Békés Megyei Népújság, 1967. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-20 / 196. szám

196T augusztus 20. 6 Vasárnaö Bosszantó apróságok Két apróságról írt szerkesztő- azért érdemelnek nyilvánosságot, ségünkhöz küldött levelében Koz- mert találkozunk hasonló ese- ma József sarka-di olvasónk. Ezek tekkel is. Csorbát szenvedett híres vendégszeretetünk Békéscsabán, a Luther utcai SZTK-rendelőintézet előtt vol­tam tanúja az alábbi esetnek — írja olvasónk. — A kerék­pármegőrzőhöz 11 óra tájban befutott két húsz év körüli fia- talember motorkerékpárral. A rendszámtábláról megállapítot­tam, hogy németek. Mindjárt oda is tolták a motort a , bejá­rathoz és igyekeztek magukat kihámozni a bőrzekéből. Lát­szott, hogy hosszú útról érkéz- tok. Az egyik megkérdezte, hogy ez-e az SZTK. Nem tudtak ma­gyarul, s e néhány betű is pa­pírra volt vetve. A kerékpár­megőrző néni azonnal odajött és kérte a forintot a megőrzé­sért. Nem vitatom, hogy értet­ték-e vagy sem, de a néni úgy értelmezte, hogy nem akarnak fizetni. Erre nekiesett a cso­magtartónak és teljes erejéből tolta, természetesen a fiatalem­ber fogta a kormányt, de csak Sztrájkoló mérleg A békéscsabai vasútállomáson van egy mérleg. A vonatindulá­sig még van időm, gondoltam rá- állok, bedobok húsz fillért és megtudom a súlyomat. Azonban hamar rájöttem, hogy ez nem megy, ha az egész havi fizeté­semet felváltom 20 filléresekre és mind bedobálom, akkor sem. Változatlanul harminccgyné- hány kilogrammot mutat. Leülök és nézem az embere­ket. Jön egy négytagú család. Az asszony rááll a mérlegre, bedobja a húszfillérest, majd csodálkozik, aztán körülnéz és óvatosan lelép. Halk suttogás a férjjel s csupán egy fél monda­tot kapok el: Biztosan nem jó! álltái rá — mondja a férj. Ez­Egymlilió abortusz az Egyesült Államokban az egyik kezével, mert a másik­kal a, kabátját és a sisakját kapta el, ugyanis az az ülésre volt téve. A jelenlevők egy része neve­tett, többen pedig méltatlan­kodtak a néni magatartásán. De az nem törődött semmivel, kérlelhetetlenül arrébb tuszkol­ta a fiúkat a motorral együtt. Többen felajánlották, hogy ki­fizetik a fiúk helyeit azt a két forint megőrzési díjat. Hogy teljes legyen a kép, még annyi a hozzáfűzni valóm, hogy a megőrzőnél kifüggesztett táb­lán ez olvasható: motorkerék­pár 1 forint, kerékpár 50 fillér. A néni viszont hosszas megfi­gyelésem tapasztalata alapján sohasem adott vissza a forin­tokból, amit kerékpármeaőrzés- re kapott. így a két külföldi fi­atalember térítési díját talán el is engedhette volna. után ő próbálja ki. Az ered­mény: harmincegynéhány kiló. Végül a két gyerek, de ők is ugyanannyi súlyúak. Bosszan­kodva tovább mennek. A követ­kező áldozat egy felkötött karú néni. Bedobja a húsz fillért, erősen nézi a mérleg nyelvét. Majd óvatosan lelép, mellém ül és szinte látom az arcán, szé­gyenkezik, becsapták. Délután negyed ötig 11 sze­mély járt ugyanígy. Voltak azért kellemesebb jelenetek is. Néhány nagyon csinos, mini­szoknyás lány, akik az egész mérlegből csak a tükröt használ­ták. Ök bizonyára tudják, hogy nincs rajtuk egy felesleges kilo­gramm sem, nekik így is jó. 1967-ben az Egyesült Államok- ; ban egymillió illegális terhesség­megszakítást hajtottak végre és körülbelül ezer asszony halt meg a beavaitlkozás következtében — közölte az amerikai születéssza­bályozási bizottság és hozzáfűzte: az abortusz valóságos járvány, komoly veszélyt jelent az ameri­kai nép egészségére nézve. A bizottság leszögezi, hogy a terhességmegszakítást végeztető asszonyok 80 százaléka férjes csa­ládanya volt. Lépcsőn járó targonca és egyéb nidonságok Száz tagot foglalkoztat a Füzesgyarmati Járműkészitő és Javító Ktsz. Sokrétű tevé­kenységük iránt nagyon meg­nőtt az érdeklődés az utóbbi években. Az Eszterházi hin- tók, a könnyű homokfutók, az igásszekérek például a terme­lőszövetkezeti mozgalom kez­detén kimentek a divatból, most azonban újból keresett cikkek. Állami gazdaságok, termelőszövetkezetek rendel­nek hintókat, négy- és hatsze­mélyes kényelmes járműve­ket, amelyek lovasparádéra, kirándulásra, sétakocsikázás­ra, vendégek fogadására kü­lönlegesek és rendkívül al­kalmasak. Az igásszekerekből is szintén nagy a megrende­lés, hisz a sáros dűlőutakon, a majorokban jól kihasznál­ják a nagyüzemek a hagyo­mányos járművöket. A legszebb termékekből be­mutatót visznek Füzesgyar­matról az Országos Mezőgaz­dasági Kiállításra. Bemutat­nak egy négyszemélyes Esz­terházi hintót. Natúrszínben fényezték, az oldalát nádfo- nat-utánzásra faragták. A ktsz ezenkívül különböző tar­goncákat és egyéb gyártmá­nyokat visz a fővárosba. Be­mutatja többek között azt a lépcsőn járó targoncát, melyet hazánkban egyedül ők készí­tenek. A háromkerekű, csil­lagrendszerben forgó targon­cával egyetlen ember 150— 200 kiló terményt játszi köny- nyedséggel felyisz az emelet­re, magtárakba, tehát rendkí­vül praktikus. A. R. Űj cukrászda Szeghalmon Az év elején kezdték meg a munkálatokat Szeghalmon a régi cukrászda felújítására. A Sarkadi Építőipari Ktsz vál­lalta, hogy augusztus 20-ra átadják üzemeltetésire az új létesítményt. Tegnap este a szeghalmiak átvették a 600 ezer forintos költséggel fel­újított új Napsugár cukrász­dát Modem berendezéssel, ízléses bútorokkal látták él a teljesen újjáépített helyisé­get, amely másodosztályú üz­letként üzemel. Az átadó ün­nepségen fővárosi művészek is felléptek. DINNYEVASÁR. •iiuiiiitiiiiiiiHiiiwiiiiiiiiimutfiiiiiiiiuiiiiimumuimiiimiimuuiiiiiüiiiuiiiMmiiiitniiiiiuuinHiiuuiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiuiiiiiiiiiiimiiiM» Jó hír az autósok és háziasszonyok részére Teljes erővel, biztató ütemben folyik Békéscsabán, a Bartók bé- la úton a korszerű új benzinkút építése. Földbe süllyesztették már az utolsó tartályt és a vállalat szerint szeptember közepére el­készülnek a betonozási munkák­kal is. Ezt követi majd a kútosz­lopok szerelése, s még az ősz fo­lyamán használatba vehetik a gépjárművezetők a nyolcoszlopos töltőállomást. A Szarvasi úti kút bővítése is megfelelő ütemben folyik. Az út korszerűsítésével egyidőben a túl­oldalon is létesítenek négy oszlo­pot s ezek használatba vétele, a Bartók Béla úti kúttal együtt megszünteti majd a sorban állást, ami üzemanyagvételnél jelenleg még sűrűn előfordul. A