Békés Megyei Népújság, 1967. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-21 / 144. szám

1167. június 21. 3 Szerda Tovább küzdünk a legjobb term elősző vetkezet címért Rendkívüli küldöttgyűlésen vették át a nagybánhegyesi Zalka Tsz gazdái a kormány elismerő oklevelét és a megyei verseny első helyezettjének járó jutalmat Ismét bensőséges ünnepség szín­helye volt a nagybánhegyesi kul­túrotthon. Alig tíz napja az Aranykalász Tsz gazdái találkoz­tak itt, hogy az 1966. évi gazdál­kodásuk elismeréséül átvegyék a Minisztertanács díszoklevelét és a Mezőkovácsházi Járási Tanács V.B. ajándékát, ami a járás legjobban gazdálkodó termelőszövetkezeté­nek kijárt. Hétfőn, június 19-én, az esti órákban a Zalka Máté Tsz küldöttei jöttek össze, hogy a második kategóriában, a 3000— 4500 holdas termelőszövetkezetek országos versenyében elért elő­kelő helyezésért átvegyék a kor­mány elismerő oklevelét, és a ter­melőszövetkezetek megyei verse­nyében az első helyezésért járó tanácsi oklevelet a 15 ezer fo­rint pénzjutalommal. Veraj Já­nos, a Zalka Máté Tsz elnökének üdvözlő szavai után Klaukó Má­tyás elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei ta­nács vb-elnöke emelkedett szó­lásra. — Szívesen jöttem Nagvbánhe- gyesre, s örömmel teszek eleget a kormánytól és a megyei tanács végrehajtó bizottságától kapott megbízatásomnak, hogy átadjam a Minisztertanács elismerő okleve­lét a Zalka Máté Tsz-nek az 1966. évi kimagasló gazdálkodásért, és a termelőszövetkezetek megyei versenyében első helyezést elért, gazdaságot illető jutalmat. Klaukó elvtárs ezután a me­gyében kibontakozott munkaver­senyről, s ennek gazdasági hasz­náról szólt. Megállapította, hogy az országos jó hírnévhez a dol­gozók áldozatkész munkája jut­tatta a nagybánhegyesi Zalka Máté Tsz-t. Majd így folytatta:­— Ez a szövetkezet megalaku­lásától kezdve élenjár a termés­hozamok növelésében. Búzából, kukoricából, cukorrépából tavaly a megyei átlagnál 40—50 száza­lékkal ért el jobb eredményt. A termelésre fordított kiadásait vi­szont jóval a megyei átlag alá csökkentette. Egy mázsa búzát 100, egy mázsa cukorrépát 17, egy mázsa kukoricát pedig 68 fo­rintért termesztett. Figyelemre méltó a sertéstenyésztésben elért eredmény is: a hízott sertés kilója 14 forintba került. Az előrelátó vezetésnek köszönhető, hogy itt nem csökkent, sőt növekedett a kocaállomány. Ennek eredménye, hogy 1966-ban árusertésből 10 százalékkal többet értékesíthettek, mint ezt megelőzően. Ezekkel együtt azt is elmondhatom, hogy a tejtermelés növelésére tett in­tézkedések is jók voltak. A há­romezer liter tehenenkénti tej- hozam szintén kimagasló ered­mény. A növénytermesztés és az ál­lattenyésztés eredményeinek fo­kozásában Zelenák György né fe- jőnő és Kőházi György növény- termesztési brigádvezető tűnt ki átlag feletti teljesítménnyel. Mind­kettőjük áldozatkész, odaadó munkáját. a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter Kiváló tsz-tag jelvény adományozásával ismerte el. A rendkívüli küldött- gyűlés résztvevői hosszan tartó tapssal köszöntötték a termelő­szövetkezeti mozgalom két kivá­ló dolgozóját abból az alkalomból, hogy Klaukó elvtárs átnyújthat­ta a kitüntetéseket. A kormány elismerő oklevelét és a megyei tanács vb-ajándékát Klaukó elvtárstól Veraj János tsz-elnök vette át. A nagy ünnep­lés közepette Veraj elvtárs a kö­vetkező szavakkal zárta a rend­kívüli küldöttközgyűlést: — Eredményeink magas szinten való elismerése valamennyiünk­nek új erőt ad további munkánk­hoz. Szövetkezetünk nevében ígér­hetem, ebben az esztendőben újabb erőfeszítéseket teszünk a legjobb tsz-nek kijáró cím el­nekem, Neked is, Fésűs Járó, vagy ha jobban tetszik, nektek. — Azt akarod mondani, hogy mindnyájan egyformán.... — Nem. De te is itt rohadsz, akár csak én..., miért? Erre a mi­értre ne egyszerűsítsük a vá­laszt. Nem szabad... Szigorú tár­gyilagosság híján túl sok lesz a hős, túl kevés a gazember, vagy fordítva. De még fontosabb a megmaradók felelősségének foka. Külön-külön, és becsüle­tesen, különben káosszal kez­dünk megint, összemosódik az egész. — Igen, ezt értem, de addig is... miért ne próbálnánk; meg? Van itt néhány fegyver, ha csak egyetlen ellenséget pusztítunk el, egyetlen egyet... — Nem, az ilyesmi már nem több gesztusnál, a háború mene­tét nem befolyásolja. — Akkor is valami! Tett! — Amellyel, ne haragudj a szókimondásért, érdemeket le­het szerezni a győztes szemé­ben. * — Mit akarsz ezzel mondani? Az oroszok, hát megáll az eszem..., egyszerűen csak nagy­hatalomnak nézed őket, akik megverik a másik nagyhatal­mat? Ez a Fésűs Járó, a maga mód­ján, épp olyan fantaszta mint Deső. Azt hiszem, túl sokat vár az oroszoktól, romantikus éhség­gel, valamiféle vörös glóriát képzel a fejük fölé, de hát ez az ő dolga, engem nem érdekel, abban azonban igaza van, ha a győztesre orientálódik, a vesz­tesnél nincs mit keresnünk. De­ső viszont nem képes kikászo- lódni a történelemmel való meddő viaskodásból, magyar- centrikusságából, mintha körü­löttünk forogna a világ. Hülye­ség, nem vagyunk mi nyolcvan- milliós ország, még kevésbé két­százmilliós. De az is ellenke­zésre ingerel, hogy ne maradjak néma ebben a vitában: ameny- nyire szeretem Desőt, annyira irigykedem is rá, jelenlétében mindig valami féltékeny rivali­zálás piszkál, ne legyek halvá­nyabb nála. — Nem értem — mondom neki bosszúsan —, félelmesen okos tudsz lenni, de annyi szi­tuáció-érzéked sincs, mint egy gilisztának. Hát mi rossz van abban, rászolgálni egy kis ro- konszenvre? Ha nem tudnád, sorsunkat illetően máris sok minden függ az oroszoktól, és hamarosan még több... — Persze — mondja Deső gú­nyosan —, mi heten szerezzük be ezt a rokonszenvet, a nemzet nevében. Igen? Vagyis csak ha­tan, mert Géza elájul ha pus­kához kell nyúlnia. Géza a fejét rázza (Folytatjuk) Új burgonya Lökösházáról Budapestre A napokban a lökösházi Hala­dás Termelőszövetkezet női mun­kabrigádja megkezdte a kisvár- dai rózsaburgonya szedését. A finom és ízletes új burgonya fej­lődésének a csapadékos időjárás eléggé kedvezett, és « gumók szép nagyra nőttek. A tsz női dolgozói örülnek is a jó termésnek, és szaporán szedik, mossák és válogatják a burgo­nyát, mert tudják, hogy ez a ke­resett áru summás bevételt biz­tosít a közösnek. A délelőtti sze­dést délután dolgozzák fel szál­lításra kész állapotba, és este már el is indulnak vele Budapestre. Másnap reggel friss árut kap a bevásárló háziasszony. Amikor Lökösházán jártunk, már a második hatvanmázsás bugonyaszállítmányon dolgoztak az asszonyok, amit mázsánként 400 forintért értékesítenek a bu­dapesti Vásárcsarnokban, Furák Andrásné mutatja szépen fejlett, „értékes” áruját. Szállítás előtt munkában a brigád. Fotó: Demény WWWWVWW\ ' Márkák és védjegyek