Békés Megyei Népújság, 1967. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-06 / 105. szám

1967. május 6. Szombat Nepál királya Budapesten A Magyarországon tartózkodó nepáli király családja társasá­gában megtekintette a főváros nevezetességeit. A képen: a ki­rály a Halászbástyán. MTI-fotó — Tormái Andor felvétele Szociális intézkedések az NDK-ban A Német Demokratikus Köztár­saság Minisztertanácsa — a szak- szervezetekkel egyetértésben — határozatot hozott a dolgozók helyzetének további javítására. A határozata szerint a Német Demokratikus Köztársaságban ez év augusztus 28-tól bevezetik az eddigi kéthetenkénti ötnapos munkahét helyett az általános öt­napos munkahetet. A minisztertanács rendelete 15 napra emelte a dolgozók évi alap- szabadságát. 1967. július 1-tól emelkedik az alapbérminimum, 1968. július 1-től pedig a nyug­díjminimum összege. Lehetővé válik az is, hogy a dolgozók ön­kéntes nyugdíjbiztosítással nyug­díj kiegészítésihez jussanak. Ez év július 1-től felemelik a negyedik, ötödik és a még több gyerek után járó családi pótlékot. Rendelkezéseket hoznak a sok gyermekes családok helyzetének javítására. A határozat megállapítja, hogy az NDK dolgozóinak az új gaz­dasági irányítási és tervezési rendszerben végzett eredményes munkája teremtette meg az alap- feltételeket az új rendelkezések megvalósítására. (MTI) Folytatta «unkáját1 a szakszervezetek XXI.. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) realizálódása során átmenetileg háttérbe kerülhet a népművelés jelentősége. A Szakszervezeték Országos Tanácsának, a szakszer­vezeti mozgalomnak is meg kell mindent tennie, hogy a kultúra terjesztése az új gazdasági me­chanizmusban átmenetileg és he­lyenként se váljék mellékes Vagy éppen egyszerűen üzleti kérdés­sé. ZÁDOR GYÖRGY, a Budapesti Vegyiművek főmérnöke arról be­szélt hogy az új gazdasági- me­chanizmus bevezetésének a vegy­iparban különösen nagy a jelen­tősége. A vegyipari alapanyagok és késztermékek ára a világpia­con igen nagy mértékben, néha 20—30 százalékban is ingadozik, gazdaságosan termelni és értéke­síteni tehát csak nagy rugalmas­sággal, a piac állandó figyelem­mel kísérésével lehet. Sokan azonban egyoldalúan értelmezik az új gazdasági mechanizmust: minél több jogot, minél nagyobb önállóságot követelnek, kockáza­tot azonban nem akarnak vállal­ni. Egyes vállalatok helyesnek tartják ugyan az önálló gazdál­kodást, a hozzájuk tartozó gyár­egységeknek, kisebb részlegek­nek azonban ők maguk nem ad­ják meg ugyanezeket a jogokat. Ezután szünet következett. A szünetben a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsának vezetői bará.i összejövetelen látták vendégül a magyar szakszervezeti mozigalom veteránjainak képviselőit, akik sok évtizeddel ezelőtt kapcsolód­ta be a szervezett dolgozók moz­galmába és azóta is tetteikkel szolgálják .munkásosztályunk, né­pünk érdekeit. Részt vett a talál­kozón Kádár János, Losonczi Pál, Biszku Béla és Gáspár Sán­dor. Blaha Béla, a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöke kö­szöntötte a morálom veteránjait. Meleg szavakkal méltatta érde­meiket, fáradozásaikat, s arra kér­te őket, hogy gazdag tapasztala­taikkal, tanácsaikkal segítsék a jövőben is szakszervezeteink mun­káját. A köszöntőt baráti hangu­latú eszmecsere követte. Szünet után az elnöklő Virizlad Gyula SZOT-titkár jelentette, hogy a kongresszushoz újabb táv­iratok érkeztek az üzemek dolgo­zóitól, szocialista brigádjaitól. Ez­után Kimmel Emil, a Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozói Szakszervezetének főtitkára szó­lalt fel. , Elemezte az üzemi szakszerve­zeti választások tapasztalatait, s elmondta: a tagság ismételten hitet tett pártunk politikája mel­lett. Kifejezésre juttatta: úgy akar dolgozni, hogy a párt IX. kongresszusának célkitűzései ma­radéktalanul megvalósuljanak. — A szervezett dolgozók egyre nagyobb hozzáértéssel vesznek részt ügyeik intézésében — foly­tatta —, s ez biztosítéka annak, hogy az új gazdasági irányítás keretei között az üzemi demokrá­cia fokozottabban érvényesüljön. A délutáni szünet után Geréb Sándornénak, a SZOT titkárá­nak elnökletével folytatódott az ülés. A jelenlevők nagy tapsa közben emelkedett szólásra Kádár János, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első titkára. Geréb Sándomé ezután lezár­ta a kongresszus első három napirendi pontja feletti vitát, s bejelentette, hogy a tanácskozást szombaton reggel fél 9 órakor folytatják. (MTI) Egymás kezét fogva... Sok ezer fiú meg lány ajkán hangzik elnyújtottam kicsit bú- songva a dal: „Elmegyek, elme­gyek, hosszú útra megyek...” A szél elkapja, magasba röpiti; hangjai befonják az egész orszá­got, s a legkanyargósabb kis mellékutcákba is eljutnak. Sok-sok diák szorosan, kézen­fogva ballag ezekben az órák­ban megyénkben is. Átszövik városaink, községeink utcáit, s mi, felnőttek, akik már hosszú évek óta az élet iskoláját járjuk, s olykor jól is felelünk, megha- tottan szemléljük őket. Egy generációt újra útjára bocsá­tottunk. A kezdeti lépéseket a mi útjainkon teszik meg. De vajon törnek-e új utakat, vajon folytatják-e olyan, vagy még nagyobb lelkesedéssel, tűzzel, szenvedéllyel harcunkat ugyan­azon célért: a jobb életért, a felemelkedésért. Szeretetteljes aggódással vi­gyáztunk rájuk; vigyáztak rájuk nevelőik az iskola falai között; szeretetteljes aggódással figyel­jük ezután is életüket, tetteiket. Szocialista társadalmunk építé­sében immáron ők is alkotó fel­nőttekké válnak, s néhány esz­tendő múlva épp olyan megha­tott szeretettel nézik majd a járdaszegélyül újabb és újabb végzős diákjainkat, mint most mi őket... Elégedettek lehetünk: diákja­ink szépek, erősek, szinte har­sogó a fiatalságuk. Testük ará­nyosabb, magasabbak, mint mi voltunk tizennyolc éves korunk­ban. Szépen öltözöttek: a mat­rózblúz hófehér, a sötét öltöny kifogástalan. Az arcok üdék, a szemek egészségesen csillognak. Elégedetten bólinthatunk: fiatal­ságunk egészséges, erős fiatalság; testileg, szellemileg jól felké­szült az életre. Kezük szorosan egymásba kulcsolódik, s az egy­másba kapcsolódó tenyerek kö­zött virág. Ezelőtt tizenkét esz­tendővel, hatéves korukban azért fogták meg egymás kezét, mert botladozó kicsikként egy­másra voltak utalva. Támaszté­kot kerestek egymásban — a félre sikerült lépés, az egyenes útról való letérés megakadályo­zására. Most ez a kézszorítás, az egymásba kapcsolódó kezek me­lege, az egymástól való elszaka­dást megelőző pillanatok búcsú kézszorítása. Ez a pillanat így sohasem térhet vissza. Ilyen meghitten sohasem melegítik egymás kezét a matrózruhás lányok, a sötét ruhás fiúk. Csak néhány pillanat, hogy búcsút intsenek egymásnak, ta­náraiknak, iskolájuknak; még néhány hét. bogy legtöbbjük a szülői háznak is búcsút intsen, s egyszeriben ott találják magu­kat az élet nagy forgatagában. Mi, felnőttek, akik útjukra bo­csátjuk őket, azt kívánjuk ne­kik: fiatal erejükkel bátran, erős mellkasukat szélnek vetve ha­ladjanak előre, mindig csak elő­re, s a kezükön érezzék ott egész életükben társaik kezének melegét. Mert csak igy, szoro­san egymásba kapcsolt kézzel lehet keresztülhaladni azokon az akadályokon, „mit az élet mindenki elé gördít. „Botlik az ember, míg halad” — de nem esik el, ha társai a kezét fogják, mint ezelőtt tizenkét esztendő­vel, vagy mint most az egymás­tól való búcsúzás pillanataiban. Ternyák Ferenc Elutazott Klaus osztrák kancellár Dr. Josef Klaus osztrák szövet­ségi kancellár és felesége, vala­mint kísérete pénteken elutazott Magyarországról. Az osztrák vendégeket ünnepé­lyesen búcsúztatták a Keleti pá­lyaudvaron. Az osztrák és magyar délután ! zászlókkal öveze'.t téren nagyszá­mú dolgozó gyűlt össze, s a kan- | cellár tiszteletére díszőrség sora­kozott fel. Pintér István Egérfogó SS Dokumentum regény — A DÁV Békéscsabai Üzemvezetősége értesíti fogyasztóit, hogy május 8-án, hétfőn áramszünetet tart 07,00 .órától kb. 16.30-ig a Békési út, Szarvasi út, Trefort u., Illésházi u., Kazinczy u., budapesti vasút, Vörös Október sor, körgát által bezárt terüle­ten. Május 9-én, kedden 07,00—16.30-ig a Békési út, Szarvasi út, Trefort u., Illésházi u., Kazinczy u., Szerdahelyi u., Szabolcs u., Szarvasi út, budapesti vasút, Vörös Október sor, körgát ál­tal bezárt területen. Május 10-én, szerdán 07,00—16.30-ig Kulich Gyula Lakótelepen és a Munkácsy téri bérházban. Május 11-én, csütörtökön 07.00—16.30-ig Bartók B. út, Dózsa Gy. út, Vilim u., Felsőkörös sor, kordát, Kétegyházi út, Temető sor által bezárt területen, a József A. Lakótelepen és a Lencsés! úton. A villamos berendezések a kikapcsolás tartama alatt is feszült­ség alatt levőnek tekintendők. 278 45. A kémfőnök felvette az asz­talán heverő nagyítót, s azzal vizsgálgatta az okmány alatt levő pecsétet. Csaknem tökéletes a hamisítvány, Belgrádiban a Gestapónál a bélyegző szakem­berek jól megcsinálták a ju­goszláv legfelsőbb partizán pa­rancsnokság pecsétjének hű másolatát. Milyen kár, hogy a játszmát már be kell fejezni, hiszen ezen az alapon még soká­ig tárgyalhatnának, talán még a partizántáborba is bejuttathat­nák ügynökeiket. De most már nincs idő várakozásra, a fiatal Horthyt le kell tartóztatni. Az események sürgetnek. Höttlnek értesülései voltak arról, hogy a kormányzó fegy­verszünetet kötött, s annak kö­zeli bejelentését tervezi. Talán már másnap proklamálja a fegyverszünetet. Mindenesetre, ha már ez elkerülhetetlen, ak­kor a legjobb, ha minél előbb megtörténik, mielőtt még Hor- thyék megfelelő előkészületeket tennének a végrehajtás biztosí­tására. Ha a kormányzó fia az ő kezükbe kerül, akkor ezzel már ők irányíthatják az esemé­nyek menetét. Kezükben a sze­lep, amellyel szabályozhatnak. Skorzeny lépett a szobába. Is­mét civil ruhát viselt — bár­mennyire is szerette az egyen­ruhát, jobbnak látta, ha Ma­gyarországon inkább csak civil­ben mutatkozik. Höttltől hallot­ta: maga a kormányzó is érte­sült arról, hogy ő Magyaror­szágra érkezett. Skorzeny úgy gondolta, Horthy ebből követ­keztetett arra, milyen sorsot szántak neki a németek. Csak­hogy Höttlnek a Várban dolgo­zó ügynökei azt is jelentették, hogy a kormányzó biztonságban tudja magát. Eszébe nem jutott védelméről a szokásosnál bizton­ságosabb módon gondoskodni. Höttl először Skorzenyt is megkínálta egy kis konyakkal. — Ez igen! — esettan tett a kétméteres véreb. — Az ember szinte érzi, hogyan árad szét az ereiben az erő! — Hát, kedves Skorzeny — moodka Höttl —, az erejére szükség lesz. Holnap reggel ki­lenckor megkezdődik a tánc! — Végre! — ragyogott fel Skorzeny arca. — Unalmas volt már a tétlenség. — Nos — mondta Höttl —, az eddigi találkozókra a kormányzó fiát mindig néhány testőr kí­sérte. Minden bizonnyal ezúttal is fegyveres kísérettel megy a találkozóra. — A Bornemissza irodában — bólintott Skorzeny. — A tere­pet már jól szemügyre vettem... — És? — Minden nehézség nélkül végrehajtható a dolog. Elhelye­zek néhány embert a ház előtti parkban. Ennyi az egész. Egy emberem a telefonfülkében lesz, onnan tart kapcsolatot majd a parancsnoksággal, ha erősítésre lenne szükség. De nem lesz... — Az az érdekünk — mond­ta Höttl —, hogy az egész ügy lehetőleg lövöldözés nélkül men­jen végbe. — Igyekszünk majd így meg­oldani — mondta Skorzeny. — A kormányzó fiát pedig szemé­lyesen fogom letartóztatni... Höttl megrázta a fejét. — Sajnos, ez nem megy — mondta. — A letartóztatást fo­ganatosító tisztek mindjárt Mauthausenig kísérik a foglyo­kat. önre viszont szükség lesz itt Budapesten, Ottó. A Gesta­po emberei letartóztatják az árulót maga, Sturmbannführer biztosít az embereivel...

Next

/
Oldalképek
Tartalom