Békés Megyei Népújság, 1967. június (22. évfolyam, 127-152. szám)

1967-06-15 / 139. szám

1967. június 15, 3 Csütörtök Beruházási előirányzat: 480 millió forint Nagy építkezések megyénk székhelyén Békéscsabán szemmel látható­lag folytatódnak a nagyobb épít­kezések; a beruházási tevékeny­ség 1967-ben megélénkült. Érte­sülésünk szerint a harmadik öt­éves tervidőszak beruházási cél­kitűzései többségükben a megva­lósulás szakaszába léptek. Ez an­nál inkább örvendetes, mivel Bé­késcsaba, a megye székhelye be­ruházásokban hosszú időn keresz­tül elmaradt más megyeszékhe­lyektől. 1967-ben a folyamatban levő vagy már engedélyezett be­ruházások összege csaknem 480 millió Ft. Sokféle építkezés tör­ténik a városban 1967-ben, most csupán a jelentősebb beruházá­sokról szólunk. Jelenleg a legnagyobb ipari be­ruházás a Kner Nyomda rekonst­rukciójának harmadik üteme. Engedélyezése ez év január 4-én megtörtént. Kivitelezési terve szeptember végére készül el, az építés előreláthatólag 1968 elején kezdődik, és három év alatt fe­jeződik be. Az új üzemrész ter­méke főként doboz lesz és 426 dolgozót tud majd foglalkoztatni. A forgácsolószerszámgyár új gyáregysége építésének 1967 a döntő éve. A kötöttárugyár fej­lesztésének programja elkészítés alatt áll, és az ez évi jóváhagyás esetén a kivitelezés a jövő év má­sodik felében megkezdődhet. Az ÉM cementrelé-állomás építése napi három műszakban folyamat­ban van. Az építések között említésre méltók a kereskedelmi beruhá­zások. Így többek között a FÜSZÉRT-raktár építése, amely június—júliusban befejeződik. A kommunális beruházások kö­zött elsősorban Békéscsaba gáz­ellátását említjük. Ebben az év­ben már gázellátásban részesül­nek a Kazinczy utcában levő, a Kulich Gyula telepen levő laká­sok, majd további 300—350 lakás. Ez természetesen attól függ, hogy a felszerelések beszerzésére kü­lönböző forrásokból mennyi ösz- szeget tudnak biztosítani. A víz­problémák megoldására soron van az újkígyósi vízmű bővítése. A beruházási engedély okmánya szerint az 1967. évi teljes üzem­be helyezéshez a tisztítóberen­dezés felszerelése van még hátra, amelyhez a szükséges tartályok leszállítása június 30-ra várható Egyidejűleg Békéscsaba keleti részén (Vandháton) folynak fel­táró fúrások, amelyek eredménye biztató. Megjegyezzük, hogy az itt feltárt kutak vízhozamának egy részét a városi hálózatba kap­csolják. A víztorony építésére ez évben 2,8 millió forint áll ren­delkezésre. Korábban a lakásépítésről már szóltunk lapunkban, ennek pót­lására adjuk tájékoztatásul, hogy az Ihász utcában még ez évben megkezdik a 18 lakás építését. A vállalati saját beruházások közül egyik jelentősebb lesz a Bé­kés megyei Vendéglátóipari Vál­lalat Strand-vendéglőjének új étterme, 'amely a jövő év máju­sára készül el. Új típusú univerzális traktoros vetőgép A Mosonmagyaróvári Mezőgaz­dasági Gépgyár új gyártmánya, az UTV—32 típusú harminckét soros univerzális traktoros vető­gép a Kohó- és Gépipari Minisz­térium legszebb terméke címet — Hideg van — mondja meg­borzongva. — Nemi ártana be­fűteni. Bartal készséges. Örül, hogy a szőrös mentőangyalt ránk sózhatta. — Ott a fa, hátul, a gádor­ban. Ne sajnáljátok. Ha elfogy, három vagy négy öl odakint is van, jó, száraz cserfa, sokáig kitart, istenkém, addig csak vé­ge lesz... De megyek, anyátok az ágy szélén ül biztosan, min­dig ott ül, ha későn megyek. Sorki mozdul tüzet gyújtani. Deső utánaszól. — Utolsó parancsom ez. Reg­geltől fogva nem vagyok felet­tesetek. A törzsőrmester megperdül. Süppedt szeme ég. — Főhadnagy úr, ne tessék... — Szerettem volna ezt az utolsó parancsot az egész szá­zad előtt elmondani. Milyen szép század volt, milyen’ gyö­nyörű század . . Fésűs Járó tűt, cérnát vesz elő, köpenye szakadásain öl+ö- get. Meg-megdörzsöli bozontos Síépét a kezefejével. Látom a szemén, borotválkozni szeretne, utálja tulajdon elhanyagoltságát, de nem kér szerszámot, mi meg nem ajánlunk neki. Pattog a tűz a kályhában, a négy katona körülüli, külön világ ők most, talán a századot siratják könny­nyerte a Budapesti Nemzetközi Vásáron. A gép sorozatgyártását már megkezdték és az év végéig négyszázat adnak át a hazai me­zőgazdasági nagyüzemeknek. telenül, jobban s esettebben összetartozónak látszanak, mint mikor a fegyelem fogta őket. Géza fejét rázza, nem, nem aka­rok gondolkodni, de csak bámul dülledten maga elé, mégse bírja elhessenteni gondolatait. Reggel heves ágyútűzre ébre­dünk. Délre valahol a mándori rév körül dübörög a tüzérségi párbaj. A présház mögül, bak­hátra állva hallgatózunk. Eről­tetik az áttörést, morogja Gallai, az anyjuk szentségit, már ezek­nek is van annyi eszük, ne men­jenek fejjel a falnak, délről akarják körülnyalábolni az egész délbudai frontot. Fésűs Járó is kimerészkedik, valaki mégis megszánhatta, Sorki vagy Tarba, adtak neki beretvát, kö­rül is kaparta a képét, furcsán pucér, mintha levetkőzött volna. Most készül a báró, mondja Gé­za, odább topogunk a szőlő szé­lébe, a venyigerakások mögé, innen épp be lehet látni a kas­tély udvarára a szérűskert fái között. Az eső elállt, hűvös szél fodrozza a meggyűlt tócsákat. A kastély udvari feljárója előtt bőrrel bevont karosszériájú, fedett útihintó áll, mögötte há­rom szekér. Az istálló előtt hosz- szú lábú, erős vasderes mént nyergeinek, az uraság hátaslo­vát. (Folyta tjük) „Ax urban!sinusról őszintén9* cikk margójára Meglepő, hogy a „gyors tájékozódás receptje” milyen szé­les skálán ébresztett gondolato­kat — városunk fejlődését illető­en — a cikkíróban. (Sokan ettől függetlenül évek óta foglalkoznak ezzel, s van némi látszata is.) Ilyen tömény sűrítményt Békés­csaba — helyenként a megye — múltjáról, jelenéről és jövőjé­ről mostanában nem olvastam. A nagyszámú ismérv, kérdés, ja­vallatok és aggodalom miatt ben­nem is felmerült egy-két problé­ma. Szerintem a cikk néhány kité­tele egészen újszerű, s emiatt bő­vebb kifejtést igényelne, magya­rázatra szorul. Továbbmenőleg olyan érzést kelt, hogy egy szusz­ra sokat akar mondani, így soka mellékes tényező. A „lebbencsle­ves”, „világ végi kolóniák”, „isko­lás gyermekek ‘csatornázási szak­ismeretei”, „elégtelen helyi köz­lekedés”, „az urbanizálódás is­mérvei”, „idegenforgalom”, „di­vatbemutató”, „külföldiek regge­liztetése”, „taxihiány”, „kutyater­mészetű homokos talaj”, „a köz- gondolkodás nívója” keverednek, sőt anyanyelvűnk bővítését is szolgálja, mert „a kanták váro­sa” még nem egy elterjedt foga­lom. (A sörellátás, a déligyü- mölcs-kínálat szokásos problémái, az orvosi rendelők zsúfoltsága, a fürdőkádhiány, a vasárnapi tej- ellátás zavarai stb. gondolom csak helyszűke miatt maradtak ki az urbanizmus problematiká­jából)! Ebből a nagy masszából így ne­hezen fogható meg a lényeg, a városiasodás jelenleg aktuális — mondhatni — döntő kérdése. A cikk több megállapítása túl kontrasztos szembeállításokat alkalmaz. Mondhatni letargiába ejti az olvasót a sok kiemelt ne­gatív megvilágítás. Van ezek közt olyan, ami tényeken alapszik, de mégis, a mérce ... a viszonyítás, ... a tálalás ... ez az, ami nem mindegy. Például: a „Konstantinápolyig vivő ragyogó nemzetközi műút” szembeállítása az „idekanyarodó, helyenként tengelytörő” utakkal. Volt szerencsém kipróbálni az említett ragyogó nemzetközi utat is. Annak is vannak hibái, szó­val lehetne jobb! (Nem akarom ezzel dicsőíteni megyénk útjait, illetőleg az útjavítás gyorsaságát, mert pl. a szarvasi, herényi utak javítása — a városon belül — ré­gen meg kellett volna történjen! Aki viszont a 20 évvel ezelőtti állapotra emlékszik, az le tudja mérni e téren a fejlődést. Ha jól rémlik, egy közvetlen betonút volt: Békéscsabától Csabacsűdig! Igen. Jó lenne, ha idekanyarodna egy nemzetközi autósztráda, de azért sürgősebb, ha előbb Buda­pest—Becs között készül el. A külföldiek „vontatott, szakszerűt­len” reggeliztetése is egyedi ne­gatív példa lehet, mert láttam már ellenkező módon is ugyan­ezt. Voltam külföldön, ahol egy­aránt tapasztaltam mindkettőt. Ehhez kritikát ilyen általánosság­ban nem célszerű fűzni. Nem egyértelmű. Ki lehet a hibás? A vendéglátó vállalat igazgatója, szolgálatos üzletvezetője, X Y felszolgáló, vagy a szakács. Ta­lán éppen a gáztűzhely romlott el, víz-, áramszünet volt, vagy egyszerűen nem értették meg egymást a vendég és a főúr? Érdekes felvetés az üzletek vasárnapi .zárva tartá­sa, illetőleg az autószerviz hiány­zó ügyeleti szolgálata. Lehet, ép­pen ez következik abból, hogy lé­tezik „meg nem értés, kényel­messég, helyenként visszahúzó erő”? Hiányolom, hogy a cikk itt konkrétumra nem utal. Jó lenne tudni: azonkívül, hogy kenyeret, tejet, süteményt, cukorkát, virá­got, újságot, totót-lottót, posta­cikkeket, gyógyszert be lehet sze­rezni. milyen szükségletek kielé­gítésére kerüljön még sor az „ur­banizmus jegyében” vasárnap. Fi­gyelemmel arra is, hogy az gaz­daságos legyen, s a kereskedelmi dolgozók pihenését se csorbítsa. Ami az autószervizt illeti — a szakemberhiány nem mai prob­léma, az újságok apróhirdetésén is lemérhető — talán előbb azt kellene nyugtázni — ami ered­mény —, hogy van városunknak szervize. Bizonyos, hogy további lépésként jól jönne, ha időben, kapacitásban bővülne. Mint „az. urbanizálódás ismér­ve” került említésre, „a közgon­dolkodás, a kultúra, a helyi tár­sadalmi élet magasabb nívója”. Ha a cikkíró úgy képzeli, hogy ezt turizmussal, kiállításokkal, fesztiválokkal, tájjellegű ételspe­cialitásokkal, horgász-, vagy au­tóversenyekkel stb. egyszerűen el lehet intézni, olcsó leegyszerűsí­tésre vállalkozik a társadalmi tu­datformálás körébe tartozó egyik legnehezebb feladat tekintetében. Érdekes, hogy itt nem viszonyít semmihez, nem keres választ ar­ra, történt-e egy s más az elmúlt évek során. Mindössze azt a so­vány és elvont megjegyzést teszi utolsó soraiban, hogy „az utóbbi esztendők ugrásszerű változásai sok jóval biztatnak”. Mintha a több mint 29 éves, s a tudatfor­málásra irányuló erőfeszítésekből még nem realizálódott volna jó­formán semmi. A cikk alapgondolatához kap­csolódva meg kell említeni, nem mindegy, hogy városfejlesztési igényekről, vagy lehetőségekről beszélünk. Az igények heterogé­nek. A lakosság rétegeitől, fantá­ziájától, érdekeitől, s tradíciótól függenek. Nem biztos, hogy haladó irányiak. Annyifélék, ahá- nyan felvetik. Lehet, hogy körül­írására csak néhányan vállalkozz nak, mert nem egyszerű, s a töb­biek elfogadják. Megfogalmazó lehet a rádió, a tv, az újság is. Tény az, hogy széles körben az ízlés nem a jelenből, s még ke­vésbé a jövőből, hanem leggyak­rabban a múltból meríti az im­pulzusokat. A városfejlesztési igé­nyek, mert egyelőre ezek a lakásépítkezéssel szorosan összefüggnek, sokrétűek és bonyolultak. Nehezíti az is, hogy a lakás használati értéke szempontjából a jelent szolgálja, városkép vonatkozásá­ban viszont nagyrészben az elkö­vetkezendő időket is. Így a jö­vőnek számtalan — csak körvo­nalakban ismert — követelmé­nyét is figyelembe kell venni. Eb­ből is érezhető, hogy a városiaso­dással — a cikkírót idézve, „ur- banizmussal” — szemben támasz­tott igény más, ha lakásra, ott­honra vágyók vetik fel, más, ha a közgazdász, vagy éppen a vá­rosépítő szakember, s más, ha egy átutazó szemléli. Nyilván az átutazó a kényelmes szállodát, vendéglőt, szórakozóhelyeket, lát­ványosságokat igényli, a közgaz­dász az olcsó megoldást, a mér­nök, a városépítő az új felé mu­tató formát és stílust. A mi vá­rosunkban — érzésem szerint — a modern városrendezési felfogás — a helyi körülményre figyelemr mel — a lakóterületek kialakítá­sában, funkcionális és szerkezeti tagolásában, az ahhoz kapcsoló­dó kereskedelmi és közintéz­ményhálózat létrehozásában he­lyesen és kézzelfoghatóan jelent­kezik. A cikkíró a sorok között ép­pen azokat marasztalja el, akik a városfejlesztés szempontjából a legégetőbb probléma, a lakás- helyzet javítását tűzték célul első lépésként, és nem az idegenfor­galmi látványosságok létesítéséi, a főutca renoválását. Lehet, hogy ennek optikája „kényelmes ál­láspontot” tükröz, de ez csak a felszín. Semmivel sem jelenthet kevesebb gondota „világ végi koló­niák” létrehozása, mint a cent­rális részek rendezése. Sorrend kérdése, amely a célszerűség és gazdaságosság figyelembevételé­vel alakult az ismert módon. Az­zal, hogy a Népköztársaság- útra most kerül sor, több mint 59 mil­lió forint tehertől mentesül a város,, a népgazdaság. E kedvező feltétel a korábbi években már kirajzolódott, de nem volt adott. Ennek nem ismerete a Cikkírói eleve eltérítette a reális mérle­geléstől. Érthető emberileg a türelmet­lenkedés a város központi részei­nek korszerűsítése irányában, de kritikátlan szembeállítani ezzel felépült vagy épülő lakótelepein­ket, s azt a törekvést, amely Bé­késcsaba város létezése óta elő­ször megteremtette a tömeges la­kásépítkezéshez a közművesített területeket. Ezt elodázni igen, de elkerülni nem lehetett volna. Igaz, sokba került a várost átsze­lő néhány csatorna — ezt tetézte, hogy a mélyépítőipar tapasztala­tok nélkül látott hozzá. De kér­dezhetem: melyik terület vagy iparág volt képes a hallatlan nagy országépítő feladatokkal lé­pést tartani az elmúlt 29 év alatt? Talán egyik sem. Csak ép­pen eltérően jelentkezik terhei­vel a hiba helyreigazítása, kija­vítása egyiknél vagy a másik­nál. Bizonyos, helytelen lenne Békéscsabát úgy fejleszteni, hogy évről évre újabb libalegelőt tör­jünk fel. De éppoly hiba a cikk­ben azt túlhangsúlyozni, hogy vá­rosunkban ez elfogadott irányzat volt. A Szabadság tér, a Bánszki utca és a Körös-part, a Vécsey u. környéke, a Kulich Gyula Lakó­telep, a Mokri utca mind a bel­területen vannak, sőt a Lencsési út a KISZ-táborral bezárva is belül van az optimális határokon. Tény, a helyi közlekedés még nem kielégítő, nehezíti a kényel­mes mozgást, de amint a gyakor­lat igazolja, fokozatosan kialakul ez is. El kell fogadnunk azt, hogy a lakásépítéssel szemben mutat­kozó társadalmi igények olyan nagymérvűek, hogy az eddigi fel­tételek mellett a mennyiségi kér­dések határozzák meg a város­építés legfőbb irányát. A lakás­igények kielégítése a legfőbb cél. Ezzel párhuzamosan teret kap­nak a belső rekonstrukciók, most már a korábbinál nagyobb ütem­ben. Ami nem abból ered, mert „modernizálódott a közgondolko­dás”, vagy „legyőztük a vissza­húzó erőket”, és nem is azért, hogy valamely fővárosi jogász „tájékozódó metódusát” elavulttá tegyük, hanem abból, hogy me­gyénk, vagy éppen városunk ipa­ra. mezőgazdasága fejlődött, eredményesen haladt előre, a nemzeti jövedelemből közvetle­nül, vagy közvetve több jut év­ről évre arra is, hogy a múlt ag­rárjellegéből eredő öröksége a városképből fokozatosan eltűn­jön. Az új és régi közötti ellent­mondás feloldódjon anélkül, hogy a lakásépítkezés üteme az igen költséges rekonstrukciók miatt le­lassulna. Titkon remélem, hogy egy-két év múlva megkezdhetjük az or­szágjárást kedvelő hazánk fiai­nak, sőt a külföldieknek az ide- csalogatását is. De én nem hor­gászversenyt taftanék, mert erre jobb a Duna vagy a Balaton, esetleg Szanazug, nem is autó-, motocrosst a Szabadság téren, mert arra alkalmasabb a fővá­rosi versenypálya. Nehéz lenne versenyezni az ország műemlé­keiben gazdag, kedvező földrajzi környezetű tájaival is — a múlt­ból merített látványosságok be­mutatására —, mert ebben szű­kölködünk. Ehelyett merítsünk minél több szemléltetésre, szóra­kozásra alkalmas momentumot a jelenből. Maradjunk meg mester­ségünknél, mutassuk be fejlett mezőgazdasági nagyüzemeinket, új gyárainkat, állítsuk ki azok termékeit, szerezzünk minél több hírnevet és vevőt ahhoz. Véleményem szerint nem kell pirulnunk a jelen- vagy az utókor előtt új lakótelepeink miatt sem, mert egy-egy korsze­rű kis városrész lesz egyenként bármelyik, több ezer dolgozó ott­hona, amely nem az urbanizáló­dás ellen, hanem annak jegyében épült. Anno 1960—1979. Bakos János Kulich Gyula Lakótelep

Next

/
Oldalképek
Tartalom