Békés Megyei Népújság, 1967. július (22. évfolyam, 153-178. szám)

1967-07-01 / 153. szám

1867. július 1. g Szombat A KISZ VII. kongresszusának második napjai Megyeszerte aratnak (Folytatás az 1. oldalról.) a munkák idényszerűsége, a sok területen való elfoglaltság befo­lyásolja a KISZ munkáját és emiatt több esetben, akciói nem úgy sikerülnek, ahogyan azt sze­retnék. Akkor válnak igazán a tsz KISZ-alapszervezetek. a fia­talok mozgatóivá, ha munka köz­ben is tudnak tanítani, nevelni, mozgósítani a célkitűzések meg­valósításáért. A munkának igazod­nia kell az élethez, a termelőszö­vetkezet szükségleteihez. Ehhez azonban jó felkészültsé­gű aktivistákra van szükség, akik rugalmas, gyors agitáció- val megfelelően tudják magya­rázni a napi politikai, gazdasági kérdéseket, tudnak vitatkozni, érvelni és meggyőződni. Ez különösen fon-, tos most, amikor az új gazdaság- irányítás rendszerét kívánjuk megvalósítani. — Az oktató, nevelő, kulturális munkánál figyelembe kell venni azt a reális valóságot, hogy a tsz­Az Egyesült Izzó Gépgyára al- katrészgyártq műhelyének dolgo­zói í pénteki ebédszünetben bú­csúztatták régi munkatársukat, a nyugalomba vonuló Kossuth-dí­Elkészült, s a napokban, átad­ták rendeltetésének a komplett szarvasmarhatenyésztő telepet a Dombegyházi Állami Gazdaság­ban. Egy 432 férőhelyes tehené­szetet alakítottak ki. Egy régi is­tállót felújítottak és három újat építettek. Ellátták a tehenészetet elletővel, tejházzal, az istállókat felszerelték a kor követelményé­nek megfelelő technológiai be­rendezéssel. Húszmillió forintot költöttek a tehenészeti rekonst­rukcióra. A beruházást saját re­zsiben, saját építőbrigádjukkal oldották meg. A szarvasmarha-tenyésztési akár a só. Szerencsére nem bíz­zák ránk, maguk nyögnek alat­ta. A Cseresznyés szélén me­gint megállunk, a katonák vé­gigtapogatnak bennünket, nem maradt-e nálunk pisztoly vagy gránát. Jókor jut eszükbe. Nem találnak semmit, csak Sorki zsebében egy arasznyi hosszú, keskeny pengéjű szalonnázó bicskát. Az altiszt zsebrevágja, nem fogjátok hátba szurkálni az orosz katonát. Különben megdicsér, amiért egyéb fegy­vert nem dugtunk el. Na, igyatok, kínál megint, majd egy kicsit dolgoztok mi- nálunk, jobb a fogság, mint el­patkolni, legalább meglátjátok, hogy Oroszországban nincsenek ilyen ki nyalt burzsujok, akik a más verítékén parádéznak, ott mindenki polgártárs, rátok fér egy kis iskola, mire haza­jöttök, rendes ember lehet be­lőletek. Nem kell a bor, kóvá­lyog a fejünk, erre-arra nyak- lik a lábunk, mint a paprika­jancsié. Ilyen marhaság, ott volt a présházban a rengeteg kolbász, szalonna, felpakolhat­tunk volna, nekik is jut, de nem engedtek mozogni, ők meg csak az italt fedezték fel, az ennivalót nem. Igyatok! Az al­tiszt orrunk alá dugdossa a de- mizsont, kezd dühbe gurulni. Iszunk, egye meg a fene, de naég a java hátra van, a kapa­ben dolgozó fiatalok nagy részé- 1 nek alacsonyabb az iskolai vég­zettsége az iparban dolgozókénál. Ez a tény is megköveteli a tsz KISZ-szervezetek fokozottabb se­gítését, azonban ehhez'a mun­kához segítséget tud nyújtani a fiatal agrárértelmiség és a me­zőgazdasági szakmunkástanuló­gárda. Ezután a felszólaló egy általá­nosan hangoztatott téves szem­léletről beszélt, arról, hogy a mezőgazdaság eltartottja a nép­gazdaságnak. E szemlélet helytelenségét köz­gazdasági számításokkal bizo­nyította. Az ipari árkalkulációval számol­va, a nemzeti jövedelemhez nem 18—20, hanem 35—36 százalék­kal járul hozzá a mezőgazdaság. Az összes export 23 százalékát, a tőkés export 50 százalékát a me­zőgazdaság adja. A számok ilyen irányú ismer­tetése helyesen mutatja a való­ságot. jas Pioker Ignácot, a Szocialista munka? hősét. Pioker Ignác 38 évig dolgozott ebben a gyárban, s a szakma ré­szére egész új generációkat ne­velt. program megvalósításával együtt hozzáláttak' egy nagyobb arányú sertéstenyésztési beruházás meg­valósításához is. Húskombinátot készítenek. Évente ötezer hízott sertést nevelnek. Aszerint tervez­ték a kombinát épületeit, hogy 560 kocának, a fajta igényének megfelelő elhelyezést biztosítsa­nak és a szaporulatot 3600 férő­helyen meg is hizlalhassák. Erre a célra — szintén saját rezsiben — 20 millió forintot költenek. Gazdaságossági számításaik sze­rint a beruházás — a négy év alatti 40 millió forint —. 8—10 éven belül megtérül. tos altisztnek eszébe jut, hogy megdanoltasson minket. — Ne csak ti hallgassátok a mi nótánkat. Mi is hallani akarjuk a tiéteket. Na rajta! Gallai káromkodik, ez sincs benne a genfi egyezményben, óbégassunk feltartott kézzel, végig a szétlőtt városon. De hiába minden, az altiszt nem tágít, végül is Sorki rázendít, hogy Páros csillag az ég alján, rezegteti szolgálatkészen, nyú­lik a nóta, mint a kovász, nem jó ez, nem lehet lépni rá. Má­sikba fogunk. Sudármagas, su- dármagas a nyárfa teteje. Tet­szik az altisztnek, lóbálja a de- mizsont, mint tamburmajor a botját, minden sor végén na­gyot rikkant oroszul. Az állo­más mögött egy leégett ház parázsló maradékával vasuta­sok vesződnek. Belényi pálya­mester ránk mered, nem hisz a szemének, még kevésbé a fü­lének. Sudármagas, sudárma­gas ... Idétlen história ez az egész, az már igaz, cérnaszálon lóg a nyomorult kis világ, még talán elbúcsúzni sem tudunk senkitől, de közben italosán, kornyikálva rúgjuk a port az út közepén. A telepi iskolánál ijedt csődület, asszonyok, gye­rekek is, batyukkal, mindenféle holmival, bizonyosan a kibom- bázottak. Ráordítok Sorkira, aki még mindig fújja. (Folytatjuk) Majd így folytatta: hogyha a j KISZ szerepét, helyét vizsgáljuk a termelőszövetkezeti ifjúság ne­velésében, akkor a Központi Bi­zottság által meghatározott em­bereszmény kialakításáért min­den járható utat hasznosítani kell. Ebben a munkában soha nem sza­bad egy pillanatra sem lazítani — fejezte be felszólalását Apáti Nagy elvtárs. A kongresszus délutáni tanács­kozásán részt vett és az elnök­ségben foglalt helyet Pullai Ár­pád, az MSZMP KB titkára. A kongresszus ma folytatja ta­nácskozását. — EZ A FÖLD semmit sem ad ingyen. Mindenért legalább há­romszor olyan erőfeszítéssel kell megdolgozni, mint ott, ahol a ter­mészet bővebben osztogatja áldá­sát. Az emberek mégsem hagy­ják el szülőföldjüket, itt keresik a boldogulásukat. Szorgalmasak, törekvők és bíznak a jövőjükben. Ágfalvi János, az ecsegfalvi Egyetértés Tsz párttitkára mond­ja ezt mintegy bevezetésképpen, hogy jobban érthetővé tegye: miért hárul különösen nagy fe­lelősség ebben a községben a tsz Vezetőire. A tsz pártalapszervezete is en­nek tudatában foglalkozik a me­chanizmus reformjára, a nagyobb gazdasági lehetőségek kiaknázá­sára való felkészüléssel. Erről már most beszélni kell, hogy megismerkedjenek és meg is ba­rátkozzanak vele a gazdák. Csak így képesek a megvalósulásához a maguk javára hasznosan hozzá­járulni. Hogy az eddigiek során milyen gondolatokat ébresztett bennük, azt talán kérdezzük meg tőlük. Ágfalvi Jánosnak is ha­sonló a véleménye. Együtt indu­lunk először a zsorr’- : -kM üzemegységbe, a tsz legtávolabbi területére. * ELMÜLT DÉL. Az egyik gaz­dasági épület árnyékos oldalára húzódva három ember éppen az ebédjét fogyasztja. Feléjük tar­tunk. Először csodálkoznak, hogy a párttitkár egy idegen társasá­gában érkezik hozzájuk, de ha­mar barátságossá válik a hangu­lat. Mondják, hogy újságíróval még nem találkoztak, most talán majd róluk is szó lesz az újság­ban. — Hát az úgy szokott lenni — tréfálkozom velük. És folytatódik a beszélgetés er­ről is, arról is, míg aztán egyszer­re csak célhoz jutunk. — Nem élünk már messze a vi­lágtól. Van itt rádió és tv is — mutatja az antennát Üveges Já­nos, amikor arról érdeklődöm, hogy mit tudnak a reformról, és A hét első felében még csak Újkígyóson az Arany­kalász Tsz-ben arattak. Szer­dán, csütörtökön kipróbálták a kombájnokat Kondoroson, a Dolgozók Tsz-ben és Békés­csaba határában, a Szabadság és a Lenin Tsz gabonatábláin is. Az üzemi próba valameny- nyi helyen jól sikerült. Kon­doroson tegnap, június 30-án már teljes műszakot tartot­tak. Aratták, csépelték az őszi árpát. Békéscsaba hatá­rában a gépállomás kombájn­ő az, aki mindjárt a lényegre tér: — Igaz is, többet akarunk. — Persze, az nem jön magá­tól... — Biztos, hogy jobban kell dolgozni. Agfalvi János szól közbe: — Ott van például a trágya — mujat arra. — Ha nincs leföldel­ve, egy része kiszárad, tönkre­megy. — Azért én vagyok a felelős — ismeri el Jakab Jenő. — Megvárják a reformot? — kérdezem. — Hát... ezen már nemigen tudunk változtatni. De a követ­kezőkben szakszerűbben kezeljük majd. — Világos, hogy ebből is — bár közvetve — pénz lesz. Mert mi a cél? Gyarapítani a forintok számát. Ne guruljanak szanaszét. Ha több kerül a közös asztalra, több is jut belőle mindenkinek — magyarázza a párttitkár. Tóth Sándor is bekapcsolódik a beszélgetésbe. — Valahogy jobban ki kellene alakítani: mindenki annyit kap­jon, amennyit a munkájával ki­érdemel. Hiába igyekszik az em­ber, ha más hanyagul vagy terv- szerűtlenül dolgozik, s emiatt veszteség éri a szövetkezetei. Gondolok itt arra is, hogy példá­ul az állatoknak előre legyen biz­tosítva a takarmány, vagy a kombájnszalma ne rohadjon el. Közben idősebb ember érkezik oda. Csak hallgatja a beszélge­tést. Talán nem szólna semmit, ha a többiek nem unszolnák. — Most éppen nincs hangula­tom — kezdi Gyám István, aztán mégis meggondolja magát. — Hát jp! Csak egyet. Tudja, én régi állattenyésztő vagyok, sok tapasztalatot szereztem már. Itt van az a szerfás sertésfiaztató. Az kérem, nem való semmire. Amikor gyenge volt a tél, a 30 anyakoca akkor is csak 115 ma­lacot nevelt fel, pedig legalább kétszázat kellett volna. Azt mondja Ágfalvi János, hogy gyarapítsuk a forintokat. Számít­iai is kivonultak. A szövetke­zetekkel kötött szerződés alapján szintén elkezdték az aratást. Az aratás elkezdéséről ér­kezett hír szerkesztőségünk­be a mezőkovácsházi, az oros­házi, a gyulai és a szeghal­mi járás több termelőszövet­kezetéből, gépjavító állomá­sáról és állami gazdaságából, így elmondhatjuk, június 30- án megyeszerte hozzáláttak a betakarításhoz. sa ki, mit vesztettünk öt év alatt a rossz sertésfiaztató miatt! No de most talán már lebontjuk. A GAZDÁLKODÁS eredmé­nyességének vannak a szövetke­zet munkájától független feltéte­lei is. Mit mond erre vonatkozó­an Endrédi Dezső, a tsz elnöke? — A kertészetünkből l zöld­borsót Békéscsabára szállítjuk. Mire odaér, másodosztályú lesz. Mit tehetünk? — És látja, mi­lyen kietlen ez a vidék? A ne­héz, kötött talajon a gépeink két­szer olyan gyorsan használódnak el, mint a mező kovácsházi járás­ban és nálunk azonos területen félannyi termés sincs. Az igaz, hogy az állam igen sokat elenge­dett a beruházási hitelből, de jó lenne, ha a közterheket még differenciáltabban hárítaná a tsz-ekre. A földvédelmi törvénnyel kap­csolatban is van rendezni való. — Szántóföldi művelésre köte­leznek bennünket 1000 holdon, ahol — nagy ráfordítással — hol­danként 50—60 mázsa silókuko­rica terem. Ha itt legelőgazdál­kodást folytatnánk, az első ka­szálásból holdanként 120 mázsa szénát takaríthatnánk be. Ezt bi­zonyítani tudjuk. Minek ragasz­kodni valamihez, amiből csak kár származik? A községben levő 5—6 hold libalegelő után adót fizetünk. Szántónak számít a templom kör­nyéke is, pedig semmit sem te­rem. Van még egy és más, de egye­lőre ezeknek a megoldását tart­ja legsürgősebbeknek Endrédi Dezső. Nem vitás, hogyf a reform egyes régebbi intézkedések felül­vizsgálását is megköveteli. * — HÄT PERSZE, hogy mi is készülünk a reformra — mondja komoly határozottsággal E. Tóth Elek, a gépcsoport vezetője. — Mind a 28 erőgépünk jó és na­gyon vigyázunk arra, hogy egy se álljon le. Van egy újítás is, ami most készült el. Lényege: a 24 soros vetőgép MTZ-traktor- vontatással eddig nem volt ki­használva. A vezetőnek nagyon kellett hajtania, hogy a normát teljesítse. Az ilyen munka nem használ a gépnek sem. Tervez­tünk egy kombinációs húzatót három vetőgéppel. Ezzel az MTZ jól kihasználható. Jelentős Költ­ségmegtakarítást érünk majd el vele. — Ki tervezte a húzatót? — E. Tóth Elek elvtárs — vá­laszol Ágfalvi János. — Mennyi újítási díjat kap ér­te? — Eddig nem foglalkoztuna ilven kérdéssel. De való igaz: az újításokat nálunk is díjazni kell! * — AZ ELOSZTÁSI FORMAN is változtatni akarunk, hogy ösz­tönzőbbé tegyük a munkát. Ezt a párt- és a tsz-vezetőség szeptem­berig dolgozza ki — tájékoztat még búcsúzáskor Ágfalvi János. És hogy ez a mpnka sikeresebb legyen, a körösladányi Dózsa Tsz-be mennek majd tapaszta­latcserére. Ott si'-prült a iárásban a legjobb elosztási for- [ mát kialakítani. Pásztor Béla A BÉKÉSCSABAI KONZERVGYÁR az 1967. évi szezonidőszakra Jelentkezni a vállalat felvételi irodájában lehet, mindennap 8 órától délután 16 óráig. 47535 A HÓDMEZŐVÁSÁRHELYI KÖZÜTI ÜZEMI VÁLLALAT megvételre felajánl: Warszawa Pick-up, Zuk, Gaz 51/A, Zil—164-típusú teher­gépkocsikat, Utos—45-típusú vontatókat, 2,5—5 t. teher­bírású pótkocsikat, DT—54-típusú lánctalpas vontatókat, DT—54-típusú földtoló lapokat, 2,75 köbméter földnyeső ládákat, 250 1-es betonkeverőket. Érdeklődni lehet a vállalat gépészeti osztályán, Hódmező­vásárhely, Lenin u. 32. szám alatt. Telefon: 719—720/90. 140182 Nyugalomba vonult Pioker Ignác Négy év alatt saját erőből 40 millió forint értékű beruházás a Dombegyházi Állami Gazdaságban Ha több kerül a közös asztalra... A reformról nyilatkoznak az ecsegfalviak

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom