Békés Megyei Népújság, 1967. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-04 / 103. szám

IMI. május i. 3 Csütörtök A Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére 1,2 millió forint értékű többletmunkát vállaltak a Mezó'berényi Gépjavító Állomáson Néhéz volna számokban kife­jezni annak a munkának az ér­tékét, amit a környékben levő termelőszövetkezetek megszilárdí­tása-érdekében fejtett ki a Mező- berényi Gépjavító Állomás. Amíg szántás, vetés volt a fő profilja, addig is hírnevet szereztek a dol­gozói, az utóbbi években a gé­pek javításával jeleskednek mind­jobban. Bizony ság erre, hogy az utóbbi években két ízben nyertek Élüzem és két ízben Szocialista üzem címet. Az elmúlt évet is elismerésre méltó eredménnyel zárták. Ezt kifejezi az is, hogy a dolgozók 13 napi keresetnek megfelelő nyereségrészesedést kaptak. A múlt évi munkához a pár­tunk IX. kongresszusának tiszte­letére indított munkaverseny és a szocialista brigádmozgalom adott lendületet. Az üzem mind a nyolc termelőegységének dolgozói be­neveztek a szocialista brigádmoz­galomba, s közülük ■négy tulaj­donossá is vált az elismerést je­lentő címnek. Az okleveleket, jel­vényeket, zászlókat és a pénz­jutalmakat mójus elsejének elő­estéjén adta át ünnepi termelési tanácskozásom Uihrin Béla, a gép­javító állomás igazgatója. Mórocz György 29 tagú brigád­ja első ízben nevezett be tavaly a szocialista mozgalomba. A vál­lalt & rájuk háruló feladatokat olyan odaadással teljesítették, hogy el is nyerték a büszke Szo­cialista brigád címet. A teljes műszaki ellátást nemcsak a ter­melőszövetkezetek megelégedésé­re, hanem a gépjavító állomás megelégedésére is jól oldották meg, ugyanis a tervezettnél 10 százalékkal növelték az eredmé­nyességet. Első ízben nevezett be, S nyert szocialista címet Sinka Albert ki­lenctagú brigádja is. Az ő fel­adatuk a garanciális javítás volt az elmúlt évben. A termelőszö­vetkezetek és a gépjavító állomás megelégedésére ezt a feladatukat mindig határidőn beiül, s a ter­vezettnél olcsóbban oldották meg. A szocialista címet nyert Öllé István 59 tagú szerelőgárdája a megye határán kívülről is több dicséretet kapott a kijavított 200 darab SZ—100-as traktorért. Munkájukkal szemben alig me­rült fel minőségi kifogás. Jól ki­dolgozott technológia szerint szin­te egy emberként dolgoztak. Mojzis Pál 16 tagú traktoros­brigádja immár negyedszer érde­melte ki a szocialista címet, s az ezzel járó bronz fokozató jel­vényt. Múlt évi tervét 116,1 szá­zalékra teljesítette a brigád, rá­adásul úgy, hogy normálholdan- ként 10,50 forint megtakarítást ért el. A gépjavító állomás mind a nyolc termelőegységének dolgo­zói újra beneveztek a szocialista brigádmozgalomba. Ennek kere­tében, s a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 50. évfordulójá­ra tett többlet munkavállalásuk értéke 1,2 millió forint. A spion azt vallotta: egyetlen emberből nem volt haszna, nem beszélt előtte soha, s az Bor­nemissza Félix sorhajóhadnagy úr volt... Petries hagyta, hadd fecsegjen a másik. Nyugalmat erőltetett magára, de ez nehezére esett. Höttl eligazította, hogy másnap reggelre okvetlenül létre kell hoznia a kormányzó fia és a Belgrádiból most Pestre küldött provokátor közötti találkozót. Az események sürgetnek, az egérkének be kell sétálnia az egérfogóba. Bornemissza észre sem vette, hogy vendége nem figyel rá, s az egyik első világháborús em­lékét a másik után mesélte. Az­tán hirtelen megállt. — Eigentlich, hát ilyen világ volt akkor, kedves öcsém. Akkor is volt háború, de valahogy ke­délyesebben ment a dolog. Ezek a németek és az oroszok tönkre­tették a háborúskodást. Az em­ber már nem is tudja, ki a ba­rátja és ki 32 ellensége... — Én mindig baráti érzel­mekkel viseltettem irántad, Fé­lix bátyám — mondta Petries,. — Remélem, ezt nem vonod kétségbe? — Dehogy, kedves öcsém — sietett megnyugtatni a vezér- igazgató a Gestapo-ügynököt. — De, eigentlich, nekem mindjárt mennem kell. Tudod, valami családi ügy. Petries nem bánta, hogy vég­re a tárgyra térhet. — Az alezredes azt kéri, hol­nap reggel 9 órakor találkozhas­son a kormányzó fiával. — Ez nem lesz nagyon ko­rán? — aggályoskodott Borne­missza. — A fiatal Horthy to­vább szokott aludni. Ügy tíz óra tájban szokott felkelni... Petries megrázta a fejét. — Sajnos, később nem lehet. Az alezredesnek már délben vissza kell indulnia a partizá­nokhoz. Azt kéri, ilyen korán legyen a tárgyalás ... Bornemissza sóhajtott. — Az embernek már a vasár­napja sem lehet nyugodt — mondta. — De, eigentlich, ked­ves öcsém, a háborús idők ál­dozatokat követelnek. Jó, ak­kor legyen holnap, vasárnap reggel kilenckor. Remélem, si­kerül rávennem a fiatal Hor- thyt,' hogy akkor lejöjjön... Felvette a telefont, tárcsá­zott. Ezúttal nem a komornyik, ha­nem maga a kormányzó fia vet­te fel a kagylót. — Megérkezett a küldemény, ■ amit vártunk ... Igen, kísérőle­vél is van hozzá ... Holnap reg­gel kilenckor itt megismerheted a tartalmát, ha megfelel... Nem, később már nem jó... Rendben, akkor holnap reggel kilenckor a szokott helyen... (Folytatjuk) Ismét a legjobbak Jóval az ünnepség előtt híre jött, hogy az Orosházi Gépjavító Állomás az 1966. évi kimagaslóan jól és gazdaságosan szervezett | munkájáért elnyerte a Miniszter- í tanács és a SZOT Vörös Vándor- j zászlaját, valamint a párt IX. j kongresszusának tiszteletére ki­bontakozott munkaversenyért az MSZMP Központi Bizottságának elismerő oklevelét. A gépjavító állomás bejáratánál portásegyenruhába öltözött férfi állt. — Ez a gépjavító áflamés? — kérdeztem. — Igen — válaszolta kissé meg­lepődve. — Milyen óriási itt a változás. Hová lett a régi portásfülke az állandóan nyekergő telefonköz­ponttal? — Lebontottuk — mosolygott. — Ezt építettük — mutatott a fél­körben ablakos helyiségre nagy büszkeséggel. Az épület modern, elegáns ki­vitelű. Mellette vasvázas, sárga hullámos műanyaggal fedett ke­rékpárszín támaszkodik a mosdó­nak, öltözőnek. Mind-mind új épület. A régi földszintes központi iroda mögött új irodaház áll. A vakolat rajta itt-ott nyirkos, Any- nyira új, hogy az április 29-i ün­nepségre még nem volt beköltöz­hető, pedig már itt szerettek vol­na székelni. A parkettát valami­lyen csípős illatú lakkal kenték be, hogy fénye legyen. Szúrós, könnycsalás volt benne a levegő. Boros János igazgató meg is je­gyezte, hogy 1968-ban a Miniszter­tanács és a SZOT Vörös Vándor- zászlajának maradási ünnepségén itt fogadja a vendégeket. Akkorra a vakolat is megszikkad, s elpáro­log a csípős kence illata. A régi gépállomásból itt már nem sok maradt. Talmi a nagy szerelőcsarnok meg mögötte a lá­basszín. De ezeket az épületeket is korszerűsítették. A lábasszínt körülfalazták, a szerelőcsarnokot pedig belülről úgy átrendezték, hogy aki tíz évvel ezelőtt járt benne, ma mér újnak látná. A hajdani nagy barkácsolóműhély- ből egy gyárrészleg igényét is ki­elégítő mezőgazdasági és ipari géptfelújító és gyártó részleget hoztak létre. A két új szerelőcsar­nok és az ezeket összekötő mű­szaki osztály fészke a megye töb­bi gépjavító állomásánál valami­vel többet sejtet. Mi ez a több? Szabó Ferenc főmérnök az ál­lomással együtt nőtt, izmosodott. Ezt a többet talán ő ismeri a leg­jobban. ö az egyik „legöregebb bútordarab”. — Lényegében hat-hét esztendő alatt a Hoffer-traktortól a soros motor kezeléséig, nagyüzemi kar­bantartásáig, szalagszerű javítá­sáig jutottunk, mint általában a többi gépjavító állomás. Ez igaz, csakhogy itt nem állták meg a soros motorok javításánál. Olyan új üzemág fejlesztésére tö­rekedtek, ami a mezőgazdasággal összefüggésben áll. Így jutottak el az SZK-kombájnra szerelhető kukoricaadapter gyártásáig. Ezek­ben a napokban fejezik be a gyártáselőkészítést: a felszerszá- mozást. Egy 150-es széria gyártá­sára már szerződést is kötötték az AGROKER Tröszttel. . Eigy másik műhelyben eszter­gapadokat újítanak fél. Ezzel a munkával rajtuk kívül — az or­szágban — alig foglalkoznak. De ha kell a gép a mezőgazdaságnak, akkor az iparnak is kell a jó esz­tergapad. Ha a jó esztergapadot a mezőgazdaság adja, akkor iparunk büszke lehet erre, mert már nem­csak búzát, húst, tejet, tojást, nap­raforgót ad az országnak a me­zőgazdaság, hanem kiválóan fel­újított esztergapadokat is. Hogy ez mennyire így van. arra az SZK-adapter lehet a koronatanú. Van a megyében egy mezőgazda­sági gépgyár Békésen. Itt nem ku­koricaadaptert gyártanak, hanem valami egészen mást. Mégis ha­ladunk, erősödik az ország. Az igazgatói iroda csendjében Boros János egy papírlap előtt ül­dögélt. Neki bizonyára nem okoz különösebb gondot, hogy mit mond a vándorzászló és az okle­vél átvételénél. Évekkel ezelőtt megálmodta társaival, a dolgozók­kal közösen megvalósította a mai üzemet. Valósággal benne él az épületekben, a gépekben, vérében az alkotás különös tüze izzik. Kö­rülötte mind több a „megszállott” műszaki és fizikai dolgozó. Közöt­tük szerves az egység. Annyira is­merik egymást — pedig alig 30— 35 évesek —. hogy az arckjfeje- zésből, a kéz mozdulataiból is tud­ják, mi történi a másik műhely­ben. — Tavaly bizony sok minden történt — így beszél a párttitkár, Páli Sándor. — Az üzem. 50,9 mil­lió forintos tervelőirányzatát 58,4 millió forintra teljesítettük. Az RS—09-es traktorok javításánál az átfutási időt 18—20 napról 12-re csökkentettük;. Az állomással szer­ződésben levő 13 szövetkezet nor- málholdankénti javítási költségét csakis a jól szervezett munka ré­vén 34,78 forint helyett év végén 28,67 forinttal számolhattuk el. Javult a munkafegyelem is. Az előző évhez képest csökkent a bal­esetek száma, de csökkent a bal­eset miatt kiesett munkanapok száma is. A dolgozók szocialista brigádokba tömörültek és állomási szinten 5,6 százalékkal csökken­tették a gépjavítás költségét. A műszakiak kiválóan szervez­ték a munkát, a fizikai dolgozók pedig kötelességüket tették. így a Minisztertanács és a SZOT Vö­rös Vándorzászlaja 1962, 1963, 1964 után az 1966. évi eredményükért ismét hozzájuk kerülhetett, Dupsi Károly m £1 üzem-avató ünnepség a Mezőhegyest Cukorgyárban A Mezőhegy esi Cukorgyár dol­gozói múlt évi munkájukkal Él­üzem címet nyertek. Az Élüzem- avató ünnepséget szombaton dél­után rendezték Mezőhegyesen, s ezen megjelent Huszár Mihály, a megyei pártbizottság ipari és közlekedési osztályának helyettes vezetője és Faragó Mária, az ÉDOSZ megyei bizottságának tit­kára. Haraszti Gyula, a gyár igaz­gatója tartott ünnepi beszédet, majd Huszár elvtárs a megyei pártbizottság elismerését és jó­kívánságait tolmácsolta a cukor­gyár kollektívájának. Az Élüzem- avatón több mint 200-an része­sültek kitüntetésben, illetve pénz­jutalomban. Híre ment Hajdú-Bihar megyében a kondorost és a békéscsabai tsz-ek zöldségkertészetének A múlt hét második felében né­pes küldöttség járt Hajdú-Bihar megyéből Békésben. A Hajdú-Bi­har megyei pártbizottság, a ta­nács, az Agrártudományi Főis­kola, a városi szervek, továbbá a MÉK és a konzervgyár küldte el megbízottját a Békés megyei zöld­ségtermesztés tanulmányozására. A kedves vendégeket Boros László, a megyei tanács vb mezőgazda- sági osztályának főkertésze kalau­zolta Kondoroson a Dolgozók Tsz- ben és Békéscsabán a Május 1 Tsz-ben. Mindkét helyen a zöld­ségkertészkedést szemlélték meg. Különösen a paradiesompalánta- nevelés és a paradicsomtermesz­tés üzemi szervezésével ismerked­tek. A látogatók elmondották, hogy Hajdú-Bihar megyében a most épülő konzervgyár zöldségellátá-1 sának biztosítására egy külön bi­zottságot hoztak létre, amely kü­lönösen a hagyomány nélküli pa- radicsomtermesztós nagyüzemi terjesztésével foglalkozik. Látoga­tásuk elérte célját, mert Kondo­roson és Békéscsabán munkáiban levő termelőüzemeket látogathat­tak meg. A szövetkezetek vezetői készségesen adták át tapasztala­taikat, így a küldöttség tagjai gazdag tapasztalatokkal térhettek haza. A mezőgazdasági, termelés és A Magyar Agrártudományi Egyesület Békés megyei szerveze­te tovább folytatja tudományos előadássorozatát Békéscsabán. Ma. csütörtökön délelőtt 10 órakor dr. Éliás András, a Külkereskedelmi Minisztérium osztályvezetője, a közgazdasági tudományok kandi­dátusa nem éppen mindennapi té­máról tájékoztatja a Békés me­gyei aigrárszakembereket. Előadá­az élelmiszeripari a világpiac sának címe: A mezőgazdasági, élelmiszeripari termelés és a vi­lágpiac kapcsolata, valamint a vi­lágpiac alakulásának lehetősc-gei. Az agrártudományi egyesület megyei vezetősége vállalati szak­embereket, állami gazdasági, ter­melőszövetkezeti vezetőket hívott meg az előadásra, illetve az elő­adást követő vitára. B Bp. Kőolajipari Gépgyár Budapest XVIII., Gyömrői út 79—83. Azonnali belépésre keres, műszer és technológiai szerelési munkahelyekre, külszolgálatos munkakörbe: központifűtés-szerelőt, csőszerelőt, vízvezetékszerelö, vasszerkezeti lakatos, hegesztő szakmunkásokat és férfi segédmunkásokat. Központi telephelyre TMK vasszerkezeti-, lemez- és géplakatos. hegesztő, villanyszerelő, esztergályos, fényező szakmunkásokat és férfi segédmunkásokat. Jelentkezés a vállalat munkaügyi osztályán. 3617

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom