Békés Megyei Népújság, 1967. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-10 / 214. szám
1961. szeptember 10. 4 Vasárnap Múltra emlékezve, Megyénk legészakibb községéről, Bucsáról jelent meg egy riport lapunkban a közelmúltban. A riport arról szólt, a szorgalmas bucsai emberek hogyan „vallatják” a földet, hogyan szeretnék életüket szebbé, gondtalanabbá tenni a gazdálkodás egyre fokozódó javításával. A törekvés nem eredménytelen — olvashattuk a megállapítást. — A községbeliek a rrtúlt tapasztalataiból okulva biztatóan haladnak előre. Vajon ez az előrehaladás mit jelent a község életében? Mit tesznek a bucsaiak lakhelyük fejlesztésére és vajon milyen segítséget nyújt nekik ebben az állam? Erről kérdeztük az ügyek legjobb ismerőit, Nyilas Pétert, a Községi Tanács Végrehajtó Bizottságának elnökét és Kónya Sándort, a községi pártbizottság titkárát. — A felszabadulás előtti Bucsáról nem sok jót lehet mesélni — mondja az elnök. — Hiszen a szegénység, az elhanyagoltság voltak á fő jellemzői. Egyetlen centiméternyi járda sem volt az utcákon, ahol sokan jártak, ott keskeny deszkapalló védte a sártól a járókelőket. Villanynak hí- rét-hamvát sem ismerték, a vízellátást úgy ahogy biztosította a község közepén levő artézi kút. — Negyvennyolcban kezdődött a fejlődés — veszi át a szót a párttitkár. — Az akkor épült másfél kilométernyi járda már elég nagy lépést jelentett. Negyvenkilencben megkezdődött a villamosítás. A tanyasiak egyre inkább behúzódtak a községbe, nagy házépítések kezdődtek, új utcák nőttek ki a földből. Ezután szinte minden év hozott valamit. Fokozódott a járdásítás üteme, új állatorvosi lakás épült, majd rendkívül nagy örömünkre másfél milliós költséggel nyolctantermes új iskolát adtak át rendeltetésének. Űj gyógyszertár jövőt tervezve épült, autóbuszváró könnyített a várakozáson, házasságkötő terem, húsz férőhelyes bölcsőde, nyolcvan gyermek részére napközi otthonos óvoda, százhatvan tanulónak pedig iskolai napközi — ezek -jelentették a fejlődés főbb állomásait. Azelőtt csak szekérrel közlekedtek a budsaiak, most naponta nyolcszor indulhatnak, érkezhetnek autóbusszal. Hatvanegyben felépült a pártház, helyet kaptak itt a tömegszenézetek s viszonylag megfelelő helyiség áll rendelkezésre a különböző kulturális események rendezésére. — Ha egy régen elkerült bucsai visszajönne? — Egész biztos, nem ismerne rá a községére — kapom a választ a tanácselnöktől. Jelenleg tíz és fél kilométer járdánk van. Igaz — teszi hozzá gyorsan —, utcáink hossza eléri a 21 és fél kilométert, de a más tennivalók miatt még nem tudtuk olyan mértékben fokozni a járdaépítés ütemét, mint ahogy a szükséglet megkívánná. Tizennyolc kilométeren’ viszont már van villanyhálózat, a község főutcáján pedig 25 higanygőzlámpa világit. Ku- tunk még mindig csak egy van, de megkönnyíti a víznyerési lehetőségeket, hogy másfél kilométernyi vezetéket építettünk és hét közkifolyót. Nagy lépést jelentett előre tavaly az, hogy elkészült a községen átvezető két és fél kilométeres útszakasz korszerűsítése, pormentes burkolattal való ellátása. Nagy gond a belvíz, amely a községben is veszélyt jelent. Már készül a rendezési terv, s bízunk abban, hogy a két gyűjtőcsatorna megépítése után nem fenyegeti majd a víz községünk házait Ha már a terveknél tartunk — mondja az elnök — említésre Szezonkezdés a békéscsabai Kállai Éva Űttörőházban Pénteken délután kezdődött az új évad a békéscsabai Kállai Éva Űttörőházban. Amint Horváth Imréné igazgatónő tájékoztatásában elmondta, a pajtások 20 szakkörben gyarapíthatják ismereteiket. Az idén először működik báb és turista szakkör. Az 1967—68-as tanévben újjászervezik a nyolcadikosok klubját, amelynek feladata: a tizennégy éves lányokat és fiúkat felkészíteni a KISZ-életre. Az úttörőház őszi rendezvényei közül jelentős (tavaly ezeken rendszeresen I600-an vettek részt) a szeptember 24-i ünnepség, amikor leleplezik a Kállai Éva emlék| táblát. Október 20-án a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója tiszteletére a tanulóknak a szovjet pionírokkal való levelezéseiből és a tőlük kapott bélyegekből kiállítást rendeznek. Találkozókat tartanak az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet csapatok komszomolistái- nak képviselőivel, és olyan veteránokkal, akik részt vettek az 1917. évi forradalmi küzdelmekben. Az idei tanév első felében az úttörők üzemlátogatásra mennek és részükre négy filmet vetítenek, amelyekre bérletet adnak 1 ki. méltó az is, hogy hamarosan elkészül az orvoslakás és rendelő terve, sőt szeretnénk még az építkezést is megkezdeni az idén. A kulturális igények még jobb kielégítésére még az idén megkezdjük egy kultúrterem építését. Az egymdllió-száznegyvenhét- ezer forintos beruházás a pártház folytatásaként épül, 300 személyt befogadó nagyterem, előcsarnok, ruhatár, büfé, vetítőfülke, öltözők és más helyiségek állnak majd az igénybe vevők rendelkezésére. — Vajon mit tett ezeknek a feladatoknak a megvalósítására a község lakossága? — teszem fel a kérdést a pártbizottság titkárának. — Nagyon sokat — hangzik a rövid válasz, majd részleteket is jegyezhetek. — A bucsaiak nem felejtik el a múltat és tudják azt, hogy nem várhatnak mindent az államtól. Első pillanattól kezdve tevékenyen részt vesznek a társadalmi munkában. A járdaépítés javát ők végzik, ott voltak a gyógyszertár, a pártház építésénél, szorgalmasan ásták a villanyoszlopok gödreit. Egyre nagyobb gondot fordítanak a házaik előtti utcarész csinosítására, virágok ültetésére. Sajnos, a társadalmi munkát nagj'on akadályozza az, hogy nagyon sokan távol dolgoznak, s csak hetenként, kéthetenként látját^ családjukat. — Itt nincs munkalehetőség? — kapaszkodom bele az utolsó mondatba. — Egyelőre kevés. A termelő- szövetkezetek egyesülése, mint az a múltkori riportból kiderült, fellendülést eredményezett. Ennek hatására azonban több mint hatvanan hazajöttek, de ennél jóval többen szándékuk ellenére sem tudják otthagyni távoli munkahelyüket. Szó van különböző segédüzemek létrehozásáról, s remélhetőleg akkor minden családapa naponta «foglalkozhat gyermekei nevelésével... II megvalósult tervek mellett nap mint nap újabbak születnek Bucsán. Gondok is akadnak bőven, de mint ahogy addig is megoldódtak, azután sem hagyják el őket a jövő útjába akadályként. És azt hiszem, ez nemcsak Bucsán, másutt is így van. Opauszky László Kiállítást rendez a Ki mit gyűjt? szakkör - Balett, társastánc és harmonika-tanfolyam - Felvétel a Balassi népitánc-együttesbe Gazdag őszi program a Balassi művelődési otthonban A békéscsabai Balassi Bálint Művelődési Otthonban az őszi-téli évadban gazdag program várja az érdeklődőket. A tavalyihoz hasonlóan, az idén is különböző tanfolyamok, előadások és egyéb rendezvények lesznek, s megkezdik munkájukat a szakkörök is. Sokakat érdekelnek a különböző nyelvtanfolyamok, melyek szeptember 18-án, 19-én és 20-án kezdődnek. Az idén az orosz, német és francia nyelv mellett eszperantó tanfolyam is indul. A szabás-varrás, mely szeptember 15- én kezdődik, a nők körében igen népszerű és az idén is bizonyára sok résztvevője akad. Ezenkívül Kabódi Sándorné vezetésével balett, Nyíri Lajos és felesége vezetésével társastánc, valamint Nagy Lajosné tanár irányításával harmonika-tanfolyam is kezdődik. A Balassi népitánc-együttes tovább gondoskodik az utánpótiás- ról s felvételt hirdet diákok, illetve fiatal dolgozók részére. A kellő jelentkezés után Born Miklós koreográfus vállalta az új jövendő tehetségek tanítását. Tagfelvételt hirdet az Általános Munkás Dalkör is az énekelni vágyó fiúk és lányok körében. Vezetője Sárhelyi Jenő, A szakkörök közül kiemelkedő munkát végeztek az elmúlt évben a fotósok és számos kiállításon vettek részt.,Most kezdők részére szerveznek elméleti és gyakorlati képzést. A Ki mit gyűjt? szakkör rövid idő alatt igen népszerűvé vált — egy éve működik —, s már az idén komoly kiállítás megrendezésére készül. Ezenkívül ismét működik a képzőművész szakkör, a házikert- és gyümölcsszakkör, az irodalmi színpad, az ifjúsági klub is, s így minden korosztály megtalálhatja az érdeklődési körének megfelelő területet, ahol hasznosan, szórakozva és tanulva töltheti szabad idejét. Asszooxf találkozó Kuwiágotáo Kedves, vendégeket fogadott szeptember 6-án a kunágotai Petőfi és Bercsényi Termelőszövetkezet nőbizottsága. Az elmúlt évben a kunágotai asszonyok Medgyesbodzáson voltak látogatóban az ottani Egyetértés