Békés Megyei Népújság, 1967. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-01 / 206. szám

1961. szeptember 1,

4

Péntek

Hétszázötvenhatezer forintos társadalmi munka a szarvasi járásban

Hogyan használják fel a község fejlesztési alapot?

A szarvasi járásban az év eddig eltelt hónapjaiban jelentős összeget' költöttek el a községfejlesztési alapból. A lakosság az új létesítmények elkészítéséhez nagyban hozzájárult, hiszen augusztus 1-ig 756 ezer forint értékű társadalmi munkát végzett. Ebből 360 ezer forint értéL j bölcsődét adnak át ma Sarkadon

Az eddig meglevő két bölcsőde Sarkadon nem tudta kielégíteni az igényeket, s ezért, sok édesanya kénytelen volt otthon maradni, nem vállalhatott munkát. A ma átadásra kerülő harmadik szociális létesítmény már megoldja ezeket a gondokat. Egy régi épületet alakítottak át 650 ezer forintért. amelyhez a helyi tanács községfejlesztési alapból 350 ezer forintal járult. Berendezésekre ISO ezret költöttek. A munkát a községi építőbrigád és a Sarkadi Építőipari Ktsz végezte.

kű a kondorosiaké, akik így éves tervüket már a duplájára teljesítették. Békésszentandrá- son 114 ezer, Gyomán 146 ezer forint az elvégzett társadalmi munka értéke.

Megállapítható, hogy Csaba- csűd és Örménykút kivételével jó a társadalmi munka tervtel- jesltése a járás községeiben. A tanácsok általában nagy gondot fordítanak a községfejlesztési, községpolitikai tervekben a lakosság kezdeményezésére, a közös feladatok társadalmi végrehajtására. Ennek eredménye, hogy az egy lakosra átlagosan jutó munkavégzés Kondoroson 51,83, Hunyán pedig 22,74 forint értékű.

A községi tanácsok az idei községfejlesztési tervek végrehajtása során értékelték az elmúlt évi társadalmi tevékenységet is, és jutalmakat adtak át. összesen ötszázan kapták meg a Társadalmi Munkáért jelvényt, s ebből 200 arany, ezüst, bronz fokozatú Kondorosra került. A csabacsűdlek 114, az endrődiek pedig 75 jelvényt kaptak.

Az idén eddig a járás 4740 dolgozója 47 ezer órán át segítette a községfejlesztést, s ez azt jelenti, hogy a keresőképes lakosság 23,87 százaléka végzett társadalmi munkát, 5,52 százalékkal több, mint tavaly.

Kiadási terveiket igen eltérően teljesítették eddig a járás községi tanácsai. Községfejlesztési alapjukból az év első hét hónapjában 1 577 000 forintot költöttek el, s ebből többek között 4155 méter szilárd burkolatú járdát építettek 964 ezer forintért. A járdaépítés ezzel még nem fejeződött be. Békésszent- andráson, Csabacsűdön, Endrő- dön, Gyomán és Kondoroson még 2800 méter új járda készül el ebben az évben.

Útépítésre is nagy összeget költenek a járásban, s villamosítás is szerepel a tervek között. Endrőd villamosítási tervében például 142 ezer forint értékű a hálózatfejlesztés. A vízgazdálkodási feladatok közül elvégezték az endrődi vízmű negyedik ütemének építését, s ugyanitt befejeződött az orvosi rendelő bővítése is. ,

A felsoroltakon kívül a tanácsok segítik községfejlesztési alapjukból a sportkörök, a könyvtárak, a művelődési otthonok, a törpevizmű-társulások tevékenységét és a társadalmi ösztöndíjas fiatalok tanulását.

Újabb kantarakiállíiás

Gyulán

Az elmúlt héten nyitották meg Gyulán, *a harisnyagyár Jókai Mór Művelődési Otthonának ifjúsági klubjában sorrendben a hatodik képzóművészeti kamarakiállítást. Ez alkalommal a gyulai születésű és Békéscsabán élő Molnár Antal grafikáit, olaj képeit és szobrait láthatja a nagyrészt fiatalokból álló közönség.

A kiállításon Volent Zoltán, a művelődési otthon igazgatója mondott megnyitó szavakat, majd a kiállítót Katsányi Pál grafikus mutatta be.

A tervek szerint az ifjúsági klub az új népművelési évadban is tovább folytatja a kiállítások megrendezését és új alkotásaik bemutatására máris felkértek több képzőművészt.

Emléksorok az ifjúsági klub vend égkönyvébe.

Házasságkötő gyerekek

Rámutattak:

— ö az. A tizenötödik életévét még alig töltötte be, de már harmadik hónapja asszony. Hét határra szóló lakodalmat tartottak.

Másik:

Nincs még tizenhat éves, de bátran mondhatná magát tizennyolcnak. Erős, fejlett teremtés. Biztosan ez is közrejátszott abban, hogy/ megkapta a gyám- hatósági engedélyt. A fiatalkorúakat ugyanis a házasságkötési kérelem előtt minden esetben tisztiorvos vizsgálja meg. Az a kérdés, testileg érettek-e?

S vajon szellemileg elég érett-e — ha biológiailag érett is — egy, mégiscsak gyermeknek nevezhető teremtés ahhoz, hogy a családon belül kellő felelősséggel, önállósággal töltse be szerepét, hivatását?

Erről a kérdésről orvosoknak, pedagógusoknak, jogászoknak az a véleménye:

— Nem jó a túl korai házasság, hiszen egy fiatal gyerek semmiképpen sem lehet felkészülve a családalapítással együttjáró kötelességvállalásokra. Ez meg is látszik a válási statisztikákon: a túl fiatalon kötött házasságok nagy része egyáltalán nem bizonyul tartósnak.

Egyik községünkben történt a következő eset: a szülők mindent „elrendeztek”. Megvolt az ifjú vőlegény, megtartották az eljegyzést és kitűzték a lakodalom időpontját. Egyáltalán nem zavarta őket az a szerintük mellékesnek látszó körülmény, hogy a házasságkötéshez az engedélyt nem kapták meg. A menyasz- szony alig töltötte be a tizenötödik életévét.

Feltételezhetjük, hogy a korai házasság részben nem más, mint a régi gazdasági kényszerűség továbbélése — valamint az attól való rettegés, hogy a lánynak akkor kell mennie, amikor viszik, mert különben egyedül marad, megvénül.

Ez már megszűnt, de a pártában maradás veszélye nem. Ráadásul sok faluban a tizenhattizennyolc éves korban levő lányt még eladó sorban levőnek tartják, de a húszévest már vénlánynak. Olyan mélyen gyökeresedett meg ez a tévhit, hogy a huszonöt éves lányok közül sokan maguk is azt hiszik: felettük már eljárt az idő.

Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy az elmúlt években főleg a fiúk özönlöttek a városokba, a lányok otthon maradtak. Ezzel a férhez menés esélye csakugyan csökkent, a pártában maradásé nőtt. A termelőszövetkezetekben lánybrigádokkal a legnagyobb elvándorlás időszakában is találkozhattunk, fiúbrigádokkal csak nagy • ritkán.

Szerencsére már megkezdődött a „visszaáramlás”.

Sokan állítják: a korai család- alapítás gondolata elsősorban a jól kereső gyerekembereket foglalkoztatja. A tapasztalatok ennek az ellenkezőjét bizonyítják. Inkább a lányos szülők élnek abban a tévhitben, hogy egy tizennyolc éves ifjú ember havi kétezer forintos keresettel már megalapozott egzisztencia, családalapításra érett, holott nyilvánvaló, hogy ilyenkor az érettség, a megfontoltság még hiányzik. És itt kap ismét szerepet a szülők aggodalma, különösen értelmezett felelősségérzete. A legtöbb szülő ugyanis — abbéli buzgalmában, hogy megóvja gyermekét a házasság előtti nemi élettől és annak következményeitől, szorgalmazza a korai házasságot, amelvnek kilátásairól eleve nem lehetnek illúziói.

És teljesen indokoltnak látszik az a feltételezés, hogy ezeknek a házasságoknak a nagy része ér- j zelmileg is, anyagilag is megalapozatlan. A korai házasságok ténye ezenkívül egy egész sor, társadalmat terhelő problémát vet fel. Ez igazolja azt a megállapítást, hogy a korai házasság, a „gyermekesküvő” nem egyszerűen magánügy, nemcsak két ember, két család, hanem a község, a járás, a társadalom ügye. A község vezetőinek, a tanács, az Iskola irányítóinak, az orvosnak, a helyi üzemek, a tsz- ek vézetőlnek, s mindenkinek, aki felelősséget érez más emberek sorsáért, bőven van tennivalójuk ott — ahol gyakoriak a „gyermekházasságok”.

