Békés Megyei Népújság, 1967. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-09 / 213. szám

1987. szeptember 9. 5 Szombat Célok, feladatok Miről tanácskoztak az Építő-, Fa- és Epítőanyagipari Dolgozók Szakszervezetének XXX. kongresszusán ? és fogatok Sok-sok tapasztalattal gaz­dagodva tért vissza az Építő-, Fa- és Epítőanyagipari Dolgo­zók Szakszervezetének XXX. kongresszusáról Vasas György­né, a Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat szakszer­vezeti bizottságának titkára Először vett részt ilyen orszá­gos jelentőségű tanácskozáson, amelyen ő maga is felszólalt és tolmácsolta azoknak a szerve­zett dolgozóknak a véleményét, javaslatát, akik küldöttjüknek választották meg. — A kongresszus szervezett­sége, a beszámoló és a hozzá­szólások . őszintesége, a hibák kendőzés nélküli feltárása, a sok ésszerű és hasznos javas­lat, végül pedig a kongresszus határozata bizonyítja az ered­ményes munkát — mondja Vasas Györgyre, miközben jegyzeteiben lapozgat. Igen sok mondanivalója közül azokat igyekszik kiválasztani, amelyek talán a legjobban érdeklik a dolgozókat. Először is Gyöngyösi István­nak, az Építő-, Fa- és Építő­anyagipari Dolgozók Szakszerve­zete főtitkárának a szóbeli tájé­koztatásából idéz vissza néhány fontosabb megállapítást. Így többek között azt, hogy a re­form bevezetése után érvénye­sülnie kell az alapszervezetek nagyobb önállóságának. A fel­merülő kérdésekben nekik ma­guknak kell dönteniük a Munka Törvénykönyve állásfoglalása alapján és nem kell felülről várni az irányítást. Egyébként a kollektív szerződés határozza meg azokat a kötelezettségeket és jogokat, amelyek a vezetésre és a dolgozókra hárulnak. Az eredményesebb munkát segíti elő, hogy a munkaver­senyben részt vevőknek a címek, jelvények odaítélése a vállalatra tartozik majd. A vállalaton be­lül Élüzem egység cím érhető el, míg a vállalat egészében Ki­váló Vállalat cím elnyerésére pályázhat. Ez utóbbinak az el­bírálása az illetékes minisztéri­um és szakszervezet feladata lesz. Nagy jelentőségű a munkaidő csökkentésére vonatkozó terv, aminek a végrehajtását már 1966-ban megkezdik. Békés me­gyében — kísérletképpen — a mezőberényi 1-és számú tégla­gyárban kerül erre sor, ahol a feltételek a leginkább biztosí­tottak ahhoz, hogy megfelelő szervezéssel és a 7 órai munka­idő jó kihasználásával a terme­lés az elért szinten maradjon és a munkabérek ne csökkenjenek. Ügy lesz az is, hogy az alap­szervezetek — az eddigi 35 százalék helyett — a befizetett tagdíjak összegének 50 százalé­kát kapják meg, amit segélye­zésre, sport- és kulturális cé­lokra fordíthatnak. Számos hozzászólás is megragadta Vasas Gyürgyné fi­gyelmét. így többek között azok, amelyek a szakszervezeti társadalmi aktívák erkölcsi meg­becsülésére hívták fel a figyel-, met. Ne érhesse hátrány azt, aki kiáll a dolgozók jogos érdekei­ért! Felvetődött: sok helyen még mindig idegenkednek attól, hogy nők vezető beosztásba kerülje­nek. Javasolták: a mérce az le­gyen, hogy ki felel meg jobban. A reform különösképpen meg­követeli ennek a valóra váltását. Szó volt a 15 százalékos idény­pótlék felülvizsgálatának szüksé­gességéről. Az a vélemény ala­kult ki, hogy például a tégla­iparban a szezonidőben ily mó­don elért többletkereset nem pótolja a 4—5 hónapos munka­kiesésből származó hátrányt Vasas Györgyné kongresszusi felszólalásában a társadalombiz­tosítás és az egészségvédelem kérdéseivel foglalkozott A ter­melés eredményességének egyik fontos feltétele az egészséges, kulturált munkakörülmények ki­alakítása — mondotta. Ennek megvalósításában a társadalom- biztosítással foglalkozó aktívák fontos szerepet töltenek be. Az a tapasztalat, hogy a szakszer­vezetek egyre bátrabban kezde­ményezik a fennálló hiányossá­gok és hibák megszüntetését. Megemlítette többek között, hogy megoldásra váró feladat a már nyugdíjban levőkkel való fokozottabb törődés; bevonásuk az üzemi életbe, tapasztalataik hasznosítása. A továbbiakban el­mondta, hogy a téglagyárakban sok nő dolgozik olyan munkahe­lyeken, ahol a gépesítés nem megoldott. A nyerstégla-lera­testi tornával, ahogy a régi mél- tóságos asszonyok szokták. Fo­gyassz reszelt almát, közben ne feledkezz meg a nagymosásról, de leginkább a rendszeres fő­zésről, mert éhes hassal csak eszmei értelemben foglalkozha­tok a szerelemmel. Karola ekkor az önismeret ra­gyogó jelét adva, így szólt a füstfelhői mögül: — Rendben van, főzök én ne­ked, ha szereted a moslékot * Bízni kell az asszonyokban, bízni mindenáron! Erre az alapelvre építettem házasságo­mat és hiába állította Karola, hogy az ő kezébe egyetlen tek­nővájó cigány sem tud főzőka­nalat faragni, hitemben nem ingatott meg. Addig-adddg di­csértem leendő főztjét, míg végre hajlandónak mutatko­zott megkísérelni a tűzrakást, a vízmelegítést, a lencseváloga­tást. Miután találékonynak bi­zonyult az alapműveletek el­végzésében, rábízhattam egy szombati ebéd elkészítését. Nem akartam mindjárt a vasárnap­pal kezdeni. így fiát módot nyújtottam Karolának, hogy egy higgadt főpróbán küzdje le lámpalázát, s majdan megerő­södött önbizalommal bontakoz­tassa ki háziasszonyi tehetségét. Képzelőerőm gyakran nyúj­tott biztos ’ vigaszt nehéz pilla­nataimban. A nevezetes szom­baton is gyönyörű bódulatba ringatott a fantázia. Miközben bonyolítottam taximmal a fu­varokat, állandóan egy paraszt­lakodalom konyháján éreztem magam. Csigaleves gőzfürdőjé­ben pihegtem, tömtem magam­ba az omlós jércehúst, de a sze­mem már a töltött kappanokra meresztettem, orrom pedig a fénylő-piros kacsasültre szima­tolt. Szándékosan gyalog indultam haza ebédelni, hogy a hosszú séta minél jobban kiöblösítse étvágyamat. Az áldott fantázia elémvarázsolta Karolát. An­gyalként lebegett előttem sző­ke hajával, fehér kötényben, amint főzte nekem az ebédet és halkan dudorászott. És ekkor megriadtam: ugyanis Karola csakugyan ott volt előttem, de fehér kötény helyeit az ismerős szürke kosztümjét viselte. Ipar­kodtam utolérni és a rám jel­lemző tapintattal megérintettem a tomporát. — Már kész is az ebéd? — súgtam a fülébe hátulról. Gyanús volt, ahogy Karola felkacagott. Gyanúm gyorsan el­oszlott, ahogy Karolám helyett Toll Ella fordult felém. — Ne itt a nyílt utcán, Illés — kérlelt csábítón. Köhintettem néhányat. — Hogy kerül rád a felesé­gem ruhája? (Folytatjuk) kás, cseréplehúzás stb. olyan