Békés Megyei Népújság, 1967. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-28 / 124. szám
Fiatalok fóruma Lobog az Erkel-láng Demény Gyula felvétele Az első próbálkozások Részlet a Szegedi Tömörkény Gimnázium és Szakközépiskola történelem szakkörének „A Szegedi Szabadtéri Játékok története 1931—1966” című aranyéremmel kitüntetett dolgozatából A Szegedi Szabadtéri Játékok megrendezésének gondolatát Hont Ferenc vetette fel először 1927-ben, a „Délmagyaror- szág”-ban megjelent cikkében. Hont megemlíti a munkásdalárdát is, mint olyan erőt, amire a szabadtéri játékok megrendezése során számítani lehet. A Szegedi Munkaadók Szövetsége ülésén 1928. június 8-án felvetődött ismét a megrendezés ötlete. De a megvalósulás egyelőre elmaradt, mert a „város nem szándékozott pénzt befektetni, inkább az idegenforgalom növekedésével pénzhez akart jutni”. Hont Ferenc azt javasolta, hogy alakítsák meg a Színház- barátok Körét, hogy ezzel közelebb kerüljön a színház és a közönség egymáshoz. Kamaraszínházat állítsanak fel és szabadtéri előadásokat rendezzenek. A Szegeden megvalósítandó szabadtéri színházi előadások gondolatát 1929- ben az akkori kultuszminiszter tűzte napirendre. Az első szabadtéri előadást a Dóm téren 1931. június 13» án rendezték. Voinovioh Géza Magyar Passió e. misz- tériumjátékát Hevesi Sándor rendezésében és a Nemzeti Színház tagjainak vendégjátékával adták elő. 1932-ben Pásztor József, a Délmagyarország akkori főszerkesztője veti fel azt a kérdést, hogy a szabadtéri játékokat állandósítani kell. És ahogy ő látja a dolgokat „a nemzeti irodalomnak és kultúrának még soha nem tettek olyan nagy szolgálatot, mint amilyen az lenne, ha Az ember tragédiáját adnák éld”. Az ember tragédiájának tervét Gömbös Gyula, a fasiszta honvédelmi miniszter buktatta meg azzal, hogy „megtagadta a katonaság részvételét az építkezés munkájában azzal az indokkal, hogy a nehéz sorban vergődő polgári lakosságot ettől a munkalehetőségtől nem szabad megfosztani”. Lényegesen előrejutott a szabadtéri játékok ügye 1933-ban azzal, hogy Szeged két lapja, a Délmagyarország és a Szegedi Friss Újság magáévá tette az ügyet, figyelemre méltó cikkeket találunk a lap hasábjain. Már ekkor úgy látszott, hogy a fő program Az ember tragédiája lesz. A lapok kezdeményezésére megalakult a rendező bizottság. A váró si hatóság azonban telje erejével és súlyával még nem vállalta a kockázatot is magában rejtő vállalkozást. A tanács urai érezték, hogy tenni kell valamit. Hiszen Szegeden ekkor már a város lakói előtt is nyilvánvaló volt, hogy számottevő üzleti és szórakozási, de nem utolsósorban kulturális lehetőségeket kínál a játék. Jellemző, hogy a városi tanács csak 5000 pengőig vállalta a meginduláshoz szükséges költségeket. Senki sem csalódott. Akik felvetették az eszmét, a város nem csekély számú lelkes lakói — főleg a munkapadoknál és az íróasztalnál dolgozók — igazolva látták elgondolásaikat. Az első silier bekövetkezett 1933. augusztus 26-án, Az ember tragédiájának előadásával, amelyet Hont Ferenc rendezett. „Szeged munkásosztálya mindig úgy érezte, hogy nem lehet számára közömbös a szabadtéri játékok sorsa még akkor sem, ha valójában az úri Magyar- ország szegedi urai kirekesztik onnan.” Hogy mennyire így volt ez, bizonyítja egyebek között az akkori szegedi munkásszínjátszók, munkáskórusok lelkes közreműködése, hathatós támogatása, amely mögött az illegális kommunista szervezetek befolyását találhatjuk meg — írja Simon István. 1933-ban történt meg, amikor Hont Ferenc Az ember tragédiájának első szabadtéri előadását redez- te — több mint ezer munkás sietett segítségére, mert a katonai parancsnokság a rendelkezésre bocsátott honvédstatisztériának megtiltotta, hogy részt vegyen a francia forradalmi jelenetben. Hont Ferenc amint írja, „munkások és munkásnők szerepeltek ebben a jelenetben. Az előadásra háromszáz kék, háromszáz fehér és háromszáz vörös, egyenként 2 méteres zászlót csináltattunk. A zászlókat három oldalról kellett az egyenlő nagyságú csoportokra osztott tömegnek behoznia a színpadra, amelyet ilyen módon hatalmas trikolór borított volna be. Igen ám, de a kék és fehér zászlókat hordozó csoport a bemutató előadáson lekésett a jelenésről és így percekig csak a háromszáz vörös zászló lengett a színpadon a nézőtéren tartózkodó munkásközönség dübörgő tapsaitól kisérve.” A program kialakítása hosszú küzdelem eredményeként jött létre. Ma már kísérletnek tekinthetjük, hogy 1932-ben Hont Ferenc, mivel látta, hogy az ünnepi játékok ügyében a város semmit sem tesz, tervbe vette a vár térsége előtt felépített ^badtéri színpadon Offenbach: Szép Heléna című daljátékának bemutatását. Továbbá azt tervezte, hogy a Múzeum lépcsőin előadják Az ember tragédiáját, de ezek az elgondolások nem valósultak meg, mert jellemző az akkori viszonyokra, hogy Hont Ferencnek nem sikerült a Nemzeti Színháztól jelmezeket kölcsönkapni. A vállalkozás az államvezetés támogatásának hiánya miatt bukott meg. Ilyen próbálkozás volt Luigi Ercole Morselli: Glaukos című mesejátéka, amelyet az újszegedd SZUE- uszodában rendeztek meg, de csak egy előadást ért meg. A felszabadulás előtt mégis a Tragédia jelentette a legnagyobb prózai sikert és a játékok további megrendezéséhez ez adott indítékot 1935-ben a Szabadtéri Játékok ügyeit intéző bizottság lemondott, és úgy látszott, hogy a játékok további megrendezése is veszélyben forog. Ez az év súlyos anyagi deficittel járt, 38 ezer pengő veszteséggel zárták a szabadtéri játékokat. Végül a város tárgyalni kezd dr. Janovich Jenő egykori szegedi szín- igazgatóval, aki vállalta a szabadtéri játékok ügyének szervezését. 1936. július hó 26-án a Szegedi Naplóban megjelent cikkében a következőt írta: „Szegednek továbbra is ragaszkodni kell Az ember tragédiájához, mely kiaknázatlan bányája a rendezői elgondolásnak és éppen ezért mindig újszerű érdekességet nyújt a nézőnek.” A következő évben is Janovich rendezte a Tragédiát lényegtelen módosításokkal. Feltűnésit kelte: t azonban az, hogy Lucifer szerepére Csortos helyett Törzs Jenőt szerződtették, de néhány hét múlva'kiderült, hogy a szerepet nem vállalhatja, mert más színháznál szerződése volt. Helyette Táray Ferencet hívták meg és Kiss Ferencet, akik felváltva alakították Lucifer szerepét. Éva Lán- cy Margit, Ádám Lehotay Árpád. 1937-ben ismét Hont Ferenc rendezi a Tragédiát. Előző rendezőkkel szemben sokkal nagyobb mértékben alkalmazta a tömegeket. A Tragédia több éven keresztül történt előadása bizonyítja, hogy szabadtéren való előadásra kiválóan alkalmas, ez a megállapítás a jövőre nézve is nagy tanulságul szolgált. A Szabadtéri Játékok nemzetközi sikerét 1935. augusztus 10-én Pietro Mascagni: A parasztbecsület című operájának előadása alapozta meg. Ez új színt és fejezetet nyitott a játékok történetében. A szerző jelenléte és a Milánói Scala vendégszereplőinek híre nagy elégedettséget okozott a közvéleményben. A mester szívesen jött Szegedre, mert ismeretes volt előtte, hogy a szegedi színházban adták elő először Olaszországon kívül egyik legrégibb operáját, a „Kis Marat”-ot. A bemutató előadás óriási sikerrel járt Mascagni a Parasztbecsület vezénylése után lelkesülten mondta: „Boldog vagyok, hogy Szegeden vezényelhettem művemet. Meggyőződésem, hogy a szegedi Dóm tér jelentősége semmivel sem kisebb, mint a velencei Szent Márk téré. A Dóm tér akusztikája és helyzete olyan pompás, hogy Szeged egész jövőjét innen fogja nyerni. Minden évben meg kell rendezni a szabadtéri játékokat, és minden évben tökéletesebbet és nagyszerűbbet kell nyújtani.” Zsíros Judit: Vége az iskolának Ujjongva szaladtunk ki az iskola kapuján. Vége! — örülsz, hogy szabadulhattál? Nem! — Kiáltasz, s emeled fejed — Nem fejezted még be a diákéletet. Hiába csábittok ti csalóka tétlenségek Ami most jön, az érdekel téged. Járdd tovább! Az élet is iskola — S újra megnyílik előtted a Tudás kapuja. (Bronzéremmel kitünteti költemény. A szerző a békéscsabai gimnázium tanulója.) KÖRÖS TÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET
