Békés Megyei Népújság, 1967. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-11 / 136. szám
Kassai Ferenc: SZEMEDBEN Szemedben apró háztetőket láttam, játékvárost csöpp galaktikában, szempillád hűvösébe bújva lágy . füvekbe öltözik a tér, madár tollászkodik, megtérhet otthonába föld és ég, pupillád fészke mása a világnak s mert kisebb, otthonos. Almodból — fura liliputi fajta — zöld rétre tart a hajnali lovacska, szemedben kiscsikók a tárgyak, lesz jó gazdája talán a csodának Kettőzött lánggal lobognak szemedben a falak, székek, béke is lehet. A világra szemeddel ébredek. OLVASÓNAPLÓMBÓL Az éjszaka pásztorai (Kossuth Könyvkiadó, 1967) A számos kiadást megért Zsubiabá és a Holt tenger szerzője, Jorge A ipa do, a brazil irodalom élő klasszikusa egy csaknem már feledésbe merült műfajt keltett életre: a kópéregényt. A kedves csavargók most újabb bővérű, izgalmas és mulatságos kalandokra indulnak Az éjszaka pászto- rai-ban. A Macskanyúzó domb el- özönlésének neveztes históriája nem kevésbé kalandos. A deszka- és bádogviskók lakói háborúba keverednek a telektulajdonos pénzesládáját védelmező rendőrséggel. A domb körüli hírverés akkora hullámokat vet, hogy még a szenátus padsoraiban is felkavarodik a politika állóvize. Pártok és nézetek Feldmann Tibor A kötet három pompás ' humorú kisregényt tartalmaz, amelyek azonban szerves egységet alkotnak, nemcsak a szintér — Salvador de Bahia — és szereplőik azonossága, hanem a történetek folytonossága révén is. * Az első rész egy szabály- • tálán házasság „minden részletre kiterjedő” történetét mondja el. Mártim káplár, a hírhedt nőcsá- bász és kiváló hamiskártyás, aki a kényszerítő körülmények folytán Pöttöm őrmesterré lépteti elő magát, bámulatosan gyönyörű asszonyt hoz a házhoz, s ezzel furcsa bonyodalmak kerekednek Bahia külvárosában, a barakok és kocsmák világában. Az asszony mély sebeket éget a férfiszívekben. Különösen a „Potyavásár” nevezetes kikiáltójának, Mártim kebelbarátjának érzékeny, költői lelkivilágát kavarja fel. Az igaz barátság azonban diadalmaskodik az asszony furfangos praktikáin, s a történet nem várt fordulatot vesz.... csapnak össze a szónoki emelvény magasán, hivatali méltóságok alatt inog meg a kényelmes bársonyszék. A sajtó, a rádió, egyszóval a nagy nyilvánosság előtt folyó ádáz küzdelem árán sikerül végre kiütni a nyeregből az ügybuzgó rendőrfőnököt, s elismertetni a külváros népének jogait. Humorral, és megható szeretettel rajzolt népi alakok, a városok peremén élő kisemmizettek balladája ez a könyv) Jorge Am ado egyik legszebb írása. Különleges, egyéni stílusával varázsolja elénk ezeket a modem kópéfigurákat, melyek minden költőiségük, meseszerűségük ellenére is valóságos, eleven emberalakok. Humorba öltözötten is magukban hordozzák egy, távoli világ számunkra furcsa társadalmi rétegének valóságos gondjait, bajait, örömeit. A könyvet az ünnepi könyvhétre jelentette meg a kiadó, Benyhe János kitűnő fordításában, Szász Endre illusztrációival. hgy. Romvári Etelka Városkép Muesi József: Címkép Csak a lila dominál. Lila vizen hajó áll, Hajó mellett a hídnál, Ember csónakot csinál. A kis hazug Amikor a Holdon jártam, Egy kráterben megtaláltam: Amundsenék két sílécét, Nobilének a kis székét. MUUHlWUUUmUHUiUUllUUUUiUUHlWUl MHUUUnmUUUlHHHVUUUHVHHVmUmsOHUiUUW mnHHHUmUUMUUliWUIHUl Ahol zöld folyondár lepte be az öreg házfalat, időnként éles kalapácsütés csattant. Az ól düle- dező kerítése mögül egy ősz szakállú kecske dugta ki fejét, s egykedvűen pislogott, az ingujjra vetkőzött emberre. Széles vaslemezek hevertek a virágba borult körtefa alatt, a műhelyajtónál pedig két autógumi támaszkodott a folyondáros falhoz. Nyurga siheder közeledett a kerten át, kezében söröspalack. — Hideg? — Azt elhiszem, Latinek szaktárs — vigyorgott a kamasz, ádámcsutkája ugrándozott, amikor leste, milyen mohón kortyolgat a segéd. A sör habja kiült borostás állára, hallani lehetett, amint az ital csurog a nyeldeklőjén. Igazán hagyhatna neki is. — Vidd a csap alá — mondta Latinek, s nem akarta észrevenni a kamasz vágyakozó pillantásait. A legényke benn a műhelyajtó mögött sietően húzott az üvegből, majd odaállította a festékes, rozsdás vízvezetékbe. Latinek gyomrát átjárta a kesernyés sör, cigarettát szedett elő, rágyújtott. A bakon öreg hullámlemez feküdt, fakalapáccsal rávert, s közben dudorászott. A siheder benn matatott a satupadnál, néhány elgörbüli kampósszeget egyenesített. — Te, Laci, a góré mit mondott?? — Dél körül itthon lesz, 'Latinek szaktárs. Tárgyalni ment. Latinek elégedetten bólintott. Ma reggel az állomáson találkozott az idősebbik Szabóval. Amikor a peronon egymás mellé kerültek, megkérdezte: „No, hogy vagy a maszeknál?” Válaszul megveregette az öreg vállát. „Arany életem van, tata!” Szabó szaki már ugrott is le a megállónál, de lentről visszaszólt: „Csak meg ne bánd!”