Békés Megyei Népújság, 1967. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-10 / 214. szám

1961. szeptember 10. 4 Vasárnap Múltra emlékezve, Megyénk legészakibb közsé­géről, Bucsáról jelent meg egy riport lapunkban a közelmúlt­ban. A riport arról szólt, a szor­galmas bucsai emberek hogyan „vallatják” a földet, hogyan sze­retnék életüket szebbé, gondta­lanabbá tenni a gazdálkodás egy­re fokozódó javításával. A törek­vés nem eredménytelen — ol­vashattuk a megállapítást. — A községbeliek a rrtúlt tapasztala­taiból okulva biztatóan halad­nak előre. Vajon ez az előreha­ladás mit jelent a község életé­ben? Mit tesznek a bucsaiak lak­helyük fejlesztésére és vajon mi­lyen segítséget nyújt nekik eb­ben az állam? Erről kérdeztük az ügyek legjobb ismerőit, Nyilas Pétert, a Községi Tanács Végre­hajtó Bizottságának elnökét és Kónya Sándort, a községi pártbi­zottság titkárát. — A felszabadulás előtti Bu­csáról nem sok jót lehet mesél­ni — mondja az elnök. — Hiszen a szegénység, az elhanyagoltság voltak á fő jellemzői. Egyetlen centiméternyi járda sem volt az utcákon, ahol sokan jártak, ott keskeny deszkapalló védte a sár­tól a járókelőket. Villanynak hí- rét-hamvát sem ismerték, a víz­ellátást úgy ahogy biztosította a község közepén levő artézi kút. — Negyvennyolcban kezdődött a fejlődés — veszi át a szót a párttitkár. — Az akkor épült másfél kilométernyi járda már elég nagy lépést jelentett. Negy­venkilencben megkezdődött a vil­lamosítás. A tanyasiak egyre in­kább behúzódtak a községbe, nagy házépítések kezdődtek, új utcák nőttek ki a földből. Ezután szinte minden év hozott vala­mit. Fokozódott a járdásítás üte­me, új állatorvosi lakás épült, majd rendkívül nagy örömünkre másfél milliós költséggel nyolc­tantermes új iskolát adtak át rendeltetésének. Űj gyógyszertár jövőt tervezve épült, autóbuszváró könnyített a várakozáson, házasságkötő terem, húsz férőhelyes bölcsőde, nyolc­van gyermek részére napközi otthonos óvoda, százhatvan ta­nulónak pedig iskolai napközi — ezek -jelentették a fejlődés főbb állomásait. Azelőtt csak szekérrel köz­lekedtek a budsaiak, most na­ponta nyolcszor indulhatnak, ér­kezhetnek autóbusszal. Hatvan­egyben felépült a pártház, helyet kaptak itt a tömegszenézetek s viszonylag megfelelő helyiség áll rendelkezésre a különböző kul­turális események rendezésére. — Ha egy régen elkerült bu­csai visszajönne? — Egész biztos, nem ismerne rá a községére — kapom a vá­laszt a tanácselnöktől. Jelenleg tíz és fél kilométer járdánk van. Igaz — teszi hozzá gyorsan —, utcáink hossza eléri a 21 és fél kilométert, de a más tennivalók miatt még nem tudtuk olyan mértékben fokozni a járdaépítés ütemét, mint ahogy a szükséglet megkívánná. Tizennyolc kilométe­ren’ viszont már van villanyhá­lózat, a község főutcáján pedig 25 higanygőzlámpa világit. Ku- tunk még mindig csak egy van, de megkönnyíti a víznyerési le­hetőségeket, hogy másfél kilomé­ternyi vezetéket építettünk és hét közkifolyót. Nagy lépést jelentett előre tavaly az, hogy elkészült a köz­ségen átvezető két és fél kilo­méteres útszakasz korszerűsítése, pormentes burkolattal való ellá­tása. Nagy gond a belvíz, amely a községben is veszélyt jelent. Már készül a rendezési terv, s bízunk abban, hogy a két gyűjtőcsatorna megépítése után nem fenyegeti majd a víz községünk házait Ha már a terveknél tartunk — mondja az elnök — említésre Szezonkezdés a békéscsabai Kállai Éva Űttörőházban Pénteken délután kezdődött az új évad a békéscsabai Kállai Éva Űttörőházban. Amint Horváth Imréné igazgatónő tájékoztatásá­ban elmondta, a pajtások 20 szak­körben gyarapíthatják ismeretei­ket. Az idén először működik báb és turista szakkör. Az 1967—68-as tanévben újjá­szervezik a nyolcadikosok klub­ját, amelynek feladata: a tizen­négy éves lányokat és fiúkat fel­készíteni a KISZ-életre. Az úttörőház őszi rendezvényei közül jelentős (tavaly ezeken rendszeresen I600-an vettek részt) a szeptember 24-i ünnepség, ami­kor leleplezik a Kállai Éva emlék­| táblát. Október 20-án a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója tiszteletére a ta­nulóknak a szovjet pionírokkal való levelezéseiből és a tőlük ka­pott bélyegekből kiállítást rendez­nek. Találkozókat tartanak az ide­iglenesen hazánkban állomásozó szovjet csapatok komszomolistái- nak képviselőivel, és olyan vete­ránokkal, akik részt vettek az 1917. évi forradalmi küzdelmek­ben. Az idei tanév első felében az úttörők üzemlátogatásra men­nek és részükre négy filmet ve­títenek, amelyekre bérletet adnak 1 ki. méltó az is, hogy hamarosan el­készül az orvoslakás és rendelő terve, sőt szeretnénk még az építkezést is megkezdeni az idén. A kulturális igények még jobb kielégítésére még az idén meg­kezdjük egy kultúrterem építé­sét. Az egymdllió-száznegyvenhét- ezer forintos beruházás a párt­ház folytatásaként épül, 300 sze­mélyt befogadó nagyterem, elő­csarnok, ruhatár, büfé, vetítő­fülke, öltözők és más helyiségek állnak majd az igénybe vevők rendelkezésére. — Vajon mit tett ezeknek a feladatoknak a megvalósítására a község lakossága? — teszem fel a kérdést a pártbizottság tit­kárának. — Nagyon sokat — hangzik a rövid válasz, majd részleteket is jegyezhetek. — A bucsaiak nem felejtik el a múltat és tud­ják azt, hogy nem várhatnak mindent az államtól. Első pilla­nattól kezdve tevékenyen részt vesznek a társadalmi munkában. A járdaépítés javát ők végzik, ott voltak a gyógyszertár, a párt­ház építésénél, szorgalmasan ás­ták a villanyoszlopok gödreit. Egyre nagyobb gondot fordítanak a házaik előtti utcarész csinosí­tására, virágok ültetésére. Sajnos, a társadalmi munkát nagj'on akadályozza az, hogy nagyon so­kan távol dolgoznak, s csak he­tenként, kéthetenként látját^ csa­ládjukat. — Itt nincs munkalehetőség? — kapaszkodom bele az utolsó mondatba. — Egyelőre kevés. A termelő- szövetkezetek egyesülése, mint az a múltkori riportból kiderült, fellendülést eredményezett. En­nek hatására azonban több mint hatvanan hazajöttek, de ennél jóval többen szándékuk ellenére sem tudják otthagyni távoli mun­kahelyüket. Szó van különböző segédüzemek létrehozásáról, s remélhetőleg akkor minden csa­ládapa naponta «foglalkozhat gyermekei nevelésével... II megvalósult tervek mellett nap mint nap újabbak születnek Bucsán. Gondok is akadnak bő­ven, de mint ahogy addig is megoldódtak, azután sem hagy­ják el őket a jövő útjába aka­dályként. És azt hiszem, ez nem­csak