Szekullty Péter

Koszta Rozália festőművésznő a tárlat megnyitásán. Mellette jobbról Molnár Antal. Fotó: Esztergálj/

Gerencsér Miklós:

Illés, a sokoldalú

Kisregény

íi.

A MEK Békéscsabai Kirendeltsége

azonnali belépéssel

térti és női munkaerőt keres (elvételre

Munkaalkalom december 31-ig, illetve 1968. március 31-ig biztosítva.

Jelentkezni lehet a MÉK békéscsabai telepén, BARNEVAL mögött. s

82281

Ez hatott. Megölelt és drága ajkai halkan fuvolázták:

— Szeretlek, Illés. Jövő vasárnap elutazom hozzád.

Mihelyt leszálltam otthon a vonatról, azonnal a csónakházba mentem, hogy iriggyé tegyem barátaimat. Ott volt Diszeli, az üvegszemű borbély, Petár, az alkoholista sekrestyés, Medres, a szerelő, aki egyszer már tanúskodni akart esküvőmön. Nekem estek, mint a húsevő fenevadak:

— Na, milyen a nő?!

Először ásítottam, hogy vegyék tudomásul: győztem. Utána rátértem a részletekre.

— Ügy bántak velem, mint az évszázad kérőjével. Föl volt előttem locsolva az utca. Rumosdióval etettek. Mindjárt rám akarták íratni a kertet házastól, de mondtam, hogy ez még korai. Aztán, végig a nővel voltam és búcsúzóul azt mondta, már nem korai rám íratni a vagyonukat. A többihez semmi közötök.

— De milyen a nő? — sürgetett az üvegszemű borbély.

— Hiába mondanám, nincs hozzá elég fantáziátok. Szőke és

édes, mint a húsvéti kalács. Vad és marcangoló, mint Tangolita abból a híres operettből. Tökéletes honleány. Amilyennek mindig is elképzeltem a magyar anyákat! És a szemembe mondta: szeretlek. Illés. Vagyis gyereket akar tőlem.

— Már megint megjátszod a Petőfi Sanyit? — sértegetett Medres, a szerelő.

— Csak semmi rágalom. Most a tanúm lehetsz. Jövő vasárnap jön a nő. Vissza sem engedem.

A rosszindulat olyan végtelen, mint az én jóságom. Nem hittek nekem ezek a sanda gazemberek. Egész héten spulniztak, világos nappal csúfot űztek belőlem, de én megbocsátó nagylelkűséggel néztem le rájujt ábrándjaim szivárványából, áhogy ott — a cipőm szegélye körül a piszkos porban — érzelmeimet gúnyolták.

*

Mindenáron velem akartak jönni Karola fogadására. Két fiáker volt a városban, mind a kettőt kibéreltem. A régi húspiacon, ahol ez időben inkább virágot árultak, összevásároltam

az orgonákat, pünkösdi rózsákat, jáncintokat. Úgy megraktuk a két fiákért, hogy ennyi virágot utoljára Kelemen kanonok úr, pápai prelátus temetésén láttam utoljára. Ráadásul ott találtam a húspiacon a virágok virágát, a rumszagú Tulipán Artúrt, a Lant Hercegét. Öt is csokorba kötöttem és a fiáker be gyömöszöltem, egyenesen az alkoholista Petár sekrestyés ölébe. Kell ilyenkor az udvari költő.

Karolát meglepte a fogadtatás.

— Álom... tündérálom! — ájuldozott örömében.

Barátaimat szintén meglepte Karola káprázatos tökélye. Mind a Karola fiákerére kapaszkodtak fel. Nekem csak a fiákeres bakján jutott félárú hely. A második fiáker kizárólag a május virágait hozta mögöttünk.

Aztán zártkörű teadélutánt tartottunk a csónakházban. De- cis poharakból ittuk a törkölyt és hogy ne legyünk szomjasak, kísérőnek abasári rizlinget használtunk. Valamennyien megille- tődtünk ettől a szolid családiasságtól és a kora esti órákban, kevéssel éjfél után, amikor al- konyodni kezdett a holdvilág, az összes virágot beleszórtuk a Rábába, mint a hinduk a lótusz szirmait a Gangesz vizébe. Karola csókkal fogadta rokonaivá barátaimat. Engem igen meghatott szívének kedvessége. Köve-