Békés Megyei Népújság, 1967. szeptember (22. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-22 / 224. szám
IMI. szeptember 22, 4 Péntek Mi van a táblák mögött? tj község' Tóth Pállal, a békéscsabai 611-es számú ipari tanuló-iskola igazgatójával két tanműhelybe látogattunk el. Az utca felől Több évvel ezelőtt még nem nagyon örültek az ipari tanulóknak a Békéscsabai Lakatos és Gépjavító Rísz műhelyeiben. Azt mondták a dolgozók: — Csak útban vannak ezek a gyerekek. És 1961-ben gondolt egyet Engelhardt György lakatos: — Hozzunk létre tanműhelyt! — javasolta. — Hát ha már kitalálta, csinálja is meg! — biztatták a vezetők. Ö pedig hozzáfogott a munkához. Most pedig, amikor Tóth Pállal meglátogatjuk, mentegetőzéssel kezdi: — Kérem szépen, elég szűk helyen vagyunk. Sok a munka. Tavaly másfél millió forint volt a tanműhely bruttó termelési értéke, az idén még több lesz. — Hány tanuló van? — Nyolc-nyolc első, másod-és harmadéves. Általános és géplakatosok. Ősz hajú, magas, erőteljes, munkában edzett ember Engelhardt György, aki 59 éves kora ellenére is fiatalos maradt. — Öröm a gyerekekké! foglalkozni — néz körül kis birodalmában. — Nemegyszer mondják, hogy ilyen, meg olyan a mai fiatalság. Hát kérem... Én büszke vagyok rájuk. Szorgalmasak, becsületesek. Rossz tanuló nincs közöttük. Mindenki tesz-vesz valamit. Nem ötletszerűen, hanem meghatározott szabályossággal, hangosabb szó és vita nélkül. Még a laikus is észre veheti, hogy itt rend és fegyelem uralkodik. Egy-egy munkát 3. éves tanuló vezet, de már a 2. éves is önállóan dolgozik. Az az elve Engelhardt Györgynek, hogy a lakatos legyen képes olyanra formálni a vasat, amilyenre alkarja. Értsen az esztergályozáshoz, a hegeszMár az udvar sem kelt valami jó benyomást. Tócsákat kerülgetve tud csak az ember a házig eljutni. Van ugyan téglajárda, de az mintha lesüllyedt volna. Talán nem szakemberek készítették? A házban három műhely található. Az egyikben tizenöt fűtés- és tizenöt víz-, gázszerelő tanuló áll és mindegyikük egy- egy satura helyezett vaslemezt „bütyköl”. Elsőévesek, még csak ismerkednek azzal az anyaggal, tábla jelzi, hogy ki a gazdájuk. Nincsenek messze egymástól, a szintkülönbség miatt mégis tisztes távolság van közöttük. téshez, a köszörű léshez, szóval mindenhez, aminek az életben hasznát látja. Van is a műhelyben 4 eszterga-, 3 fúró-, 1 gyalu-, 3 köszörű- és 2 hegesztőgép, ezenkívül 2 festékszóró kompresszor, meg egy golyósprés. — Ügy csinálhatják, mint a felnőttek — mosolyog, de hozzáteszi —, a fél szemem persze mindig rajtuk van... Komoly vasszerkezetek készülnek, amelyeknek az összeállítása még a szakmunkásoknak is fejtörést okozna. Ilyenek az anyagtároló állványok, a motoros szállítószalagok, néhány hajtatóház vasműnkéi és sok más hasonló. Hürkecz József 2. éves pedig most rézrúdból női cipőre tűsarkot esztergályoz nagy buzgalommal. — Talán csak nem hajt a tatár? — kérdezem tőle. Szélesre húzódik a szája. — Naponta 500 a norma — válaszol és újra nekifeszül a munkának. Hetenként négy napot dolgozik, kettőt pedig az iskolában tölt. Négy nap alatt 2000 tűsarkat kell elkészítenie. Ha előbb megvan, hazamehet Ez a jutalma. A kis rézíhengereket Domsik László 2. éves „zenkolja”, s akkor lesz teljesen kész a tűsarok, amelynek páronként 5 forint 6C fillér az ára. Szép összeg jön ki belőle! Készül csatornavas is. Egyszerű munka, az 1. évesek feladta. Ebből naponta 100 darab a norma, az ára pedig ugyancsak 5 forint 60 fillér. Sok-sok elismerést és köszönetét kapott már a tanműhely a termékeiért a megrendelő vállalattól. És egy kicsit arra is büszke Engelhardt György, hogy szinte kapkodják a „gyerekeit”, amikor kész emberekké válnak. Mert hiába, aki ért a munkához, annak keletje ván. amelyikkel egész életükben dolgozni fognak. Oktatójuk Koppány Ottó és Varga Mihály. Koppány Ottó kalauzolásával pillantunk be az öltözőbe és a fürdőbe. Az öltöző egiészen szűk kis helyiség, az ablaka hiányzik. A fürdő pedig? Talán majd egyszer lesz belőle valami. Egyelőre még padlása sincs. Mosdani sem lehet, ha beköszönt az ősz. — Szó volt arról, hogy talán megkapjuk a szomszéd házat. BÉKÉSCSABAI LAKATOS ÉS GÉPJAVÍTÓ KTSZ TANMŰHELYE ÉVM BÉKÉS MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT TANMŰHELYE Negyvenezer gimnazista részesül szakosított oktatásban Az elmúlt tanévben 35 000 gimnazista tanult idegen nyelvet, természettudományos, illetve egyéb tárgyakat szakosított tantervű (tagozatos) osztályokban. Az idén tovább növekedett az ilyen jellegű osztályok és ezzel párhuzamosan az ezekbe járó diákok aránya. A Művelődésügyi Minisztérium 16 új tagozatos első osztály nyitását engedélyezte. Nem végleges adatok szerint a jelenlegi oktatási évben több mint 830 nyelvi osztály működik a gimnáziumokban, a természettudományos osztályok száma pedig meghaladja a 250-et, az összes első osztályok 33 százalékában már szakosított tanterv alapján, tehát magasabb heti óraszámban oktatják a különböző idegen nyelveket, továbbá matematikát, a fizikát, a kémiát, a biológiát, az egyéb tárgyak közül pedig a rajzot, énekzenét, valamint a testnevelést. Előzetes adatok szerint a különféle tantárgyakat az idén 40 000 gimnazista tanulja szakosított osztályokban. Van néhány olyan gimnáziumi osztály is, ahol a diákok heti 12 órában, úgynevezett egész napos formában foglalkoznak egy-egy idegen nyelvvel. Az általános iskolákban 50 000 fölött van azoknak a gyermekeknek a száma, akik szintén szakosított tanterv alapján tanulnak ének-zenét, orosz, angol, francia,' illetve német nyelvet. (MTI) J gondokkal Sajben András, a vállalat tanulófelelőse közölte. Most azonban már ő sem tudja, hogy mi lesz — mondja Koppány Ottó. — Szerszámmal hogy állnak? — kérdezi Tóth Pál. — Az 1. éveseknek van, a 2. éveseknek nincs. Es munka is kellene... Ha a vállalat biztosítana anyagot, a tanulók el tudnák készíteni a kéziszerszámokat, a kalapácsot, körzőt és a különböző szögmérőket. Lehetne radiátortámaszokat, minden méretben csőbilincsekét és fűrészkereteket, csatornavasakat is készíteni előre. Maradandót, amiből a vállalatnak haszna származik és ami a fiataloknak önbizalmat ad. Az utóbbi talán még fontosabb az előbbinél. ízleljék meg az alkotás örömét már a felnőtté válás kezdetén, szeressék meg jövendőbeli szakmájukat. Mi ösztönzi most őket? Unottan, gépiesen kalapálják a vaslemezt, amit aztán elvisznek ócskavasnak. Pedig az idén hivatalosan már emelt szintű a képzésük. Ebben a két szakmában kizárólag, itt az országban. • Mi a véleményük erről a kérdésről az illetékeseknek? A vállalat szerelőipari főépí- tésvezeitőségnél azonban sem a vezetővel, sem az első, sem a második helyettesével nem találkozunk. Ahogy megtudjuk, mindhárman szabadságon vannak. Tóth Pál végül is Mihalecz Mihály gyártáselőkészítőnek mondja el az aggályait és javaslatait, aki azonban nincs felhatalmazva arra, hogy nyilatkozzon vagy ígéretet tegyen. Tehát majd az illetékesek. De nem is nyilatkozatra vagy ígéretre van szükség, hanem tettekre. A tanulólétszám kialakítása még 1966 decemberében történt, azóta lett volna idő a felkészülésre. Jó szakmunkásokra van szüksége a vállalatnak és az országnak is, ami pedig ilyen viszonyok között aligha érhető el. Talán nem ártana egy kis tapasztalatcserére benézni a Békéscsabai Lakatos és Gépjavító Ktsz tanműhelyébe. Igazán nincs messze... Pásztor Béla Űj községnek is mondható Telekgerendás, hiszen 15 év — 1952- ben lett önálló — egy település életében nem nagy idő. Gondokból viszont akad az új községben is jó néhány. Itt van mindjárt az iskolák helyzete. Négy tanyai iskolájuk van jelenleg, de ahogyan jönnek be a tanyvilág lakói — évente 15—20 új ház épül a faluban —, úgy csökken a'kinti tanulók létszáma, örvendetes ez a tény, de gondot is okoz, hiszen a faluba költözők gyermekei a benti iskola létszámát növelik. Van ugyan egy új épületük, de ez már kicsinek bizonyult, bővíteni kellene annál is inkább, mert a közelében levő egyik tanyai iskola épülete elavult, lassan veszélyessé válik, s jó lenne innen is minél előbb beköltöztetni a gyermekeket. A tanács vezetői remélik, hogy jövőre sikerül két tantermet felépíteni. Ehhez a lakosság társadalmi munkáját is várják. * Sürgető annak az 550 méteres ] útszakasznak az építése is, mely | a falu központját összeköti a szegedi műúttal. Az alapot már el- j készítették, saját erőből követ szállítottak, kohósalakot szórtak le — csupán a burkolat hiányzik, amit a Hódmezővásárhelyi Közúti j Igazgatóság vállalt — jövőre... j Az út viszont most kellene, hiszen az alapozásban kárt tehetnek a járművek az őszi-téli esős, fagyos időjárásban. A tanács az évi 220 ezer forintos községíej- lesztési alapból már évek óta gyűjti erre a pénzt. Az alapozásba be is fektetett 263 ezer forintot, amelyből 64 ezer forint volt a társadalmi munka. Nagy kár lenne, ha minden igyekezete ellenére sem sikerülne a tervét még az idén megvalósítani. Vajon azt az 550 métert nem lehetne az útépítők munkájába még az idén beszorítani? Az útépítéstől függ az újtelepiek villannyal való ellátása. Az anyagi fedezet erre szintén megvan, csak az a baj, hogy nem mernek hozzányúlni, mivel nem ismerik az útépítés költségvetését. Hogy hogyan függ össze ez a villannyal? Ha tudják ugyanis, hogy mennyibe kerül az út építése, úgy azt is tudják, mennyit vehetnek el a tartalékolt összegből. Ezt pedig a villany bevezetésére fordíthatnák. így viszont, ha az úttal várni kell tavaszig, a villany bevezetésével Is várniuk kell. * E gondok megszüntetéséhez szívesen fogadnák a segítséget a telekgerendásiak. K. ?. Kilencezer pár tornacipő érkezik megyénkbe A tanév megnyitása óta még mindig gond a szülőknek, honnan szerezzék be a tornacipőt. Sajnos, az üzletek raktárai kiürültek. Jóllehet, a kereskedelem még a nyár folyamán biztosította a várható szükségletet tornacipőből, de nem számoltak az iskolai szünidő nagyarányú forgalmára. A nagyobbacska diákok nyári munkában helyezkedtek el, és a tornacipő — mint legolcsóbb lábbeli — elhasználódott. A keresletet felmérve az iparcikk kiskereskedelmi vállalat, a nagykereskedelmi vállalattal együtt gyors megrendelést adott fel a Tisza Cipőgyárnak, az azonban kapacitás hiányában a szállítással késlekedett. A most nyert értesülés