Békés Megyei Népújság, 1967. július (22. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-26 / 174. szám
1OT7. Július 26, 3 Szerda A mnnkásember védelmében Mindinkább a várakozásnak megfelelően gazdálkodnak a mezőkovácsházi járás tsz-ei Interjú Cseszkó Sándor elvtárssal, a járási pártbizottság első titkárával A Szakszervezetek Megyei Tanácsa munkavédelmi csoportjának munkatársai néhány helyen nem valami nagy örömmel fogadott látogatók. Akad még vállalat, gazdaság, üzem, ahol a műszakiak, a helyi vezetők afféle a kákán is csomót kereső, felesleges akadékoskodó- nak vélik őket. Másutt meg egyenesen meglepődnek egy-egy vizsgálatkor, kiderül: se az üzem felelős vezetői, se a dolgozók védelmével hivatásszerűen foglalkozó biztonsági megbízott nincs tisztában az érvényes munka- és balesetvédelmi rendelkezésekkel. Az ember egészségének, épségének megóvása, a megfelelő munkakörülmények biztosítása a mi társadalmunkban annyira alapvető követelmény, hogy ezt újból és újból felemlíteni feleslegesnek tartjuk. Azt azonban nem árt megjegyezni, hogy napjainkban bármilyen munkakörben, a termelés, a gazdasági és műszaki irányítás valamennyi posztján nélkülözhetetlen az alapos szakmai felkészültség. Ez hovatovább még a társadalmi alapon vállalt kötelezettségekre is érvényes. Nem lehet kivétel az a vezető sem, akinek — többek között — a gondjai közé tartozik egy-egy munkahely dolgozó embereinek védelme. Jó példát számosat találhatunk a megyében, de a tanulság kedvéért említsünk meg most inkább egy rosszat. Az Erdőgazdasági, Fűz-, Nád- és Kosáripari Vállalat békési kosárgyárának telepein jártak nemrégiben a munkavédelmi ellenőrök. Az üzemben — a tavalyihoz képest — az idei első félévben csaknem megkétszereződött a balesetek száma, s a miattuk kiesett munkanap több mint a duplájára emelkedett. Kénytelenek voltak bizonyos üzemet leállítani a munkavédelmi felügyelők. Ez a termelés szempontjából nagyon is kellemetlen, no de egyáltalában nem mindegy, milyen körülmények között folyik valahol a munka. Az itteni üzemi balesetek rendszerint nem súlyosak. De mi nemcsak a halálos veszedelmek ellen kívánjuk Néhány nappal ezelőtt tanácskozásra hívták a mezőkovácsházi, a gyulai, a békési és a szeghalmi járás termelőszövetkezeteinek képviselőit, akikkel az építőipari közös vállalkozások fejlesztésével kapcsolatos további feladatokat vitatták meg. Az értekezleten alapos áttekintést kaptak a közös vállalkozások vezetői a mezőgazdasági beruházások további kivitelezéséről. Az ÉM építőipari vállalata és a tanácsi építőipar ugyanis korábban bejelentette, hogy csak a nagyobb volumenű beruházásokat vállalhatja a mezőgazdaságban. Egy-egy gazdasági épület készítése — kisebb beruházásokkal együtt — teljesen a termelőszövetkezetek közös építőipari vállalkozására vár. Ennek megfelelően valamennyi építőipari vállalkozást ebben az évben és jövőre felkészítenek a nagyobb feladatok ellátására. örvendetes — amint azt Kovács György, a MEZÖBER Békés megyei kirendeltségének vezetője említette —, hogy a tagtermelőszövetkezetek teljesen egyetértenek azzal, hogy saját érdekük a közös vállalkozás továbbfejlesztése. Ez alatt új részlegek szervezését és a meglevők technikai felszerelésének bővítését is értik. A mezőkovácsházi, a gyulai, a békési és a szeghalmi járás tsz-einek közös építőipari vállaloltalmazni a dolgozókat. Az iparágban használatos szerszámok, eszközök mindenesetre veszélyesek. Természetesen vannak dolgozók, akik évtizedekig a legkisebb baleset nélkül használják azokat. „Miért kell ügyetlenkedni?” Szívesen mondanak ilyen bölcs szentenciákat, ha valaki megsérül, ahelyett, hogy végrehajtanák a kártérítésre vonatkozó rendelkezéseket, s legfőképpen pedig elemeznék a megtörtént szerencsétlen esetek okait, s közkinccsé tennék a munkások között azoknak a tapasztalatait, akik régi dolgozók és soha nem sérültek meg. