Békés Megyei Népújság, 1967. július (22. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-14 / 164. szám
1967. július 14. 2 Péntek (Folytatás az 1. oldalról.) nik, hogy az állami irányítás kellő gonddal és felelősséggel foglalkozik a dolgozó tömegek életszínvonalának ügyével. Vannak olya- arányosan növekednek, annak nők, akik nem tudják, vajon biza- megfelelően, ahogy ezt a harma- kodásra vagy aggódásra van-e ! dik ötéves tervtörvény/előírja. Folytatja munkáját az országgyűlés ötéves tervünk törvényben szabályozta, hogy a nemzeti jövedelem 24 százalékát felhalmozásra, 76 százalékát pedig fogyasztásra kell elosztani. A tapasztalatok nünk az előttünk álló időszakban, egésken 1970-ig. A fő arány persze társadalmi méretekben érvényes, emellett minden vállalatnál vágy szövetkezetnél eltérő elosztási arányok az érvényesek és helyesek. Eddig hazánkban az állami válokuk és egyszerre gyakorolják mindkettőt. De hát ezen nincs semmi csodálni való — lassanként, ahogy közeledünk az 1968-as évhez, minden tisztázódik. Világossá válik, hogy a foglalkozta- ' szerint hazánkban ez a jelenlegi I lalatoknak nem volt jövedelem- tottság tervszerű szintje biztosi- J helyes fő aránya a társadalmi ja- j elosztási funkciójuk — csak a tott, hogy a Személyi jövedelmek vak elosztásának, ezt helyes, szövetkezeteknek —, a jövőben a termeléssel és a forgalommal szükséges fenntartanunk és követ- | viszont már lesz. A személyi jövedelmek alakulásánál helyes politikai elv érvényesül A lakosság pénzbevétele évről évre mintegy 6—8 milliárd forinttal növekszik és tavaly már 138 milliárd forint volt. Fontos , kérdés azonban, hogy a személyi jövedelmek növekedése kellőképpen a széles dolgozó tömegek helyzetének javítását szolgálta-e? A háztartás-statisztikai megfigyelések azt mutatják, hogy igen, a politikai elv érvényesült. 1960-ban például az egy családtagra jutó pénzjövedelem a munkás-alkalmazotti háztartások 38,5 százalékában évi 12 000 forint felett volt, 1966-ban pedig már a háztartások 66 százalékában. Az egyharmados kisebbségből tehát hat év alatt kétharmados többség lett. A paraszti háztartásokban is végbement ugyanez a folyamat. 1960- ban még csak a háztartások 19 százalékában jutott egy családtagra évi 12 000 forint pénzjövedelem, 1966-ban pedig már a paraszti családok 49 százalékában. Mi, kommunisták, a jövőben is mindig a munkásosztály, a vele szövetséges parasztság és minden dolgozó, alkotó ember életviszonyait akarjuk javítani, mert ez számunkra ugyanolyan erős belső parancs, mint a hivő katolikus számára a tízparancsolat. Ugyanakkor fellépünk azért, hogy a dolgozók közötti jövedelmi eltérések sokkal jobban megközelítsék a képzettségibeli, a szorgalom és lelkiismeretesség,beli eltéréseket. Be kell látnunk, hogy a mi társadalmunk egyik jellegzetes, mindig újra keletkező tendenciája az egyen- lősdiség, s ezt nem engedhetjük elburjánzani, mert hamis gyakorlat, amely a szocialista egyenlőség elvét csak eltorzítja, igazságtalanná teszi. Nem lehet ellentétes az igazi munkásérdekkel, ha a jobban dolgozókat jobban megfizetjük, s ha ugyanezt az elvet alkalmazzuk a műszaki, gazdasági vezetőkre, az értelmiségiekre. Az életszínvonal további emelkedését csak úgy biztosíthatjuk, ha a jelenleginél is nagyobb figyelmet szentelünk a kedvezőbb, ésszerűbb vásárlás és fogyasztás lehetőségének bővítésére. Az életszínvonal persze mindig elsősorban a jövedelem nagyságától függ, de azért nemcsak ettől. Adott jövedelmet el lehet költeni kedvezőbb és kevésbé kedvező hatásfokkal is. Majdnem minden családban más-más fogyasztási struktúra tekinthető ésszerűnek, gazdaságosnak, ebből következően a szélesebb áruválaszték több család számára teszi kedvezővé az életet. Ha a központi tervezést a piaci mechanizmussal kiegészítjük, sokkal ésszerűbbé, kedvezőbbé tehetjük a tömegek fogyasztását. Az állami szervek legutóbbi felmérése szerint a fogyasztási cikkek mintegy kétharmad része megfelelő minőségű. Az áruk és szolgáltatások egyharmadában viszont nincs stabil minőség, gyakori és nagyfokú az ingadozás. Változatlanul problémák vannak a cipők egy részével, bizonyos bútorfajtákkal és joggal elégedetlenek a fogyasztók a szervizek működésével is, tehát helyes, hogy a kormány nagyobb figyelmet fordít a minőségi biztosítékokra, fokozza az állami ellenőrzést. A beruházásokról szólva Nyers Rezső rámutatott: A beruházások fontossága persze nem lehet vita tárgya, hiszen mindenki tudja, hogy ez holnapunkat, gazdasági fejlődésünket szolgálja. Annál nagyobb a vita arról, hogy mennyi beruházásra biztosítsunk lehetőséget és milyen célokra. Beruházási igényeink lényegesen nagyobbak anyagi lehetőségeinknél. Ha a jelenlegi helyzetet változatlanul hagynánk, bele kellene, nyugodni abba, ami ebből következik, a gyakori tervsze- rűtlenségbe, a kivitelezés lassúságába. Ezekkel a jelenségekkel viszont nem békél- hetünk meg, ezért cselekednünk kell. Az egyik oldalról tovább kell növelni a népgazdaság egész építési kapacitását, a másik oldalról pedig a beruházási igényeket — a feltételek szigorításával — a tényleges lehetőségek szintjére kell csökkenteni. Az új gazdálkodási rendszer mindebbfen nagy segítséget jelent, hiszen alaposabb meggondolásra készteti majd a vállalatokat is, kedvezőtlenné teszi a gazdasagtalan beruházásokat, jobban ösztönöz viszont a gazdaságos beruházásra. A beruházások nem bővíthetők, ha nem biztosítjuk a fogyasztásnak a termeléssel arányos növekedését Nem hunyhatunk szervet afö- •ött, hogy — hosszabb távon gondolkodva — fejlődési céljainkhoz képest viszonylag szűkös az ország mai felhalmozási alapja, kívánatos ennek bővítése. Az viszont kétségtelen: a beruházások nem bővíthetők, ha nem biztosítjuk a fogyasztásnak a termeléssel arányos növekedését. Mi következik ebből? az, hogy csak egy módon, a gazdaság intenzív fejlesztésével bővülhetnek jobban a beruházások, ha nagyobb lesz a jövedelmezőség, s a nemzeti jövedelemiből több juthat a felhalmozás és a fogyasztás arányos növelésére. Közismert, hogy gazdasági fejlődésünk milyen nagy mértékben függ a nemzetközi kereskedelemben és munkamegosztásban játszott szerepünktől. Ha a külkereskedelem csak lassan bővül, akkor gazdasági fejlődésünk szükségképpen lelassul, ha viszont a külkereskedelem erőteljesen, növekszik, akkor fejlődésünk feltétlenül meggyorsul. Helytelen lenne, ha féknek tekintenénk mai külkereskedelmünket. Motor az ma is, de kissé alacsony hatásfokú. Az évi export értéke hazánkban szüntelenül növekvő tendenciájú és már eléri a nemzeti jövedelem 39 százalékát, de kétségtelen, hogy jelenleg nem képes oly mértékben ösztönözni a1 gazdasági növekedést, ahogyan szeretnénk, hogy a népgazdaság növekedési üteme is gyors és egyensúlyi helyzete is szilárd legyen. A megoldás kulcsa termelésünk exportképességének növelése. A magyar népgazdaság fejlőKlaukó Mátyás: désének feltélele, hogy egyszerre két piacon is kereskedjünk, a szocialista országok piacán és a tőkés piacon. Ez a kettősség szükségszerű ma és az lesz a jövőben is. A szocialista viszonylaté külkereskedelem az egésznek 70 százalékát reprezentálja. Ezt az arányt továbbra is fenn kell tartanunk. A szocialista országok piaca nagy ösztönzője termelésünknek és gazdagodásunknak. Külön kiemelendő a hatalmas szovjet piac fontossága iparunk j osztásban való részvé' n; fejlődése szempontjából, s az a körülmény, hogy exportunkat mindig előnyös importtal tudjuk ellensúlyozni. Külkereskedelmünk a tőkés országokkal ugyancsak bővül, de nehezebben és lassabban. Ahhoz, hogy a jövőben is növelhessük külkereskedelmünket, feltétlenül növelnünk kell külföldi verseny- képességünket a tőkés piacokon, műszakilag is, jó és üzembiztos konstrukciókkal, de gazdaságilag is, hogy bírjuk az élesedő versenyt a tőkés piacokon. Végeredményben nincs okunk borúlátásra. Az exportra termelő nek, erősödik a termelés és a kereskedelem kapcsolata és ez nagyon jó előjel. A külkereskedelmi és a pénzügyminisztériumnak erőteljesen ösztönöznie kell az export- és importstruktú- ra I javítását, az ésszerű íeheno- ség határáig alkalmazva az exportszubvenciót és a kereskedelmi vámokat. A nemzeti önállóság általános politikánknak kardinális alanel- ve, de tudjuk és valljuk, hogy a nemzeti önállóság mai, korszerű értelmezésében már nem fér bele a gazdasági elzárkózás, az autarchia növelése, de még az sem, hogy ne bővítsük erőteljesebben a nemzetközi rrunka.neg\ A nemzetközi együttműködés ma már „vastörvénye” a gazdasági életnek, egyetlen ország sem vonhatja ki magát alóla. Kedves Elvtársak! Kormányunkra nagy feladatok várnak a következő hónapokban és években. Különösen fontos és a jó munkának szinte feltétele, hogy a kormány építsen az or- sággyűlésre, mi, képviselők pedig bizalommal legyünk a kormány iránt, támogassuk, hogy a közérdeket jél érvényesíthesse. A kormányexpozét feltétlenül olyannak tekintem, mint ami az együttes bizalmat me"“"J""ili, vállalatok szemmel láthatóan j ezért azt megszavazom és támo- napról napra aktívabbak lesz- ' gatásra ajánlom. Növeljük a tanácsok választott testületéinek irányító szerepét Az országgyűlés csütörtök délelőtti vitájában felszólalt Klaukó Mátyás országgyűlési képviselő, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Békés megyei tanács elnöke és a következőket mondta: Tisztelt Országgyűlés! . Hozzászólásomban két kérdésjesztett — minisztériumok és főhatóságok szervezetére és hatáskörére vonatkozó - döntések — viszonylag gyorsan és helyesen realizálódnak. Ugyanakkor — véleményünk szerint — nyugtalanító jelenségek is tapasz álhatók. Van egy olyan elvi állásfoglasel kívánok foglalkozni: a gazda- lás párt- és kormányszinten egysági mechanizmus előkészítésének eddigi tapasztalataival; a mező- gazdasági termékek új felvásárlási ár megállapítás*mk jelentőségével és fontosságával. Mielőtt e két kérdéssel foglalkoznék, szeretném kifejezésre juttatni, hogy az országgyűlés elé terjesztett napirendi pontok megtárgyalását időszerűnek és hasznosnak tártjuk. Ami a reform előkészítésének eddigi tapasztalatait illeti, ossz egészében pozitívan értékeljük, főleg azt, hogy az előkészítés az ütemnek, a tervnek megfelelően történik, lényegesebb lemaradás nem tapasztalható. Igen eredményesnek tartjuk, hogy a kormány elé eddig beteraránt, amely kimondja, hogy a minisztériumok, főhatóságok szervezetét, hatáskörét úgy kell rendezni, hogy ezzel együtt növekedjen az államhatalmi szervek szerepe, jelentősége, fejlődjön a szocialista demokrácia, tovább növekedjen a választott testületek irányító tevékenysége. Ennek ellenére van olyan tapasztalatunk, hogy egyes szervek, főhatóságok nem ebből a helyes elgondolásból kiindulva tesz.ik meg javaslataikat a hatáskörök leadását illetően. Bizonyos fenntartást tapasztalunk részükről és talán azt is lehet mondóim, egy kicsit bizalmatlanok is a megyei, általában a testületi szervek irányában. Mi bizonyítja ezt? A jogi szabályok a gyakorlatban is érvényesüljenek Egyrészt az eddig tárgyalt hatásköri feladatok végleges szabályozásakor a kormány egyes vezetőinek kellett következetesen képviselni és védeni az előbb említett