Békés Megyei Népújság, 1967. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-11 / 136. szám
««•••< KÖRŰ STAJ __________KULTURÁLIS MELLÉKLET__________ B ATTONYA, 1891 s Takaros kis könyv jelent meg a napokban a batto- nyai községi tanács végrehajtó bizottságának gondozásában. Az 1891. június 21-i battonyai véres agrár- szocialista megmozdulásról, e jelentős forradalmi eseményről készült tanulmányokat adja közre. A magyar szocialista földmunkásmozgalom megyénkben elemi erejű fellángolásának háromnegyed százados évfordulóját az elmúlt évben ünnepeltük megyeszerte, a kötet tehát mintegy méltó záróakkordja a megemlékezéseknek. Szervesen illeszkedik bele az utóbbi évek helytörténeti kiadványainak láncsorozatába, kicsiny, szerény társa például a monumentális orosházi várostörténetnek, de létrejöttük formái, módjai azonosak: a helyi jól értelmezett lokálpatrióta érzés, a múlt haladó hagyományaival szembeni elkötelezettség, a helyi vezetők és a feltáró munkát végző lelkes, tudós-kutatók sikeres egymásra találása. A hazafiúi érzés mindig táptalaja volt a társadalom építésének, s különösen jellemző ez a szocialista hazafiságra. A történelem értékes hagyományai, az adott környezetnek a mindennapi élet sorozatából kiemelkedő eseményeinek ismerete — ebben az esetben az agrárproletáriátus bátor, előremutató fellob- banása — az ezzel való azonosulás a lakóhely, a munkahely megbecsülésére ösztönöz mindenkit, arra, hogy ne legyen közömbös senkinek sem az a föld, ahol él, hanem életének olyan részévé váljék, amelyért többet kell tennie, s amelyről többet is kell tudnia. Ez a felismerés volt egyik motorja a múlt sokszor naiv, de nemegyszer komoly alkotómunkát végző, községtörténetet író tanítóinak, papjainak. Ezeknek a hely- történeti írásoknak terjesztési módját nem ismerjük, de bizonyos, hogy a helység apraja-nagyja ismerte őket. Ha a legkülönbözőbb helyzetű és származású emberek portájának padlásáról, a gerenda mögül vagy a láda fenekéről előkerül egy-egy példányuk; rongyos, maszatos külsejük arról tanúskodik, hogy többször is elolvasták, tanulmányozták. Gondolom, hogy ez a kis könyv Battonyán a mozgalom dédunokái körében szintén nagy becsben van, s ha még nincs, azzá kell, hogy váljék. Ott kell lennie a battonyai termelőszövetkezeti parasztnál ép- úgy, mint a község vezetődnél, a diákok és a pedagógusok kezében különösen. Mert elsősorban battonyai- aké, elődeik küzdelmes sorsáról nekik és hozzájuk Vészi Endre: Májusi vasárnap fénytörésben Emlékeimben vasárnap volt akkor a férfiak tetőtől talpig mosakodtak családok ülték az asztalt körül a leány áttetsző vízbe tette a rózsát kis rókafiakat dajkáltak az odvak emlékeimben vasárnap volt akkor én illatos keményített inget öltöttem és papírt készítettem s hegyeztem ceruzát s egy naposzlop sétált az udvaron át egy szeplős naposzlop s te megmostad hófehér harminckét fogad s a habtiszta ég a szájadhoz ért emlékeimben vasárnap volt akkor a halottak szavunkra szépen válaszoltak inkább tanítóan mintsem vádolón elbeszélgettek velünk a holtak emlékeimben vasárnap volt akkor ünnepi csend ünnepi nagy szünet tisztára sepert szobák s a fák tanúsága, hogy nyár jön s az ég tanúsága, hogy nyár jön: • üljetek körém, adjatok sót, kenyeret adunk, adunk sót, kenyeret adunk, adunk készítünk fürdőt fenyőszarút lenvászon lepedőt hűvöset ágyat vetünk! Fmlékeiben vasárnap volt akkor jelöld meg kérlek piros betűkkel piros szavakkal állj meg a tükrös reggeli fényben