Békés Megyei Népújság, 1967. augusztus (22. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-01 / 179. szám
Uff!, augusztus 1. 2 Kedd fl japán külügyminiszter Fock Jenőnél Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke Péter János zánkban tartózkodó külügyminiszterét. Minisztertanács meglátogatta dr. Bíró József külkereskedelmi minisztert. Szívélyes légkörben eszmecserét folytattak a két ország kereskedelmi kapcsolatainak helyzetéről és továbbfejlesztésük lehetőségeiről. Focik Jenő, a •elnöke hétfőn az Országházban fogadta Miki Takeo japán külügyminisztert, aki Yagi Masao nagykövet, Kitahara Hideo, a japán külügyminisztérium európai és óceániai hivatalának igazgatója és Tsurumi Kiyohiko, a külügyminisztérium gazdasági hivatalának igazgatója társaságában kereste fel a kormány elnökét. Ä találkozón jelen volt Péter János külügyminiszter és Szigeti Károly, hazánk tokiói nagykövete. A barátságos légkörben lezajlott beszélgetésen Fock Jenő és Miki Takeo eszmecserét folytatott a nemzetközi helyzetről, a két ország közötti kapcsolatokról, főleg a gazdasági és a kulturális kapcsolatok továbbfejlesztésének lehetőségeiről. . Miki Takeo hétfőn hivatalában Miki Takeot, Japán haWormser Antal felvétele Megállapodtak abban, hogy a megbeszéléseken felvetődött konkrét kérdéseket mindkét fél behatóan tanulmányozza és diplomáciai úton lépéseket tesz gyakorlati megvalósításukra. Miki Takeo búcsúlátogatása Péter Jánosnál Miki Takeo hétfőn, elutazásai Miki Takeo feleségével és kiélő« Yagi Masaoval, Kitaharaf étével a kora d^utáni órák- , .. , . „ ban elutazott Budapestről. (MTI) Hideoval es Tsurumi Kiyohilkoval együtt búcsúlátogatást tett' Péter Jánosnál. A látogatáson jelen volt Szarka Károly, Kos Péter és Szigeti Károly. A két külügyminiszter közös közlemény kiadásában állapodott meg. A vendégek ezután szívélyesen elbúcsúztak házigazdáiktól. Húsz éve indult az első hároméves terv A szocializmust építő ország históriájában jelentős dátum a felszabadulást követő második esztendő, 1947, mert húsz évvel ezelőtt ekkor indult a hároméves népgazdasági terv; az országépítő munka első, a lehetőségekre és szükségletekre alapozott, tudományosan kidolgozott programja. Mit adott Magyarországnak, minden magyar állampolgárnak a hároméves terv? A gyáripar termelése 1949-ben már 53,4 százalékkal volt magasabb, mint 1938-ban. A gépgyártás pedig kétszer annyi teherautót, háromszor annyi kerékpárt, vagont, hajót, ötször annyi traktort, hétszer annyi motorkerékpárt, nyocszor annyi mozdonyt és több mint harmicszor annyi szerszámgépet állított elő, mint harmincnyolcban, az utolsó „békeévben”. Az eredetileg három évre előirányzott beruházási tervet két év és öt hónap alatt, nemcsak megvalósították, hanem 25,3 százalékkal túl ' is teljesítették. Közben a falvakban is 120 ezernél több új lakóház épült, 16 új növénynemesítő telep létesült és 26 ezer holdon kezdték el az öntözéses gazdálkodást. Az utolsó tervesztendőben az iparban, a mezőgazdaságban, a közlekedésben és a kereskedelemben a szocialista szektor részesedése elérte a 66 százalékot. A kommunisták által kezdeményezett terv tehát előkészítette az ország szocialista átalakulását. így a Magyarország történelmében először megvalósított tervszerű gazdálkodás a leghaladóbb társadalmi, gazdasági és politikai célkitűzések irányába lendítette a fejlődést. A hároméves terv izzó történelmi levegőjében nemcsak az ország épült újjá, megtörtént egy másik újjáépítés is: a háborúban tönkrement, népességében megritkult ország visszanyerte hitét, önbizalmát, lendületét. A kommunisták vezetésével magabiztosan lépett a további fejlődés útjára: szóval, tettel, munkával a szocializmus teljes felépítése mellett döntött. L. M. 50 éves a szovjethatalom •• Öten a százezer Röpcédula és fegyver Todor Zslv^ov és Waldeck Rochet megbeszélése Todor Zsivkov; a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára és Waldeck Rochet,'a Francia Kommunista Párt főtitkári Szófiában megbeszélést tartott. A közlemény hangsúlyozza, U Thant ENSZ-főtitkár beszédével nyílt meg vasárnap az észak-karolinai Greensboróban a kvékerek negyedik világkongresszusa. Vietnamról szólva, U Thant élesen szembeszállt azzal az amerikai érveléssel, hogy a VDK és a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítás] Front erőfeszítései arra irányultak, hogy kiterjesszék a kommunista uralmat. Tisztában kell lenni azzal — hangsúlyozta Meghalt Krupp Essen Hétfőn, 59 éves korában meghalt Alfried Krupp von Bohlen und Halbach, Európa leggazdagabb embere, a nyugat-németországi Krupp-konszern tulajdonosa. A nyugat-németországi Krupp- cég egy ideje hitelválsággal küzdött. Nemrég jelentették be, hogy a mammutvállalat részvénytársasággá alakult. A hatalmas iparvállalat volt a felelős a náci Németország felfegyverzéséért. A Krupp Művek a második világháború végén romokban hevert. Maga Alfried -Krupp háborús bűnösnek minősült. Tizenkét évi börtönbüntetésre ítélték, de már 1951-ben szabadult. Krupp azonnal hozzáfogott birodalmának újjáépítéséhez. 1965-ben az „Alfried-Krupp, Essen művek 5,4 milliárd márkás rekordforgalmat bonyolított le. Alfried Krupp fia és örököse: Arndt. (MTI) hogy a jelenlegi világhelyzet parancsokban megköveteli az újabb nemzetközi, a kommunista és munkáspártok újabb tanácskozásának összehívását, s ennek gyakorlati előkészítését már most el kell kezdeni. (MTI) —, hogy a Vietnamban folyó háború nem a kommunizmus ellen vívott valamiféle kereszteshadjárat, hanem ellenállási küzdelem a nemzeti függetlenségért minden idegen erővel, elsősorban az amerikaiakkal szemben. A háborúnak addig nem lesz vége — mondotta —, amíg az Egyesült Államok és szövetségesei ezt el nem ismerik. Továbbra is az a meggyőződésem — hangsúlyozta U Thant —, hogy a háború folytatása teljes mértékben felesleges és céltalan. A szemben álló felek nyilvánosságra hozott nyilatkozatait elemezve, meg lehet találni a tisztességes béke alapját. A közel-keleti válságról szólva, U Thant kijelentette, parancso- lóan szükséges, hogy új kísérlet történjék a béke helyreállítására, olyképpen, hogy tiszteletben tartják e térség országainak jogait. Kiemelt munkahelyekre KŐMŰVESEKET, ÁCSOKAT. VASBETONSZERELŐKET, ÉPÍTŐIPARI SEGÉDMUNKÁSOKAT — teljesítménybérezéssel — azonnali belépésre felveszünk. Munkásszállás van. XIII. kér. LAKÁSKARBANTARTÓ KTSZ, BUDAPEST, XIII., Hegedűs Gyula u. 9 Havonta egyszer hazautazást térítünk. 587 Százezer magyar vöröskatona harcolt Szovjet-Orosz- országban a forradalom győzelméért. A neves és ismeretlen harcosok közül ■ 'ragadtunk ki ötöt, hogy bemutassuk Olvasóközönségünknek. A magyar hadifoglyok közül sokan már esztendők óta ették a cár rabkenyerét. És milyen kis darabot, s milyen feketét! Sziklai Sándor, a Viharsarokból származó parasztgyerek sztrájkot szervezett az éhezés ellen a J nagyezsgyinszki hadifogolytáborban. Ez már Kerenszkij alatt volt. A kozákokat küldték rájuk. A 250 hadifogoly előbb szétverte a kpzákokat, de aztán a kozákok erősítést kaptak, s öt embert a legközelebbi helyőrségi börtönbe csuktak. Onnan szöktette meg őket egy öreg népfelkelő. így került Sziklai Sándor a nagyezsgyihszki vasműbe. Itt egy öreg martinásztól megtanult a vassal bánni, egy Ivanov nevű orosz munkástól pedig politizálni. Amikor aztán hozzájuk is eljutott a pétervári események híre, Ivanov így szólt Sziklaiék- hoz: — No, elvtársak, mi holnap felvonulunk, lehet, hogy nagyobb összecsapásra kerül sor! A felvonulás le is zajlott, az összecsapás elmaradt. Kerenszkij helyőrsége kevés emberből állt, s amikor meglátták a felvonuló munkásokat, kereket oldottak. A munkásokkal együtt vonultak fel a hadifoglyok is. Ők -is kalapácsot, vasdarabot vittek, azokat a szerszámokat, amelyekkel dolgoztak. Készen arra, hogy oda ütnek, ahová kell. Amikor aztán jöttek a hírek, hogy Moszkvában és másutt megalakultak a Vörösgárda csapatai, azok a magyar hadifoglyok, akiknek elegük volt a háborúból, s békét követeltek, most készek voltak fegyvert fogni az orosz testvérek oldalán. Sziklai is azok között volt, akik elhatározták: útnak indulnak, s beállnak a bolsevik katonák sorába. Ivanov helyeselte a tervet. Sziklai harmadmagával indult Szamára felé, hogy megkeresse azt az irodát, ahol a bolsevikok a harcosokat toborozzák. Nem volt könnyű megtalálniuk a „bürót”, de aztán mégis sikerült. Estére járt már, csak egy öreg bácsika ült a vásott asztal mögött. A magyarok oroszul, németül és magyarul köszöntek, valamelyiket csak megérti a toborzóiroda ügyeletese. Hát a bácsi magyarul válaszolt, ő is magyar volt, Iványinak hívták. Mindjárt adott utalványt vacsorára, másnap pedig annak rendje- ír.ódja szerint felvette az önként jelentkezőket a Vörösgárdába. Már éppen távozni akartak, hogy jelentkezzenek a parancsnokuknál, amikor Iványi elvtárs visz- szahívta Sziklait. — Gyere vissza! Te agitátor leszel! A viharsarki parasztgyerek rendes orosz katonacsizmát, ruhát kapott, de fegyvert nem. Helyette egy csomó röpcédulát nyomtak a kezébe, néhány plakátot, azzal az utasítással, hogy a tüzérlaktanyába kell mennie agitálni. Sziklai teljesítette az utasítást — elindult, hogy meggyőzze a tüzérlaktanyában állomásozó, még cári tisztek befolyása alatt levő katonákat. Azzal kezdje, hogy plakátokat ragasztott a laktanya kerítésére. Egy idős orosz, pipázva nézte, miként dolgozik. A magyar hadifogolyból lett bolsevik agitátor odaszólt hozzá: — Jó napot, bátyám! Mikor voltak itt agitálni? — Tegnap volt itt egy. — És hogyan végezte? — Azt bizony megverték! Sziklai ennek ellenére bement a laktanyába. Beszélgetni kezdett a katonákkal. (Hiszen azok is parasztok és munkások, csak nem eszik meg!) Egyre többen gyűltek köré. Érdeklődéssel hallgatták. Egy fiatal tisztecske is odasietett a csoportosulás láttán. Érthetően nem tetszett neki, milyen figyelemmel hallgatják a katonák a bolsevik szónokot. Elkezdett kiabálni: — Ne hallgassatok rá! Bitang esküszegő! Az agitátor visszavágott neki: — Engem Ferenc Jóskára eskettek fel! Neki pedig nem tartozom semmivel! Legfeljebb annyival, mint magának, tiszt uram! És ezzel pofont kent le a tisztnek. Aztán örömmel látta, hogy a katonák sem sietnek a tiszt segítségére, hanem valami örömféle villan fel az arcukon. A tiszt eloldalgott, Sziklai pedig folytathatta az agitációt. Aztán mégiscsak fegyvert kapott. Egy oroszokból, magyarokból és más nemzetiségű vörösgárdistákból álló egységgel együtt azt a parancsot adták neki, hogy a kinyeli állomás környékét tisztítsák meg a kozák fehérgárdistáktól. A kinyeli vasúti gócpont mintegy 60—80 kilométerre fekszik Szamarától. Északra Szibéria, délre Turkesztán felé mentek a vasútvonalak. Délről jött az olaj, a szárított gyümölcs, a rizs, Szibériából egyéb élelmiszer. A kozákok állandóan robbantgatták a vasúti síneket, hogy nyugtalanítsák a lakosságot, és elvágják a legfontosabb élelmiszerszállító helyeket. A jól felszerelt, gépfegyverrel és kézigránátokkal is ellátott vörösgárdisták elindultak portyázni. Több falun is áthaladtak, s nem láttak egy fia fehéret sem. Novoszergejevkánál aztán megpihentek. Ott lepték meg őket a kozákok. A meglepetés azonban csak félig sikerült. A vörösgárdisták hamar lábra kaptak. s összecsaptak a kozákokkal. Harcolva vonultak Kinyel felé. Halottaik voltak, sebesültjeik, de ők még nagyobb veszteségeket okoztak a túlerőben levő kozákoknak. A helyzet azonban egyre válságosabb lett, mert’ fogytán volt a lőszerük. A döntő pillanatban aztán megérkezett egy zászlóalj vörösmatróz, amely arra az üzenetre indult útnak, hogy bajban vannak a számárai kommunátok. A sikeresen megvívott csata után rövid számárai pihenő következett, aztán még jó néhány ütközet. Sziklai elvtárs harcolt az Uraiban, a Közép-Volgánál. Kö- zép-Azsiában, a ferganai fronton. A káspi fronton megsebesült. S aztán, amikor lábhoz tehette a fegyvert, tanulni kezdett. A Szovjetunióban végezte el a középiskolát. majd az egyetemet, s 1924- ben tanár lett. S amikor a spanyol nép felkelt a fasiszták ellen, ismét a harcot választotta. A nemzetközi brigádban harcolt Madrid határán 1936- tól 1939-ig. Aztán sokáig Francia- országban és Afrikában volt internálva, s csak 1943-ban jutott vissza a Szovjetunióba. 1944 végén tért haza Magyarországra. A néphadsereg tisztje, ezredes lett, szolgálta a néphatalmat. A Hadtörténeti Múzeum igazgatója volt, amikor 1956. október 26-án ellen forradalmár gyilkosok kioltották az életét. Pintér István U Thant beszédével megnyílt a kvékerek negyedik világkongresszusa
