Békés Megyei Népújság, 1967. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-01 / 206. szám
nvt. szeptember 1, 3 Péntek Megmosolygott bírságok Emlékszünk még. hogy az 1966-os év eleji árrendezés során akadtak termelő vállalatok, amelyek kiscbb-nagyobb manipulációkkal igyekeztek megkerülni a fogyasztói árak csökkentésének következményeit. Akkoriban széles körű vizsgálatot folytatott a népi ellenőrzés, a kereskedelmi felügyelőség megyénkben — s másutt is — és felhívta a figyelmet bizonyos leszállított árú divatcikkekre, ruhaipari termékekre, melyek egyik napról a másikra „eltűntek” az üzletekből. Helyüket hasonló minőségű, de más fazonú s ezért drágább cikkek foglalták el. Ismeretes a sajtóból az úgynevezett „kiváló rizs” esete, amikor is szép csomagolást, sokat ígérő címkét, de a megszokottnál semmivel sem jobb minőségű árut kellett a fogyasztónak drágábban megfizetnie. Az új gazdaságirányítási rendszer életbe lépése után szabadabb lehetőséget kapnak a vállalatok az áruforgalom, az értékesítés területén, többek között az árképzésben is. Növekszik a részaránya a bizonyos értékhatárok között mozgó vagy teljesen szabad áraknak. Nyilván minden eddiginél nagyobb gondot kell fordítani a burkolt árdrágítás kísérleteinek megakadályozására. A jelenlegi Irányelvek szerint például, ha bebizonyosodik, hogy egy-egy vállalat árdrágítással érte el nyeresége bizonyos hányadát, az irányító szervek letilthatják a teljes nyereség kifizetését! Ilyen szankciók esetén kétszer is meggondolja egy-egy vállalati vezető, kitegye-e magát a nyereségrészesedés letiltását követő közfelháborodásnak. A vállalatok életében efféle „adminisztratív” eszközökkel szabályozni való — akad a jelenben is. Többnyire bírságot szabnak ki annak az osztályvezetőnek vagy előadónak a terhére, akinek munkájától függ a kifogás alá eső intézkedés. Sajnos, bírságolásunk jelenlegi rendszere sokszor nem éri el a kívánt hatást. Megtörténik, hogy több ezer (vagy több tízezer) forintot nyer a vállalat azon az apróbb-nagyobb szabálytalanságon, amiért mondjuk 300 forint bírságot szabnak ki. Mi történik ezután? Az illető fizet s utána felveszi a 600 forint j u t a 1 m a t, amit jó munkájáért a vállalat vezetősége kiutalt neki. A példa kedvéért említsük meg Békéscsaba egyik üzemét, ahol bizonyos beruházásnál olcsóbb megoldásnak tartják egy- re-másra fizetni a szerződésnél magasabb vízfelhasználásért kiszabott bírságot. A gazdasági élet egészséges arányait, célszerű körforgását nehéz biztosítani addig, amíg a „renitenskedők” számára csak efféle megmosolyogni való következményeket lehet kilátásba helyezni. —ajda' Statisztikai könyvszemle A magyar ipar nemzetközi összehasonlításban Első ízben készült a Központi Statisztikai Hivatalban olyan kiadvány, amely a magyar ipar helyzetét 35 más ország és számos országcsoport adataival ösz- szevetve vizsgálja. Olyan ország- csoportokról van szó, amelyeket a gazdasági fejlettség, a társadalmi rendszer, a különböző nemzetközi gazdasági szervezetekhez (a KGST-hez, az Európai Gazdasági Közösséghez, a Szabad Kereskedelmi Társuláshoz) való tartozás és a földrajzi terület alapján képeznek. A 210 oldalas kiadvány — a magyar népgazdaság szemszögéből — először azokat a különbségeket elemzi, amelyek az ipar népgazdaságon belüli aránya, az ipar és a külkereskedelem kapcsolata, valamint az ipari termelés és termelékenység színvonala tekintetében ál 1 nak fenn az egyes országok, országcsoportok között. E statikus áttekintés után a fejlődést, a növekedési ütem különbségeit veszi szemügyre a kötet, összehasonlítva az ipari termelés alakulását a nemzeti jövedelem, a külkereskedelmi forgalom és a beruházások volumenének változásával. A termelékenység vizsgálatakor számszerű kifejezést kap az a szerep, melyet a termelékenység, illetve a létszám játszott a termelés növekedésében. | ugyanig}' — országonként — az Mindezek az adatok általában ' ipari termelés és a külkereskedel- nem csupán az ipar egészéről, ha- mj forgalom összetétele. — Csaknem a fontosabb ágazatokról nem 60 termékre és 36 országra (bányászat, villamosenergia-ipar, vonatkozóan tanulmányozhatók a gépipar, vegyipar, textilipar és élelmiszeripar) is szerepelnek a kiadványban. A kötet gazdag számanyaga — a tárgyalt elemzésen kívül — strukturális adatokat is bemutat. Látható az ipar ágazati szerkezete, s e szerkezet változása, kiadványból az egy lakosra jutó termelés fizikai mértékegységben számba vett adatai is. A szöveges részben sok diagram teszi szemléletessé az érdeklődésre leginkább számot tartó, országunk helyzetét különösen jól tükröző adatokat. így történt A nyári szünetben is együtt voltak a fiatalokkal Ifjúsági szövetségünk „veteránjai” közül sokan ma sem tagadják meg önmagukat. Ugyanolyan lelkesedéssel és szenvedéllyel dolgoznak együtt a fiatalokkal, irányítják, segítik munkájukat, mint évekkel ezelőtt. Már nem tartoznak a KISZ korosztályába, felelős poszton, hivatásukat szeretve állnak helyt választott életpályájukon. S ha idejük engedi, vagy éppen szabadságuk alatt feladatot kérnek a KISZ megyei bizottságától. Két pedagógusról szólunk most. Mind a ketten — egyéni szempontból — hasznosabban is el tudták volna tölteni a nyári szünidőt, ők mégis vállalták: együtt lesznek az ifjúkommunistákkal. Ebben van egy kis romantika: egyetemi tanulmányaik során ők is lakói voltak az építőtáboroknak s a régi kellemes emlékek arra ösztökélik az embert: csináljuk azt, amit évekkel ezelőtt. A táborparancsnok-helyettes: „Mezőhegyesen az idén 1200 holdnyi kukoricát címereztek a lányok”. Sok helyütt ismerik Pillér Sándort, a békéscsabai közgazdasági technikum tanárát. Nyaranként, 1961-től táborparancsnok-helyettes a megyei címerező táborokban: Hidasháton, Felsőnyomáson és az utóbbi esztendőkben pedig Mezőhegyesen. — Nagyon jó a fiatalokkal együtt lenni, és ezért nem sajná- : alkalommal — politika! vezetője lom a szabadságom, pedig tudnék ! volt az Ulan Bator-i ruhagyár az idő alatt mást is csinálni. Olt- | építkezéseit segítő ifjúsági bri- honi munkák, kisebb-nagyobb I gádnak. építkezések, átalakítások... De [ ezeknél mindig fontosabb a nyári építőtábor! És aminek nagyon örülök: az idén sokkal szervezettebbek, mint korábban. A parancsnokság évek óta együtt dolgozik, s a lányok munkájáról elismerően vélekednek a gazdaságok vezetői. Az idei nyáron például a Mezőhegyesi Állami Gazdaságban 1200 holdnyi kukoricát címereztek megyénk gimnazistái és technikus-jelöltjei. — Különböző típusú, tulajdonságú gyerekeket ismertem meg, nevelőmunkámban az így szerzett ismereteket hasznosítani tudom, — mondja Pillér elvtárs, aztán elnézést kér. mert kezdődik a tanévnyitó értekezlet. Figyelme most már a könyvvitel, a tervezés és a statisztika tantárgyakra irányul... A KISZ épitőbrigád politikai