Tsz- ben, s akkor viszonzásul meghívták vendéglátóikat. Most a med- gyesbodzásiak jöttek el, hogy közös tapasztalatcserét tartsanak és megismerjék a kunágotai asszonyok munkáját* A vendégeket a termelőszövetkezetek nőbizottságai, valamint a tsz vezetői fogadták. A med- gyesbodzási asszonyok ellátogattak a Petőfi Tsz sertéstelepére, a tehenészetbe és a gazdaság egyéb ágazataiba. A tehenészetben különösen tetszett a tisztaság, az állatok gondozása és a takarmánynyal való helyes gazdálkodás. A kertészetben • elismerőleg nyilatkoztak arról, hogy a szárazság ellenére is a növények gondozottak, jó minőségűek. Ezután a Bercsényi Termelőszövetkezet itatásos borjúnevelőjét tekintették meg, valamint a gyümölcsösbe látogattak el. E látogatásukat kóstolóval is egybekötötték. Visszatérve, a községi pártbizottság székházában megbeszélték tapasztalataikat és elmondták javaslataikat is. E látogatás mindkét tsz asszonyainak hasznos volt, sokat tanultak egymástól és segítséget is kaptak további munkájukhoz. Elhatározták, hogy a kapcsolatot tovább mélyítik és több találkozót is rendeznek. Matuzik József Értesítjük Gyula lakosságát hogy 1967. szeptember 11-től a Béke sugárutat « csatornaépítés miatt az Eötvös utca sarkától a Göndöcs utcáig, majd a későbbiekben a Szabadság hídig teljes szélességben lezárjuk Kérjük az érdekelt lakosokat, hogy a téli tüzelő beszerzéseiket a jelzett időpontig eszközöljék. 136586 Gerencsér Miklós: Illés, a sokoldalú Kisregény 19. — Nekem adta. — A cipővel meg a fejkendővel együtt? — Megdolgoztam érte. Egész délelőtt nálatok takarítottam. — Na és volt pofád egy kis munkáért ennyi holmit elfogad- ni? Ügy rebbent Toll Ella őszülő szómpillája, rfiint akinek fáj a hálátlanság. — Valamikor nem voltál hozzám ilyen irigy, Illés. Visszaadom, ha akarod. Gyere el a lakásomra, levetek magamról mindent, még azt is, amit nem Karolától kaptam. Erre mindjárt emberibb lett a belátásom. Micsoda bőkezű nő a feleségem — újongott bennem az elragadtatás. Egy csipetnyi sincs benne a régi bankárék fukarságából, nem alázza meg a barátait holmi csip-csup alamizsnával, hanem inkább Árpád-házi szent Erzsébet módjára a palástját adományozza a megbotlott véntlányoknak. Elismertem, az áldozat végtelenül csekély ahhoz a meglepetéshez képest, hogy örömdús házasságunk megkötése óta először megyek haza tiszta lakásba. És Toll Ella felebaráti cselekedete is megindított: törvénytelen rajongó aligha fejezheti ki szebben hódolatát, minthogy győztes vetélytársa kívánságára súrolja fel hajlékomat. íme, hát ilyen gazdag az élet, csak ismerni kell az árnyalatok értékét — gondoltam elégedetten. — Ne haragudj, hogy megsértettelek — kértem bocsánatot Toll Ellától. — Ez a kosztüm úgyis öregítette Karolát, téged pedig fiatalít. Szolgálja hát hivatásodat, az egész helyőrség örömére. Féktelen jókedvem Közepette tudomásul kellett vennem, hogy Toll Ella kötélidegzete meglazulhatott kissé, mert szerencse- kívánatom hangos zokogásra fakasztotta. Bambuszpálcás urak szoktak úgy ebédre hazatérni, ahogy én bevonultam az udvarunkra. Szinte kívülről láttam arcvonásaimon a konszolidált életörömöt és a nemes gőgbe hajló elégedettséget. A kéményre pillantva csak felfokozták várakozásomat családi tűzhelyem bárányfelhői. S megint lelki szemeim elé villant az angyali Karola, amint önfeledt asszonyt szorgalma valósággal körbezsú- folja azt a bizonyos családi tűzhelyet. Mindössze az a körülmény támadta meg illúzióimat, hogy az udvar levegőjében megállt volna a merőkanál a kelkáposztafőzelék sűrű szagától. Noha sokra becsültem Katus nénit, a szomszédasszonyt, most haragra gerjedtem ellene, hogy megrontotta ünnepemet. Főztjének ínségszaga elnyomta közeli lakomám illatait, és ez a merénylet fölért a szememben egy kis gyilkossággal. Bosszút szimatoltam e fondorlatban, mert Katus néni, aki egyébként rokonom volt, többször is pihés hajú ném- bernek nevezte Karolát a fülem hallatára. S én, a gyáva megalkuvó, igazat adtam neki pusztán a rokoni béke kedvéért. De most Karola bocsánatáért esdekeltem magamban. Eltelve a remény és hódolat érzésével, benyitottam otthonunkba. Tündöklő tisztaság fogadott. Karola feküdt az ágyban, cigarettázott és olvasott, mint ren-