jelöld magaddal. szól. A szakírók, ha ezzel a területtel foglalkoznak, minden bizonnyal különösebb propaganda nélkül is ráakadnak erre a forrásra; könnyebb a dolguk persze, ha csokorba gyűjtve kapják, de az is baj, ha csak hozzájuk jut el, hiszen a helytörténeti kiadványoknak elsődleges célja mégis csak az, hogy a helyben élő állampolgárok tudatát, látókörét megfelelő irányban bővítse! Ezért hívom fel a megye valamennyi könyvtárosának, pedagógusának, népművelőjének a figyelmét rá, mert amennyire battonyaiaké, éppannyira megyénké is: a földmunkásmozgalom eszméinek terjedése nem ismert községi és megyehatárokat, Battonya szinte közelebb volt az akkori megyeszékhelyhez, Makóhoz, mint Orosházához és Békéscsabához, mégis az utóbbi két város véres lángja szította fel a battonyai szegények lázadó tüzét. „A battonyai szervezkedés ... Dél-Alföld két kiemelkedő centruma Arad és Orosháza, az ipari munkások és az agrárproletáriátus egymásra találásának hatása alatt állt” — írja Szabó Ferenc a kötetben közölt tanulmányában, az idézet pedig a megyehatárokat messze meghaladó osztályi, osztályszövetségi táji és országos kapcsolatokra utal. A kötetet Takács László, a helytörténeti kutatás lankadatlan munkása szerkesztette gondosan és körültekintően. Borka Sándor bevezetője a hagyomány- ápolás múltjáról, jelenéről és feladatairól szól. A tanulmányok egymást egészítik ki: Szabó Ferenc a battonyai megmozdulás gazdasági, társadalmi hátterét és mozgalmi előzményeit dolgozta fel, különösen jelentős tanulmányáMohácsi R. Ferenc Pihenő kisfiú A szerzőnek „A varázsló kalapjában” című, a könyvhétre megjelent versesköteté bői. nak az a része, melyben a mozgalom helyi indítóokait elemzi. Oltvai Ferenc a battonyai zendülés eseménykrónikáját, Höhn József, a megmozdulás történelmi jelentőségét méltatja. Nagyon jó segítséget nyújt a gyakorló pedagógusoknak, ismeretterjesztőknek és honismereti szakkörvezetőknek Takács László A battonyai agrárszocialista zendülés helye és jelentősége az oktató-nevelő és ismeretterjesztő tevékenységben című tanulmánya, mely egy sok tapasztalattal rendelkező népművelő gazdag és hasznos tanácsait foglalja magába. Ugyanez a tapasztalatátadó hevület jellemzi a visszaemlékezések hang- archívumának és az ajánló bibliográfiának a bevezetőjét is. Az eseményre emlékezek közül különösen meglepően friss a 92 éves Verebélyi János vallomása. A kötetet szépen illusztrálják a megmozdulás helyéről, az írásos dokumentumokról és az élő szemtanúkról készült felvételek. Dr. Krupa András Illés Béla: ÉLMÉNV Vasárnap délután a Körúton sétáltam. Megtömtem a pipámat, és rá akartam gyújtani, de nem nem volt nálam gyufa. Elmentem három trafik mellett is — mindhárom zárva. Mivel már nagyon pipázhátnékom volt, megszólítottam egy szembejövőt. — Nem kaphatnék egy szál gyufát? A megszólított rám nézett. Kicsi, keszeg ember volt. Az orrán régimódi cvikker, és még régibbmó- dd volt erősen őszülő, fekete pofaszakálla. — Nem dohányzom, s ezért nem hordok magamnál gyufát! — szólt bocsá- natkéröen. Biccentett, és bement egy házba, amelynek kapujánál idősebb, kövér asszonyság ácsorgott. Bizonyos voltam abban, hogy a pofaszakállast már láttam valahol. Legalábbis a fényképét. És ha fényképről ismerem, több mint valószínű, hogy valami nevezetesség. Megszólítottam a kaput őrző asszonyságot. — Ismeri azt a pofaszakállast, aki most ment be ide a házba? — Ismerem. — Véletlenül nem Kellér Dezső volt? — Nem. — Akkor