Bucsán, másutt is így van. Opauszky László Kiállítást rendez a Ki mit gyűjt? szakkör - Balett, társastánc és harmonika-tanfolyam - Felvétel a Balassi népitánc-együttesbe Gazdag őszi program a Balassi művelődési otthonban A békéscsabai Balassi Bálint Művelődési Otthonban az őszi-téli évadban gazdag program várja az érdeklődőket. A tavalyihoz hason­lóan, az idén is különböző tanfo­lyamok, előadások és egyéb ren­dezvények lesznek, s megkezdik munkájukat a szakkörök is. Sokakat érdekelnek a különbö­ző nyelvtanfolyamok, melyek szeptember 18-án, 19-én és 20-án kezdődnek. Az idén az orosz, né­met és francia nyelv mellett esz­perantó tanfolyam is indul. A sza­bás-varrás, mely szeptember 15- én kezdődik, a nők körében igen népszerű és az idén is bizonyára sok résztvevője akad. Ezenkívül Kabódi Sándorné vezetésével ba­lett, Nyíri Lajos és felesége ve­zetésével társastánc, valamint Nagy Lajosné tanár irányításával harmonika-tanfolyam is kezdődik. A Balassi népitánc-együttes to­vább gondoskodik az utánpótiás- ról s felvételt hirdet diákok, il­letve fiatal dolgozók részére. A kellő jelentkezés után Born Mik­lós koreográfus vállalta az új jövendő tehetségek tanítását. Tagfelvételt hirdet az Általános Munkás Dalkör is az énekelni vá­gyó fiúk és lányok körében. Ve­zetője Sárhelyi Jenő, A szakkörök közül kiemelkedő munkát végeztek az elmúlt évben a fotósok és számos kiállításon vettek részt.,Most kezdők részére szerveznek elméleti és gyakorlati képzést. A Ki mit gyűjt? szakkör rövid idő alatt igen népszerűvé vált — egy éve működik —, s már az idén komoly kiállítás megren­dezésére készül. Ezenkívül ismét működik a képzőművész szakkör, a házikert- és gyümölcsszakkör, az irodalmi színpad, az ifjúsági klub is, s így minden korosztály megtalálhatja az érdeklődési kö­rének megfelelő területet, ahol hasznosan, szórakozva és tanulva töltheti szabad idejét. Asszooxf találkozó Kuwiágotáo Kedves, vendégeket fogadott szeptember 6-án a kunágotai Pe­tőfi és Bercsényi Termelőszö­vetkezet nőbizottsága. Az elmúlt évben a kunágotai asszonyok Medgyesbodzáson voltak látoga­tóban az ottani Egyetértés Tsz- ben, s akkor viszonzásul meghív­ták vendéglátóikat. Most a med- gyesbodzásiak jöttek el, hogy kö­zös tapasztalatcserét tartsanak és megismerjék a kunágotai asszo­nyok munkáját* A vendégeket a termelőszövet­kezetek nőbizottságai, valamint a tsz vezetői fogadták. A med- gyesbodzási asszonyok ellátogat­tak a Petőfi Tsz sertéstelepére, a tehenészetbe és a gazdaság egyéb ágazataiba. A tehenészetben kü­lönösen tetszett a tisztaság, az ál­latok gondozása és a takarmány­nyal való helyes gazdálkodás. A kertészetben • elismerőleg nyilat­koztak arról, hogy a szárazság el­lenére is a növények gondozottak, jó minőségűek. Ezután a Bercsé­nyi Termelőszövetkezet itatásos borjúnevelőjét tekintették meg, valamint a gyümölcsösbe látogat­tak el. E látogatásukat kóstoló­val is egybekötötték. Visszatérve, a községi pártbi­zottság székházában megbeszélték tapasztalataikat és elmondták ja­vaslataikat is. E látogatás mind­két tsz asszonyainak hasznos volt, sokat tanultak egymástól és segít­séget is kaptak további munká­jukhoz. Elhatározták, hogy a kap­csolatot tovább mélyítik és több találkozót is rendeznek. Matuzik József Értesítjük Gyula lakosságát hogy 1967. szeptember 11-től a Béke sugárutat « csatornaépítés miatt az Eötvös utca sarkától a Göndöcs utcáig, majd a későbbiekben a Szabadság hídig teljes szélességben lezárjuk Kérjük az érdekelt lakosokat, hogy a téli tüzelő beszerzéseiket a jelzett időpontig eszközöljék. 