nehéz fizikai munka, amelynek következtében idő előtt megrok­kannak. Mivel pedig a nyugdíj megállapítása szempontjából számításba jövő időpontig a fizikai erejük lényegesen csök­ken, így más dolgozókhoz képest hátrányos helyzetbe kerülnek. Ezért javasolta, hogy — hason­lóan á kemencemunkások 25 éves folyamatos munkaviszonyá­hoz — a téglagyárak nehéz fizi­kai munkát végző nődolgozói is részesüljenek korkedvezmény­ben. — Jóleső érzéssel és nagy tapssal fogadta a kongresszus Apró Antalnak, az MSZMP Po­litikai Bizottsága tagjának a fel­szólalását, aki Kádár János üd­vözletét tolmácsolta és méltatta az építőiparban dolgozóknak az elmúlt hegy év alatti eredmé­nyes munkáját, majd az idősze­rű külpolitikai helyzetről tartott tájékoztatót — emlékszik vissza Vasas Györgyné. Ugyancsak hasznos útmutatá­sul szolgált dr. Trautmann Re­zső építésügyi és városfejlesztési miniszternek a felszólalása is, aki a városfejlesztés terveit, az építőipar távlati 4 feladatait is­mertette és tájékoztatta a meg­jelenteket a munkaidő csökken­tésére vonatkozó elképzelésekről. A kongresszuson nagy meg­tiszteltetés érte Vasas György- nét: az Építő-, Fa- és Építő- anyagipari Dolgozók Szakszerve­zetének központi vezetőségi tag­jául választották meg. Íme meg­érlelődött hosszú évek áldozatos munkájának az eredménye. Most már a központi vezető­ség ülésein is képviseli majd az építők ügyét. Ha lehet, még na­gyobb felelősséggel, mint eddig. Erre törekszik a jövőben. Pásztor Béla Segítik a óvodát Augusztusban harmincnyolcán segítettek Okányban az óvoda ki­takarításában és csinosításában. A múlt év különben anyagi fejlő­dést is jelentett az intézmény éle­tében, egy mosógépet, egy porszí­vót és lemezjátszót kaptak és be­kapcsolták a boylert, amely biz­tosítja a megfelelő melegvizet. Komoly problémát jelent vi­szont az udvar helyzete. Nem megfelelő az udvari emésztő, már az egészségügyi szervek is kifogá­solták. Szükséges lenne az udvar mielőbbi feltöltése, mert az őszi esők hatására megint belvízve­szély lesz. j Kétségtelenül a különféle erő- és munkagépek uralják a 66. Országos Mezőgazdasági Kiállítást és Vásárt. Ám ezek mellett mint eddig mindig, most is jelentőségüknek megfelelő szerepet kaptak a lovak és a lófogatok. Az egyik legközkedveltebb szó­rakoztató látványosságot éppen a lovas- és fogatbemutatók ké­pezik. Ezen a képünkön látható fekete nóniuszkancát a díj­nyertes állatok közt vezették fel. Ha már nóniusz és díjnyer­tes, akkor nem nehéz kitalálni, hogy a Mezőhegyes! Állami Gazdaságé. Mivel a lovakra mindaddig szükség lesz, amíg gazdálkodás lé­tezik ezen a földön, szükség lesz az igáskocsikra is. A Füzes­gyarmati Járműkészítő Ktsz az idei kiállításon a képünkön lát­ható lőcsös igáskocslt és ugyancsak lőcsös határjáró kocsit mu­tatta be gyártmányai közül. Kicsitől a legerősebbig. A Kiállítási főpavilon mögött két sorban helyezték el a szereplő legki- sebb és legnagyobb traktorokat. Egyébként jellemző, hogy a kertészek és főleg a gyümölcster­mesztők igényének kielégítésére a kis traktorok sokféle változatát sorakoztatták fel az idei Or­szágos Mezőgazdasági Kiállításon. Fotó: Deménjr

Next

/
Oldalképek
Tartalom