... Leoldotta ingét, a nap egyre melegebben sütött. A töltésen tehervonat haladt, a nyitott vagonokban piros és sárga vetőgépek sorakoztak. Valahol megszólalt a gyári duda, s Latinek tudta, hogy tíz óra van. Az üzemben most früstökölnek. Bekapják a zsíros kenyeret, azután iszkiri, tovább, ű meg, ha kedve támad, bármikor kibonthatja az elemózsiás csomagot, leülhet a ház tövébe, komótosan falatozhat. — Laci, gyere csak! A siheder lomhán kibújt a műhelyből, m val kis vaskarikát pörgetett. Katkó István: A hátsó udvarban — Mondd csak, hány éves az anyád? , Laci abbahagyta a pörgetést, máién nézett a zömök emberre. — Miért kérdi? — Csak úgy... A lottóhoz kell az ötödik szám. A siheder vállát vonogatta. — Azt hiszem, negyvenöt, de az is lehet, hogy ötvenegy. A lakatossegéd legyintett. — Eridj a pokolba, még ezt sem tudod? Valaki belökte az utcai kaput, azután léptek zaja hallatszott. Korán végzett a góré — gondolta Latinek s messze pöccentette a cigarettacsutkát. Amikor a jövevény odaért a hátsó udvarhoz, megismerte. Hiszen ez Cibula, a kisszereldéböl. Barna kalap volt rajta és esőkabát, mintha ebben a forróságban is fázna. Rövid pillantást mért a baknál álldogálló emberre, kalapja komikusán felcsúszott a homlokára. — Te itt melózol? — Ahá — szólt Latinek és lábalta a fakalapácsot. — Kázmér úr? — Délre itthon lesz. Bámulták egymást, Cibula a cigarcttáscsoma- got nyújtotta a másik felé. — Keresel? — A magam pénzét. A vendég krákogott. — Többet, mint nálunk? — Azt elhiszem! Cibula zsebkendőjével törülte verejtékező homlokát. — Okosan csináltad. Mondtam én neked... Latinek nem válaszolt rögtön. A fakalapácsot egyensúlyozta a tenyerében, majd ledobta a hullámlemezre. A zajra Cibula megrezzent. — Mit mondtál, te? — mutatóujjával a homlokát kopogtatta. — Nem vagyok süsü, mindenre jól emlékszem. Bólogattál Bodonyinak ezzel a kugli fejeddel. Zsigának még azt is dumcsiztad, hogy nem kár értem... — Amit mondtam, mondtam. Egyszer így látja az ember, másszor úgy ... Tereferéltek mindenféléről a műhely mélyén, azutá" Latinek megkérdezte: — Mi dolgod van Kázmérral? — Üzleti ügy. — Kilyukadt talán a fürdőkályhád? Cibula ravasz, lapos pillantással válaszolta. — A zsebem, komacsek... azt kell kitömni. Bőröndjéhez nyúlt. — Egy kis anyagot hoztam. Felpattintotta a zárat, a bőrönd szétnyílt. Csupa-csu- pa fénylő lemezkék voltak abban. A kisszereldében gyártanak ilyeneket. — Hát ez mi? — kérdezte Latinek, noha jól látta a sok-sok gyári árut. — Mondtam már. Anyag. Kázmér úrnak. Beszéd közben vigyorgó arca elkomolyodott, észrevette, hogy Latinek meredten bámul rá. — Kázmér nem szólt? — Miről? — Hát... az üzletről — szólt Cibula, majd kedélyeskedve tette hozzá: — Ne tettesd magad, komacsek. Latinek nézte a, temérdek lemezecskét. Tehát Cibula volt a szarka. A bánatos képű öreganyját neki! Három éve nem tudják elcsípni. Mert ki is gyanakodna Cibula szaktársra, amikor csöpög belőle a méz-máz, s amikor a gyűlésen tiszteletteljesen krákogni kezd, mindenki tudja, hogy Cibula szólásra készül. Ám Latineket háromszor is kihallgatta a rendészet, a gatyáját is kirázták a portán. Panaszkodott is az igazgatónak, de az is sandán felelte: „Magának vagány híre van, Latinek”. Hol a lemezecskéket, hol Cibulát nézte, azután gur- gulázó, görcsös nevetés szakadt ki belőle. — Jól befűztél mindenkit, apuskám! Cibula ezt dicséretnek vette, kezét kissé széttárta, mint aki azt mondja: „az ember igyekszik”. De amikor a nevetés még görcsösebb lett, megremegett a bőrönd a kezében. Hiába lépett fél lépéssel hátrább, Latinek tenyere erőteljesen csattant az arcán. A lemezecskék a betonpadlóra hullottak, Cibula lassan hátrált kifelé, egyik kezében a nyitott bőrönd, a másikban a kalap.