136586 Gerencsér Miklós: Illés, a sokoldalú Kisregény 19. — Nekem adta. — A cipővel meg a fejken­dővel együtt? — Megdolgoztam érte. Egész délelőtt nálatok takarítottam. — Na és volt pofád egy kis munkáért ennyi holmit elfogad- ni? Ügy rebbent Toll Ella őszülő szómpillája, rfiint akinek fáj a hálátlanság. — Valamikor nem voltál hoz­zám ilyen irigy, Illés. Vissza­adom, ha akarod. Gyere el a lakásomra, levetek magamról mindent, még azt is, amit nem Karolától kaptam. Erre mindjárt emberibb lett a belátásom. Micsoda bőkezű nő a feleségem — újongott bennem az elragadtatás. Egy csipetnyi sincs benne a régi bankárék fukarsá­gából, nem alázza meg a bará­tait holmi csip-csup alamizsná­val, hanem inkább Árpád-házi szent Erzsébet módjára a pa­lástját adományozza a megbot­lott véntlányoknak. Elismertem, az áldozat végtelenül csekély ahhoz a meglepetéshez képest, hogy örömdús házasságunk megkötése óta először megyek haza tiszta lakásba. És Toll Ella felebaráti cselekedete is megindított: törvénytelen rajon­gó aligha fejezheti ki szebben hódolatát, minthogy győztes vetélytársa kívánságára súrolja fel hajlékomat. íme, hát ilyen gazdag az élet, csak ismerni kell az árnyalatok értékét — gon­doltam elégedetten. — Ne haragudj, hogy megsér­tettelek — kértem bocsánatot Toll Ellától. — Ez a kosztüm úgyis öregítette Karolát, téged pedig fiatalít. Szolgálja hát hiva­tásodat, az egész helyőrség örö­mére. Féktelen jókedvem Közepette tudomásul kellett vennem, hogy Toll Ella kötélidegzete megla­zulhatott kissé, mert szerencse- kívánatom hangos zokogásra fakasztotta. Bambuszpálcás urak szoktak úgy ebédre hazatérni, ahogy én bevonultam az udvarunkra. Szinte kívülről láttam arcvoná­saimon a konszolidált életörö­möt és a nemes gőgbe hajló elégedettséget. A kéményre pil­lantva csak felfokozták várako­zásomat családi tűzhelyem bá­rányfelhői. S megint lelki sze­meim elé villant az angyali Karola, amint önfeledt asszonyt szorgalma valósággal körbezsú- folja azt a bizonyos családi tűz­helyet. Mindössze az a körül­mény támadta meg illúzióimat, hogy az udvar levegőjében meg­állt volna a merőkanál a kelká­posztafőzelék sűrű szagától. No­ha sokra becsültem Katus nénit, a szomszédasszonyt, most harag­ra gerjedtem ellene, hogy meg­rontotta ünnepemet. Főztjének ínségszaga elnyomta közeli la­komám illatait, és ez a merény­let fölért a szememben egy kis gyilkossággal. Bosszút szimatol­tam e fondorlatban, mert Katus néni, aki egyébként rokonom volt, többször is pihés hajú ném- bernek nevezte Karolát a fülem hallatára. S én, a gyáva meg­alkuvó, igazat adtam neki pusz­tán a rokoni béke kedvéért. De most Karola bocsánatáért esdekeltem magamban. Eltelve a remény és hódolat érzésével, benyitottam otthonunkba. Tündöklő tisztaság fogadott. Karola feküdt az ágyban, ciga­rettázott és olvasott, mint ren-

Next

/
Oldalképek
Tartalom