szerint a gyár igen rövid időn belül 9 ezer pár tornacipőt szállít le megyénkbe. Ez a meny- nyiség egyelőre elegendőnek bizonyul az igények kielégítésére. Kürti András: A Zi-Három küldetése — Fantasztikus kisregény — 5. — Halló, Visztula úti társasházak?... Tiszteletem, Gádoros kartárs! Itt a Giganttól Sovák, érdeklődni szeretnék... Értem... Szóval minden rendben, itt az egész negyedévi szükséglet... Majd a fuvarlevelet alá tetszik írni utólag... Bocsánat, miért volna ez slendriánság?! Mi a fontos magának, a papír vagy az építőanyag? Megáll az ész! Az ember töri magát és tessék!... Jó, jó, szent a béke... Viszlát! Még három helyen tudakozódott, mindhárom helyre hiánytalanul megérkezett az áru. Ekkor lecsapta a kagylót, felugrott és szilaj indián haditáncba kezdett körbe a szobán. Aztán hirtelen abbahagyta, mert kopogtattak Hodinka dugta be a fejét. — Na, mi lesz, nagyfőnök? Nyélbe ütjük az üzletet? Igen vagy nem? — Fáradjon beljebb — invitálta Sovák nyájasan, miközben a székéhez ballagott, leült, hátradőlt, kis körömráspodyt szedett elő és elmélyülten reszelni kezdte a körmeit. Csak amikor a bal keze valamennyi újjával végzett, pillantott fel a látogatójára. Hosszasan szemlélte. — Tudja, Hodinka szaki, maga valahogy nem tetszik nekem mostanában. Hodinka kék csecsemőszemei befelhősödtek, fenyegetően lépett előre. — Mit beszél?! — Igen, igen — folytatta Sovák zavartalanul. — Kimerültnek, fáradtnak látszik, agyondolgozza magát. Szakikám, aggódom magáért. Az idén még nem volt szabadságon, ugye? — Nem. De hiszen most... — Most kellene kivennie a szabadságát. Süt a nap, kis madárkák dalolnak a fákon, ideális strandidő van. Nézze, nekem jelenleg úgysincs szükségem a munkájára, gondolkozzék az ajánlatomon. Mondja meg a fiúknak, hogy ez rájuk is vonatkozik, ők se tetszenek nekem mostanában. Zsebre vágta a körömreszelőt, nyújtózott, aztán felkelt, odalépett a csodálkozástól szinte megkövült Hodinkához, kedvesen intett neki, hogy álljon félre az ajtóból, kisétált a folyosóra, benyitott az elnök titkárságára. — Bent van az öreg? — érdeklődött a titkárnőtől. Bundainé ingerülten nézett fel az írógépe mögül, nem szerette az ilyen bizalmaskodó hangot. — Abonyi kartársra gondol? Bent van, de nem ér rá. A közgyűlési beszámolóján dolgozik! — Majd abbahagyja — jelentette ki Sovák és kopogtatás nélkül lenyomta az elnöki szentély kilincsét... Negyed óra múlva a Gigant szövetkezeb Moszkvicsa az Üllői úton robogott. A hátsó ülésen Abonyi kartárs, erős, zömök, jó ötvenes, energikus férfi magyarázta Sovák Edének: — Előbb százszázalékosan meg kell győződnünk arról, hogy a maga Bögréje visszatért és továbbra is vállal szállítmányozást. Ha igen, munkába állítjuk. Persze, csak a KISZÖV hozzájárulásával, mert ez rendkívüli szituáció. Egy űrhajót, még ha emberi nyelven beszél is, mégsem vehetünk fel szövetkezeti tagnak, sem alkalmazottnak, szerződést sem köthetünk vele... De majd találunk valami áthidaló megoldást. Aztán más problémák is felmerülnek. Le kell vizsgáztatnunk a közlekedésrendészeten, rendszámot is kell rá kémünk, és így tovább. Lesz vele gondunk elég, de azért én határozottan látok benne fantáziát. — Ennek nagyon örülök — hajolt közelebb az elnökhöz Sovák. — Tetszik tudni, bennem az a gondolat is felmerült, hogy a Gigant szállításai valószínűleg nem kötik le a Bögre egész kapacitását. Egyetlen éjszakai műszak alatt ezerkétszáz középpa-
