Békés Megyei Népújság, 1967. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-05 / 156. szám

IMI. július 5. Szerda Jő együttműködéssel jelentősen fejleszthető a vetőmag- és kertimag-termesztés megyénkben Sétálunk, sétálunk... A békéscsabai téglagyár flzeml bölcsődéjének háromévesei Kovács Mihályné védőszárnyai alatt sétára indulnak a közeli ligetbe. Fotó: —n Tejbegyűjtésre, feldolgozásra és értékesítésre társult a mezőkovácsházi járás 14 termelőszövetkezete Évente 90—100 ezer hektoliter tejet adnak a központi télepre A mezőkovácsházi járásban — ahol építkezésben és sertéshizla­lásban kiváló eredményeket ho­zott a termelőszövetkezetek társu­lása — újabb közös vállalkozás alakult a napokban: 14 kollek­tív gazdaság tejbegyűjtésre, fel­dolgozásra és értékesítésre szer­ződött. A tejfeldolgozó központját Mezőkovácsházán alakítják ki. Kiszámolták, hogy a közös vál­lalkozás tagjai mintegy három­ezer tehéntől évente 90—100 ezer hektoliter tejet gyűjtenek be. Fe­lét friss tejként szállítják a kör­nyező falvakba, a többiből pedig tejfelt, túrót és egyéb tejterméket készítenek. Ebből a járásból jelenleg Gyu­lára és Makóra hordják a friss tejet. A népgazdaságnak nagy de nem engedik, hiába mondja, hogy orvos: bizonyosan katona- orvos, majd igazoltatják. De hát nőgyógyász, hogy az ördögbe le­hetett volna katonaorvos? Ezen nevetnek, de persze nem enge­dik el. — Katonák, balra! Lehetünk katonák jó három­százan. Sok a sebesült. Egy tü­zér az orosz század parancsno­kához sántikál, félig oroszul, félig szlovákul könyörög neki, hogy csináljanak vele valamit, üszkösödik a lába. Türelem, mondja neki a tiszt, a sebesül­tek kórházba kerülnek. A tüzér­nek vissza kell sántikálnia a sorba. Fésűs Járó közben addig okvetetlenkedik, míg egy altiszt el nem vezeti a városparancs­nokságra. Jó félóra múlva jön vissza lelkendezve, minden rendben van, kiabálja messzi­ről, de hogy mi van rendben, arról fogalmunk sincs. Papírt ad át a század parancsnokának, aki felolvassa nevünket. Kilép­ni. Tarba szakaszvezető azon­ban elkeveredett valahová. Sor­ki minden égtájba belebömböli a nevét, de hiába, végre is ká­romkodva megy vissza a bun­kerbe, az istenit az álomszuszék fajtájának: aztán nagy csönd­ben jön vissza, a földön húzza Tarbát, gallérjánál fogva. A szakaszvezetö megfojtotta ma­gát. Zsineg a nyakán, szorosan csomóra kötve. Belevág a húsá­megtakarítást jelent, hogy nem kell a hosszú utat megtenni na­ponta a tejszállító-gépjárművek- nek. A tej minősége jobb lesz, ráadásul a környék lakói rendsze­resen hozzájutnak a tejhez és a tejtermékekhez. Kiszámolták azt is, hogy a kö­zös vállalkozás tagjai 106 vagon biológiailag teljes értékű, állati eredetű fehérjéhez jutnak takar­mányozás céljára. Az állati ere­deti fehérjét a fölözött tejből nyerik, s az állandóan növekvő sertésállomány takarmányozásá­hoz nagymértékben hozzájárul. A közös vállalkozás megalakult, s a vezetőség hozzálátott a szer­vezéshez, hogy meginduljon a munka mielőbb Mezőkovácshá­zán. A. R. ba. Micsoda görcsös elszántság kellett hozzá, jól meghúzni a zsineget, bogra kötni, s még egy­szer, és el nem vágni, hanem csöndben, ordítás nélkül meg­halni. Deső döbbenten hajol Tarba fölé, keze fejével megta­pintja a szakaszvezető duzzadt, szilvakék arcát. Hideg. — Jobban kellett volna vi­gyáznunk rá — mondja, de rög­tön kiigazítja magát. — Bár azt hiszem, így könnyebben halt meg, mintha azok ítélik el, aki­ket szeretett. Mikor történhetett? Talán még az éjjel. A szovjet tiszt ide­gesen szalad hozzánk, mi törté­nik itt, néhány katonát a bun­kerbe futtat, kutassák át, nincs-e több öngyilkos. Nincs. Ez az egy volt. S Deső holtában sem adja ki Tarbát, a századpa­rancsnok kérdéseire széttárja csak a karját, mint aki nem ér­ti, mi vihette rá a szakaszveze­tőt, hogy megölje magát. Ho­gyan is mondhatná el kétperc- nyi jelentésbe gyöfnöszölve a képtelen tragédiát, hogy egy szakszervezeti bizalmi, aki sok­sok éven át kívánta s várta az oroszokkal való találkozást, vé­gül is miért nem nézhetett a szemükbe. — Szörnyű — mondja Fésűs Járó, orra elsárgul, mintha fagy csípte volna meg. — Hát ez szörnyű. (Folytatjuk) A megyei Népi Ellenőrzési " Bizottság a közelmúltban megvizsgálta, hogyan lehetne adottságainknak megfelelően fej­leszteni a vetőmagtermesztést, mik az akadályozó tényezők en­nek bővítésére a termelőknél és a termeltetőknél. A tapasztalatokat a Népújság két cikkben ismertette, s felve­tette annak szükségességét, hogy változtassanak a súrlódásokra, vitákra adódó okokon, jobban értsék meg és segítsék egymást a szerződéses viszonyban álló fe­lek. A vetőmag- és kertimagter- mesztés megyénkben hagyomá­nyokra tekint vissza, azonban a termésátlagok évek óta ingado­zók, alacsonyak. Ha ezt a tényt a termelőkig vizsgáljuk, azt ál­lapíthatjuk meg, hogy az átlag­termések között sokszor 30—40 százalékos eltérés is mutatkozik. A termésátlagok növelése csak gondosan szervezett termelési technológia betartásával érhető el, így válhat lehetővé, hogy a nagyarányú termésátlag-eltérések kiegyenlítődjenek. A termeltetésnél általában fel­merül az a kérdés, hogy egy-egy magféleségből, különösen kony­hakerti és virágmagvakból, ha sok fajtát termelnek, akkor az nem kedvező a termelő szempontjából, növeli a gondját, felelősségét, ne­hézségeket okoz a betakarításnál, tisztításnál. Kétségtelen, ez így van, de az árutermelés széles kö­rű fajtaválasztékot igényel. Az export-céltermeltetés pedig ki­sebb terület beállításához is ra­gaszkodik, s hogy megtartsuk az exporttermeltetés területi nagy­ságát, így ezeknek a vetőmag­vaknak az előállítását nem uta­síthatjuk vissza. A vetőmagtermelésnél nem lehet az igényelt fajták ki­elégítését mindig biztosítani — bár ezt több esetben igyekszünk megoldani —,. mivel az igények szabják meg a fajták termelés­ben való tartását, vagy az új faj­ták beállítását még akkor is, ha ezek nagyobb védekezési gon­dokkal járnak. Rovar- és gabona­kártevők ellen lehet és kell vé­dekezni, mint a kondorosa Dol­gozók Tsz-nél az uborka me gter­melés esetében. A Bánkúti Álla­mi Gazdaság 1966. évi export- céltermeltetésű paprikamag ter­melésénél — bár a lő katasztrá- lis hold 92 850 forint jövedelmet hozott — mégis felvetődött, hogy a paprika húsát nem tudta érté­kesíteni a konzerviparnál. Mi nem garantáljuk és nem garantáltuk a kettős hasznosítást. Ha azon­ban ez sikerül, akkor emelheti a termelő jövedelmét. A másik észrevétel a minőségi átvétellel kapcsolatos. A nagyszé- nási Lenin Tsz-ben például ki­fogásolták, hogy a lucernamag átvételi ára az 1965-ös évi ter­mésből alacsony. Azért kapott alacsony átvételi árat, mert 31,2 százalékos tisztaságú behozott lu­cernájára egyszeri rostálásra kö­töttünk megállapodást. Az áru­tisztítás után 69,3 százalékos tisz­taságú lett, így a szerződés alap­ján a termelőszövetkezetet maga­sabb átvételi ár nem illette meg. Ezt annak idején a termelőszö­vetkezet az elszámolás alapján tudomásul is vette. Az alacsony átvételi ár kikü szöbölése elsősorban a termelő­üzemek — a szerződéses feltéte­lekben előírt — jó minőségű ve­tőmag előállításán múlik mind a tisztaság, mind a csíraképesség tekintetében. Olyan tételek ese­tében keletkezik vita, amikor azok nem felelnek meg a szerző­désben előírt minőségnek, de akár a minősítési módszer, akár az áru visszautasítása tekinteté­ben az alközpontnak az előírá­soknak megfelelően kell eljárnia. A termelő azonban élhet a szer­ződésben foglalt minőségi kifo gásolás jogával, amelyet az ÁVF vizsgál felül pecsételt hivatalos minta alapján. A kontrollvizsgá- lat alapján meggyőződhet az al­központ minősítésének helyessé­géről. Sokszor azonban a termelő részéről csak vélt sérelem a le- minősítés, saját maga megnyugta­tása érdekében azonban ilyenkor kérje a felülvizsgálatot. Az alközpontnak szigorú utasí­tása van. Csak olyan árut vehet át, amely a szerződésbeni minő­séget eléri és amelyből szabvány szerinti vetőmagot lehet kikészí­teni és forgalmazni. Ettől eltérő minőség átvételét köteles megta­gadni. Annak mi is örülnénk, ha néhány túl szigorú kertimag- szabvány megváltozna, figyelem­be véve a nagyüzemi termelés kemizálását, továbbá, ha mi is áttérhetnénk a nemzetközi szab­vány szerinti vizsgálatra. Ezek sem változtatnak — megvalósu­lás esetén — azon a célkitűzésen, hogy a termelő gazdaságok min­dent megtegyenek a jó minőségű, fajtiszta vetőmag előállítására. 1/ étségtelen, jogos az az igény, ^ hogy az export-céltermelte- tésnél a termelő felárat kapjon. Reméljük, hogy az új átvételi árak kialakításánál ezt figyelem­be veszik, és egyes kertimagféle- ségek árcsoportjait rendezik a termelés kockázatának arányá­ban. Jogos az az észrevételezés is, hogy ne csak országosan ren ~ - zenek továbbképző tanfolyamodat a magtermesztés széles körű — egyes fajták termelését is magá­ban foglaló — megismertetésére, mert az korlátozott létszámú, ha­nem alközponti szinten is. En­nek biztosítását a jövőben válla­lati részről megoldhatónak tart­juk. A jövőben a fajtaborsó terme­lésénél biztosítanunk kell a ter­melő által kért vetőmag mennyi­ségének növelését, elsősorban a hazai fajtáknál. Az export-cél- termeltetésnél a kapott külföldi tétel vetőmagjának felhasználá­sánál a termelővel közösen meg fogunk állapodni a katasztrális holdanként vetendő mag mennyi­ségében. Hangsúlyozzuk, hogy fajtatiszta borsóvetőmag terme­lésére kötünk szerződést. Ennél a 24—32 centiméteres sortávolság betartása szükséges, nem pedig gabonasorra. Az- 550 000 csíraszá­mú magmenyiséget tartjuk ka­tasztrális holdanként megfelelő­nek. A vetőmagmennyiség meg­állapítása a tisztaság, csíraképes­ség és ezer magsúly figyelembe­vételével történik. Iregi borsóból 1968-ban (4500 katasztrális hol­don) 129 kilogramm, 1967-ben (2400 katasztrális holdon) 125 ki­logramm vetőmagot adtunk a termelőknek étkezési borsó ter­meléséhez katasztrális holdan­ként, amit elegendőnek tartunk. A fajtaborsónál az idén elvetett terület 72 százalékán 100—110 kilogramm, 28 százalékán holdan­ként 110 kilogrammnál magasabb vetőmagmennyiséget adtunk ki. Korábban az alközpont — a rizs termesztésénél — vetőmag- készlet hiányában nem tudta a Kákái—203-as fajtából a termelők igényét kielégíteni. Az idén már a vetésterület 30 százalékán ezt a fajtát biztosította. Ez évben a Kákái—203-as fajtából vetőmag­szaporítórendszerben 188 kataszt­rális holdon végzünk vetőmag­szaporítást. Ez 2600 katasztrális hold, tehát az alközpont vetéste­rületének 65—70 százalékának tud szükség esetén vetőmagot biztosítani. Megjegyezni kívánom azonban, hogy a Kákái—203-as fajta a Dunghan Shali fajtával szemben lényegesen igényesebb talaj és időjárás tekintetében, különösen a kezdeti fejlődésénél. A vizsgálat felveti — aminek kiküszöbölésére még nem látunk lehetőséget —, hogy a szerződés- kötés időpontjában nem tájékoz­tatjuk a termelőt arról, milyen fajtát és hányfélét tudunk a szerződött területre biztosítani. Ez általában a termelési év első két hónapjában tisztázódik az elmúlt évi októberi és novem­beri szerződéskötéssel szemben. Az AGRIMPEX az export-célter- meltetésnél — amely a konyha­kerti magtermelésnél a terület 53 százalékát teszi ki, a virág- mag-termelésnél pedig a teljes területet — a megrendelő kül­földi céggel a termelendő fajták szempontjából ekkor még nem tud megállapodásra jutni. Tájé­koztatásunk szerint csak akkor tudnak megállapodni, ha az előző év termését átadják a vevőknek, azok nyilatkoznak a következő év termeléséről, illetve fajtabe­osztásáról. Több magféleségnél a jövő­* ben lehetővé válik a több éves szerződéskötés, főleg a gaz­dasági magvaknál. A kerti mag­vaknál a piac változó fajtaigénye, mennyisége, az éves termésered­mény és az elfekvő készlet ezt akadályozza. A feltárt hiányosságokból a jövőben a termelő és termeltető sokat kiküszöbölhet, ha egymást jól informálja, s ha a szerződéses kötelezettségeket mind a két fél betartja. A tapasztalatokból tanulva nemcsak a mennyiség, hanem a minőség tekintetében is sokat te­hetünk a megye magtérmesztésé- nek fejlesztéséért. Schmidt János a vetőmag alközpont vezetője A Baromfiipari Országos Vállalói BÉKÉSCSABAI GYÁREGYSÉGE az őszi szezonrá az előszerződések kötését megkezdte Jelentkezni a gyáregység munkaügyi irodájában lehet. 47583

Next

/
Oldalképek
Tartalom