Különös fel- tételezés lenne azt várni a boltba lépő vá­sárlótól, hogy pontosan és napra­készen eligazodjék a termékek minőségi, korszerűségi, formai árnyalatainak szövevényében. Végtére is kémiai laboratóriumot és műszereket mégsem vihet az ember a bevásárló-táskában. Mindemellett kétségtelen, hogy a legmegbízhatóbb minőségellen­őr a. fogyasztó, aki mérlegel és ítél az áruk versenyében, csak ép­pen: nem mindig alakulhat ki ózonnal ez az ítélete. Egyes ter­mékek általánosan ismert és el­ismert „névjegyei” azonban rend­kívül megkönnyítik a jó áruk és az ezt kereső vásárlók egymásra találását. Ilyen a védjegy és a márka. Két kérdés következik ezután: miért jó a fogyasztónak és miért a vállalatnak a termékek véd­jegyzése, márkázása? Az első kér­désre egyszerű a válasz, nyilván­való, a vásárló szívesen veszi, ha az árucikk tengerében a megszo­kott minőségben, összetételben gyártott, s lényegében a termelő kötelezettségét tükröző védjegyes, márkás terméket talál. Az ilyen ismert — és elismert — áruért olykor az átlagosnál magasabb árat is megfizet a vásárló, s ha az ár nem magasabb az átlagnál, akkor az értékesítés tömegessége nyújthat nagy előnyöket a terme­lőnek. Ezzel pedig lényegében már a második kérdésre is vála­szolhatunk: világos, hogy bár a védjegyezett vagy márkás áru termelése többletköltséget is okoz­hat a vállalatnál — például: az egyenletes, illetve kiemelkedő színvonalú minőség feltételeinek megteremtése járhat ilyen kiadá­sokkal —, ám az értékesítés, a vevő bizalma bőséggel kárpótol­hat mindezért. Ez a bizalom, amit. a reklámtudomány külön szakki­fejezéssel „goodwill”-nek nevez, a termelésnek olyan fontos ténye­zője, hogy az előállítási költségek tervezésekor is mérlegelni kell. Hiszen ettől — tehát a bizalomra alapozott értékesítési lehetőségek­től — függ például a gyártmányso­rozat nagysága, következésképp gazdaságossága. Mindez elegendő indok arra, miért áll világszerte az ipari kö­rök tevékenységének középpont­jában a védjegyezés, márkázás. Ma már többszázezer hivatalosan bejegyzett védjegyet tartanak nyilván a világon, s jellemző, hogy a bejelentések száma az utóbbi esztendőkben rendkívül gyorsan emelkedik. A szembetűnő előnyök ellenére túlzás lenne azt állítani, hogy a mi ipari köreink­ben kellően elis­mernék, megbe­csülnék a védje­gyezést, márkázást. A számok szemléletesen jelzik ezt: alig 2000 hazai — ezenkívül mintegy 3000 külföldi — védjegyet tart nyil- ván jelenleg a Találmányi Hiva­tal. A vállalati érdekeltség, a jelen­leg még érvényes tervezési rend­szer éppenséggel nem kedvezett a védjegyzési, márkázási törekvé­seknek. Olyan gazdálkodási at­moszférában, amikor a hangsúly túlzott egyoldalúsággal a terme­lésre, és kevésbé az értékesítésre helyeződik, amikor a termelők nemcsak azt kapják meg kötelező mutatók formájában, hogy mit termeljenek, de még azt is; kik­nek kell majd ezeket a terméke­ket kötelezően átvenniük, nincs ok a magas minőségi követelmé­nyekkel járó iparjogi megkülön­böztetés vállalására. Az új gazdaságirányítási rend­szer azonban — mivel éppen ezen a két ponton: a vállalatok anyagi érdekeltsége, illetve ezzel össze­függésben piaci kapcsolatai tekin­tetében ígér alapvető változáso­kat —, minden bizonnyal megte­remti a védjegyek, márkák gyors térhódításának feltételeit is. Tábori András

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom