Békés Megyei Népújság, 1967. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)

1967-08-19 / 195. szám

1961. augusztus 19. 3 Szombat Tanácskozás a közgazdasági propaganda időszerű kérdéseiről A szentandrásiak bizonyítottak! A megyei pártbizottság propa­ganda és művelődésügyi osztálya mellett működő közgazdasági bizottság csütörtökön ülést tar­tott. Az értekezleten Kovács Fe- rencné, a megyed pártbizottság osztályvezető-helyettese ismertette hogyan folyik az elkövetkező ok­tatási évadra a közgazdasági pro­pagandamunka előkészítése. Nap­jainkban a pártszervezetek egyik legfontosabb feladata a korszerű közgazdasági szemlélet népsze­rűsítése a dolgozók minden réte­ge között. Az idei esztendőben a tervek szerint több mint 14 ez­ren vesznek részt megyénkben a gazdasági kérdésekkel foglalkozó politikai oktatásban. A falusi té­li tanfolyamok és a különböző előadások révén, azonban ennél is sokkal szélesebb rétegek kap­nak tájékoztatást a gazdasági re­formmal kapcsolatos aktuális kérdésekről. A különböző ismere­tek átadása mellett nem kevésbé fontos feladat a társadalmi ma­gatartás erkölcsi normáinak for­málása, összhangban az új kö­rülményekkel. Kruzslitz Tibor, a megyei ta­nács osztályvezetője arról számolt be a bizottságnak, miként kíván­ják megszervezni a párt, az ál­lami és tömegszervezeti vezetők közgazdasági továbbképzését. A tervek szerint az év végéig úgy­szólván minden vezető állású dol­gozó magas szintű, de ugyanakkor a mindennapi gyakorlattal szoro­san összefüggő témájú oktatás­ban vesz részt. Húszezer méter új csatorna a belvizek elvezetésére Szarvason Évről évre több száz hold ter­melőszövetkezeti földet veszé­lyeztet a tél végi és a kora tava­szi belvíz Szarvas határában. A termelőszövetkezetek néhány év­vel ezelőtt erőfeszítést tettek bel­vízvédelmi munkálatokra. Csa­tornákat építettek, ugyanakkor olyan talajművélési rendszer megvalósítását tűzték célul, amely alkalmas arra, hogy csök­kentse a tavaszi belvízborítást. Az intézkedések eredménnyel jár­tak. Ebben az esztendőben — vá­rosi átlagban — 13 mázsánál va­tervet állított össze. Ebben 1100 hold szövetkezeti szántóföld megnyugtató belvízrendezését programozták. A szövetkezetek­ben 15 ezer, az üzemek között pe­dig 5 ezer méter hosszú új vízel­vezető csatornahálózatot építenek 1970-ig. A csatornázás megvaló­sításával biztonságossá teszik a termesztést olyan határrószben, ahol eddig a káros vizek akadá­lyozták a közösségek hasznos tö­rekvését. LELKESEN ÚJSÁGOLTA a minap Bontovics Imre, a Békés- saentandrási Községi Tanács VB elnökhelyettese, hogy az idei aratás tovább növelte az egész falu hitét, bizalmát a szövetke­zeti gazdálkodás iránt. A Zalka Tsz-ben 22,55, a Tessedik Tsz- ben pedig 16 mázsa körül ala­kult a búza átlagtermése. Olyan bő termést, mint az idén, még sohasem ringatott a szentandrási határ. A hajdani sovány, szikesedésre hajlamos, helyenként vízládáik- kal tarkított szövetkezeti táblák holdanként! aranykorona-értéke igen változó. Legtöbb a hat-hét aranykoronás föld. A Zalka Tsz legjobb földje 16 aranykoronás. Az ilyen igen értékes területiből azonban sajnos — tette hozzá — alig akad 80—100 hold. Ennek el­lenére jól és rendben mennek a dolgok. Hrabovszki Mihály tsz- elnök irányításával „megzaboláz­ták” a szentandrási határt. Ez a munka négy évvel ezelőtt kez­dődött. A tsz élére került fiatal szakember ekkor kezdte el a párttól kapott megbízatásának valóra váltását. Az első évben csodálattal nézték a falubeliek, hogy a hozzájuk származott ide­gen milyen lelkesen beszél és szorgalmasan tesz a szövetkeze­tért. De akkoriban többen le­gyintettek is mondván: mit akar itt ez a fiatal Sámson? A ter­mészet rendje évszázadok óta az, hogy Szentandráson nyáron nin­csen eső, a sovány föld így alig terem. Az első esztendő próbál­Vita az üzemben lamivel több búzát termeltek holdanként. Megyénk negyedik városában ilyen teljesítményt még egyszer sem értek el a fel- szabadulás óta. A mezőgazdasági hozamok nö­velésében bekövetkezett helyzet arra késztette a városi tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályát, továbbá a termelőszö­vetkezeteket, hogy alaposan vizs­gálják meg az újabb belvízkár elhárításának lehetőségét. Az Al- só-Tiszavidéki Vízügyi Igazgató­ság illetékes szakaszmérnöksége, valamint a Dél-körösi Vízgazdál­kodási Társulat, a vízrendezésben érdekeit tsz-ekkel, állami és tár­sadalmi szervek képviselőivel né- í hány héttel ezelőtt intézkedési I Szédülve, csodálkozva, hitet­lenkedve hallgatjuk a régieket. Fort Braggben a tanfolyamon ilyesmiről nem volt szó. Új is­merőseink azonban még egyál­talán nem fogytak ki az elmon­dani valójukból. — Találkozol egy jó nővel. Rádkacsint, kikezd veled. Meg­kívánod. Vele mégy. Észre sem veszed és máris a hátadban egy tőr. 0 — Ne is beszéljünk azokról a kézigránátokról, amiket Saigon kellős közepén bevágnak a mo­zikba, klubokba vagy akár katonai hivatalokba. — És még nem is szóltunk a számtalan felrobbantott útról, vasútról, amiket jó darabon szétrombolnak. Felgyújtják a fa- hidakat, levegőbe röpítik a vas- hidakat, bedöntik az alagutakat Elhordják a vasúti síneket a hozzávaló csavarokkal, talpfák­kal együtt. De ez még nem is igazi harc. Ez csak előétel. Mindezek után következnek még a kelepcék, aztán a támadások, rohamok... — Elég — kiált fel dühösen Schrantz. — Mit locsoetok min­denféle marhaságot itt össze­vissza? Be vagytok rézéivé és terjesztitek a vörös propagandát. Megfertőztek benneteket! — Befogd a szád komám — egyenesedik fel az asztal mellett a tengerészgyalogos törzsőrmes­ter. — Vedd tudomásul, hogy Ember legyen a talpán, aki most kiismeri magát a Sarkadi Cukorgyár hatalmas gépcsarno­kában. Állványok, gépkolosszu­sok, szerkezetek, összevisszasá­gán lakatosok, esztergályosok, hegesztők és más szakemberek dolgoznak nagy buzgalommal és látszólag összefüggéstelenül. Érdekes és izgalmas is annak, aki még nem látta a cukorgyár­tás előkészületének ezt az idő­szakát. Néha-néha van egy kis léleg­zetvételnyi szünet is s ilyenkor inkább a munkáról, az ügyes­semmivel sem vagyunk gyáváb­bak, mint Te! A vörösöket egyáltalán nem szeretem, de ami tény, az tény. — Tény? — gúnyolódik Schrantz. — Én már megértem egyet és mást. Harcoltam az oro­szok ellen. — Hát ami azt illeti — vi­gyorog közbe a tagbaszakadt közlegény, — az oroszok alapo­san elpáholták, aki ellenük har­colt. — Mert már akkor !s akadtak, akik berezeltek — tajtékzik Schranitz. — Ki hiszi el, amit itt összepapoltok? — Te is komám — feleli nyu­godtan a törzsőrmester. — Sok­kal, de sokkal korábban, mint gondolnád! Gyerünk fiúk — int a társainak — nem szívhatunk egy levegőt olyanokkal, akik sér­tegetnek bennünket. Majd a dzsungelben, a Viet Konggal szembe mutassa meg, hogy mit tud. Ha tud! És főleg, ha lesz rá ideje! * Itt megszakad a napló. A kö­vetkező hivatalos levél, mely Magyarországra érkezett, már csak egy megszokott híradás: „Az amerikai hadügyminisztéri­um utasítására közlöm, hogy fia, az amerikai hadsereg katonája harc közben elesett Vietnamban. Holttestét menyasszonyának ki­adtuk. Olvashatatlan aláírás, ve­zérőrnagy, főhadsegéd”. (VÉGE) bajos dolgokról tárgyalnak a csoportba verődött emberek. Béres József négytagú brigád­ja éppen valamiről vitatkozik. Miről is van szó? Először be­mutatkozunk egymásnak: Béres József, Karácsony István, Mó­zes József és Kolarovszki Vince — mondják sorban a nevüket. Kolarovszki Vince keze olyan, mint a vas. Mondom is neki, kézfogás .után, hogy van benne erő, miközben az ujjaimat egye- nesítgetem. — Ne haragudjon, de most nagyon dühös vagyok — kér el­nézést. Fiatal, erőteljes ember, az ar- i cán nem látszik különösebben, hogy bosszankodik, A csoport felé fordulva, foly­tatja a vitát, s akkor tudom meg. hogy mi is bántja tulaj­donképpen. Egyszerűen az, hogy nem kapott célprémiumot. Meg­ígérték. s ő a brigáddal egvütt teljesítette a feladatot. Béres Józsefnek és Karácsony István­nak adtak 114—114 forintot, neki és Mózes Józsefnek sem­mit. — Hát igazság ez? — kérdezi felém fordulva. — Nem volt ki­fogás a munkám ellen, miért tesznek akkor kivételt? A leg­kevésbé sem irigylem attól, aki kapott, de a helyemben más is azt gondolná, hogy nincs becsü­lete a gyárban. Ez az egy bánt. — Beszéljünk a szakszerve­zeti bizalmival — javaslom. — Mit szól hozzá ő? Nem könnyű előkeríteni eb­ben a nagy forgatagban. Egy­szer aztán mégis megjelenik Prisztavok Imre. — Én is helytelenítem, hogy ez történt — kezdi. — Kola­rovszki Vincét és Mózes Józse­fet joggal bántja az igazságta­lanság. — Orvosolható? — Majd szólok a műszakve­zetőnek, Erdei Józsefnek. Egyébként hasonló eset történt a csőszerelőknél is. Ott Kovács András maradt ki. A többiek körülbelül 130 forintot kaptak. Nincs idő a beszélgetésre, dol­gozni kell. Mégha nincs célpér- mium, akkor is. Valaki azonban megjegyzi: „Így sújt az ösztön­zés.” És ezt aligha lehet kétség­be vonni. —or kozása az egyéni gazdálkodás legjobb éveinek termését hozta. Tavalyelőtt a termés jó részét elverte a jég, de még így is hol­danként 10—11 mázsa búzát ta­karítottak be. Tavaly 16,2, most pedig 22,5 mázsa a holdankónti átlagtermésük. Csak a Zalka Tsz 236 vagon árugabonát adott a népgazdaságnak az 1280 holdas vetésterületről. Valamikor Szent- andrás gabona-, illetve lisztbe- hozatalra szorult, most pedig a szarvasi járásban ők az állam egyik legjobb kenyérgabona szál­lítói. GÖDRÖKKEL TARKÍTOTT műúton, ddlőúton kanyargott gépkocsink a Zalka Tsz nagy táblái között. Keresztül-kasul jártuk a határt, a gabonater­mesztés itteni titkai után kutat­tunk. összetalálkoztunk Taskó Ferenc traktorossal. Ö mutatta meg azt az utat, amelyiken Oláh Géza, a tsz központi agronómusa előttünk épphogy elrobogott. Taskó Ferenc elmondotta, három hónapja sincs, hogy hazajött a faluba. Az Országos Talajjavító Vállalatnál traktoroskodott. Be­járta az országot, megunta a több éve tartó csavargást. So­kat, nagyon sokat dolgozott. Többek között az ő nevéhez is fűződik a termelőszövetkezeti ta­lajjavítás gyakorlati megvalósí­tása igen sok helyen. Időnként visszatért egy-egy munkahelyre és gyönyörködött a talajjavítás hatásában. Azután valami meg­szólalt benne: vajon otthon, a saját falujában szintén csodára képes az emberi akarat? És megpróbálta. Azóta sem tud be­telni a faluiban és a határban végbement változással. — Hát betelhet az ember — mondotta —■, amikor egy hold most annyit terem, mint kisgyerek koromban három? Oláh Géza agronómust az egyik tanyát ölelő szérűskert sarkában értük utói. A fiatal mérnökjelöl­tet — most végzi az agráregye- temet — kértük meg a gabona- termesztés bizonyítványának ma­gyarázására. — Nekünk nincs különösebb titkunk, hiszen a 22,5 mázsa hol­danként búzát nem a tsz vezér­kara termelte meg, hanem a munkában szorgalmas tagsága. Hrabovszki Mihály elnök csak jól érvelt, hogy miért fontos aratás után nyomban meghántand a tar­lót, mihelyt gépkapacitás van szántani, műtrágyát szórni és ha eljön az idő, vetni. Az ő munka­bírásából, lelkiismeretességéből ragadt ránk valami. Hát így tör­tént. A dolog azonban távolról sem ilyen egyszerű. Dr. Hegedűs Pál, a Szarvasi Járási Tanács VB el­nöke, Hrabovszki Mihályt kiváló képességekkel rendelkező ember­nek ismeri. Néhány év alatt ez az ember az ország legjobb ga­bonatermesztői közé küzdötte magát azzal — mondotta —, hogy bebizonyította: a szentandrási szikeseken, sovány szántókon a mezőkovácsházi járást jellemző biztonsággal és hozammal ter­meszthető a kenyérgabona. TAVALY ŐSSZEL a szentand­rási Zalka Tsz-ben járási gabona- vetési bemutatót tartottak. Ide­hívták a járás tsz-einek vezetőit, hogy népszerűsítsék a Hrabovsz- ki-fale vetési módszert. Bartalos Béla, a járási tanács vb mezőgaz­dasági és élelmezésügyi osztály- vezetője szerint ennek az a lénye­ge, hogy jól elmunkált, holdan­ként. két-három mázsa vegyes műtrágyával megszórt területbe 160—180 kiló magot vetnek októ­ber 25-ig. Kora tavasszal Nitro­gén-műtrágyával fejtrágyázzák, később pedig gyomirtó vegyszert használnak. Akik annak idején elfogadták ezt a szakmai tanácsot, most a betakarításnál nem kellett szégyenkezniük. Az eredmények arról tanúskodnak, hogy Szarvas térségében megszívlelték az őszi bemutatót. Békés megye járásai közül a szarvasi, előkelő helye­zést ért el az idei gabonatermesz­tésben. Ehhez a békésszentandrá- siak adták a legtöbbet. A szent­andrásiak tehát bizonyítottak. Oláh Géza agronómus arról is beszélt, hogy a szövetkezet 1680 hold gabonatermő területét au­gusztus 14-ig 150 hold kivételével már fel is szántották! A 150 hol­dat disztdllerrel tarlóhántották, a jövő héten istállótrágyázzák és ezt is felszántják. A szántással azért haladtak ilyen jól — említette Lendvai Sándor, a Szarvasi ÄMG főagro- nómusa —, mert nem félnek a gépjavító traktorainak fogalkoz- tatásától. A nyári időszakban négy lánctalpas traktornak adtak munkát a Zalka Tsz-ben. NEHÉZ, viszonylag mostoha természeti körülmények között, de céltudatosan dolgoznak a szentandrási emberek. Pribelszki Mihály, a hatvanadik életévét taposó parasztember szavai a nyáron hangzottak el. de még mindig Bontovics Imre fülében csengenek: hol van ez a mai pa­raszti munka — erőkifejtésben — a régitől? Ha a párt tudta, hogy ez a szövetkezet ilyen ió. miért nem szorgalmazta korábban a tsz-ek szervezését? Ha Pribelszki bácsi visszaem­lékezik a tsz-szervezés időszaká­ra, akkor eszébe juthat az is. hogy Szentandráson ő is egyike volt azoknak, akik hosszasan gon­dolkoztak. aláírják-e a belépést vagy nem. És ma, az akkori ha­tározatlanságát nem értő paraszt íev beszól: Milyen ió lenne ma fiatalnak lenni. Ezzel a mi Hra- bovszkinkkal megvallatnánk a szentandrási határt, mert sqJc mindent tudhat ez a föld, ha ér­tenek a nyelvén. Dupsi Károly A Békéscsabai Konzervgyár azonnali belépéssel /• r g *9 r rr • térti es női dolgozókat vesz fel békéscsabai, továbbá pósteleki munkahelyre. Jelentkezés mindennap délelőtt Békéscsabán, illetve Póstele- ken a felvételi irodán. A felvételhez munkakönyv és érvényes egészségügyi könyv szükséges. 82074

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom