Békés Megyei Népújság, 1967. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-21 / 144. szám

1967. június 21. 2 Szerda Lesz-e Johnson-találkozá Jelentés az ENSZ rendkívüli közgyűléséről Neu) York Dean Rusik amerikai külügy- miniszter hétfőn este Washing­tonból New Yorkba repült. Az UPI hírügynökség jelentése sze­rint Rusk, aki az ENSZ rendikí­vüli sürgős közgyűlésén előrelát­hatólag nem fog felszólalni, azért utazott New Yorkba, hogy talál­kozzék Gromiko szovjet külügy­miniszterrel. Rusk utazása tápot adott azok­nak a napok óta folyó nyugati találgatásóknak, amelyek Koszi­gin szovjet miniszterelnök és Johnson elnök találkozásának le­hetőségével foglalkoznak. Amerikai forrásból származó hírek szerint ugyanis Johnson el­nök állítólag érdeklődött a szov­jet diplomáciánál, hogy Koszigin­nek lenne-e kedve Washingtonba utazni és tárgyalni vele „nem­csak a Közel-Keletről, hanem az időszerű nemzetközi kérdések szé­les skálájáról is”. A keddre virradó éjjel a Szov­jetunió ENSZ-küldöttségéhez kö­zelálló körök felhívták a figyel­met rá, hogy ez a hír pusztán amerikai forrásból származik, s nincs mit hozzáfűzni. A Fehér Ház szóvivője nem foglalt állást a Koszigin—John- son-találkozóról szóló hírrel kap­csolatban. Amerikai források azonban kitartanak amellett, hogy „Johnson ajánlata tovább­ra is fennáll.” Az AF, hírügynökség ENSZ-tu- dósítója felhívja rá a figyelmet, hogy a szovjet kormányfő hétfőn est« elhangzott közgyűlési beszé­de nem hagyott kétséget aziránt: a szovjet diplomácia határozottan kiállt az arab ügy " mellett, s'|' olyan félre nem érthető hang­nemet ü&tt meg' avjetírmmi há­borúval kapcsolatban is, amely a washingtoni kormányzat számára nem ad okot derűlátásra. New York Koszigin szovjet miniszterelnök hétfőn New Yorkban fogadta Favzit, az Egyesült Arab Köztár­saság elnökének külügyi tanács­adóját, akivel baráti légkörben véleménycserét folytatott az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülés­szaka munkájának kérdéseiről. A megbeszélésen részt vett Gro­miko szovjet külügyminiszter. New York Az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésszakára kedden hajnalban megérkezett Brown, brit külügy­miniszter. Hétfőn este érkezett Aldo Moro olasz miniszterelnök és Pierre Harmel belga külügy­miniszter. Krag dán miniszterelnök hét­főn egyórás megbeszélést folyta­tott Koszigin szovjet miniszter- elnökkel. Az ebéd utáni órákban találkozott Mahmud Favzi egyip­tomi alelnökkel is. Pénteken megbeszélést folytat Johnson el­nökkel és szombaton hazatér Koppenhágába. Hétfőn New Yorkban a Szov­jetunió ENSZ-képviseletében ta­lálkozót tartottak a szocialista or­szágoknak az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésszakára ideérke­zett képviselői. A baráti és elvtársi légkörű ta­lálkozó során a részvevők teljes egyöntetűséget nyilvánítottak az összes megvitatott kérdésben. Párizs „Két beszéd — két politika” címmel a Humanité vezércikk­ben kommentálja Koszigin szov­jet miniszterelnök és Johnson el­nök hétfőn elhangzott beszédét. Kosziginnak — írja ai Huma­nité — igaza volt, amikor kije­lentette, hogy a közel-keleti konfliktus kockára teszi az egész világ békéjét. Ha ezt az agresz- sziót nem torolják meg, és az izraeli kormány nyugodtan él­vezheti hódításainak gyümölcseit, akkor félelmetes precedens ke­letkezik, követendő példa többek között a nyugatnémet revansis- ták vagy a Vietnamban harcoló agresszorok számára. A Humanité kiemeli, hogy Johnson beszéde megmutatta: az amerikai kormány továbbra is el­lenzi a közel-keleti és más nem­zetközi problémák igazi és bé­kés megoldását. Tokió A keddi japán lapok első ol­dalon „Izrael haladéktalanul von­ja ki csapatait!”, „A megszállás további fenntartása háborús ve­széllyel fenyeget” és más nagy­betűs cím alatt kivonatosan kö­zölték Koszigin szovjet minisz­terelnök tegnapi beszédét. London A keddi angol sajtó rendkívül fontos eseményként értékelte Ko­szigin szovjet miniszterelnök ENSZ-beszédét. A Times meg­jegyzi, hogy a szovjet kormány­fő külön hangsúlyozta a nagy­hatalmak szerepét a béke meg­óvásában. A Morning Star a szov­jet javaslatokat a józan ész és: a realizmus megnyilvánulásaként értékelte. (MTI) Letette az esküt az éj egyiptomi kormány Kairó Az Egyesült Arab Köztársaság új kormánya a káirói Kubbeh- palotábah Nasszer elnök kezébe kedd délelőtt letette az esküt, majd nyomban megtartotta az el­ső minisztertanácsot. Az új kor­mány összetételét az államfő hét­főn elnöki rendeletben közölte, ő a kormányfői tisztet — mint is­meretes —, maga Nasszer elnök tölti be. Az EAK sajtója rámutat: Nasz­szer elnök azért vette át mind a kormány vezetését, mind az Arab Szocialista Unió főtitkári tisztét, hogy egyesítse az állam és a népi szervezet minden erejét az egyiptomi forradalom jelenle­gi szakaszában. (MTI) Wilson és De Gaulle találkozójáról Párizs Harold Wilson brit miniszter- elnök — miután kedden reggel újabb harmincperces megbeszé­lést folytatott De Gaulle francia államfővel — hazautazott Párizs­ból. Wilson eredeti tervei szerint csak kedd délután ért volna visz- sza Londonba. Az MTI párizsi tudósítójának értesülései szerint a hétfői angol —francia megbeszéléseket csak­nem teljes egészükben a közel- keleti kérdésnek szentelték. An­gol részről leszögezték: Wilson miniszterelnök olyan benyomást szerzett, hogy egyre valószínűtle­nebb az angol—amerikai—francia —szovjet négyhatalmi találkozó összehívása. Brit körökben kö­zölték azt- is, hogy ha De Gaulle nem utazik New Yorkba, Wilson sem megy oda. De Gaulle hír szerint tájékoz­tatta vendégét azokról a meg­beszélésekről, amelyeket pénte­ken az Elysée-palotában az át­utazóban levő Koszigin szovjet miniszterelnökkel folytatott A párizsi megbeszéléseken Nagy-Britanniának a Közös Pi­achoz való csatlakozása másod­rendű témává zsugorodott. Wil­son újbői megpróbálta meggyőzni De Gaulle tábornokot hogy hely­telenül jár el, amikor ismételten elutasította Nagy-Britannia fel­vételi kérelmét. Francia részről viszont újból leszögezték Párizs ismert nézeteit, hangoztatva, hogy Franciaország változatlanul ki­tart a római konferencián meg­határozott álláspont mellett. A Reuter szerint az angol felvétel kérdése legközelebb a „hatok külügyminisztereinek június 26-i brüsszeli tárgyalásán kerül napi­rendre. (MTI) Vita India és Kína között Peking A kínai külügyminisztérium jegyzéket juttatott el India pe­kingi nagykövetségére. A jegyzék követeli, hogy India haladéktala­nul büntesse meg azokat, akik tá­madást intéztek a kínai nagykö­vetség ellen Új Delhiben, térítse meg az okozott károkat, biztosít­sa, hogy a jövőben hasonló inci­denseikre nem kerül sor, és nyil­vánosan kérjen bocsánatot a tör­téntekért. Előzőleg India szintén jegyzék­ben kérte fel a kínai kormányt, hogy szüntesse meg India pekin­gi nagykövetségének ostromzárát. Mint a Reuter ■ magyarázatul megjegyzi, a vörösgárdisták szom­bat óta tartják őrizetük alatt az indiai nagykövetség épületét, megtorlásként az Üj Delhiben le­zajlott tüntetések miatt. (MTI) Amerikai tv-támadás Garrison ellen rison pénzt kínált neki, ha azt vallja: a New Orleans-i vizsgálat első számú vádlottja, Clay L. Shaw „Ávlay Bertranid” álnevet használt és egy Lee nevű férfi­val megfordult nála. New York Az NBC amerikai televízió ál­lomása hétfőn egyórás műsort sugárzott ezzel a címmel: „Ken- nedy-összeesküvés — Jim Garri­son esete”. A műsorvezető kikér­dezett egy férfit, aki azt állítot­ta, hogy a Kennedy-összeesküvés szálait bogozó New Orleans-i ügyész, Garrison, befolyásolta ta­núit, közöttük öt is. A kikérde­zett férfi, bizonyos Fred Lee- mans immár a negyedik személy a toknak a sorában, akik a Gar- rison-féle vizsgálat hitelét ront­ják. / Leemans kijelentette, hogy Gar­Az NBC riportere az adás vé­gén kijelentette: nem állíthatja, hogy Kennedyt másképp ölték meg, mint ahogy Garrison mond­ja, s nem mondhatja azt sem, hogy Garrison nem rendelkezik bizonyítékokkal. Kinyilatkoztatta azonban, hogy a Clay Shaw ellen felhozott vádakat szemtanúk nem tudták megerősíteni a hazugság­vizsgáló gép ellenőrzése alatt. DOBOZI IMRE: Szoviet, csehszlovák és magyar hadműveleti törzsek közös gyakorlata W (Regény) 26. A Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erői kiképzé­si tervének megfelelően ez év jú­nius 14—19-e között a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság területén a szovjet hadsereg, a csehszlovák néphadsereg és a magyar nép­hadsereg hadműveleti törzsei kö­zös gyakorlatot tartottak. A gyakorlatot a Varsói Szer­ződés tagállamai egyesített fegy­veres erői főparancsnokságának törzse vezette, együttműködésben a csehszlovák néphadsereg és a magyar néphadsereg vezérkará­val. A lefolytatott gyakorlat iga­zolta a tábornokok és tisztek megnövekedett felkészültségét a különböző haderőnemek közös hadműveleteinek megszervezése é* vezetése terén, Valamint azt, hogy a törzsek képesek bonyolult viszonyok között vívott harcban és hadműveleteikben vezetni a csapatokat. A gyakorlaton részt vettek: Bo- huroir Lornsky hadseregtábomok, a Csehszlovák Szocialista Köztár­saság nemzetvédelmi minisztere. Czínege Lajos vezérezredes, a Magyar Népköztársaság honvé­delmi minisztere és I. I. Jaku- bovszkij, a Szovjetunió marsall- ja, a Szovjetunió honvédelmi mi­niszterének első helyettese. A gyakorlat befejezése után I. I. Jakubovszkij a részt vevő hadseregek tábornokainak és tisztjeinek tiszteletére ebédet adott. Kádár János, az MSZMP első titkára fogadta Bí»humir Lomsky hadseregtábomokot és I. I. Jaku­bovszkij marsallt, akikkel baráti beszélgetést folytatott. — Nem duma! Kivégezhettek volna, a században nem egyet a szemünk előtt... És én önként vállaltam, amiért becsuktak! Én rám az elveimet nem parancsol­ták ám, mint rátok a fronton. Én mindig magamtól, és ez még­iscsak más... — Hát mi? Az istenedet, csak úgy meguntuk és kész? Had­bíróság elől lógunk, már alulról szagolnánk az ibolyát, németek­re lőttünk, nem a pofánkkal, ha­nem puskával... — Elég — mondja élesen De- ső. — Ebédeljünk. Fésűs Járó elképedve nézi a katonákat. — Ti? Hát ezt nem tudtam... Ha tudom, én... Deső leinti. — Felesleges erről beszélni. A sikertelen vállalkozások sorsa az, hogy el kell feledni őket. — Akkor is..- Szóval lőtte­tek? És hogyan történt? — A főhadnagy úr tűzparan- csot adott — mondja Gallai —, mi meg lőttünk. Olyan csinn- bumm volt, a gyönyörű krisztu­sát, ropogott a környék, láttad volna, behúzta nyakát a német, de hát tíz percig tartott a vásár, aztán egyik vizsgálat a másik után. Te is lőhettél volna, egyen meg a rosseb, kihozod az em­bert a sodrából... Kínálta a fő­hadnagy úr a pisztolyát, igaza volt, ha olyan fene nagy ter­mészet van benned, kilyuggat­hattad volna a csendőröket. — Féltem. — Hát akkor? — Nem érted? Félek, de még­is kellene valamit... Magarnat is kínozom, nemcsak titeket, ha folyton rákérdezek erre a nya­valyás életre... hát miért nem? Lehetett volna. Lettünk volna! De a kutya is minket mart, mindenféle voltunk, hazaáruió bitangok, bűnözők, amit akarsz, csak ember nem. Irtott, aki hoz­zánk fért. Ügy kiirtottak minket, úgy megritkultunk! És nem hit­tek nekünk, a lelkünket kitet­tük, de bárkinek inkább, csak nekünk nem... Most aztán itt vagyunk, magát is utálja az em­ber, miért olyan tehetetlen. Görnyedten ül, akkor is ilyen görbe volt a háta, mikor kizár­ták a gimnáziumból. — Ml volt abban a röpcédu­lában? — kérdezem tőle, e pil­lanatban oly erős az emlék, mintha ott állnánk az udvaron, el is feledem, hogy másról van szó. — Melyikben? — Emlékszel Madaras igazga­tóra, betyárul megmart miatta. Az iskola udvarán! Nyílott az orgona, csupa fehér orgona... — Nem tudom. — Mit nem tudsz? — A cédulát. — De hiszen elkaptak, amikor vitted! — Igen, de én nem olvastam. Még akkor semmi ilyet nem olvastam. — Tehát csak apádért? — Igen. De ez már rég volt... Azóta apám is meghalt, épp há­rom éve, keservesen, mert na­gyon rosszkor: úgy látszott, a né­met hadigépezet széttúrja a vi­lágot. — Igaz is, kihűl a lecsó — mondja Gallai —, mi a fenének főztem, ha elpovedáljátok az időt. Deső leül. — Azt hiszem — mondja hal­kan —, sok mindent felül kell majd vizsgálnunk. A háborút, ami előtte történt... talán az egész magyar történelmet ele­jétől végéig. Legendák és ment­ségek nélkül. Persze, nemcsak

Next

/
Oldalképek
Tartalom