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a kosárfonó üzem vezetői nincsenek könnyű helyzetben. A községben több telep működik, s az üzem. felszerelése, anyagi ellátottsága nem a legideálisabb, sokszor a szerényebb rendszabályok foganatosítása, védőberendezések beszerzése is gondot okoz. Mégsem szabad megoldatlanul hagyni ezeket a kérdéseket. Az is furcsa, hogy a gyárvezetőnek szinte alig van hatásköre az üzemi dolgozók biztonságát érintő kérdésekben gyakorlati intézkedésre. Egy-egy baleset után például a lefolytatott vizsgálatról szóló és a megfelelő tennivalókat rögzítő jegyzőkönyvet a budapesti központban tartózkodó főmérnök írja alá. Nem csoda, hogy ezek a jegyzőkönyvek enyhén szólva, mechanikusan készülnek, s kevéssé járulnak hozzá a legközelebbi baleset megelőzéséhez. Okos dolog egy-egy exportra termelő vállalat különböző vidéki üzemeiben a központból megszabott egységes, korszerű technológiát bevezetni, azt már viszont nem tudjuk helyeselni, ha a felelősséget is centralizálják. Ilyen esetben fordulhat elő, hogy a helyi vezetők ahelyett, hogy kötelességet éreznének magukban a megfelelő munkakörülmények bizosítására, inkább felesleges piszkálódásnak érzik a jó szándékú ellenőrzést. Vajda János kozása ebben az évben már igen jelentős feladatot vállalt a mezőgazdasági beruházások kivitelezéséből. Bevételeik és a nyereség természetesen ennek megfelelően, arányosan alakul. Arról is beszéltek a legutóbbi értekezleten, hogy a nyereség tekintélyes részét nem osztják fel, hanem a közös alap bővítésére fordítják. Az új gazdaságirányítási rendszer előkészítése közben több járásban számítások útján megbizonyosodtak arról, hogy hasznosak és jók a közös vállalkozások. A különféle építőipari mesterséghez értő szakemberek együttes foglalkoztatása már évek óta jó eredménnyel járt a mezőkovácsházi járásban. Az itteni vállalkozás tapasztalatait használták fel többek között a gyulaiak, a békési és a szeghalmi tsz-ek is, amikor létrehozták az önálló közös építőipari, lassan vállalati szinten működő üzemet. Sajnos a szarvasi és az orosházi járásban még nem jutottak addig, hogy a mezőkovácsháziakhoz hasonló építőipari szervezetet hozzanak létre. Itt a szakemberek elszórtan, egy-egy termelőszövetkezetben dolgoznak, s főként kisebb feladatot valósítanak meg, noha mindkét járásban ebben az évben is, de jövőre is igen jelentős mezőgazdasági beruházások kivitelezésére nyílik lehetőség. A jó talajadottságok ellenére sem mindig tudták a tőlük elvárt hozamokat elérni, s ennek megfelelő árumennyiséggel hozzájárulni a helyi és országos igények kielégítéséhez a mezőkovácsházi járás termelőszövetkezetei. A legfőbb oka ennek az volt, hogy a jó adottságok birtokában ezeknek, a közös gazdaságoknak is meg kellett birkózniuk a kezdet sok nehézségével. A jó földekhez is szükséges volt megteremteni a nagyüzemi feltételeket: a jó vezetést, a munkára serkentő anyagi alapokat, a gazdasági épületeket és gépi felszereléseket. Az eddigi fejlődéssel, az új gazdasági irányítás adta nagyobb lehetőségekkel és törekvésekkel kapcsolatos kérdésre kértünk választ Cseszkó Sándor elvtárstól, a mezőkovácsházi járási pártbizottság első titkárától. A megye más részein sokszor elhangzott a korábbi években: könnyű a kovácsházi járás termelőszövetkezeteinek; azonban gazdálkodásuk egészéről nem sok elismeréssel nyilatkoztak. — Mi sem voltunk megelégedve az adottságokhoz viszonyított gyengébb hozamokkal. Bár hozzáteszem, hogy ezek kívülről nézve mutatósabbak voltak a valóságnál. A mi szövetkezeteinknek is sok kezdeti nehézséget kellett legyűrniük. Nem máról holnapra változott enyémről mienkké, vagyis kisüzemiről nagyüzemire a szövetkezeti gazdák szemlélete. Idő kellett ahhoz is, hogy elismerjék a szakemberek szükségességét. Nem akarok túlozni, de az átszervezés óta eltelt hét év jó részében a szemlélet, a hozzáállás megváltoztatása, a jó vezetés kialakítása kötötte le a pártbizottság és a többi járási szervek energiájának jó részét is. Terméseredményeink még nem érik el az adottságoknak megfelelőt, de már nem restellkedünk miatta. Az átszervezés utáni első évben holdanként termelt 11 mázsa búza helyett most 16—17 mázsa mutatkozik a hirtelen jött nagy forróság ellenére is. Kukoricából 16 mázsáról 24-re, cukorrépából 160 mázsáról 220-ra növekedett a járási termésátlag. Általában ilyen jelentős változás jellemzi a többi növények és az állattenyésztés hozamát is. A szövetkezeti gazdák jobb hozzáállása mellett ez annak is tulajdonítható, hogy sikerült valamennyi szövetkezetünk élére politikailag megbízható, szakmailag jól képzett vezető gárdát kialakítani, s az átszervezéskori 25—30 helyett mostanra több mint száz egyetemet, főiskolát és technikumot Végzett szakembert elfogadtatni és nélkülözhetetlenségüket elismertetni. — Vonatkoznak-e ezek a megállapítások az eddig közismerten gyengén gazdálkodó pusz- taottlakai és battonyai tsz-ekre is? — Igen. Pusztaottlakán szinte 90 fokos fordulat állt elő ez év tavasza óta. Akkor ugyanis a med gyesegyházi Egyetértés Tsz gazdálkodását jó mederbe terelő Báli István elvállalta néhányad í magával a pusztaottlakai tsz irányítását is másodállásban. Azaz, hogy nem is másodállás ez, hiszen Báli István nem kötött ki semmit fáradozásáért. Az ő és a Medgyes- bodzásról átment társai segítsd- , gével megnövekedett a pusztaott- lakaiak munkakc-dve, jó talajmunkát és jó ápolást kaptak a növények. Rend, tisztaság és nagyfokú fegyelem van az állat- tenyésztésben. Nemcsak arra van kilátás, hogy az eddiginél jóval nagyobb jövedelmet osztanak, hanem arra is, hogy kigazdálkodjak az eddig felgyülemlett adósság egy részét. Az idén képzett vezetők kerültek az eddig egy helyben topogó battonyai Május 1 és Dózsa Tsz élére is. Ezekben még nincs szembetűnő nagy változás, éppen ezért a járási pártbizottság ide összpontosít ia energiája jó részét, hogy elősegítse gyorsabb ütemű fejlődésüket. — A többi termelőszövetkezet elég stabil inár ahhoz, hogy hosszabb távlatban is egyenletes legyen a gazdálkodása, fejlődése? — Ebbpl a szempontból még nem elég stabilok. A nagy körültekintéssel elkészített távlati tervet úgy alakítottuk ki, hogy megszűnjenek a szövetkezetek közti aránytalanságok mind a munkaerő, a vezetés, a szakem- berellátottság, mind a talajadottság, a