Békés Megyei Népújság, 1967. június (22. évfolyam, 127-152. szám)
1967-06-01 / 127. szám
1961!. június 1. 2 Csütörtök A közel-keleti válság a Biztonsági Tanács előtt A közel-keleti helyzet feszültségét tükrözi a Biztonsági Tanács tagjairól készült fotósorozat. Balról jobbra: Fedorenko (Szovjetunió). Lord Caradon (Xagy-Britannia), George Ignatieff (Kanada) és lose Sette Camara (Brazília). (Rádiótelefotó — MTI Külföldi Képszolgálat) ...És a hírügynökségek jelentései Kairó ,Az AP jelentése szerint William Martin altengernagy, a 6. amerikai flotta parancsnoka kedden kijelentette: az Egyesült Államok fenn akarja tartani a nemzetközi hajóutakon a szabad hajózást. Moszkva A Fravda szerdai száma kommentárt fűz azokhoz a jelentésekhez, amelyek szerint a 6. amerikai flotta hajói után mos angol haditengerészeti és légierőket vonnak össze a közel-keleti partoknál. A Pravda cikke a továbbiakban rámutat, hogy a közel-keleti eseményekkel kapcsolatos amerikai és angol álláspont nem meglepő, mert a feszül ség első pillanata óta világos volt, hogy az izraeli szélsőségesek lépéseit a mögöttük álló amerikai és angol kőolajmonopóliumok irányítják. Öt hét alatt 5 ezer amerikai katonát tettek harcképtelenné a szabadságharcosok Saigon Az amerikai légierő, kedden folytatta bombatámadásait. Szárazföldi harcokról csak Dél-Vietnam középső részéiből érkeztek jelentések, . ahol mintegy 3000 amerikai és dél-vietnami katona igyekezett bekeríteni a szabadságharcosak egységeit. Kétórás harc után az amerikaiak visszavonultak. Az amerikai tengerész-gyalogosok egy magas rangú tisztje elmondta, hogy az elmúlt öt hét alatt a laoszi határ közelében, valamint a demarkációs övezet mentén folytatott hadműveletekben az amerikaiak 502 embert vesztettek és 4648 katonájuk megsebesült. A szóvivő a demilitari- zált övezet térségében folyó harcokat a terület stratégiai fontosságával indokolta, kijelentette, hogy a felszabadító hadseregnek ott elhelyezett tüzérsége „állandó életveszélyt jelent számukra”. Egy Reuter-jelentés közli, hogy a vietnami nemzetközi ellenőirző bizottság Hue városában új székhelyre költözött, miután a gerillák felgyújtották a szállodát, a'hoi hivataluk eddig volt. A bizottság tagjai a támadást nem tekintették maguk ellen irányúiénak, hanem Segíthet-e rajtuk az államügyész? Ez év tavaszán, márciusban, Caracas, a venezuelai főváros egyik lakosának, Miqelina Ruiz- nak súlyosan megbetegedett a kislánya. A megrémült édesanya elindult orvost keresni. Amikor visszatért, lakóhelyén csak romokat talált, holmijai és szegényes bútorai nyomtalanul eltűntek. A szomszédok elmondották a szegény asszonynak, hogy tá- voiléte alatt megjelentek a városi hatóságok képviselői a rendőrséggel együtt és lerombolták lakását, egy nyomorúságos viskót, amilyen nagyon sok van Antimanoban, a szegények negyedében. Erről a drámai eseményről szólt az a levél, amelyet a venezuelai főállamügyésznek írt Lucas Perez, a caracasi városi tanács tagja, A levélíró attól félve, hogy lefele nyomtalanul eltűnhet az államügyész irattára mélyén — fizetett hirdetés formájában tette közzé a Nációnál című, nagy példányszámú újság ban. A levélíró közli, hogy hasonló sors vár még 45 családra egy másik negyedben, 80 családra Porterito-negyedben, 440-re Pin- to-Salinazban. és másutt. Viskóikat lebontásra ítélték. Miért ilyen kegyetlenek a hatóságok? Venezuela fővárosa, amely ebben az esztendőben ünnepli fennállásának 400. évfordulóját, korszerű város, másfél millió lakosa van. Égbe nyúló toronyházak, szeszélyesen egymást keresztező autóutak, soksávú országút, amely a két kilométer magasságú Avilo csúcsra visz fel, ezer meg ezer autó, amely a város betonútjain száguld. Mindez azt az illúziót kelti, hogy ez a dinamikus város szépen virágzó életet él. A főváros körül emelkedő csupasz dombokon a szegények évek óta mind gyorsabban „építkeznek”. A várost fokozatosan a nyomor gyűrűje vette körül. Most, amikor már sűrűn benépesült és egyes negyedekbe már a villanyt, sőt a vizet is bevezették, egyszerre felébredt a földspekulánsok érdeklődése. Az újonnan jelentkező tulajdonosok a magántulajdon szent elvére apellálva bejelentették jogukat az állítólag őket illető földre. Kemény harc kezdődött a szegé, nyék és a gazdag spekulánsok között. A szegények védelmezték azt a jogukat, hogy hajlék legyen a fejük fölött, a gazdagok pedig azt, hogy kizsákmányolhassák az előbbieket. Ebben a harcban a hatóságok a gazdagok védelmezőiként lépnek fel. Lucas Perez városi tanácsos, aki a levelet írta „a Köztársaság, az Igazságosság, a Béke, a Jog, a Demokrácia és a Szabadság nevében” szívbe markó- lóan könvörög a főállamügyésznek, szüntesse meg ezt az önkényt és ismerje el a szegényeknek azt a jogát, hogy emberi életet élhessenek. De vajon se- githet-e rajtuk az államüevész? P. Siblin Vádak Csou En-laj ellen Háborús itt*fészek Közel-Keleten Az 1946-as arab—izraeli háború, va- ! lamint az 1956 őszén í.a., ipíom eilen végrehajtott brit—francia—izraeli közös támadás után Közel-Keleten ismét a fegyveres összecsapás veszélye kísért. Az ENSZ 3393 főnyi erejének a Földközi-tenger mentén levő gazai övezetből, valamint a Sinai-félsziget- ről történt kivonása után Izrael, az Egyesült Arab Köz • saság és Szíria csapatai közvetlenül is szembekeirül- t.ek egymással. Így az Arab Liga által meghirdetett szolidaritás alapján végeredményben kb. 87 millió arab áll szemben Izrael 2 650 000 lakosával. A fegyverek pedig, amelyek most farkasszemet néznek, 2,5 milliárd dollár értéket képviselnek. Csak a lakosság számának szembeállítása azonban még nem ad helyes képet arról az erőről, amelyet egy fegyveres konfliktus esetén az események alakítására felhasználhatnak. A katonai erőviszonyakat is célszerű figyelembe venni. Izrael reguláris haderejének létszáma 71 000 fő. A közvetlenül érintett két aráb állam, eak és Szíria ezzel az erővel szem! be együttesen 190 000 sorkatonát tud kiállítani, ha a jelenleg Jemenben harcoló 55 000 főnyi erőt nem vesz- szük figyelembe. Megközelítően kiegyenlítődnek az erőviszoyok azonban akkor, ha a tartalékosokat is számba vesszük. Izrael 230 000 főnyi 2—3 napon belül mozgósítható tartalékossal rendelkezik, a két arab állam 170 000 főt tud harcba állítani. Lényegesen kedvezőtlenebb kép alakul ki Izrael számára, ha a haditechnikát is bevonjuk elemzésünkbe. Izrael ugyanis az AP-hírügynökség értesülése szerint 800 harckocsival és 350 repülőgéppel rendelkezik, míg EAK és Szíria együttesen 1800 harckocsit és 700 repülőgépet mondhat magáénak. Nyilvánvaló ezek után, hogy Izrael külső tényezők támogatására számít, amikor agresszív politikát folytat Közel-Keleten. Ezt látszik alátámasztani a Földközi-tenger medencéjében cirkáló 6. amerikai flotta, a 25 000 főnyi katona, 50 hadihajó és a különleges légikötelékek nagy száma is. azok ellen az amerikai katonák ellen, akik ugyanabban a szállodában laktak. Korábbi híresztelésekkel ellentétben rámutattak, hogy-a bizottság tagjai közül senki sem sérült meg. A Pa tét Lao rádió közlését idézve jelentette a VNA, hogy a laoszi hazafias erők áprilisiban 41 amerikai repülőgépet lőttek le Laosz felett. Ezzel a Laosz felszabadított területei felett lelőtt, illetve megrongált amerikai repülőgépek száma 710-re emelkedett. Peking A „proletártorradaimárok’’ pekingi külügyi összekötő bizottságának közlönyében május 26-án cikk jelent meg „Utasítsuk határozottan vissza a Csou En-laj miniszterelnök elleni támadások ellenforradalmi áramlatát’* címmel. A pekingi idegen nyelvű .főiskola 616. számú vörös gárdista szervezete által kiadott faliújság ugyanis Csou En-lajt „a burzsoá osztály gyűlöletes alakjának” neI vezte és azzal vádolta, hogy ele- len.forradalmár, kétkulacsos módszerekkel a megingott urakat támogatja”. A faliújság szerint en- I nek következményei Csou En- lajra nézve nem különbözhetnek azoktól a következményektől, amelyek Liu Sao-csire várnak. Az j említett közlö-ny hangsúlyozza, hogy a Csou En-laj elleni vádaskodás „ellenforradalmi áramlat”, amelynek célja, Mao Ce-tung elszigetelése. (MTI) DOBOZI IMRE: Ui%a UM U&zdchi (Regény) 9. — Miért éppen én jutottam eszedbe? — kérdeztem Desőtől. Nem is tudom, miért kérdeztem. Már rég azon gondolkoztam, hol lapulhatnánk meg eny- nyien. — Te vitted közülünk legtöbbre — mondta Deső rögtön. — Még március 15-é: « k"“‘-en, hiszen emlékszel rá: az egész helyzetről még sen,kit nem hallottam olyan bátran és becsületesen beszélni. Nem tudta, nem tudhatta, hogy egyszerre kettőt döfött rajtam. Tavaly nyáron kineveztek a vállalat cégvezetőjévé, huszonnégy éves se voltam, egész Gáld lázba jött, a körben vacsorád rendeztek tiszteletemre. Páratlan karrier, a legfiatalabb főtisztvi- selő, és így tovább, hatszáz pengőmet megettek, megittak. Egy pillanatig kísértett, már ittas Is voltam, hogy elmondom az egészet, hülyék, szerencsém volt, semmi más, a? öreg Konkoly cégvezetőt épp akkor rúgták ki a zsidótörvény miatt, amikor én sebesülésemből felépülve, egyenruhásán, kardosán, érdemkeresztesen beállítottam. a vezérigazgatóhoz munkára jelentkezni. De én nem vagyok Deső, én nem tudom elmondani az ilyesmit. Kurzuskarrier, ennyi az egész, és talán — mos t mér — soha nem fogom megtudni, vajon a magam erejéből felka- paszpodhattam volna-e. Március 15-e se jobb ennél. Nyomott nap volt, átkozottul nyomott, a kormányzót Hitlerhez rendelték, valami a levegőben lógott, este a körben a polgármester reszke- teg hangon, óvatosan és köny- nyezve emlegette negyvennyolcat. « Akkor nem ittam egy kortyot se, csak valami vak indulat ragadott el, felugrottam, és a polgármester szavába vágva, kiabálni kezdtem: gyalázat, ebben a csatlós országban a szabadságharcnak még az emlékét is csak négy fal között merjük emlegetni, de odavágnánk legalább, ha belegebedünk is, meg miit tudom én, még mi mindent. Döbbent csend lett a teremben, aztán a polgármester némán megölelt, koccintott, sírva fakadt. Egyszerre mindenki az én poharamhoz ütötte a magáét, a pincérek sietve becsukták az ajtókat. Deső sápadtan állt az asztal végén, összeütötte bokáját, és azt mondta hangosan, éljen Magyarország. Éjjel, hazafelé menet, idegesen súgdostam Kostyák rendőr- kapitánynak, kérlek, ital volt bennem, ilyenkor az ember nem veti mérlegre, mit mond. Nem igaz, egyetlen pohárral ittam, a fejem ijesztően tiszta volt. Kostyák nem felelt semmit, később sem hozta szóba a történteket, én azonban, munka után hazatérve, napokig azzal a kérdéssel nyugtalanítottam anyámat: nem jött valami idézés? Ilyen vagyok, nem tehetek róla, amit szégyellnem kell, azért csendben, utálkozva eszem, gyötröm magam, de beszélni nem tudok róla. Hirtelen eszembe jutott Bartalék présháza. Géza ajánlotta egyszer, már régen, még a Szálasi-puccs előtt, húzódjunk oda, ha az oroszok átlépnék a Dunát, és városunk veszélybe kerülne. Az oroszok azóta vagy nyolc napja átlépték a Dunát, a Törökpiac vén házaiban vetették meg lábukat, onnan aknázzák az országutat, a vasútvonalat, de azért mi bejárunk a fővárosba dolgozni. Sokan. Meddig? Nevetséges, milyen csökönyösen igyekszünk folytatni azt, amit menthetetlenül abba kel. hagynunk. — Ez jó lesz — mondtam megkönnyebbülve. Deső megmozdult. — Mindnyájunknak?
