saját alapszabály szerepe, szűkebb térre szorulnak vagy csupán iránymutató javaslat jellegűvé válnak a végrehajtási rendelkezések. A tsz-törvény lehetőséget ad a vezetés szívonalának javítására, s arra is, hogy a tagság teljes mértékben éljen jogaival, mindezek révén kiteljesedjék a szövetkezeti demokrácia. G. P. (Folytatjuk) Ipari gyakorlattal rendelkező belső ellenőrt felveszünk. A munkakör betöltéséhez ipariszámviteli képesítés szükséges. GYULAI FA- ÉS FÉMBÚTORIPARI KTSZ, GYULA, ZRÍNYI TÉR 1—2. 122089