talán Fodor József? — Nem. — Akkor bizonyára Honthy Hanna? — Az sem. — Hát ki? — kérdeztem elszomorodva, hogy olyan rossz az arcmemóriám. — Lantos Jenő férfisza- bó — világosított fel az asszonyság — Maszek. Borsos árai vannak, de igazán kitűnően dolgozik. — Köszönöm a felvilágosítást. A szerzőnek „Pipafüst mellett” című, a könyvhétre megjelent kötetéből. • SA/NAAAA/'VSAAAAAAAAAAAAAA/WWN/sy^A/WWW Ügy érzem, meg kell védenem a tv-t. Méghozzá két legkedvesebb kolleginám- mal szemben. Két nagy lapunkban írtak kritikát az Alkohol című kisifilmről. Egyikük elemzően, elismeréssel; másikuk lelkesedéssel és meghatóan. Egy dolgot azonban mindketten szemére vetettek a tv-nek (egyikük külön cikket is írt róla), miért mutatták be este tíz óra öt perckor ezt az iszákosság ellen készült kisfilmet. Tehát olyan időben, amikor az iszákosok éppen a kocsmában vannak. Nem tudom, van-e megbízható felmérés arról, mikor isznak az iszákosok. Azt hiszem, nincsen. De nem is ez nyugtalanít engem kritikus társaim szemrehányásában. Félek attól a „haszonszemlélettől”, amely egy műalkotástól (s ©gy jó dokumentumfilm kétségtelenül az), ilyen direkt hatást remél. Valósággal kárbaveszettnek érzi az alkoholizmus ellen küzdő művet, ha azt az alkoholisMikortévéznek ták nem tekintik meg minél nagyobb számban. Előre is elnézést kérek minden iszákostól a hasonlatért, de készített már a televízió kitűnő dokumentumfilmet a fiatalkorúak bűnözéséről és a titkos prostitúcióról is. Ezeket milyen időpontban kellett volna sugározni? Mikor nézik a tv-t a fiatalkorú bűnözők? Hát még a titkos prostituáltak? Estefelé már nem; ez majdnem biztos. Reggel sem valószínű, hiszen aludni is kell. Mégis fontos feladatot teljesítettek a dokumentumfilmek. Részben azokon az áttételeken keresztül, melyek révén a művészet hat a valóságos életre. Közérzetet, közhangulatot, társadalmi ellenállást vált ki; nyugtalanságot kelt, illetékes szervezeteket és hatóságokat ösztökél fokozottabb tevékenységre stb. A nevelő célú dokumentumfilm, természetesen nem elégedhet meg egy regény, egy játékfilm lassan érlelő hatásával. Türelmetlenebb azoknál, gyorsabb eredményekre törekszik; mégsem arra számít elsősorban, hogy hatására a bűnözők abbahagyják a bűnözést, az iszákosok az ivást, a prostituáltak... Inkább azokra gondol, akik még nem bűnözők, nem prostituáltak és nem iszákosak. Tehát több idejük van tv- nézésre, s több szellemi szabadságuk a látottak megfontolására. Nagyon gyenge lenne az a dokumentumfilm, mely egyenesen az érintetteket akarná meggyőzni szenvedélyük utálatosságáról. Csak az elrettentés módszerével kísérletezhetne. De a tv-nézés nem kötelező. Az iszákos tehát bármilyen időpontban mutatják is be, hogy ő milyen utálatos, ha iszik; felkelhet a székről és elmehet a kocsmába. S a kocsmában mit lát? Azt, hogy aki sokat Iszik, bamba lesz. ostobán beszél, emberi hangjához méltatlanul viselkedik, elterül a földön. Nap nap után ezt láthatja a kocsmában. Mégsem változik meg. Miért változna hát meg, ha a képernyőn látja ugyanezt? S ha leissza magát a kocsmában, beviszik a kijózanító állomásra. Ott gyomormosást kap, ami roppant kínos procedúra. S ezalatt otthon a képernyőn ugyancsak gyomormosást mutatnak be. De ő bezzeg nem látja. S így nincs módja rá, hogy elborzadjon a dologtól... Tanulság: a tv folytassa tovább ezt az értékes, szenvedélyes művészi munkát az alkoholizmus ellen, de a műsoridőket ne igyekezzék a kocsmákkal egveztetni. Hámos György
