Békés Megyei Népújság, 1967. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-04 / 103. szám

1967. május 4. 2 Csütörtök (Folytatás az 1. oldalról) ■fásában és a szakszervezetek ré­vén is tulajdonképpen részese a vezetésnek. n. A szakszervezetek feladatai az életszínvonal, az élet- és munkakörülmények javítá­sában. az érdekvédelmi tevé­kenység fejlesztésében. Az életszínvonal alakulásának legdöntőbb eleme: a bérek, a jö­vedelmek. A következő években még határozottabban akarjuk ér­vényesíteni azt az elvet, hogy a bérek és pénzjövedelmek a mun­ka társadalmi hasznosságától, az egyén teljesítményétől, a kollek­tíva eredményétől függjenek, en­nek alapján a jövedelmek diffe­renciáltabbak lesznek, ami tör­vényszerű is. A harmadik ötéves tervben a fogyasztásra szánt összeg felhasz­nálásánál már nagyobb hangsúlyt káp a reálbér növelése, tehát a munka szerinti elosztás elvének jobb érvényesítése. A Szakszer­vezetek Országos Tanácsának nagy gondot kell fordítania az iparági arányok helyes kialakítá­sára. A szakszervezetek központi vezetőségeinek pedig a szakmán belüli arányokra. A vállalati hatáskör megnöveke­dése folytán az üzemi, gazdasági vezetők és a szakszervezeti szer­vek hatáskörébe kerül a helyi bérpolitika továbbfejlesztése ál­talános központi irányelvek alap­ján. Az üzemeknek és vállalatok­nak több lehetőségük lesz, hogy az ügyet jobban szolgáló, a dol­gozó érdekeinek és igazságérze­tének a mainál jobban megfelelő bérpolitikát valósítsanak meg. Az eddiginél nagyobb különbséget kell tenni a dolgozók között a bérekben és a jövedelmekben, a jutalomban és az év végi nyere­ségrészesedésben. Jól tudjuk, hogy az egyenlősdi • bérezésben, a jutalmazásban kevesebb gondot és vitát okoz. Az ilyen áron szerzett nyugalom azonban csak látszólagos!, felszí­nes és mélyebb konfliktusok for­rása. Az anyagi ösztönzés hatása sok­irányú. A munkások közötti cse­kély bérkülönbség nem fejezi ki a végzett munka, a szaktudás, a felelősség, a szorgalom közötti különbséget. Ilyen bérpolitika nem mozgósít eléggé a feladatok végrehajtására. Számolni kell azzal, hogy a munka szerinti elosztás elvének fokozottabb érvényesítése folytán kisebb mértékben érvényes ülnek a bérek alakításánál a szociális té­nyezők. A jövőben a szociális té­nyezőknek főleg a társadalmi és üzemi juttatásokban kell realizá­lódni. A bérekben jobban kifeje­zésre kell jutnia a szakképzett­ségnek, a szorgalomnak, a mun­kaártalmaknak, a nehéz fizikai munkának. Az elmondottak is érzékeltetik felelősségünket az ösztönzőbb bérpolitika kialakításában. Ezért úgy véljük, indokolt, ha a kong­resszus felhívja az újonnan meg­választandó Szakszervezetek Or­szágos Tanácsának és a szakszer­vezetek központi vezetőségeinek figyelmét arra, hogy nagyon gon­dosan kísérjék figyelemmel — különösen 1968. január 1-e után — a vállalati önállóság következ­tében a vállalati jövedelmezőség alakulása nyomán előállt helyze­tet Legyenek figyelemmel a költ­ségvetésből gazdálkodó szervek és intézmények dolgozóinak kereseti arányaira, illetve azok alakításá­ra, fejlesztésére is. Bérpolitikánk fejlesztésének iránya is bizonyít­ja, hogy a gazdasági mechaniz­mus reformja a dolgozók érdekeit szolgálja. Mint már említettem, a jövő­ben fokozatosan arra törekszünk, hogy a munkabér jobban függjön a munka társadalmi hasznosságá­tól. Ez azt jelenti, hogy a nem­zeti jövedelem fogyasztásra szánt részéből a jövőben többet fordí­tunk a bérekre. Ennek következ­tében a bérek gyorsabban növe­kednek majd, mint a juttatások. Ez nem jeleni azt, hogy a társa­Megkezdődött a szakszervezetek XXI. kongresszusa dalmi és üzemi juttatásokra for­dított összegek csökkeni fognak. Sőt; a népgazdaság, a vállalatok helyzetének javításával, amint erre lehetőség van, a juttatásokat tovább kell fejleszteni. A szolgáltatásokról szólva Gás­pár Sándor rámutatott: A szakszervezetek véleménye szerint az állami szerveknek gon­doskodniuk kell arról, hogy — különösen egyes ipari szolgálta­tási árak kialakítása során. — messzemenően vegyék figyelembe a szociális, egészségügyi és. politi­kai meggondolásokat. A jelenlegi szolgáltatási árak — bár gyakran önköltség alatt vannak, mégis — elég magasak. Ha az állami szer­vek fokozottabban gondoskodnak e területen a műszaki fejlesztés­ről, az önköltség csökkentéséről, az a szolgáltatási árak csökkenté­sét fogja eredményezni. Ezútán. Gáspár Sándor áz ár­színvonal alakulásának kérdései­ről beszélt. A piac, a kereslet és kínálat hullámzása, a szabadpiaci árak és némely alapvető fogyasztási cikk árának mozgását eredmé­nyezheti. Rendszerünkben min­den eszköz rendelkezésre áll, hogy ezt szabályozzuk. A szak­szervezeteknek is feladatuk őr­ködni afölött, hogy az árpolitika, elősegítse a dolgozók életszínvo­nalának megalapozott, rendszeres emelését — mondotta többek kö­zött, majd így folytatta; A IX. pártkongresszus felkérte a szakszervezeteket és a kor­mányt, hogy "dolgozzák ki a mun­kaidőcsökkentésre a részletes el­képzeléseket A szakszervezetek örömmel . teljesítik ezt a feladatot, a tárgyalások már előrehaladtak. A kialakult elképzelések a követ­kezők:. A bérből és fizetésből élő dol­gozók munkaidejét fokozatosan heti 48 óráról 44 órára kell csök­kenteni. Először— 1970 végéig — az iparban dolgozók munkaidejé­nek csökkentését kell végrehajta­ni. A rövidebb munkaidőt a vál­lalatok belső tartalékainak fel- használásával, önerőből, változat­lan keresetek mellett,, termeléski­esés,. önköltségnövekedés t^kül.. kell bevezetni. Ugyanakkor — folytatta — a foglalkoztatás jelenlegi színvona­lát fenn kell tartani de a jövőben ez csak a vállalatok közötti és iparágak közötti munkaerőátcso­portosítás mellett lehétséges. Bi­zonyos vállalatok a kelleténél több munkaerőt alkalmaznak, mint amennyit a gazdaságos ter­melés indokol. A szakszervezeti alapszerveze­tek minden vállalatnál követeljék meg, hogy a vállalati gazdasági szervek nagy gonddal vizsgálják meg, hogyan foglalkoztathatják dolgozóikat gazdaságos termelés­sel. Ha ez nem oldható meg, ké­pezzék át, csoportosítsák át őket gyáron belül, és ha más megol­dást nem találnák, helyezzék át őket más gyárba. Fontos felada­tunknak tartjuk ezt, mert helyen­ként a jobb munkaerőgazdálko­dás lényegét hajlamosak csupán abban keresni, hogy a vállalati többletlétszámot leépítsék és ke­vésbé kutatják a meglevő létszám gazdaságos foglalkoztatási lehető­ségeit. A szakszervezetek javasolják: a kormány kötelezze a minisztéri­umokat, tanácsokat, hogy dolgoz­zák ki a racionális foglalkoztatás­ra való áttérés tervét. könyvről volt ezután szó. A re­ferátum aláhúzta: az új Munka­törvénykönyv alkotó részeként ki kell dolgozni a kollketív szer­ződések rendszerét. Ez lehetővé teszi, hogy a dolgozók részt ve­gyenek az élet- és munkakörül­ményeiket érintő jogszabályok alkotásában, hogy a vállalat mű­ködése felett társadalmi ellenőr­zést gyakoroljanak. A szakszervezeteket a dolgozók élet- és munkakörülményeit érin­tő kérdésekben ellenőrzési, véle­ményezési, egyetértési, önálló szabályozási és vétójog illeti meg. A hatásköröket illetően a kö­vetkező elveket kell alkamazni: a) A gazdasági kérdések eldön­tése a gazdasági vezető hatáskö­rébe tartozik, a szakszervezetek döntenek ugyanakkor a részese­dési alapról, a szociális, kulturá­lis és jóléti célra felhasználható összegekről. b) A szakszérvezeti szerveket egyetértési jog illeti meg a mun­kajog körébe tartozó szabályozás vállalati kereteinek a meghatáro­zásában. Ezen belül a gazdasági vezető önállóan dönt az egyes dol­gozókat érintő munkajogi kérdé­sekben, a szakszervezeti szervek véleményének figyelembevételé­vel. A leghatározottabban kije­lentjük azonban, hogy ha a dol­gozót sérelem éri, a szakszervezet támogatást ad számára. Fellép jo­gainak védelmében. Az életszínvonal növelését cél­zó politikáról beszélt a további­akban Gáspár Sándor és hangsú­lyozta: olyan szocializmust épí­tünk, amely az emberért van, a tömegeket szolgálja. Mi jólétet akarunk — de nem mások rová­sára és főleg nem internacionalis­ta kötelességeink elhanyagolása árán. Most az a feladatunk, hogy felépítsük a szocializmust, megte­remtsük a jóléthez szükséges alapokat, s a jólétet is, hogy azt mondhassuk külföldi mumkástest- véreinknek: jöjjetek ide, nézzétek meg, ez az, amit elértünk. A ma­gyar munkásosztály nevében mondhatjuk: amennyi erőnktől telik, annak végső határáig ké­szek vagyunk szolgálni a nemzet­közi proletariátus nagy ügyét. Azt szolgáljuk hazánk és népünk felemelkedésének előmozdításá­val is. HL A szakszervezetek megnö­vekedett szerepe, felelőssé­ge társadalmi fejlődésünk jelenlegi szakaszában; A szakszervezetek funkcióinak, feladatainak változását, fejlődését elemezte ezután a referátum. Alá­húzta: a szakszervezet és a párt kapcsolatában új elem, hogy a párt a célok meghatározásánál is igényli — az eddiginél jobban — a szakszervezeti mozgalom állás­foglalását, segítségét. Helyzetünk a jövőben még in­kább megköveteli, hogy a mun­kásosztály, a bérből és fizetésből élők tömegesen a szakszervezetek útján juttassák kifejezésre véle­ményüket. Igényüket, aktivitásu­kat az építőmunkában. A szak­szervezeteknek a társadalmi élet egészét érintő minden fontos ak­cióban tevékenyen részt kell ven­ni. Elemzik a bérből és fizetésből élők helyzetét, élet- és munkakö­rülményeit és a teendők dolgá­ban önállóan állást foglalnak. Se­gítik féltárni és megoldani az el­lentmondásokat és egyeztetni a kü­lönböző érdekeket. Ugyanakkor a szakszervezetek fontos feladata elősegítem, hogy tagjaik megért­sék a szocialista eszméket, aktí­van tevékenykedjenek a szocializ­mus felépítésének megvalósításán. A következő években az érdek- védelmi tevékenység is új tartal­mat kap a szakszervezetek mun­kájában — hangoztatta ezután. Társadalmunkban az egyéni és össztársadalmi érdek alapvetően egybeesik. Ugyanakkor objektíve létezik kisebb-nagyobb érdekel­lentét, érdekeltérés is. amelynek feltárásával és megoldásuk előse­gítésével. a szakszervezetek erő­sítik a bizalmat szocialista rend­szerünk iránt. Végezetül beszédét így fejezte be: — Az előttünk álló megnöveke­dett feladatok végrehajtásának feltétele, hogy tovább erősítsük töm egkapcsola tain kát. Az elmúlt évek eredményeinek elérésében, a dolgozók ügyeinek intézésében sokoldalú, áldozatos, nehéz, mun­kát végeztek a szakszervezeti tisztségviselőik és aktivisták. In­nen a kongresszusról ' mondunk köszönetét a több százezer tiszt­ségviselőnknek és aktivistánknak munkájukért. Kérjük őket, és raj­tuk keresztül minden szervezett munkást, hogy kongresszusunk határozatának végrehajtása érde­kében, hazánk erősödése, népünk boldogulása érdekében, továbbra is fáradhatatlanul tevékenykedje­nek. A kongresszus ma folytatja munkáját. (MTI) Dr. Josef Klaus Kádár Jánosnál Kádár János, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első titkára szerda délelőtt a párt Központi Bizottságának székházában fogad­ta dr. Josef Klaus osztrák szö­vetségi kancellárt és kíséretének több más tagját. A látogatásnál jelen volt Fock Jenő, a kormány elnöke és Péter János külügymi­niszter. Kádár János szívélyes szavak­kal köszöntötte az osztrák vendé­geket. Klaus kancellár, aki a par­lamenti tárgyalások után rövid körutat tett gépkocsival, megte­kintette a Margitszigetet is, Bu­dapest újjáépítésének eredmé­nyeit méltatta, s Kádár János felhívta vendége figyelmét e munka egy érdekes állomására: az újjáépülő egykori királyi pa­lotára. A kancellár kérdésére, milyen rendeltetést szánnak az újjászülető palotának, Kádár Já­nos elmondotta, hogy ott az or­szág kulturális életének új köz­pontját alakítják ki. ..■ Ezt követően Klaus kancellár és az osztrák küldöttség vala­mennyi tagja látogatást tett a Duna-bizottság székiházában. A vendégeket Vaszil Bogdanov, a Bolgár Népköztársaság budapesti nagykövete, a szervezet ez- idő szerinti elnöke, Kapikráian, a Duna-bizottság szovjet igazgatója, és Feik osztrák igazgátóhely'ettes, valamint Lajti Tibor nagykövet, a Duna-bizottság magyar titkára és a tagállamok állandó képvise­lői üdvözölték. Jelen volt a láto­gatásnál Péter János külügymi­niszter is. Pintér István: Egérfogó SS módra jokumentumregény 43. — Már azt hittem, hogy nem jössz! — mondta idegesen, mi­közben az órájára nézett. >— Csaknem háromnegyed órát kés­tél... Petries a szája elé emelte az ujját, így jelezte Bornemisszá­nak, hogy hallgasson. Az egyik előszobába vezető ajtó ugyanis félig nyitva volt, s mögötte egy ember üldögélt, újságot olvasott. — A sofőröm — válaszolta Bor­— Természetesen. Hiszen minden tele van Gestapo-ügy- nökökkel. Éppen ezért nyugta­lanított a késésed. De az a fon­tos, hogy itt vagy... A valóságban Petries azért késejt, mert a Storohnak, amely a 8230-as Gestapo-ügynököt, alias Ivan Sdbl alezredest hoz­ta Belgrádból, útközben le kel­lett szállnia, mert a közeli lég­térben angol bombázókat és kí­kormányzó úr meghatalmazott­jával, illetve a fiával... Bornemissza feltételeket sza­bott. — A tárgyalás a mi részünk­ről csak akkor lehet séges, ha a meghatalmazott megfelelő ok­mányokat hozott magával. — Ez rendben, van! — jelen­tette ki Petries. — Van meg­hatalmazása! — Láttad? — bizalmatlanko- dobi Bornemissza. A horvát megrázta a fejét. — Nem ... Hogy képzeled? Természetesen gondosan el kel­lett rejtenie. A duplatalpú ci­pőjében van, a két cipőtalp kö­zött. Csak az utolsó pillanatban veszi majd elő, mielőtt a tár­gyalásra indul. Az elővigyáza­tosság nagyon fontos. A munkaerőátcsoportosítás a termelékenység emelését szolgál­ja, ezért a dolgozóknak is általá­nos érdeke. Azoknak, akiket ez személyesen érint, természetesen gondot és kellemetlenséget jelent, Ezt helyileg a gazdasági vezetők és a szakszervezeti szervek em­berséges módon enyhítik. Az át­csoportosításoknak van azonban más oldaluk is. Az, hogy nem kedvez azoknak, akik a munka­helyet nem becsülték, pihenőhe­lyül használták. Növekedni fog a munkahely becsülete, erősödni fog a törzsgárda. Ezt követően a lakáshelyzetről szólt Gáspár elvtárs, majd a dol­gozók szociális helyzete további j javításának, módjait, elemezte. A készülő új Munkatörvény-1 nemissza a kimondatlan kérdés­re. — Előtte nyugodtan beszélhe­tünk, teljesen megbízható. Ten­gerész volt annak idején, mat­róz ... Bevezette vendégét a dolgozó- szobába. Petries kényelmesen leült, elfogadta azt a cigarettát, amellyel megkínálták, s hozzá­kezdett a mondanivalójához. — Elnézést a késésért —, de nem volt könnyű megfelelő szál­lásról gondoskodnom az alez­redes úr számára. Megértheted, hogy .előbb nem jöhettem, mint ahogy biztonságba helyeztem őt... Bornemissza megértést muta­tott sérő vadászgépeket jeleztek. Al­földön, egy kis falusi kisegítő katonai repülőtéren várták meg a légiveszély elmúltát és így ér­keztek a tervezett időnél több mint egy órával később Buda­pestre. Addig pedig Petries nem kereshette fel Bornemisszát, amíg nem volt egészen biztos benne, hogy segítőtársa már a helyszínre érkezett. Pötrics nagyot szippantott a cigarettájából, mélyen leszívta a füstöt, s aztán az orrán át engedte ki. — Tehát, amint mondtam, a partizánegység küldötte Buda­pestre érkezeit. Kész tárgyalni a — Tudod, amikor az első vi­lágháború előtt Polában állomá­soztunk a haditengerészetnél — kezdett Bornemissza régi emlé­kének felelevenítésébe —, ott is minden tele volt spionokkal. Volt egy gyógyszerész, nagysze­rű házi likőröket lehetett nála kapni. Ha az ember kaccenjam- meres volt, csak bement a pa­tikába, megivott egy pohárkával valamilyen csodaszeréből, s mintha kicserélték volna. És képzeld el, erről a patikusról kiderült, hogy kém. Sok min­dent megtudott a tisztekről, akik odajárlak itókáért. A tisz­tek hajófogságot kaptak, amikor kiderült a dolog. De én nem.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom