Békés Megyei Népújság, 1967. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-01 / 179. szám

1*67. augusztus L 3 Kedd Ladányi fés — 11 nyugdíjtörvény módosítása óta 42 fiatal lépett be az Úi Barázda Tsz-be — Munkát egész évben biztosítanak számukra — Fizetést havonta rendszeresen kapnak — Minden este, amikor a nap aranysárga korongja eltűnik a nyugati látóhatár mögött és su­garai már nem simogatják a Se­bes-Körös kékeszöld, fűz illatú vizét, a folyón túlról, a kombájn­szérűtől és a tyúkfarmról 25—30 fiatal igyekszik a községbe. Po­rosán, izzadtságtól gyöngyöz» homlokkal a vashíd után kissé gyorsítják lépteiket, mert még van dolguk. Vagy a sportpá­lya építésében segítenek, vagy KISZ-foglalkozáson vesznek részt, s ha idejük engedi, szórakoznak. De nem későig, hiszen hajnal­ban isimét talpon vannak. A határban sok a tennivaló. Ebből részt kér az a 42 fiatal is, aki a nyugdíjtörvény módo­sítása óta lépett a körösladányi Üj Barázda Termelőszövetkezet- be. — Sok a gondunk, sok mindent meg kell változtatni, hogy a jö­vőben előbbre léphessünk a gaz­dálkodásban — mondta a párt­titkár, amikor Platonik Gábor, Molnár Imre, Somogyi Mária s a többiek felvételüket kérték a tsz- be. — Szeretnénk itt dolgozni és segíteni. Másnap már valamennyien te­vékenykedtek, aszerint, hogy kit hová osztottak be. . A kombájnszérűhöz egymás után érkeznek a vontatók, a bú­zával telt zsákokat szállítják a gabonafelvásárló és feldolgozó vállalat helyi telepére. A rako­dók között dolgozik Talpaló Sán­dor, aki az Erdőkémia Vállalat­tól került a szövetkezetbe. — Fizikailag ott sokkal jobban elfáradtam, mint itt, s nagyon jó mindennap együtt lenni a család­dal — mondja. — Munkaegység helyett ebben az évben már ha­vonta kapunk fizetést, ami átla­gosan 1500—1600 forint. Azonban csak 70 százalékát fizetik ki, a többit zárszámadáskor. S itthon könnyebb a megélhetés. — Ezért jött haza? — Igen. Pár száz méterrel odébb a fel­vonulási épület ablakait állítják a helyére. — Az a barna hajú fiú is most lett tagja a tsz-nek — tájékoztat kísérőm. — Molnár Imre — mutatkozik be. — Ha a fiatalok tudják, hogy szülőfalujukban is biztos kereset­hez jutnak, nem mennek el más vidékre munkát vállalni. Az Űj Barázdában ez most így van, ezért jöttünk haza. Amíg a Kö­rösi Állami Gazdaságban dolgoz­tam, mindennap sokat kellett utaznom s a pénz sem volt több. Itt 7 forintos órabért kapok. Kovács Julianna és Somogyi Mária korábban alkalmazottként tevékenykedett a szövetkezetben. Kertészek voltak. — Keveset kerestünk, meg az­tán, amit ígértek, nem mindig kaptuk meg — mondják. — Egy­szer káposztát szedtünk és közöl­ték, hogy 30 fillért adnak kilo­grammonként, de amikor a napi teljesítményünket felmérték — ez 130 kilogramm volt — csak 20 fillért fizettek. — Pedig szerettünk ott lenni — folytatja Marika —, szakmun­kásbizonyítványt szerezhettünk volna. De nem törődtek velünk, ezért jöttünk el. Most, hogy havonta fizetnek, örömmel dolgo­zunk. — A baromfitelepen — ve­szi át a szót Julika — 4100 tyúkot gondozunk, s naponta 3000 tojást szedünk, ami jól jövedelmez. — Most valahogy minden más­képpen van, mint régen — kap­csolódik a beszélgetésbe Baron- kai Ferenc, aki a Szabadkígyósi Mezőgazdasági Technikum elvég­zése után tavaly gyakornokként került a tsz-be. — Az új vezetőség betartja ígéretét, anyagilag érde­keltté teszik a fiatalokat, egész évben biztosítanak számukra munkát és foglalkoznak gondja­ikkal. Szerintem többek között ezért tértek haza. Én nagyka- marási vagyok, jó lenne az ott­honomhoz közelebb dolgozni, de őszintén mondom, nagyon szíve­sen vagyok itt, s lehet, hogy le­telepedek. Igénylik a munkámat s megbecsülnek, nemrégen emel­ték a fizetésemet. Akikkel beszélgettünk, arról vallottak, hogy miért jöttek ha­za, miért lettek a tagjai ennek a jelenleg közepesen gazdálkodó tsz-nek. Viszonylag jól keresnek, de szeretnének többet is, és ezt jól tudják a vezetők. Ha a terve­ik megvalósulnak, amelyek jobb és a több akarásért fogan­tak, bizonyára még többen kérik majd felvételüket. Stenkhol Imre párttitkár mondja: — Jövőre nagy gondot fordí­tunk a kertészetre. Száz holdon termesztünk hagymát s foglalko­zunk gyógynövényekkel. Szapo­rítjuk a baromfiállományt, 2000 törzslibát és 1000 törzstyúkot ál Htunk be. És ez csak az egyik része a dolgoknak. Hogy újra meg szerettessük a falut s végleg itt maradjanak, ami mindannyiunk érdeke, mást is keli tenni. A ki- szesek az ősszel helyiséget kap­nak, ahol összejöveteleiket ren­dezhetik. A munkában legjobb eredményt elérő fiatalokat kül­földi jutalomutazásban részesít­jük, a közeljövőben háman a Sovjetunióba, ketten pedig Cseh­szlovákiába indulnak. Meg az­tán meggyőző, okos szóval kell és lehet irányítani őket, s ha gond­jaikat orvosoljuk, akkor a szövet­kezet, a közösség érdekeiért ők is mindent megtesznek. Ladányban megtanulták mit kell tenni azért, hogy a fiata­lok hazajöjjenek a faluba, itt ke­ressék meg kenyerüket, s itt rak­janak fészket. Dékány Sándor Induló a Gyulai Erkel Diákünnepekre A közelmúltban szerencsénk volt találkozni a gyulai származású Váry Ferenc zenekomponistával, aki most már hagyományosan az EDÜ zenei vetélkedőinek zsűri- tisztségét látja él. Az ország hatá­rain túl is jól ismert komponis­tának elmondtuk, hogy bár a gyu­lai diáktalálkozók mindig hoznak valami újat, mégis valahogy az idén kissé szürke volt az az ün­nepi pillanat, amikor a résztvevők az ünnep névadójának szobrához vonultak, hogy fellobbantsák az Erkel-lángot. Elkelt volna egy zenekar, amelynek pattogó ritmu­sára vonulnak fel a fiatalok. Vagy egy jellegzetes induló, amelyet a diákok énekelnek... — Szívesen komponálnék EDÜ- indulót — mondotta Váry Fe­renc —, hiszen Gyulához rengeteg diákélményem fűz, s ma is na­gyon szeretem ezt a várost. Segít­ségre van azonban szükségem: ír­jon valaki olyan szöveget, amely kifejezője a diákéletnek, hűen jel­lemzi Gyulát, s az ünnepek han­gulatát. Mindössze nyolc sorra gondolok; a fő az lenne formailag, hogy rövid, pattogó egyszótagos szavak domináljanak a versecs- kében. Nem lenne rossz, ha az Erkel Diákünnepek vezetősége a következő találkozóra pályázatot hirdetne a szöveg írására, s a leg­jobbat éppen úgy arany-, ezüst-, Aratógéppel is gyorsítják a betakarítást Vésztőn illetve bronzéremmel jutalmazná, mint a hogy azt az egyéb műfa­jokban teszi... Mi a magunk részéről örömmel üdvözöljük az ötletet, s egészsé­gesnek tartjuk; most már az EDÜ rendezőin a sor, hogy Váry Fe­renc kedves vállalása valóra is váljék. T­JEGYZETEK 1. Hát A vezető beosztású műszaki dolgozó (nevezzük N. N.-nek) szabadságon volt éppen, amikor megtudta, hogy a vállalat egyik tehergépkocsija anyagot szállít Budapestre és onnan majd visz- sza. Szólt a szállítási csoportve­zetőnek, hogy szeretne ő is Bu­dapestre eljutni, így legalább megtakarítja az útiköltséget. A csoportvezető nem látott különö­sebb akadályt, de kötelességének eleget téve, bejelentette az igaz­gatónak N. N. utazási szándékát. Az igazgató ehhez hozzájárult azzal a hozzáfűzéssel. hogy a két kísérőnek, illetve rakodó- munkásnak a vezetőfülkében van a helye. Egyiküket sem le­het a rakfelületen utaztatni. (Mivel pedig hárman nem tar­tózkodhatnak a vezető mellett, nyilván N. N. került volna hát­ra.) Amikor a szóbeli utasítás tu­domására jutott, felháborodott. Először is lemondta az utazást, aztán berohant az igazgatóhoz és szinte felelősségre vonta. mi or Mert, hogy meri a tekintélyét lejáratni?! Hát mi ö tulajdon­képpen, hogy rakodótéren akar­ja utaztatni? Elhangzott még olyan is, hogy „majd megmuta­tom ., Nos, erről van szó. N. N. tény­leg megmutatta, hogyan nem szabad viselkedni és gondolkoz­ni. Mert nyilván azt tartotta volna természetesnek, ha az egyik munkás átadja neki a he­lyét. Talán még utasításra is. A legkevésbé sem zavarta, hogy az a munkás, aki egész nap dolgozik, hosszú és fárasztó utat tesz meg, szolgálatban van, ő pedig a magánügyeit akarja intézni. Égy vélte, hogy a nagyobb kényelem mindenképpen őt illeti. Ez vala­mi beosztással járó előjog. Nyilvánvaló, hogy az igazgató helyesen járt el. Most nincs más hátra, mint levonni a helyes kö­vetkeztetéseket. Aztán pedig N. N. tényleg „megmutathatja”, hogy tud ő tisztességesen is gon­dolkozni. Amit pedig tett, nevez­zük meggondolatlanságnak. 2. Humanitás A Nagyalföldi Kőolajtermelő Vállalat kardoskúti üzemében még 1966 szeptemberében az egyik gépkocsira szerelt szivaty- tyú-gépcsoport (motor) kipufogó gáza a. szélcsendben rátelepedett a munkahelyre és hárman az ott dolgozók közül szénmonoxid mérgezést szenvedtek. Sinka Fe­renc gépkocsivezető olyan súlyo­san, hogy az orvosok csak nehe­zen tudták az életét megmenteni. A baleset okának megítélésé­ben különböző vélemények ala­kultak ki, majd a bányaműszaki felügyelet azt állapította meg, hogy a felelősség a dolgozókat terheli. Megvizsgálta az ügyet a válla­lat szakszervezeti bizottsága, amely figyelembe vette az ösz- szes körülményeket. Azt is, hogy a sérültek — bár kérték a levál­tásukat — két műszakot egybe­dolgozva őrködtek azon, hogy megelőzzék a földgázkitörést. Sinka Ferenc is becsülettel helytállt, tehát nem vonható fe­lelősségre. Olyan eljárást java­solt a vállalat igazgatójának, hogy részesüljön teljes kártala­nításban. £s akkor — ha késve is — Hangyái János üzemvezető mérnök kezdeményezésére a kardoskúti kollektíva dolgozói szerencsétlenül járt társuk mel­lé álltak. Elhatározták, hogy amíg betegsége miatt gépkocsi- vezetésre nem vállalkozhat, olyan beosztást kap, amelyben feltalálja magát és egészsége teljes visszanyeréséig a régi kedvvel, szorgalommal dolgoz­hat. Sinka Sándor most már biza­kodással gondol a jövőre, s ez a gyógyulás egyik feltétele. És hamarabb térhetnének vissza a dolgos életbe a munkában sérül­tek vagy megrokkantak, ha mindenütt hasonlóan járnának el. Nem válnának belőlük sok panaszú, jövő-menő, meghason- Iott, a társadalomtól elforduló emberek. Pásztor Béla Több mint egymillió forint építési bitéi Nagybánhegyes lakosságának Látogatóban a takarékszövetkezeti kirendeltségnél Több alkalommal bírálat érte a vésztői Aranykalász Tsz ve­zetőit, hogy a rendelkezésükre álló eszközöket nem használják ki kellően az aratás gyorsításá­ra. A szövetkezet vezetői intéz­kedtek. Aratógépeket is mun­kába állítottak azokon a. terü­leteken, amelyeket a víz meg­nyomott, a gaz felvert. Kévekö­tő aratógéppel vágták a • gabonát úgy, hogy a kötözőszerkezetet ki­iktatták. Hogy gyorsítsák a tarlóra fektetett kévék cséplését, most egymás mellé raknak két rendet. Így a kombájn teljesítő- képességét az eddigieknél job­ban igénybe veszik. Másfél óra alatt legalább tí­zen keresték fel a takarékszö­vetkezeti kirendeltséget. Legtöb­ben kölcsön-ügyben jöttek. Csif- fáry Vilmosné, a kirendeltség vezetője és Pepó Jánosné pénz­táros kedvesen fogadja az ide betérőket, akik jó részét régen ismerik, hiszen ők is nagybán- hegyesiek. — Ez év január elseje óta működik községünkben takarék­szövetkezeti kirendeltség — új­ságolta Csiffáryné. — Még a múlt évben Magyarbánhegyesre kellett utazni az itteni Zalka, Araszkalász és a Kossuth Ter­melőszövetkezet tagjainak, ha pénzüket biztonságba akarták helyezni, vagy ha kölcsönre volt szükségük. A kirendeltség meg­nyitásával Nagybánhegyes la­kosságának több éves kívánsága teljesült... Az utolsó mondat bizonyítá­sára Csiffáryné és Pepóné szá­mokkal teleírt kimutatásokat la­poznak. — Nagybánhegyes lakosságá­nak egymillió 600 ezer forint be­tétállománya volt Magyarbán­hegyesen elhelyezve — folytatja a kirendeltség vezetője. — Ezzel kezdtük községünk­ben az idei évet e pénzintézet megnyitásakor. Jó másfél hóna­pos működésünk után került sor a már említett három termelő- szövetkezet zárszámadási kifize­téseire, s ez kereken kétmillió forint betétállomány-növeke­désben jutott kifejezésre kiren­deltségünknél. Ez számunkra nemcsak bizalmat jelentett, ha­nem azt is, hogy a három mil­lió 600 ezer forintra növekedett betétállomány nagyobb kiköl­csönzési lehetőséget tett lehe­tővé a takarékszövetkezet 250 nagybánhegyesi és a kirendelt­séghez tartozó kaszaperi tagjai­nak. Az utóbbi hónapokban ebben a községben is sokan építenek új családi házat, mások a régit hozzák rendbe. Ezzel magya­rázható, hogy az utóbbi néhány hétben nem számottevő a betét- állomány növekedése. A köl- csönkérőknek azonban nincs okuk aggodalomra. — Még jelenleg is felül van betétállományunk a hárommil­lión — tájékoztatott a takarék­szövetkezeti kirendeltség két munkatársa. — Ez kellő bizto­síték a további kölcsönfolyósí­táshoz. S ha már a kölcsön ki­helyezésnél tartunk, nem volna helyes elhallgatni, hogy jelen­leg egymillió 100 ezer forintot tartunk nyilván, amit különböző címeken kért és kapott köl­csön nagybánhegyesi és kasza­peri tagságunk. Ebből mintegy 600 ezer forintot építési kölcsön­ként adtunk 236 igénylőnek. Közben másról is szó esett. Többek között a kezdetleges be­rendezés kicseréléséről, amelyre még az idén sor kerül. Amint Csiffáryné és Pepóné elmondta, már megrendelték a székeket, a fotelokat, az asztalokat, a pultot és a páncélszekrényt. Ezek a berendezési tárgyak méltóvá te­szik Nagybánhegyes takarék­szövetkezeti kirendeltségét fon­tos feladatának még jobb telje­sítésére. Balkus Imre

Next

/
Oldalképek
Tartalom