Békés Megyei Népújság, 1967. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-01 / 127. szám

1961. június 1. 3 Csütörtök A Tanácsköztársaság útján közlekedők védelmében Valószínű nem túlzás, ha azt állítjuk, hogy Békéscsaba lakos­sága, de a városba látogatók is élénk érdeklődéssel figyelik a nagyszabású városrendezési program megvalósítását. Hóna­pokon keresztül igen sok néző­je volt a csatornaépítő munká­soknak, szinte minden arra járó megállt egy pillanatra gyönyör­ködni városunk fejlődésében. Az természetes, hogy a gépjár­művek erre az időre kiszorultak a főútról, s ha itt volt dolguk a vezetőiknek, csak valamelyik betorkoló utcában parkírozva, gyalog tudták megközelíteni céljukat. Nos, ez volt eddig. Mi van most? Befejeződött a csatornaépítés első üteme, illetve befedték a hosszan elnyúló árkot, később a terv szerinti időpontban négysávos, pormentes burkola­tot kap az úttest. Jelenleg gid- res-gödrös az út, de az a fő, hogy a gépjármüvek most már elérhetik a céljaikat. El is érik, de hogyan? Ügy, hogy hatalmas porfelhőt vernek a környéken lakók és az arra járók legna­gyobb bosszúságára. Bőven akad a gépkocsivezetők, s főleg a motorosok között olyan, aki nem sajnálja járművét és az ésszerűbbnél jóval nagyobb se­bességgel veri a port. Az állandó porfelhő — ami­nek egészségtelen voltát azt hisszük nem kell bővebben hangsúlyozni — megszüntetésé­re három lehetőség kínálkozik. Kérjük az illetékeseket, válasz- szanak, vagy ha ezeknél jobbat találnak valósítsák meg sürgő­sen. 1. A pormentes útburkolat felépítéséig tiltsák meg a gép­járművek forgalmát a Tanács- köztársaság útján. 2. Követeljenek meg szigorú sebességkorlátozást. 3. Locsolják rendszeresen az utcát. (A széljegyzet megjelenése előtt máris segítség érkezett, az éjjel a természet derekasan megöntözte a poros utcát. A hatás azonban ellenkező, a por helyett most már a víztócsákból freccsenő keverék okoz bosszú­ságot. Tehát: Akár száraz, akár nedves az idő, a Tanácsköztár­saság útján segíteni kell.) — O — — Igen. A Bartal-féle présház. Törhetnénk a fejünket más meg­oldáson is, de a mostani helyzet­ben bármilyen variáció csak vak találgatás. Ki tudja,' hol lesz a legnagyobb csin-bumm? Különben a présház jó helyen van, a kastély mögött, tehát védve a Törökpiac felől érke­ző csomagoktól. De várj, felhí­vom Gézát. Sokáig tartott, mire a klini­kán megtalálták. Amikor végre beleszólt a kagylóba, Deső intett, hogy ne nevezze meg őket. — Szervusz, Géza. Áll még a présház? — Miért, mi történt? — Beköltöznék. Nemcsak én... — De mi történt? — Ne szamárkodj! Éppen az, hogy semmi, ami megváltoztat­ná a dolgokat Itt van a tanár úr is. — Miféle tanár? — Hát ki lett közülünk ta­nár? — Igazán? Mondd meg neki... — Majd te. — Értepi. — Hosszú csend a kagylóban, aztán gyufa serce- nése. Szinte éreztem kicsapódni a cigarettafüstöt. — Te, Ernő... akkor én is. — Meggondoltad? — Nevetséges. Ezen kár gon­dolkodni, ezt el kell dönteni. Én már napok óta... különben, ■tajd személyesen. Qui tacet, Gázcseretelepet létesít az összefogás Mezőhegyesen Általában egyik földműves-1 szövetkezetnek sem könnyű kielé­gítenie a lakosság növekvő szük­ségletét, Különösen nem könnyű j a Mezőhegyesi Földművesszövet­kezetnek. A község 8230 lakosá­nak több mint fele ugyanis a ki­lenc majorban él. Ezek a telepü­lések is sokat fejlődtek az utóbbi J időben. Miután eljutott hozzájuk I a villany s egyre növekszik a jövedelmük, lakásaikban mindin- | kább nélkülözhetetlenebbé válik ! a mosógép, a porszívó, a hűtő- szekrény és a rádió mellett a televízió. A földművesszövetkezetnek nem könnyű a külterületeken élők ellátása, mert hiszen az év jelentős időszakában az árut csak lófogattal vagy a mély sárral megbirkózni tudó gépi járművek- | kel tudja kiszállítani. Az ellátás azonban zavartalan a kilenc külte­rületi vegyesboltban és a kilenc italboltban. A kereslet mindin­kább a tartós cikkek felé irányul, az elmúlt négy évben többek kö­zött 1165 televíziót, 910 mosógé­pet, 789 rádiót, 209 hűtőszekrényt, 1449 csempekályhát és csempe- tűzhelyet vásároltak a mezőhe- gyesiek. Szaporodik a gáztűzhel­lyel rendelkezők és az azt igény­lők száma is. Éppen ezért a földművesszövetkezet a községi tanács, főleg a lakosság segítsé­gével — mely már eddig 20 ezer forint készpénzt és 10 ezer forint társadalmi munkát ajánlott fel — gázcseretelepet létesít Mezőhe­gyesen. B. I. Orosházi szőnyegszövök Facsavartól a Direktor sz ékig... Iroda: hangulattal — „Meg ne írja az újságba ! ’ Nefelejcs, Ibolya meg Ági — Várjuk már a mechanizmust — Újdonságok a Gyulai Fa-, Fémbútoripari Ktsz-ben A részlegből tízen foglalkoz­nak torontáli szőnyeg szövé­sén. Széli Katalin több mint három éve ül a szövőszék mellett s hazánkban már na­gyon sok lakás dísze az általa készített szőnyeg. A belföldi szükséglet részére az év első negyedében 415 négyzetmé­ternyi áru hagyta el a szövet­kezetei. Kopár hengerelt fal, kietlen bú­torok, tintatartók, avitt papiros- szag. Így él képzeletünkben — az iroda. A Gyulai Fa-, Fémbútoripari Kísz irodahelyiségei csattanósan cáfolják ezt az általánosítást. Szí­nes szőnyegek, gyönyörű — s ké­nyelmes — bútorok, az asztalo­kon művészi kerámiák, vázák, s mindenütt: virág. Ilyen környe­zetben öröm dolgozni. — Miért ne lehetne berendez­ni olyan irodát, amelynek han­gulata van, ahol élvezet a mun­ka? A kérdést Susztek Béla árufor­galmi vezető teszi fel, s az igenr lő feleletet is rögtön mellékeli hozzá, ö csak tudja, hiszen a gyulai szövetkezet nem egyébbel foglalkozik, minthogy széppé, ké­nyelmessé és hangulatossá vará­zsolja az ember legközvetlenebb környezetét. Lakását és munka­helyét. consentit, ezt úgyse lehet örök időkig. És... már ma? — Ma. — Helyes. Akkor én a déli vonattal hazamegyek. Deső megörült a hímek, hogy Géza is velünk tart. — Nem — mondta aztán —, nincs más mód. Én nem félek. De. De semmi értelme... Az én helyemben a szökéshez is leg­alább annyi bátorság kell, mint odaállni a hadbíróság elé. — A kétórás vonatnál találko­zunk. Vagy itt maradnátok in­kább? — Dehogy, holnap reggelig nyílt parancsunk van. — Izga­tott lett. — Vennék valamit anyámnak. Nem is tudom, mit... Neki megmondom, hogy a köze­lében maradok, otthon, Gáldon: az egyetlen, aki nem adja to­vább, ha akarná sem. Ez is, öreg­fiú... ez is szörnyű. Mindig csak én beszélek. Anyám hadarva selypesen pöszög, kékesen duz­zadt, engedetlen ajkán folyik a nyála. Én meg csak nézem égő szemmel, a tehetetlenség vak átkai torlódnak fejembe. De még varr. Agyonvarrta magát, hogy semmi se legyen belőlem. Kívánnám, nem is egyszer, oda­vetni magam eléje, átkarolni béna lábát és szorítani... vissza­fogva benne a nyomorultan | is drága, kiszökő életet. De még nem tettem meg soha. Olyan túlzó, olyan végletes... Tehát kettőkor? (Folytatjuk) Effajta törekvésüket nemzetközi hírnév és egyedülálló anyagi si­ker koronázza. Mi a titkuk? Ezt bogozom. Az emberek jó része ülve dol­gozik. Otthon ülve eszünk, tanu­lunk, pihenünk. Ülve nézzük a tv-t, olvassuk az újságot. Vannak, akik életük felét ülő testhelyzet­ben töltik. Kényelmes — s valóban pihen­tető — székeket, fotelokat azon­ban csak az utóbbi évtizedekben kezdenek gyártani, szerte a vi­lágon. A történelem eddig eltelt két évezredében — nem tudtunk okosan (s egészségesen) ülni. A ktsz-ben 156 különböző faj­ta ülőbútort gyártottak mostanig. Akadt közöttük Nefelejcs, Ibolya, népszerű a Zengő. Szék. karos­szék mindegyik, de más-más jó tulajdonsága van. Könnyű, köny- nyedén tisztítható, étkezni, dol­gozni, kényelmesen cigarettázni lehet egyikben-másikban, s van, amelyik kiválóan alkalmazkodik az emberi test fiziológiájához. A Balatont például úgy párnázták, hogy a terhelés megoszlik rajta, akármennyit ül az ember, bol­dogabbik fele — nem zsibbad. Ági szintén egy szék. Ha töb­bet összeépítenek, úgynevezett szekciós fotelek sorozata lesz be­lőle. Több külföldi intézmény rep­rezentatív tanácskozótermét, vagy előcsarnokát ezek díszítik. Direktor I. és II. impozáns ülőal­kalmatosságok. Sók mindent tudnak: gurulni, bármilyen irány­ba forogni, süllyedni, vagy maga­sabbra emelkedni, sőt némi hin­tára is képesek. Nemhiába igazgatószékek. Egyéb bútorokat is gyárt a szö­vetkezet. Az automata heverő például magától felpattan, rugó­ra jár. A legújabb sláger: szék, doboz­ban. Lapos, viszonylag kis mé­retű csomagban elférnek a prak­tikus ülőbútor részei, melyek megérkezvén rendeltetési helyük­re, könnyedén összeállíthatók. Kísérleteznek az úgynevezett rideg habanyagok felhasználásá­val. Olcsóbbá, s főként sokkal könnyebbé teszik majd a legte­kintélyesebb méretű garnitúrá­kat is. A szövetkezet elnöke, Nagy Kálmán így foglalja össze törek­véseiket: — Mindig mást csinálni, mint amit mások csinálnak és főként: dsőnek! Ök rendezik be a Margitszigeti Nagyszállót, a Központi Pártisko­lát, a Leningrádi Űttörőházat, az indiai légiforgalmi társaság bu­dapesti, prágai, genfi, bombay-i irodáit. Többek között. Szállíta­nak egyébként Amszterdamba, Londonba, Prágába és Varsóba. Sűrűn szerepel Svájc, de találni Zambiában is gyulai bútorokat. Tavaly 55 milliós értékben telje­sítették tervüket, ebből 38 mil­lió exportra ment. Az idei terv 85 millió. Minden dolgozó kétihónapi fi­zetését kapta nyereségrészesedés­ként. o Az áruforgalmi vezető mondja, hogy 25 ezer széket akart rendel­ni egy londoni cég. Ha megálla­podnak, a vevő távirati értesíté­sére öt napon belül kell az árut szállítani. Az üzletből nem lett semmi. Az áruforgalmi vezetőt már nem is hozza ki a sodrából az el­szalasztott lehetőség. — Hogy lehetne ilyen határidő­ket vállalni a jelenlegi anyagel­látás mellett? Megkérdem, mennyi a szövet­kezet szükségleteihez mért bizto­sított anyagellátás. — Körülbelül 40 százalék. Mutatja a rendelési naplót. Visszalapozunk több mint egy fél évet, de olyan tétel, ahol a gyár annyit igazol vissza, mint ameny- nyit megrendelnek — nem léte­zik. Hogy választ sem küld igé­nyeikre, az előfordul. Bejön egy dühös művezető: — Hogyan dolgozzak ezzel a csavarral, Susztek kartárs? A félgömbölyű csavaron hiány­zik a vályat. Megtudom, hogy a csavar itt olyasmi, mint sivatag­ban a forrás, vagy hollók közt a fehér. Permanens hiánycikk. Hogy milliós devizamegrendelé­sek forognak veszélyben? Kinek fáj az? — Arra kérem — vétó közbe az áruforgalmi vezető —, meg ne írja ezt a csavar ügyét. Valaki megsértődik a gyárnál, s még annyit sem kapunk, mint eddig. o Az igénytelen külsejű épüffet, mely a gyulai szövetkezet műhe­lyeit, irodáit rejti, törekvő és fáradhatatlan emberek munkahe­lye. Olyanoké, akik folyton az újon törik a fejüket, figyelem­mel kísérik az iparág legjobbjai­nak konstrukciós megoldásait, mi­nőségi mércéjét, s itt a Körösök vidékén a nemzetközi színvonalat tartják. Gondolom, ez a titkuk. S mi az amit várnak? — Az új mechanizmus céljai­nak megvalósítását. — Mi nem félünk a versenytől. Megszoktuk. Dolgozni csak úgy lehet, ha centiméterekkel sem maradunk le a kor, napjaink kö­vetelményei mögött. Vajda János Az Orosházi Háziipari Szövet­kezet szőnyegszövő részlege nem­csak a belföldi, hanem a külföldi megrendelők körében is tisztes nevet vívott már ki magának ki­váló munkáival. Perzsaszőnyegbői Hollandiába szállítanak rendsze­resen nagyobb mennyiségeket, az első negyedévben 200 négyzetmé­ter került a holland megrendelő­höz. Bacsa Károlyné és Halustyik Lászlóné az egyik holland megrendelésen dolgozik. Mórocz Ferencné munkája a szövés után következik. Gon­dosan ellenőrzi a kész termé­ket, s nem utolsósorban az ő tevékenységének is köszönhe­tő, hogy úgy a bel-, mint a külföldi megrendelők igen elégedettek az itt készült sző­nyegekkel. Kép, szöveg: Opauszky László

Next

/
Oldalképek
Tartalom