Kossuth téri kút továbbra is rendelkezésére áll a benzint és keveréket vásárlóknak, de házi­asszonyok is sűrűn felkeresik majd. A fűtési idény megkezdése­kor ugyanis a vállalat bevezeti a gázolaj árusítását, megmentve az olajkályhával rendelkezőket a messziről való cipeléstől. Minden eddigi érte­sülő sem arra vall, hogy párját ritkító termésereményekke l büszkélkedhetünk ebben az esztendő­ben — már ami a kenyérgabonát és az új magyar táncdalo­kat illeti. Ehhez mindjárt hozzátehet- ném, hogy az idei dinnyetermés sem kutya. Csupán héza­gos ismereteim van­nak arról, milyen helyet foglal el a népélelmezés világ­szerte vitatott prob­lematikájában a gö­rögdinnye. A szocio­lógusoknak, demog­ráfusoknak, gasztro­nómusoknak és aszt­rológusoknak annyit mindenesetre el­mondhatok, hogy jó­magam mint az össz­népi közösség egyik szerény, de alkotó egyede, az élelmezés első soraiba helyezem a kívül palackzöld bévül vérpiros, apró fekete magvakkal te­lehintett görögöt. Ezen szubjektív okokból örvendtem szocialista mezőgaz­daságunk sikereinek dinnye-ügyben. Sze­retném azonban fel­hívni a közfigyelmet egy antagonisztikus . ellentétre, mely a > dinnyék fejlődése és Í a fogyasztók fejletlen volta között fennáll. A szóban forgó gyű­LÉK mölcsök ugyanis óri­ási méretekkel és te­kintélyes súllyal ren­delkeznek, ami adott esetben nincs össz­hangban egy-egy ki­sebb létszámú (vagy kisebb jövedelmű) család igényeivel. A ■probléma megoldása gordiuszi: a csomót illetve a dinnyét ket­té kell vágni! A zöldségkereskedelem illetékesei azonban mereven elzárkóznak a kés használatától. Legutóbb a Tanács- köztársaság úti zöld­ségesboltban szeren­csém volt. Protekci­ós vevő érkezett, saz ö kedvéért kettévá­gott görögnek a má­sik felét én görget­hettem haza. Az utá­nam jövő vásárlónak azonban kijelentette az eladó: „Ma már többet nem vágok fel." Istenkém, ilyen volt a hangulata ne­ki je! Ami pedig az óriás dinnyéket illeti, kép­zeljük csak el, mek­kora a vevő kocká­zata (forintban), ha kiderül, hogy egy tízkilós példány ízet­len. „Nincs kockázat, meg kell lékelni a bestiát" mondanák a tájékozatlanok. En­gem azonban a bol­tok eladói tájékoztat­tak, hogy a lékelés csak formális szer­tartás, ugyanis a ve­vő minden esetben köteles (a teljes éret­lenség kivételével) a meglékelt dinnyét megvásárolni, ha tet­szik, ha nem, ha édes, ha tök, ha lő- rinces. Mint mond­ták, „szigorú rende­letik” vannak erre. Törvénytisztelő polgár lévén mindig is respektáltam a rendeletek szigorát, s a fenti közlésre úgy megrettentem, hogy kétszer is meggon­doltam, merjek-e dinnyét vásárolni. Nem azért mondom, de mégis bátor va­gyok javasolni, hogy az össszes erre vo­natkozó állami pa­ragrafusok gondos semmibe vevésével jó volna bevezetni azt a régi, maszek­világból való hagyo­mányt, hogy a ked­ves vevő csakis olyan dinnyét kaphasson a pénzéért, ami édes, mint a méz. S ha úgy kívánja vágják kétrét, esetleg négy­rét. Vagy lehetséges, hogy mindez nem „rendeletkbe”, csak bizonyos kereskedők kényelmességébe és a vevő kárára értel­mezett „anyagi érde­keltség" szemléleté­be ütközik? —ajda—

Next

/
Oldalképek
Tartalom