Békés Megyei Népújság, 1967. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-01 / 206. szám

% 1967. szeptember 1. 5 Péntek Kormányhatározat az úthálózat fejlesztésére A többre, jobbra törekvés gyümölcse A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság a közelmúltban meg­vizsgálta az ország mintegy 60 milliárd forint értékű közúthá­lózatának helyzetét. Felmérte az eddigi beruházások eredményeit, sokoldalúan elemezté a gondok okait és a terület gazdáival együtt megfogalmazta a soron követke­ző tennivalók programját. A ta­pasztalatok alapján a kormány legutóbbi ülésén határozatokat Űftörőcsapatvezetők, vöröskereszíes tanárelnökök továbbképzése Kevermesen A mezőkovácsbázi járási KISZ-bizottság és az úttörőel­nökség elhatározta, hogy az előző évektől eltérően most háromnapos bentlakásos to­vábbképzést szervez a csapat- vezetők és vöröskeresates ta­nárelnökök részére. A továbbképzést Kevermesen, a diákotthonban tartották au­gusztus 26-tól 30-ig. Ez Idő alatt több előadást liallgattak meg, melyek nagy részét film­vetítéssel is egybekötötték. Többek között az első napon Selmeczy István csapatvezető, a járási úttörőelnökség tagja a táborozásról számolt be A köz­lekedési járőrök munkájáról Békési Imre százados tartott filmvetítéses előadást. Szikszai Ferenc járási úttörőtitkár pe­dig ismertette az úttörők el­múlt, évi munkáját, valamint az 1967—68-as tanévben vég­zendő feladatokat. A résztve­vők előadást hallottak még ezenkívül a szakkörök munká­járól, a vöröskeresztes tenniva­lóikról és a sport terén elért eredményekről. Előadást tar­tott többek között Tóth Zol­tán, a járási tanács művelődés- ügyi osztályának vezetője, va­lamint Visy László szakfel­ügyelő és Angus József, az MSZMP járási bizottságának osztályvezetője. A háromnapos továbbképzésen 26 csapatvezető és 26 vöröskeresztes tanárelnök vett részt. Kovács Gábor hozott a további feladatok meg­oldására. Illetékes helyen erről tájékoztatták a Magyar Távirata Iroda munkatársát. — Az elmúlt esztendőkben a népgazdaság erejéhez mérten nö­vekvő összegeket fordítottak a városokat és falvakat összekötő úthálózat gondozására, fejlesztését re. A második ötéves tervidő­szakban — mintegy 1 milliárd 200 ezer millió forintos költség­gel — 205 kilométeres szakaszon építettek új országos közutat, a meglevők korszerűsítésére, illetve felújítására pedig 4,9 milliárd fo­rintot fordítottak. A tanácsok ezen felül — központi és helyi forrá­sokból — 1,8 milliárd forintot használtak fel új utak építésére, a fenntartási, a felújítási és kor­szerűsítési költségek pedig elérték a 2,9 milliárd forintot. — A fejlesztés azonban az elért eredmények ellenére sem tartott lépést a gyorsan növekvő köve­telményekkel. A statisztikák ta­núsága szerint a gépjárművek száma jelenleg tizenötszöröse a felszabadulás előttinek. A fejlő­dés különösen az utóbbi tíz évben gyorsult meg. Megsokszorozódott a hazánkba érkező külföldi gép­járművek száma. A múlt évben például több mint 300 ezer sze­mélygépkocsi, 14 300 autóbusz, csaknem 21 000 tehergépkocsi és 12 600 motorkerékpár járt külföl­di rendszámmal a magyar ország­utakon. A teherautófuvarozó vál­lalatok az 1950. évi hétmillió ton­na áruval szemben 1966-ban már 129 millió tonna terhet szállítot­tak. A távolsági és helyközi autó- buszjáratokat 387 millió utas vet­te igénybe. Az autóbuszjáratok 1966-ban a lakott települések 85 százalékát érintették és az ország közúthálózatának mintegy 77 szá­zalékán közlekedtek. — A közúti közlekedés gyors ütemű fejlődésével nem tartott lépést a közutak fejlesztése. Az országos közutak burkolatának csak mintegy ■ 28 százaléka felel meg a forgalom követelményei­nek, a hálózat 25 százalékát záró­réteggel kellene ellátni, 47 száza­lékát pedig meg kellene erősíteni. A tanácsi úthálózat helyzete még rosszabb; alig 11 százalék a ki­épített utak aránya. Ez azért is gondot okoz, mert a rossz, illetve a sebességnek nem megfelelő mű­szaki jellemzőkkel rendelkező út­szakaszokon számottevő költség­teltem, hogy Petárt, a sekres­tyést is csókolja meg, de lako­dalmam legigazibb alkoholistá­ját sehol nem találtam. Végre lihegve megérkezett. Diszeli, az üvegszemű borbély egy pillanat alatt felvette a miseinget, a stó­lát és sugárzott a jóság üveg­szeméből, amikor áldásra eimel- tete a kezét. — Fiam, Illés, az úr nevében, távol légyen lélkedtől az irigy­ség, ha jó barát lépi át küszö­bödet,1 bocsássad feleséged mel­lé, te pedig vonulj nyugovóra barmaid szállására. Leányom, Karola az ártatlanság nevében, te is bővelkedj a türelem áldá­sában. Nem sikerülhet minden bankrablás. Ha férjedet a bosz- szú kezére juttatja a Sátán, légy büszke a balsorsban is. Ámen. Üjra keresztet hintett ránk. össze voltunk adva. Ásó és kapa, tűz és víz többé nem állhatott közénk. Átéreztem a pillanat horderejét. Pe a szertartás kissé, feszélyezett, égies hangulata után vágytam a világi oldott- ságra. Tulipán Artúrra kiáltot­tam: — Lant Hercege! Ettél, ittál, mulattál, most dolgozz is vala­mit! Artúr is átérezte a pillanat horderejét. Letérdelt arám elé, zseniális homlokát Karola lili­omkezéhez érintette. Aztán, visszaélve meghatottságunkkal, erőteljes lelki borzongást akart bennünk előidézni. Karját szét­vetve szavalta: Ó, Te delnők fénye, Karóla, Neved édesded barkaróla, Gondolások zengenek róla, Szíved finom arany karóra, Ketyeg a szép szerelmes szóra, Illés büszkén beléd karóla, Tárt kapukkal vár díszes óla. Forró vágyaid váltja valóra, Ne tiltakozz, üde Karóla! Több kifogást emelhettem volna a költemény ellen, például azt, hogy miért emlegeti hosszú óval az én egyetlenem nevét, de nem akartam kicsinyeskedni, inkább biztosítottam Artúrt a halhatatlanságról. Már nem tudtam másra gondolni, csak a nászra. Karolán is észrevettem, hogy boldog aléltság gyengíti pillantásaimtól. Gyorsan eszmé­letlenre itattam mindenkit, és nekivágtam a nászéjszakának. Nem volt lelkiísmeretfurdalá- som. Noha tudtam, hogy Karola még épp olyan ártatlan, mint el­ső áldozó korában, bátran vál­lalkoztam a szívrablásra, mert feleségnek akartam. — Ugye, vigyázol rám?... — kérdezte a kapuban, a sorsdöntő lépés előtt. — Erősebb támaszod leszek, mint egy egész hadsereg.— fe­leltem és megcsókoltam a szem­pilláit. i (Folytatjuk) többlettel jár a közlekedés, a Szállítási idők növekedése miatt a termelési kiesések is bekövetkez­hetnek. Ugyanekkor pedig a rossz, vagy kifogásolható minőségű utakon fokozódik a balesetve­szély is. — A vizsgálat felhívta arra is a figyelmet: a kívánatos az len­ne, ha a közutak fejlesztése gyor­sabb ütemben követelné a jármű- állomány növekedését. A népi el- J lenőrök arra is rámutatnak; he- > lyes, hogy a közúti járműállo-! mány fejlesztésének ütemét táv-. lati, Illetve operatív tervek hatá­rozzák meg. Az is hasznos,, hogy : elkészült az országos úthálózat fejlesztésének távlati terve, amely i elsősorban az országos utak 20 százalékát kitevő fő úthálózat bővítésének, korszerűsítésének programját tartalmazza. Kívána­tos azonban, hogy az úthálózat egészére, tehát az állami, a taná­csi és a mezőgazdasági útháló­zatra vonatkozó egységes fejlesz­tési program is elkészüljön. A népi ellenőrök rámutattak: Pár a közutak fejlesztése az eddig elő­irányzott összegeknél többet igé­nyelt volna, a rendelkezésre álló erőforrásokat sem aknázták ki kellőképpen. — Fontos feladat az útépítések időtartamának csökkentése, a kivitelezési munkák minőségének javítása és az anyagi eszközök, illetve a rendelkezésre álló erők az eddiginél koncentráltabb fel- használása. A munkálatok gépesí­tésére megkezdődött a műszakilag indokolt gépláncok megszervezése is, számos berendezést eddig saját erőből készítettek el, s a múlt évben kísérleti alkalmazásukra is sor került. A korszerűbb technika bevezetésében azonban még csak a kezdeti eredmények, a tervek azt ígérik: a következő években fejlődés várható. A folyamatos építési módszer arányát például 1970-ig mintegy 46 százalékra kívánják növelni. — A korszerűsítések és a beru­házások egy részének hatását le­rontotta, hogy tervezési hibák fordultak elő, s a kivitelezők nem egyszer megsértették a minőségre vonatkozó előírásokat. Ebben az is szerepet játszott, hogy nem mindig állt 'rendelkezésre megfe­lelő mennyiségű és minőségű épí­tési anyag. Nem érvényesítették kellőképpen az anyagi felelősség elvét sem. — A vizsgálat azt is szóvá tette hogy jólehet az elmúlt években születtek bizonyos eredmények, a meglevő közutak fenntartása még j ma sem felel meg a követelmé­nyeknek. A hibák megelőzésére kel törekedni, nem elegendő, ha a rongálódás bekövetkezte után próbálják orvosolni a bajt. — Az úthálózat gondozása és fejlesztése fontos feladat, az egész népgazdaság érdeke. . Ebben a Közlekedés- .és Postaügyi Minisz­tériumon kívül sok tennivaló vár az illetékes tanácsokra és mező- gazdasági, illetve erdőgazdasági szervekre — összegezték tapasz­talataikat a népi elenőrök. Ennek szelemében foglalt állást jelen­tésük megtárgyalásakor a kor­mány is. A vizsgálat nyomán a kormány határozatot hozott az úthálózat fejlesztésének meggyor­sítására, tervszerűbbé tételére és az anyagi eszközök hatékonyabb felhasználására. — A kormány határozata arra is kiterjed, hogy a közlekedés- építő iparág fejlesztését — mind korszerűség, mind teljesítőképes­ség tekintetében — meg kel gyor­sítani. A Minisztertanács úgy ha­tározott, hogy a közlekedés- és postaügyi miniszter, valamint az építésügyi és városfejlesztési miniszter közösen vizsgálja meg: milyen közvetlen vagy közvetett intézkedésekre van szükség ah­hoz, hogy megfelelő anyagokkal lássák el az útépítkezéseket. Vé­gül felhívta az érintett szervek figyelmét, hogy a vizsgálat meg­állapításai alapján saját hatáskö­rükben tegyék meg a szükséges további intézkedéseket. Kétnapos látogatásunk alkal­mával csak néhányat tudtunk le­fényképezni megyénk díjnyertes állatai, növénytermesztési és ker­tészeti termékei közül. Ezek is azt bizonyítják, hogy állami és szövetkezeti gazdaságainkban jól gyümölcsözik a jobbra és többre törekvés. Megyénk kiállítói elő­kelő helyet foglalnak el a kapott díjak szempontjából az ország 165 állami gazdaságának és 401 ter­melőszövetkezetének nagy vetél­kedőjében. A' mezőgazdasági kiállítás egyik látványos sztárja, » vásári sorsjegy nagydíja, a somsályi termelőszövetkezetből ke­rült a kiállításra. Érdekes ritkaság az 500 kilós sertés. Nekünk, Békés megyeieknek nagyobb örömet okozott az óriás hízónál a tótkomlósi Viharsarok Tsz négy gyönyörű kocasül­dője, amely nagydíjat nyert. Ez; s még számos Békés megyeiek által nyert díj bizonyítja, hogy jó úton halad nálunk az állat- tenyésztés. A soK Kozui czi bizonyítja az oiostiazi Uj Uarazda Tsz aranj érmes lúdállománya is, amelyek egyenként 44,8 tojást „ternyel- tek” az elmúlt évben. Fotó: Deménj *

Next

/
Oldalképek
Tartalom