Békés Megyei Népújság, 1967. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-22 / 224. szám
1961. szeptember 22. 3 Péntek Készülődés a ta Hol tartanak a békési járásban — A gyulaiak kezdeményezése Megyénk összes járásaiban, városaiban nagy lendülettel dolgoznak a párttagkönyvcsere előkészítésén. A békési járásban például a tagnyilvántartások egyeztetését, az adatok pontosítását a legtöbb alapszervezetben be is fejezték. Ez a munka általában nagy körültekintést és néha sok utánjárást is igényel. Előfordult például, hogy egy párttagnak — aki más városból a közelmúltban került a járás egyik munkahelyére — elvesztek a személyi okmányai, párttagsági könyvével együtt. Ilyen és ehhez hasonló esetekben nehéz egységes „receptet” meghatározni, hogyan járjanak el az összeírok. A fényképek elkészítése is — amelyek majd az új tagsági könyvekbe kerülnek — gondot okoz néhol. Tarhoson és Bélme- gyeren például nincsen se szövetkezeti fotós, se magánkisiparos. A vezetőség úgy döntött; a soron következő taggyűlésre kihívnak egy fényképészt, aki a helyszínen mindjárt elkészíti a szükséges felvételeket. Majd minden alapszervezetben akadnak idős, beteg párttagok, akik esetleg már nem olyan mozgékonyak, róluk is gondoskodni kell. A legjobb módszer, ha az alapszervezet vezetősége, a párt- csoportbizalmiak felosztják maguk között ki, kit látogat meg otthonában. Így ellenőrzik le a tagsági könyveket, esetleg gondoskodnak arról is, hogy házhoz menjen egy-egy fényképkészítő. (Külön probléma mindez olyanoknál, akik esetleg kórházi vagy szanatóriumi kezelésben vannak. De róluk sem lehet megfeledkezni.) Gyulán például a pártszervezet kezdeményezésére a helybeli fényképész ktsz dolgozói felajánlották, hogy társadalmi segítséget nyújtanak a munkaképtelen, idős párttagok fényképeinek elkészítésénél. Ezek a kiragadott példák is mutatják, hogy mindenütt keresik — s meg is találják a módját —, hogyan lehet célszerűen és eredményesen végrehajtani a tagkönyvcsere tennivalóit, a helyi adottságok figyelembevételével. v. j. A nők művelődését segíti a nőtanáes is Nagy Imre né, a nőtanáes megyei titkárhelyettese válassol munkatársunk kérdéseire A művelődés számos lehetőségét biztosítja szocialista államunk a dolgozó nőknek, édesanyáknak. ] Szükséges ez, hiszen fejlődő országunkban a napi munka eredményes végzése, a gyermekek korszerű nevelése, a család kulturált ellátása egyre több hozzá- ! értést követel. S hogy a nők mind nagyobb számmal éljenek is ezzel j a lehetőséggel, abban nagyon so- ! itat tesznek nőtanácsaink. Sajátos ■ eszközökkel igyekeznek felkelteni az érdeklődést a tanulás, a művelődés iránt, ugyanakkor a különböző oktatási formák szervezésével arra törekednek, hogy kielégítsék a növekvő igényeket. Mik ezek a formák, milyen tanfolyamokat, előadásokat szerveznek megyénkben, erről érdeklődtünk Nagy Imrénétől, a nőtanács megyei titkárhelyettesétől, aki egyben felelőse, irányítója e munkának. — Köztudomású, hogy a nőtanács fő működési területe a falu — hiszen az üzemekben ott van a szakszervezet —, milyen eszközökkel, módszerekkel segítik a nők fejlődését megyénk falvaiban és a tanyavilágban? — A falun élő nők, parasztasz- I szonyok művelődése egyik igen ! fontos feladatunk. Ebből termé- ] szetszerűleg következik, hogy különböző oktatási formáinkon je- { lentős helyet kapnak az agrárpo- j litikai témák. Ez annál is inkább lehetséges, mert az utóbbi évek-1 ben ezek iránt megnövekedett az az érdeklődés. Az idén újszerű volt az oktatási j előkészítő munkánkban, hogy előzőleg kérdőíveket juttattunk el a falvakba, ezeken kikértük a nők véleményét, milyen témák érdeklik, milyen oktatási formát látogatnak szívesen. Szinte meglepő volt, hogy mennyire érdeklődnek a gazdasági irányítás ú.i rendszere iránt Is. Ezzel kapcsolatban sok Must a pavilonban Orosházán, a Dózsa Termelő- szövetkezet piaci pavilonjában ú.i árucikk jelent meg a múlt hét végén. Megkezdték a tízholdas szőlőben a szüretet s szombaton már egy hektoliter mustot kínáltak a vásárlóknak. Nem volt szükség nagy kínálatra, mert a mustkedvelők egymás után keresték fel a pavilont, ott itták vagy vitték haza az aranysárga, kristálytiszta, mézédes mustot. Tóth Bálint szőlőtermesztő brigádvezető irányítása-, val a szüretelő kollektíva igen jó munkát végez s a tervek szerint harminc hektó musttal örvendezteti meg a vásárlókat. kérdésre várnak választ. Mindezt figyelembe véve, megyénkben a noK akadémiája előadássorozatok szervezésére nagy gondot fordítunk. Ezeken 6—a előadás lesz. Többek között az MSZMP IX. kongresszusának határozatairól, a harmadik ötéves tervről, az árak és bérek alakulásáról, tsz-jogügyi problémákról. A nőtanács a TIT közreműködésével biztosítja az előadókat. A témákhoz megfelelő filmeket és egyéb szemléltető eszközöket is felhasználnak. Szintén újszerű idei munkánkban, hogy a tanyavilág lakóihoz eljuttatjuk a Magyar Nők Országos Tanácsa októberben kibocsátásra kerülő leveleit, melyek egészségügyi, jogi, pedagógiai családnevelési és egyéb témákat ismertetnek. A jövő év tavaszán pedig azok részére, akiknek e leveleket eljuttatjuk, járási szinten ankétokat tartunk. Kikérjük véleményüket, javaslataikat és tájékozódunk igényeikről. — Az utóbbi években előtérbe került a családvédelem. Ezen a téren milyen a nevelő-felvilágositó tevékenysége a nőtanácsnak? — Nőnevelő munkánk középpontjában a családvédelem áll. Szeretnénk elmélyíteni az emberekben azt az alapvető igazságot, hogy társadalmunkban az új generáció szocialista szellemű nevelésében, a fiatalok helyes szemléletének kialakításában a család szerepe nem csökken, hanem inkább fokozódik. E cél megvalósítását szolgálják a Szülők akadémiája, a Nők művelődési köre című előadássorozatok, melyekből mintegy 70-et szervezünk megyénkben. A szülői munkaközösségekkel közösen szervezzük a Szülők iskolája sorozatot megyénk 300 intézményében — bölcsődékben, óvodákban és iskolákban. Az előadássorozatokon, akadémiákon többek között a család szerepéről, nevelő funkciójáról, a világnézeti nevelésről, az apa felelősségéről tartunk előadásokat. Az utóbbi különösen fontos, mert azt tapasztaljuk, hogy a gyermekek nevelését a legtöbb helyen még mindig az édesanya feladatának tekintik. Tervezzük, hogy októberben a Vöröskereszttel és a TIT-tel közösen megyei ankétot tartunk a családvédelemről. Ezen Ortutay Zsuzsa, a MNOT titkára és dr. Neubaer György, a Budapesti Anyavédelmi Központ igazgatója tart előadást. ' — Sajátosabb feladat a nők művészeti, esztétikai érzékének fejlesztése és az ízlésformálás. Ebbeii milyen módszereket alkalmaznak? — Szakköreink a legalkalmasabbak erre. Kettős célt töltenek be. Szakmai ismereteket nyújtanak — az asszonyok megtanulnak varrni, kézimunkázni —, ugyanakkor az esztétikai ízlést is formálják. Ezeken előadásokat is tartunk a divatról, lakásberendezésről és egyéb témákról. Ezenkívül az esztétikai nevelést segítik azok a kiállítások, melyeket a szakkörök anyagából állítunk ösz- sze. Általában minden szakkör, tanfolyam ezzel fejeződik be. A megyében 12 nőklub működik, igen jó eredménnyel, színvonalas programmal. Azt tapasztaltuk, hogy ezeket szívesen látogatják az asszonyok és lányok. Irodalmi esteket, ankétokat, bemutatókat és egyéb rendezvényeket tartanak. A szépérzék kialakítására előadássorozatokat is szervezünk. Többek között „A mai magyar irodalom”, „Népünk zar.éis". ..Lakás és egyéniség”, „Művészet és giccs” és más cimmel tartunk előadásokat. Ezenkívül számos olyan oktatási-nevelési forma szervezésében is közreműködünk, melyeket más szervek tartanak. így például felvilágosító tevékenységet folytatunk, hogy minél több nő szerezze meg az általános iskolai, illetve magasabb fokú végzettséget. A különböző szakmai tanfolyamokra, valamint a Hazafias Népfront által szervezett téli tv-tanfolyamokra szintén mozgósít juk asszonyainkat. Azt szeretnénk elérni, hogy elfussunk a nők minél szélesebb rétegeihez — fejezte be tájékoztatását Nagy Imréné. Kasnyik Judit AZONNALI BELÉPÉSSEL 6 fő férfi segédmunkást felveszünk Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezni: GÉPJAVÍTÓ ÁLLOMÁS, GYULA. Főmérnöknél. 106560 A „mostohagyerekek” esélyei A gazdasági reform várható hatásait mérlegelve, sok vállalatnál beszélnek mostanában több-kevesebb aggodalommal arról: mi lesz január után az eddigi „mostohagyerek” váltatokkal? Nem indokolatlan kérdés ez, ha arra gondolunk, hogy a vállalatoknak ezután saját anyagi erőforrásaikra alapozva kell gazdálkodniuk — javarészt ettől függ majd dolgozóik személyes jövedelme is —"holott köztudomásúan távolról sem indulhatnak azonos szintről január 1-én. Anélkül, hogy ezúttal részletesen vizsgálnánk, mennyiben okkal vagy ok nélkül, tény, hogy egész sor iparág és üzem jócskán háttérbe szorult a korábbi években, amikor a beruházási eszközöket osztották. Aligha vitatható, hogy a januári starthelyzetben lesznek majd olyan vállalatok, amelyek technikai felszereltsége — szakmai műszóval : állóeszköz-ellátottsága — az átlagosnál lényegesen kedvezőtlenebb, pedig ezek a különbségek alapjaiban befolyásolhatják egy-egy üzem műszaki, termelési színvonalát, termékei piacképességét, végső soron: a vállalat nyereségét. A Központi Statisztikai Hivatal több vizsgálata elemezte az állóeszközállomány eltéréseit: tanulságos lehet idézni néhány ilyen tényt. A beruházások nyomán megvalósult általános iparkorszerűsítési eredményeket tükrözik ezek az összefoglaló adatok: az állami ipar állóeszközeinek több mint 50 százaléka tíz évnél, 34 százaléka pedig öt évnél nem régebbi beruházásból származik. Ezen belül azonban rendkívül jelentősek az eltérések: a híradás-és a vákuum- technikai iparban például 74 százalék a tíz, és 49 százalék az öt évnél nem régebbi gépek aránya, a két adat viszont például az élelmiszeriparban már jóval az országos átlag alatt van — 36 és 18 százalék —, a textiliparban is csak 38 és 28 százalék, s néhány gépipari ágban, például a fémtömegcikkiparban szintén alacsony korszerűségi szintet jelez. A bevezetőben említett aggodalmak végül is ebben summázhatok: vajon a korszerűbb üzemek dolgozói teljes egészében élvezik-e majd, az ebből származó anyagi előnyöket, és fordítva: az elmaradott vállalatoknál dolgozók hátrányos helyzetbe kerülhetnek-e? A probléma gazdasági és morális szempontból is sokkal bonyolultabb, mintsem hogy igennel vagy nemmel lehetne e kérdésekre válaszolni. Érdemes ugyanis elgondolkodni a következőkön: a reform alapelve, ha úgy tetszik: morális főszabálya, hogy a személyes jövedelmek egy részét — a garantált alapbérek feletti hányadát — szorosan ahhoz a gazdálkodási végeredményhez köti, ami a vállalati nyereségekben fejeződik ki. Világos, hogy a társadalom legfontosabb érdeke annak az országos nettó jövedelemnek a növelése, amely a növekvő vállalati nyereségek csatornáiból származik. Következésképp: hosszú távon aligha képzelhető el, hogy a — bár önhibájukon kívül, de mégis — kevésbé korszerű, kevésbé piacképes, tehát kisebb országos „bevételt” produkáló üzemeket, végeredményben a többiek által előteremtett nyereségből támogassák. Ez, egyebek között ellentmondana a reform legfontosabb céljának, annak ugyanis, hogy a közvetlenebb piaci hatá1- sok segítsenek a korszerűbb iparszerkezet kialakításában, magyarán: a jobbat, olcsóbban, színvonalasabban gyártó vállalatok és ágazatok dinamikus fejlődésében, előretörésében. M indez — hangsúlyozzuk — hosszú távra érvényes elv. Merőben más kérdés viszont az, hogy január 1 után ezek a hálások korántsem érvényesülhetnek spontán, hiszen köztudomású, hogy a reform nem szabályozatlan, vak törvényekkel működő piacot teremt majd. A reform első időszakában — és ma még persze nem lehet megmondani, hogy ez időben mit jelenthet — egész sor intézkedés tompítja majd a korszerűség, illetve korszerűtlenség, más szóval: a vállalati dolgozók szempontjából objektív, rajtuk kívül álló tényezők kedvező vágj' kedvezőtlen hatásait. Tekintsünk át néhány ilyen „szabályozó-szelepet”, amelyek végső kialakítása ugyan még csak most folyik, de körvonalaik azért már láthatók. A szélsőséges nj'ereségdifferenciálódást mérsékli mindenekelőtt a vállalati nyereségek progresszív adóztatása, továbbá — kivételes esetekben — az úgynevezett termelési adó, amely a vállalattól független tényező hatására keletkező többletnyereséget vonja el. Rendkívül fontos továbbá a reformnak az a módszerbeli célkitűzése, hogy a vállalatnál maradó nj’ereség fejlesztési, illetve részesedési alapjait külön-külön adóztatja. Az eszközigényesebb üzemnél több maradhat a fejlesztési alapban, mint a kevesebb gépet, berendezést alkalmazó társánál, illetve: a létszámigényes vállalat arányaiban többet tarthat meg a részesedési alapban, mint a technológiai törvényszerűség miatt (és nem jó vagy rossz létszámgazdálkodása következményeként) kisebb létszámmal dolgozó másik vállalat. Nem kevésbé lényeges szabályozó tényező az is, hogy bizonyos ideig erőteljesen differenciált eltérésekkel határozzák meg a vállalatnál visszamaradó amortizációt. Mindezt teljessé teszi az a — csak átmenetileg érvényes — központi előírás, amely 1963- ra felső határt szabott (4 százalékban rögzítve) az országos átlagbér-növekedésnek, ami a személyi jövedelmek emelkedésének szélsőséges differenciálódását egyelőre nem teszi lehetővé. TV/T indez azonban természete- sen c'sak átmeneti jellegű, s emellett a reform más elemei — mindenekelőtt a közvetlen piaci hatások — erőteljesen szorítják majd a kevésbé korszerű, elmaradottabb berendezéssel dolgozó vállalatokat is a gyorsabb fejlesztésre. Erre természetesen csak akkor lesz módjuk, ha gazdálkodásuk eredményeként saját erejükből létrehozzák a fejlesztéshez szükséges anyagi alapokat. Amint .egészében is: eredményesebb, hatékonyabb gazdálkodásra lesz szükség ezeknél a vállalatoknál, mert hiszen érthető, hogy idővel mérséklődnek majd az ideiglenes, központi „védő-szabályok” és nekik is fokozatosan saját — valóságos — nyereségükből gazdálkodva kell majd iramot tartaniuk. Tábori András