felszerelés és a jövedelem szempontjából. A járás 14 községében már egy-egy szövetkezet működik, s az a cél, hogy Batto- nya kivételével egy-egy működjön a többiben is. Ezzel nemcsak egyetértenek a szövetkezeti gazdák, hanem itt is, ott is szorgalmazzák az egyesülést. Komoly latolgatás kezdődött a szövetkezetek összevonásáról Nagykamaráson, Mezőkovácsházán, Kuná- gotán. de Medgyesbodzás és Pusz- tpottlaka határának összevonásáról is. — Mutatkoznak-e jelei újabb termelőszövetkezeti közös vállalkozások létrehozásának? — Igen. Ehhez nagyon jó ösztönzést ad a Kunágota környéki szövetkezetek kiváló eredményeket elérő sertéshizlaldája. Jellemzésül csak annyit, hogy immár 10 forint költségen állítanak elő egy kiló sertéshúst. Tóth Balázs, a hizlalda vezetője most Endrődön, Gyuricza Lajoséi Petőfi utca 12. szám alatti háza előtt, nap mint nap megállnak a járókelők és csodálkozva tekintenek a csatorna oldalának gyenge füvét szelíden csipegető sárga pelyhű kislibákra. Hogy miért e csodálkozás? Mert a 45 háromhetes kisliba között legelget egy olyan is, amelyiknek négy lába van. — És hogy viselkedik a „cső-. azt kéri a szövetkezetektől, hogy építsenek fiaztatókat a hizlalda mellé, s ők 600 kocától sokkal olcsóbban, jóval több malacot nevelnek fel, s hizlalnak meg, mint eddig a társult öt szövetkezet a széjjelszórtan tartott 900 kocájától. A tsz-ek mezőkovácsházi építőipari vállalkozása is várakozáson felül működik. Munkáját időnként csupán téglahiány gátolja. Ezt a nagybánhegyesi Zalka Tsz példájára — amely saját téglaégetőjéből most már féláron építkezik — szánporos téglaégetéssel akarják mérsékelni, megszüntetni a szövetkezetek. A mezőkovácsházi Új Alkotmány Tsz az idén két-, jövőre pedig már hatmillió tégla égetését tervezi. Egy alakulóban levő újabb vállalkozás keretében a mezőkovácsházi Üj Alkotmány és Rákóczi, a végegyházi Szabadság, a reformátuskovácsházi Dózsa és a nagybánhegyesi Zalka tejport akar gyártani. Erre az elhatározásra az vezette őket, hogy az évente tőlük elszállított sok tízezer hektoliter tej melléktermékét nem tudlak visszaszállítani. A tejporüzem létesítésével ez megoldódik, s a savót, írót fel tudják használni az állatok olcsóbb takarmányozásához. A felszerelés megvásárlására egymillió forintot adnak össze, s az üzemet egy reformátuskovácsházi volt kastély- épületben alakítják ki. Szó van arról is, hogy a járás szövetkezeteiben a növekvő juhállománytól nyert tejet a Mezőhegyes! Állami Gazdaság dolgozza majd fel sajtnak, gomolyának, erős- túrónak. Ezek mellett mind nagyobb törekvés mutatkozik járásunk termelőszövetkezeteiben arra, hogy olyan segéd- és feldolgozóüzemeket hozzanak létre, amellyel nemcsak tagjaik állandó foglalkoztatását tudják biztosítani, hanem a helyi lakosság igényeinek kielégítését is, amire eddig nem fordíthattak gondot az irányított árutermelés miatt — fejezte be nyilatkozatát Cseszkó Sándor elvtárs. daliba”? — kérdezzük Gyuricza Lajosnét, a pelyhes érdekesség nevelőjét, gondozóját. — Életmódja semmiben sem. különbözik a többiekétől. Szereti a füvet, a darát, na meg a vizet. Ezt különben bizonyítja az is, hogy 10—15 dekával súlyosabb, vele született társainál. Ami pedig a két pótlábat illeti, létezése óta naponta használja „gyaloglás” közben. Sztanyik Károly II tsz-ek saját érdeke az építőipari közös vállalkozások fejlesztése K. I. Négylábú kisliba Endrődön