vezetője: „Az Ulan Bator-i ruhagyár építkezésein 202 százalékos teljesítményt értünk el.” Tizenkétezer kilométerről, a világ második szocialista országának fővárosából a napokban érkezett haza Such Sándor, a MüM. 611. számú, békéscsabai ipari- tanuló-iskolájának tanára, aki három hónapig •— már második Több szaktanfolyamra van szükség Vésztőn is Vésztő Község Tanácsának Végrehajtó Bizottsága legutóbbi ülésén megállapította, hogy a községi termelőszövetkezetekben nem kielégítő a szakember-ellátottság. Az elmúlt években tartott szakmunkás tanfolyamok valameny- nyire segítettek a helyzeten, de jelenleg még csak hatvanhárom szakmunkással rendelkezik a négy közös gazdaság. Az egyre fejlődő mezőgazdaság, a nagyarányú gépesítés megköveteli az ott dolgozók szakmai tudásának emelését is, éppen ezért az idén is folytatni kell a képzésüket. Javasolta a végrehajtó bizottság, szervezzenek és tartsanak az idén rö- vénytermesztő, állattenyésztő, kertész és talajművelő-gépkezelő tanfolyamokat. — A Szakma Kiváló Tanulója verseny győztesei: kőm\íve9ek, ácsok, épületlakatosok, vasbeton- szerelők tavaly és az idén is három hónapig dolgoztak az építkezésen a Mongol Forradalmi Ifjú- sági Szövetség kérésére. Megyénkből rajtam kívül az elmúlt észtén- 1 dobén két szabad ki gyósd fiú, az idén pedig a mezőhegyesi Takács János utazott Ulan Bátorba. Ifjú- i kommunistáink remekül megálltak helyüket: átlagosan 202 szá- zalékos eredményt értek el. Jutalmuk sem maradt el: hazaérkezésünkkor többen Aranykoszorús KISZ-jelvényt kaptak. (Irányító és szervező munkájának elismeréséül Such elvtársat a KISZ Központi Bizottság fogadásán KISZ Érdeméremmel tüntették ki.) — A munka után mi volt a programjuk? — Az Ulan Bator-i Lenin Ifjúsági Klubban gyakran rendeztünk találkozót a baráti országok itt dolgozó fiataljaival, mindig gazdag kultúr- és sportprogramot állítottunk össze. Meglátogattunk egy Magyar—Mongol Barátság nevű közös gazdaságot s találkoztunk olyan idős pásztorral, aki a szovjet hadsereg katonájaként 1944—45-ben Debrecenben és Nyíregyházán járt. Volt időnk szórakozásra is, de a munka volt az első. '•f Az 1966—67-es tanévben is tanítottak, a nyári szünetben dolgoztak, az új oktatási esztendőben ismét a katedrán ülnek. Kevesebb a szabad idejük, de nem sajnálják. Ügy mondták: jövőre ismét az ifikkel akarnak együtt lenni. Tudják: a „veteránok” példamutatása követőkig talál. feékány Sándor szeptember elsején zajlott Horthy-fasizmus korának munkástüntetése Bu1930. le legnagyobb dapesten. Munkakönyvében — amelyben az utolsó beírás 1929. november 16 volt, ami azt jelenti, hogy immáron tizedik hónapja nem dolgozik — így festi le a hatóság: „Arca: rendes, haja: barna, szája: rendes, szeme: barna, foga: szabályos, termete: közepes.” Már ekkor, a könyv kiállításakor — ellopták mosolyát, mely legény es, keskeny bajusza körül bújkált, ellopták csokoládébama arcának kedves, ravaszkás tekintetét, amelyet talán kisfiúsán oldalra választott haja kölcsönzött neki. Utolsó estéjéről a lapok csak ennyit írtak: „Darnyik János 28 éves galgahévízi állványozó már a forró szeptember 1-ét megelőző este elindult a fővárosba.” Ez is hogy történt? ' Tíz órakor keltette az asz- szomy. Aludt már a család, a három gyerek. Csak Mihók Róza virrasztott, hogy a csillagok feljöttével keltse urát, útnak indulni az erdőkön á.t, gyalogosan Pestnek, munkáért, kenyérért. Nem vitt magával mást, csak a tarisznyáját. Üresen. Nekivágott a feketedő estének nagy . törzsű tölgyek kísérték Gödöllőig, onnan már az érkező hajnal világította meg fehéren az utat a város felé. Reggelre ért be Pestre. Régi pallérját, Gazsó Mihályt kereste, talán ő valahogy be tudná szerezni munkába. De nem találta se otthon, se az épületeknél. Üresek az állványok amerre ment, mintha ünnep, komoly vasárnap lenne. Gazsót keresed? — mondják neki a sétáló, ismerős kőművesek, állványozók —, akkor csak gyere velünk, ő is kint van most a Ligetben... S már viszi őt is a hullám, csepp e bizakodó, erős sodró folyamban. Aréna út... Hősök tere... Kiáltja ő is: „Munkát, kenyeret!”, s lóbálja magasba — mintha zászlaja lenne — a tarisznyáját. Kétoldalt rendőrcsapat sorakozik arcvonalba. Az Andrássy útról már éles kaiddal vagdalkozó lovásrendőrök vágtattak feléjük. A rendőrgyűrű a Vajdahunyad vára felé szorítja a tömeget. Mikor a karcsú kis hídon áthaladnak, ezt mondja a szomszédjának, Deszpoda Mihály kőművesnek: „Tizenegy éve jártam itt utoljára... Itt kértem meg egy vasárnap Rozim kezét, akkor építettük együtt a papírgyár kéményeit.” Ekkor dördültek el a rendőrök fegyverei. Itt, a Vajdahunyad vára tövében halt hősi halált Darnyik János állványozó, Deszpoda Mihálynak ideje sem volt, hogy elbúcsúzzék, lefogja pajtása szemét: menekült az éles kadok elől. Aztán, mikor tiszta lett a tér, jött a rendőri bizottság és hivatalosan megállapította: „Egy állványozót, Darnyik Jánost, megölte a tüntetők egy eltévedt golyója.” Megállapította, hogy munkakönyvében az utolsó bejegyzés 1929. november 16. Megállapította még — hivatalosan —, hogy az elhunytnál egy üres tarisznya volt, pénztárcájában 4, azaz négy fillér. Csak vasárnap reggel tudták meg Galgahévízen a vasutasoktól, hogy a község lakossága egy emberrel kevesebb lett. Mi- hők Rozália fekete kendőt kötött, és sógorával beutazott a városba, megnézni a férjét. De nem engedték, hogy lássa: ehhez rendőri engedély kell. Elmentek a főkapitányságra. Mikor temetni vitték a szülőfalujába, Budapestről Galgahé- vízig az út tele csendőrrel. Pedig a koporsót nem is a főúton hozták; kora hajnalban, titokban indult el a hullaszállító a mellékutakon — talán éppen arra, amerre néhány nappal ezelőtt szegény Darnyik János a városba indult. Még a határból is bejöttek a kint dolgozó parasztok a temetésre. Szuronyok gyűrűje fogta körül a gyászoló tömeget. Mikor az utolsó rög is a sír- dombon pihent, ment az özvegy a bérelt „lakásba”, összecsomagolt, mindenüket hátára vette, s maga előtt engedve a gyerekeket, elindult a szomszéd községbe, anyjához. Hévízgyörkre. Mert ott kellett hagyniuk a házat, amelyben laktak, most már egy percig sem hiteleztek nékik. Másnap este fogta Mihók Rózái a férje tarisznyáját — s akárcsak az ura —, a csillagok feljöttével megindult az erdőnek, Pestnek. Ment keresni azt a Gazsó Mihály pallért, akitől Darnyik János is munkát remélt. Végigment a Kerepesi úton, s ahol csak állványok nyúltak a magasba, kérdezte az embereket: merre találhatja meg Gazsó Mihály pallért, aki őneki bizton munkát szerez. A kőművesek — az Aréna út végén — nem engedték, hogy tovább menjen: felvették téglahordozónak. Közös kívánság volt ez: fel kellett Mihók Rózáit venni. Kicsi volt a munkahely — az élet —, összébbhúzódtak hát a szegények, helyet szorítottak az özvegynek. Kőbányai Gyorffy
