Békés Megyei Népújság, 1967. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-23 / 146. szám

1967. június 23. 5 Péntek Dumitrás Mihály — Tóth Lajos: | Alföldi nyár, 1937 Orosházán és környékén Hasznosnak bizonyult a második megyei orvosi konferencia is A Csillagban Megrvallattak, hogy vérzett a hasunk, Elvtársunk, ki sétálsz, mint a fény, Gondolj reánk, kik fel-le futkosunk, Es messze nézünk cellánk szögletén. Elcsigázott, meggyötört kommu­nistákkal szaporodott a Csillag- börtön létszáma. A mintegy 500 megkínzott közül a legbátrabba­kat, akiktől legjobban kellett fél­nie a Horthy-rendszernek, bíró­ság elé állították. A százhúsz vád­lott közül a „legveszedelmesebbe­ket” előzetes letartóztatásba he­lyezték, s a tárgyalás megkezdé­séig ezt az állapotot meghosszab­bították. Az ügyésznek rengeteg dolga volt a vádirat összeállítá­sával. A terheltek nagy száma miatt egyre nehezebb volt a vád­irat „körültekintő” megfogalma­zása, márpedig „klappolnia” kel­lett mindennek, hiszen a közvé­lemény előtt igazolni kellett nem­csak a „kommunista veszélyt”, hanem az egész eljárás „törvé­nyességét” is. A szálak nagyon összevissza kuszálódtak, érezte ezt az ügyész is, hogy sok min- ,den kiderítetlen maradt, így a bolhányi tényekből is elefántot kellett csinálni. Persze tény­anyaga is volt. A konspirációs szabályok kellő meg nem tartá­sa miatt néhány írásos feljegy­zéshez, könyvhöz jutottak a nyo­mozók. Lenin és más baloldali szocialisták műve mellett inkri­minált könyv lett Táncsicsnak a szocializmusról szóló műve is. A vörös republikánus Táncsis ellen még holta után is hadakozni kényszerült az úri rendszer. És van ebben valami felemelő, nagy­szerű, hiszen az öreg népforra­dalmár, Orosháza egykori kép­viselője is ott volt tanításaival a lefogottak között. Elsősorban azonban a Lenin művek voltak a terhelő adatok. A letartóztatottak egy részét olyan állapotba vitték be, hogy hosszabb orvosi kezelésre szorul­tak. A „kisminkelt” perre készü­lő ’’királyi bíróság” hazudni kény­szerült. Ez nem volt meglepő, hi­szen 1919 ősze óta egyébből se állt ki ez a rendszer, mégis fel­háborító az a cinikus, a való­ságot meghamisító magyarázko­dás, amivel az ügyész visszauta­sította a lefogottak panaszát, mi­kor azzal védekeztek, hogy a csend­őrök és nyomozók brutalitása, erő­szakos kihallgatási módszere kö­vetkeztében kényszerültek bizo­nyos dolgok elmondására. A for­maságokra oly sokat adó „alkot­mányos királyi bíróság” csak a vallató „közegek” hazugságaira támaszkodott. A vádiratból ez ol­vasható: „A vizsgálat során ki­hallgatott nyomozó közegek és a kihallgatásoknál jelen volt bizal­mi egyének ugyanis egyértelmű­en azt vallották, hogy a terhel­teket a nyomozás során sem erő­szakkal, sem fenyegetéssel, sen­kit sem kényszerítettek beismerő vallomásuk megtételére, hanem a nevezettek cselekményük elköve­A hetvehelyi „Egyetértés” M tsz-nél kiváló minőségű mész kapható Nagyobb megrendelés ese­tén a helyszínre, illetve leadóállomásra történő szállítását is vállaljuk. 56821 [ tését minden kényszertől menten és önként ismerték be.” Vajon melyik csendőr, a hatal­mat maga mögött érző, törvényt sértő nyomozó vallotta volna be az igazságot? Vállalta volna or­szág—világ előtt az erőszakot? Ök is kiszolgáltatott bérencei voltak a rendszernek, akárcsak az ügyész, aki a törvényesség látsza­tának fokozására elrendelte az orvosi vizsgálatot is az ügyben. A népelnyomó rendszer mecha­nizmusa ezen a szálon is jól mű­ködött. A szemérmetlenül hazug orvosi, „szakértői” véleményre támaszkodva így harsog vádira­tában az ügyész: „...terhelteket bekísérésük után. és panaszuk folytán a kir. törvényszék vizsgá­ló bírája törvényszéki orvossal nyomban megvizsgáltatta, s a vizsgálat eredményeképpen egyik terhelten sem találtatott oly sé­rülés, vagy ennek nyoma, amely­ből az általuk leírt bántalmazások tényleges megtörténtére lehetne következtetni, holott valóság ese­tén azok ilyen nyomának feltétle­nül meg kellett volna maradnia.” Jogi nyelven kifogástalanul meg­fogalmazott, de felháborító kör­mondat ez, akárcsak az ügyész következtetése: „Mindezen adatok alapján megállapítható, hogy ter­helteknek a nyomozás során tett beismerése önként keletkezett, és annak visszavonása indokolatlan.” Ezek után mit lehetett várni a tárgyaláson ? A kormánnyal „korrekt” vi­szonyra törekvő Szociáldemokrata Párt nem sokat tett a lefogottak ügyében, holott mint a munká­sok érdekeinek egyedül legális politikai pártja, ez lett volna a kötelessége., Csak az erőszakos ki­hallgatás végefelé jutott el a nyo­mozás „hivatalos” beszüntetése, de ennek ellenére ugyanolyan brutalitással folytatták tovább, mint korábban. Ebben az időben szaporodtak már a nyilas provo­kációk is. E politikai szennytől igyekezett ugyan elkülöníteni ma­gát az úri államvezetés, de jel­lemző, hogy a „felforgató elemek megrendszabályozása címén” a terrort szinte kizárólagosan a kommunisták ellen fokozta. A baloldal Pesten is, vidéken is tör­vényen kívüli lett. Egy-két bát­rabb tiltakozás a Szegedre hur­colt lefogottakon már nem segí­tett. A „kir. törvényszék” a tárgya­lásra készült A bebörtönzöttek is. Hiába szakították el őket csa­ládjuktól, az élettel tovább küsz­ködő sorstársaiktól, a Csillagban testvérek közé kerültek, befogad­ta őket a politikai foglyok nagy családja. Olyan erő koncentrá­lódott a hírhedt börtön falai kö­zött, amelyre a holnap feladatai­nak végrehajtása várt. Idősebb, tapasztaltabb elvtársak tanították őket itt, a börtönviszonyok között kialakított proletárfegyelemmel. Már cséplés derekán jártak a tanyavilágban. Kora hajnalban behallatszott a szegedi határból a gépek zúgása. Nemcsak a szabadságtól, de a ke­nyérkereset lehetőségétől is meg­fosztott agrárproletárok a határ felé füleltek. A gépek tompa, ritmikus dohogása az életet hir­dette, amely haladt előre akkor is, szüntelenül, közeledve a tör- [ ténelemnek ahhoz a pillanatához, amikor a népelnyomó rendszer J halálos órájára kondult a vész­harang. A jövő Magyarországának ne­ves, vagy kevésbé neves harcosai vártak a tárgyalásra, összeforrt, bátor kollektíva állt a bírák elé, igazuknak tudatában, megroppan- tott derékkal, de egyenes gerinc­cel hallgatták az ügyész szavait: „Vádolom, hogy Orosházán 1982. nyarától 1937. június haváig ter­jedő időben az állam és társada­lom törvényes rendjének erősza­kos felforgatása és az ún. prole­tár társadalmi osztály kizárólagos uralmának erőszakos létesítésére szervezkedést kezdeményeztek...” Több mint nyolcvan évet mér­tek ki rájuk összesen. Egy-egy életéből éveket, hónapokat rabol­tak el, s a hatalma teljében levő úri rendszer még nem sejtette, hogy szekere egyre gyorsabb mozgással rohan a történelem kátyúja felé, amelyből nincs ki- evickélés. Az idő „zajtalanul és félelmesen” dolgozott, a börtön­falak közé kényszerített proletá­rok pedig készültek az új világ formálására, „tudatos jövőbe lát­va” a megszerkesztett harmónia valóra váltására. Esténként külön kis tantermekké alakultak a kol­lektív cellák. 1937 foglyai új honfoglalásra készültek. (Folytatjuk) Június 14-én Gyulán, a megyei kórház kultúrtermében a megye orvosai összegyűltek, hogy meg­hallgassák dr. István Lajosnak, a Szombathelyi Véradó Állomás főorvosának előadását a vérképző szervekkel foglalkozó tudomány, a haematológia újabb eredmé­nyeiről. Sáró András dr. igazgató- főorvos megnyitója után dr. Ist­ván Lajos ismertette a szombat- helyi kórházban működő haema­tológiai gondozó szervezeti fel­építését, munkáját, amely nem­csak Vas megyében, hanem az egész országban ismertté vált csaknem 20 éves működése alatt. A rendkívül világos, jól fel­épített előadás második felében a véralvadással kapcsolatos prob­lémákról és a legújabb kutatások­ról hallott a mintegy 60 főnyi hallgatóság. Az előadás sikeré­hez nagyban hozzájárult az igen rutinos előadón kívül a számos, személyesen észlelt esetnek, va­lamint egy-egy beteg éveken át történt megfigyelésének ismerte­tése. Előadásában utalt a főor­vos arra is, hogy az általuk ki­épített gondozóállomás keretei között olyan ambuláns beavat­kozásra is nyílik lehetőség, amelyre más intézetekuen még nincs mód. Példának említette azt a 26 ezer vérátömlesztést, amelyet járóbeteg-ellátás formá­jában valósítottak meg. A diapozitívekkel vetített táb­lázatok csak élénkítették a ki­tűnő előadást, amely után me­gyénk orvosai elmondották saját tapasztalataikat. Dr. Iványi János főorvos utalt arra, hogy Békés megyében jelenleg még szerve­zett haematológiai gondozás nem folyik, ennek szervezeti adottsá­gai: hely, speciálisan képzett or­vos stb., még nem adottak, a be­tegek felmérése sem történt meg ez ideig. Az előadó főorvos előadása al­kalmas volt arra is, hogy a Szombathelyi Megyei Kórház példájához hasonlóan a mi me­gyénkben is megteremtsék az alapot a vérképző szervek beteg­ségeiben, vészes vérszegénység­ben, fehérvérűségben, vérzékeny­ségben, vérlemezke-hiányban szenvedők folyamatos ellenőrzé­sére és gyógykezelésére. Lénye­gében ugyanezeket a gondolato­kat fejtette ki dr. Farkas Ernő megyei főorvos, dr. Rucz László, a Megyei Véradó Állomás veze­tője és dr. Pintér Miklós, a me­gyei kórház laboratóriumának főorvosa. A hozzászólásokra adott válaszában dr. István Lajos főor­vos főbb vonalakban még egyszer ismertette a Vas megyében folyó haematológiai munkát, és hasz­nos tanácsokat adott a munka indulásához Békés megyében is. Dr. Sáró András igazgató-főor­vos zárszavában annak a remé­nyének adott kifejezést, hogy a kitűnően folyó szombathelyi munka tapasztalatait megyénk­ben is hasznosítani tudják, s ez­zel itt is eltűnik majd „a fehér folt” az egészségügy térképéről. I. J. I W\AlWVVVVVVVVWVVWVVVVVV/V' Társasház épü Sarkadon Az OTP megbízásából kadi Építőipari Ktsz Kardos Gá­bor 15 tagú brigádjával már a második 24 lakásos épületen dolgozik. Nemrégiben adták át Sarka­don a boldog tulajdonosoknak az első lakótömböt, amit 1968 au­gusztusában követni fog a máso­dik. A 3 millió 600 ezer forint értékű háromszintes épületekben két szoba, összkomfortos lakások találhatók. Az építőbrigád még ez évben be tudná fejezni munkáját, azon­ban a ktsz kénytelen lesz az épü­letet téliesíteni. Erre azért van szükség, mert erejének nagy ré­szét a nyári és őszi időben sür­gősen az ár- és belvízkárosultak lakóházainak felépítésére fordít­ja. A modern vonalú új lakóház­tömbök Sarkad főterén jól mu­tatnak és a távlati fejlesztési terv szerint néhány éven belül további többszintes lakóházak építésére kerül sor. A „hagyományos” építkezés egyik fontos munkája a mészoltás. Épül a második lakótömb. Fotó: Demény

Next

/
Oldalképek
Tartalom