Békés Megyei Népújság, 1967. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-20 / 196. szám
I9C7. augusztus 20. 5 Vasárnap Otthonná lett falu Kulturális vetélkedő UtÖtt-kopott épület előtt jól megtermett ember beszélget egy másikkal. Nyakában „hírközlő” eszköz: dob. Kisbírónak nevezett hivatalsegédek szokták ezt használni olyan községekben, ahol még nincs áram, s emiatt. a tanácsházán sincs hangszóró. De itt Szentetornyán van villany, hangszóróra, erősítőre azonban úgy látszik, nem futotta — Orosházának. Mielőtt szót váltanék a „kis- bíróval”, sajnálattal nézek rá. Ez a község — bocsánat, nem önálló község, hanem csak Orosháza tartozéka — testvérek között is megvan egy utcasoron négy kilométer hosszú. Mit kell neki összedobolni, hogy közölje a lakossággal, a rendeletet, a törvényt, az értesítést, meg egyéb falusi „közhírré tétetik”-et s így védték lábbelijüket az ott lakók. Kopogott a csizmasarok, így lett Kopog-Szentetomya. A község másik része messze esett az elöljáróságtól, melynek apparátusa is kicsiny volt, és itt az emberek szabadon főzhették a pálinkát, nem volt nagy a veszély. Ez lett Szabad-Szentetornya. A Gyökeres nevet azért kaptava település egy másik. része, mert itt valaha erdős rész volt, de a zsellérek addig veszekedtek, mígnem kiverekedték házhelynek a területet. Építés közben sok volt a földben a gyökér. Ez lett Gyö- keres-Szentetornya. . Most pedig az egész egy, mint Orosháza tartozéka. A vasútállomás sem Szentetornyát jelez, hanem „Orosháza-külső”. Van is baj a postaküldeményekkel... i Aztán mégis csalódok, mert a jól megtermett ember dobbal a nyakában nem a kisbíró, nem a hivatalsegéd, hanem a tanács kirendeltségvezetője, Laczkó Lajos. Mondom, hogy mit akarok, beljebb invitál a kirendeltség helyiségébe. Akárcsak kívül: ütött- kopott bútorok, székek, olyan igazi, régi községháza. Szentetornya, amely valamikor önálló község volt, most Orosházához tartozik. Beszélik, hogy megmaradt volna önálló községnek, de amikor arról volt szó, hogy Orosháza város lesz, akkor szükség volt a szentetornyai lélek- számra is. így Szentetornyával együtt megvolt a ,,létszám”. Kaptak ígéretet, hogy ez a helyzet csak ideiglenes, később újra önálló lesz a község, de azóta sok víz lefolyt Dunán, Tiszán, Körösön, s a parton ügyködő emberek elfelejtették már ... Háromezer ember lakik itt, három Szentetornyán, de lényegében egy utcasoron. A falubeliek tudják, hogy van Kopog-Szentetornya, Szabad- Szentetornya és Gyökeres-Szen- tetornya. Mindegyik saját maga „érdemelte” ki a nevét. Azért „Kopog”, mert valaha a sáros járdát deszkapallóval terítették le, Maradjunk a mában, a kirendeltségvezető „helyzetjelentésénél”. Van joga beszélni Szente- tornyáról, hiszen tizenegy év óta az orosházi tanács szentetornyai „követe”. Nem félti a falut, mert jó emberek lakják. Fegyelmezettek, tudják a rendet és tudják csinálná a munkát. Azelőtt hetven olyan személyt jegyeztek füzetbe, akik nem találtak munkalehetőséget ott. Többségük mindig fiatal volt. Most nézzük a naplót, s összesen tizenhét nevet találunk. A Petőfi Tsz tud munkát adni a fiataloknak, így hát mennél jobban megerősödött, annál többen dobták el a vándorbotot. Meg az Orosházi Üveggyár is visszatartotta az országjárókat. Tehát aki dolgozni akar, pénzt akar keresni vagy Szentetornyán, vagy Orosházán megtalálja a lehetőséget. De, mint ahogy mindenki tudja — a kirendeltségvezető meg különösen — csak munkával nem lehet kielégíteni a fiatalokat. A rr oste ni öregeket sem lehetett annak idején. K ;'l tánc. vidámság, ' '.acagás, jókedv fgy teljes az élet. És a munka is jobb, mert egymást egészítik ki. öröm nélkül | fásult az alkotás, alkotás nélkül rom, de irtózom a vértől. Inkább szerényen várakoztam kint a folyosón. Különleges lelki élvezet éj idején egy kórházi folyosón várakozni. Csend, kék homály, költői áhítat, mindez egy kicsit bölcs, egy kicsit szomorú. És ott a tudat, hogy megmentettem egy ember életét! Sínbe tettem a lábát. Pedig nyílt törés. Komplikált eset, ilyen még nem fordult elő a prakszisomban. Nem tagadom, hallani akartam az orvos elismerését. Ahhoz képest, hogy komplikált műtétre számítottam, elég hamar kijött az orvos a műtőből. Remegett és szürke volt az arca. Megrémültem, ahogy rámríézett. Mindjárt tudtam: nemcsak nyílt törés, de súlyos belső vérzés is — tehát meghalt a beteg — Illés, azon se csodálkoznék, ha maga nyalta volna hegyesre a piramist — szól a sebész és ez nem hatott dicséretnek. S még hozzá is tette: — Mondja, hogy tud maga éjnek idején ekkora ökör lenni? Most rendültem meg igazán. — Miért, doktor úr? ... Talán nem csináltam szakszerűen? — Dehogynem. Éppen olyan szakszerűen csinálta, mint a tanfolyamon. Kifogástalanul sínbe rakta a törött műlábat. Ráadásul ez a pasas olyan részeg, mint öt kocsis együttvéve az Arany Körtében. Azóta, ha valaki bakot lő a városban, ezt mondják rá: sínbe tette, mint Illés a műlábat. * * * Arról viszont, hogy részeg volt az ikrényi páciens, egy másik villámtörténet jut eszembe. Major Pista bácsinak volt egy lenszövő műhelye, meg egy nagy sérve. Nekem viszont bűntudatom volt Major Pista bácsival szemben. Még abban az időben, amikor az utcaseprő guruló ládája nem falevelekkel, hanem bankó-milliókkal volt tele, megbízott az én lenszövő, atyai barátom, hogy menjek el Sopronba, van ott egy kis Opel Kadett, eladó, vegyem meg. Aztán, ha sikerül a vásár, én leszek a sofőrje. Este kellett volna indulni, de mivel egyetlen ismerősöm mellett sem szeretek szó nélkül elmenni, lekéstem a vonatot. A következő csak hajnalban indult. Eltökéltem, hogy ezt a vonatot már nem fogom lekésni. Beültem, virrasztani a Sukk vendéglőbe. Mit szaporítsam a szót: számolatlanul szórtam az ezerbilliókat. Az árak emelkedése éjszaka sem szünetelt, így hát reegelfelé csak annyi pénzért kaphattam egy liter . bort, amennyiért este még az egész kocsmát megvehettem volna. Lehet, hogy csalt a kocsmáros. Én akkor nem tudtam megállapítani. Csak akkor derengett föl bennem valami, amikor beállított a szokásos reggeli nagy- fröcc?Äre Major István lenszövő mester. (Folytatjuk) kevés az öröm. Egy vagy két évvel ezelőtt az újság is írt róla, hogy felépítettek ott egy művelődési házat, de „isten a gazdája”. Vagyis senki. Aztán a tsz- fiatalok azt mondták, hogy ez nem megy így tovább. Kérték és megkapták. Azóta a művelődési ház lényegében a tsz és a községi kiszesek palotája. Nincs is rá panasz. Mennek az emberek oda, mert mindig találnak valamit, amely nekik is tetszik és ami elégedett mosolyra húzza a szórakozni akaró ember ajkát. Amikor a kirendeltségvezető a kultúrgárdáról beszél, az a vágy fog el, hogy bár ülnének itt azok is, akik, úgy- j hogy mond, a „helyi művészettel” oly' annyira elégedetlenek. Hallottam, j hogy — a televízió által biztosított magasabb igényű és széles körben terjeszthető művészet miatt — talán nincs is szükség a helyi kultúrcsoportokra. A jó ég tudja! Másutt is hallottam már, de itt, Szentetornyán is erősíti bennem a kirendeltségvezető az ellenkezőjét. Mert jó, és nagyon fontos a televízió nevelő és szórakoztató szerepe. Mert van, már nélkülözhetetlen is. De amikor Szentetornyán az ottani fiúk és lányok színpadra lépnek, s társaikat, meg a felnőtteket szórakoztatni és gondolkoztatni akarják kis műsorukkal — akkor mindig telt ház van. Mert „az én komám játszik a színpadon”, vagy az „én fiam és lányom”i énekel... Ez büszke- | ség kérdése is és nagy-nagy öröm is. Nem tudom, megéri-e ellene még csak egy szál gyufát is odébb tenni .. Hogy nem olyan magas művészi szinten? Biztos, hogy nem. De amikor megszülettek a népitáncok, népdalok, versbe faragott balladák, ki gondolt művészetre? A nép csinálta önmagának, saját szórakoztatására és saját szomorúságának vagy örömének kifejezésére. fi szen+otofnvrr’rzl-cit sem lehet meggyőzni arról, hogy Sebők Mihály tanár meg Orosházáról Hajdú Gábor, Zana János segítségével ne koptassák önmaguk is a színpadot. Legfeljebb akkor lehetne szemrehányást tenni nekik, ha emellett elzárkóznának a Békéscsabai Jókai Színház művészeinek előadásaitól, meg a soksok fővárosi művész műsorától. De ez is rendszeres, a termelőszövetkezet anyagilag is finanszírozza ezeket a magasabb szintű rendezvényeket. Így teljes a falu „szórakoztató-szolgálata”. Szóval egyre több fiatal mond búcsút a másutt-élésnek, s marad a faluban. Van munka, van öröm. Boldogulnak öregek és fiatalok. És ami még ennél i? fontosabb, mindkettőért ők maguk is sokat tesznek. Nem várják, hogy maid más valaki a helyükbe hozza. Es ha addig is, amíg nem lesz újra önálló község Szentetornya, az orosházi tanács nemcsak „tartozéknak” tekintené a falut és anyagilag is többet adna, mégin- kább otthona lenne a szentetor- nyaiaknak Szentetornya. Varga Tibor az örmény kúti Béke T ermelőszövetkezetben Az örménykúti Béke Tsz kulturális bizottsága a nőbizottsággal karöltve szövetkezetük tagjai részére kulturális vetélkedőt rendezett. A vetélkedőn harminchármán vettek részt idősebbek és fiatalok egyaránt. A szövetkezet vezetősége nyolc díjat tűzött ki hatezer forint értékben. A három fődíj: hatnapos üdülés a Balatonon, Debrecenben és Hajdúszoboszlón, valamint Cserkeszőlön. így nem lehet csodálkozni azon, a vetélkedőt lázas izgalom előzte meg. A műsor igen változatos volt, szerepelt benne vers, magyar nóta, népitánc, táncdal, valamint harmonika- és citera- szóló. A közös gazdaság fedett kombájnszérűjén a rossz idő ellenére mintegy négyszázan voltak kíváncsiak a tanyavilág műkedvelőinek tudására. Jó néhány előadót tapsolt vissza a ‘ lelkes közönség, s nem volt könnyű dolga a zsűrinek a díjak odaítélésében. Sok tapsot kapott Arnóczky nagymama és Bagyin nagyapa tánca, Szloszjár Sándor szavalata. Tóth M. Mihály és Tóth M. Mihályné keringője, valamint Kondacs Anna és Dobrotka Judit, akik táncdalt énekeltek. A zsűri döntését Szekeres György, a járási népművelési felügyelő ismertette. A döntés szerint a hatnapos balatoni utat Kondacs Anna és Dcbroíka Az elsőt:; Kondacs Anna és Dobrotka Judit. aláth Pál üdül hat napig Cser- Keszőlőn. Rajtuk kívül még öten részesültek értékes díjazásban. A szarvasi járás termelőszövetKozsuch István citerán játszott. KÖRÖSTÁJ MG TSZ bor és gyümölcs szeszfőzdéje 1967—68-as szesztermelési évre előjegyzést elfogad gyiimölcscefre főzésre Gyula, Nagyfenék 6. (Dobozi út). 136553 Juhász András juhász énekel. Judit kapta, a második díjat, a debreceni és a hajdúszoboszlói üdülést Kozsucb István, s végül a magyar nóta éneklésében jeleskedő kezetei közül az örménykúti Béke Tsz volt az első, amely kulturális vetélkedőt rendezett. Fotó: Malmö« 4