elvi, politikai koncepciókat, mert a javaslat a fentiektől eltért. Másrészt a kormány elé készített anyagok egy részét előzőleg a megyei szerveknek módjuk volt megtárgyalni, ahol igen sok vita, vélemény- eltérés volt tapasztalható,' nem szervezeti, formai, hanem elvi, politikai, tartalmi kérdésekben a választott testületek szerepét illetően. Harmadszor az a tény is bizonyítja, hogy aa egyik minisztérizi a tanácsok létszámának és bér- gazdálkodásának rendjét. E határozat szerint a béralapon belül „a létszámmal való gazdálkodást ugyancsak a szervek saját hatáskörébe kell adni”. Mégis a megyei mezőgazdasági és élelmezésügyi osztály létszámának kialakítása nem a fenti határozatnak megfelelően ment végbe. A határozattól való eltérést. részben indokolja a két minisztérium összevonása, új szervek létrehozása, bizonyos összevonások stb. Ennek ellenére kérésünk az, hogy más minisztériumok és főhatóságok esetében megyei szakigazgatási szervek létszámának kialakítása a um nagy előszeretettel szorgal- fent említett kormányhatározat mázzá a központi döntések továb- alapján történjen. A hatáskörök leadásával és rendezésével összefüggő fontos kérdés, a tanács alá nem rendelt szervek felügyelete a tanácsok részére. Az 1954. évi X. tv. a tanácsok feladatairól szóló részben, valamint az 1955. évi 11. sz. nép- köztársaság. Elnöki Tanácsa határozata — amely jelenleg is hatályban van — jogilag szabályozbi növelését. Pl. a célcsoportos beruházással .kapcsolatban, ami a kormány tagjai előtt ismert tény. Egyes kérdésekben bizonyos ellentmondások is tapasztalhatók, a kidolgozott és elfogadott hatáskörök rendezésével kapcsolatosan. Gondolunk itt a kormánynak a 2924 1967. számú’ helves határozatára, amely kimondja és rendeza az együttműködést. A jogi szabályozás szerint a tanács dönt a helyi jellegű kérdésekben, ellenőrzi, beszámoltatja, figyelemmel kíséri a tanács alá nem rendelt szervek működését. Ez a szabályozás megítélésünk szerint formai. Ugyanis a helyi és központi érdekek azonossága mellett ezen túlmenően kell szabályozni a kérdést. Egyértelműen ki kell mondani azt, hogy ellentétes álláspont esetén mit tehet a tanács. Ha a tanácsokkal szemben állított követelményt vesszük figyelembe, akkor megítélésünk szerint ez a kérdés nagv fontosságú és szabályozást igényeL Jelenleg ugyanis az a helyzet, hogy az állami szervek irányítást, felügyeletet gyakorolnak konkrét formában saját apparátusuk felett, más szervek, Intézmények irányában pedig általánosságban történik az állami felügyelet, kb. úgy, hogy tanácskozunk, tárgyal- gatunk, véleményt mondunk és az érintett szervek vagy elfogadják, vagy nem fogadják el javaslatunkat. Általában az a gyakorlat, hogy minden marad a régiben. Márpedig a tanácsok legalább annyira ismerik területük problémáit, mint a tanács alá nem rendelt szervek. Véleményem szerint fontos, megyét érintő társadé lompolitika5 kérdésekben, mint pl. munkaerőgazdálkodás, ipartelepítés stb. a tanácsok, mint államhatalmi szervek, képesek arra, hogy közvetlenül vagy szerveik útján ténylegesen gyakorolják az állami felügyeletet. Még egy kérdést szeretnénk megemlíteni a 3178. sz. kormány- határozattal kapcsolatosan, amely kimondja, hogy 1966. december 31-ig országos szinten a hatáskörök rendezését végre kell hajtani. Kérjük, amennyiben lehetséges a kormányrendelet végrehajtásának gyorsítását, a hatáskörök végleges és megnyugtató módon való rendezését. Tisztelt Országgyűlés! Nehogy félreértés legyen, mi nem minden áron való hatáskörnövelést akarunk a tanácsok részére megszerezni. Nem arról van szó, hogy olyan hatáskörök leadását is szorgalmazzuk, amelyek a minisztériumok, főhatóságok spe- (Folytatás a 3. oldalon.)
