Békés Megyei Népújság, 1967. május (22. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-28 / 124. szám
Fiatalok fóruma Lonovics László (Békéscsaba, gimnázium) Városrészlet (ezüstéremmel kitüntetett alkotás). Baka Antal (Szeged, építőipari technikum) Utcarészlet. ............. Mt.HHM.MIHMHHimMMmiHMUHMHHHHWMMIMWHHUMHHMUHnu,, f f A felelősségérzet az .. Egy kezdő pedagógus vallomása | eve: Kormányos András. 1966-ban végezte az orosz—magyar szakot a JATE bölcsészkarán jeles eredménnyel. Azóta tanár a szegedi Ságvári Endre Gyakorló Gimnáziumban. Magáról és indulásáról így vallott: — Mielőtt elkezdtem, volna a tanítást, az volt az elképzelésem, hogy a gyerekek minél jobban, minél helyesebben tanuljanak beszélni oroszul. Ez volt, hogy úgy mondjam, az ars poeticám. A másik elgondolásom a tantárgyból adódott: a szovjet élettel, kultúrával, irodalommal megismertetni a tanulókat. Ebben nagy segítségemre volt, hogy a nyáron öt hetet töltöttem a Szovjetunióban, közvetlenül láttam, tapasztaltam, amit tanítani is akartam. Felkönyököl, megsimítja a homlokát, sután elmosolyodik. — Az első órámra — őszintén bevallom — úgy mentem be, mint egy diák, jóllehet már önálló tanár voltam. És hamarosan rájöttem, hogy a tanítás nem is könnyű mesterség, pedig az ember azt hiszi, hogy a gyakorló tanítás után menni fog. Az első órám... egészen más volt, mint a gyakorló óráim... Hogy miért is... talán, mert teljesen egyedül voltam... H irtelen jut eszébe, gyorsan mondja. — Ha már ilyen fórum előtt nyilatkozhatok, tanácsolnék néhány dolgot a gyakorlósoknak: kiki szakmájának megfelelően igyekezzen elsajátítani az anyagot, mert a tanári tekintély ezen alapozódik. Ezenkívül a nevelőmunkában is nagy a jelentősége. A nyelvszakosoknak javaslom, hogy állandóan kísérjék figyelemmel az illető nyelv országának irodalmát, életét. És állandóan képezzék magukat! Nem szabad megelégedni azzal a tudással, amit az egyetemen kapnak, az estik egy alap, amire a házat tulajdonképpen önképzéssel épít’ föl az ember. Ez nagyon fontos! Cigarettával kínálom, szerényen visszautasítja. — Megragadom az alkalmat, hogy kollegálisan figyelmeztessem a leendő tanárjelölteket: ne legyenek túlságosan lágyszívű- ek, mert az csak pillanatnyilag kellemes a tanulók számára. Viszont ez az engedékenység problémákhoz vezethet a fegyelem és a tanulmányi munka terén. Ne engedjék ki a kezükből az osztályt! Szigorúan, de megértéssel kell a gyerekekkel foglalkozni! És még egy: ne keseredjenek el, ha úgy érzik, hogy nem sikerült egy-egy órájuk — hisz a gyakorlóidő kevés arra, hogy belejöjjenek a tanításba. Még ha tanárok lesznek is, mint én, kezdő, bizonyos idő szükséges, hogy kibontakozzanak. Az órájára néz, majd folytatja. — Osztályfőnök szerettem vona lenni — sajnos, ez nem sikerült, egyelőre osztályíönökhelyettes va■ gyök az egyik elsős ősz- 5 tályban. Későbbiekben a j KISZ keretében szeretnék : hasonló munkát végezni. • És még egy tanács a kéz- 2 dő tanárok számára: j rendszeresen, minden ! órára készüljenek fel, j mert ez a nevelőmunká- j ban sokat segít! Ettől j nagymértékben függ az j osztály és a tanár közös i munkája! Elmosolyodik. • — Egy sztori: határo- ! zottan meglepett, hogy a • gyerekek fegyelmezetteb- : bek, mint amire számítót- : • tam. Mindenesetre kelle- ; mes meglepetés volt, : ugyanis a gyakorlaton ez • épp fordítva volt... : J nt, hogy még szeret- ! ne valami fontosat • mondani. • — Nemcsak az volt az j új, hogy egymaga tanít j az ember és nincs mögöt- j te tanár, hanem a felelős- • ségérzet is! A felelősség, : hogy a tanmenetre kidől- • gozott anyagot mennyire ; tudja megvalósítani! • Ismét az óráját nézi, : feláll, bocsánatot kérve ; elköszön, egyik kollégája ! várja a tanári szobában, j és nem szeretné nagyon ; megvárakoztatni. Megkö- ; szőnöm a riportot, kezet S szorítunk. • • Ügy szokták mondani: : alig száradt meg a tinta a • diplomáján! : Ördögit Szilveszter 2 (Aranyéremmel ki- : tüntetett írás. A szerző • a Hódmezővásárhelyi J Bethlen Gimnázium tanulója.) ; Kövér László: Fejünk fölött... Fejünk fölött nem diadém ragyog, Szavaink olykor hullócsillagok, Százféle sors, százféle szív vagyunk, Csak a pohár víz egy, amit otthagyunk . Elmenőben, vele egy percét az időnek S torkunkban a cseppek már sejtekké nőnek. Csókjaink szépek, mi még szívből adjuk S vágyainknak még mi vagyunk az apjuk, Kinyitott tenyerünk karcsú vonalán Finoman reszketve települ a „talán”... (Bronzéremmel kitüntetett költemény. A szerző a Békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium tanulója). Cseh Irén (Kecskemét, Bányai Júlia Gimnázium) Fiúportré (aranyéremmel kifüntelelt alkotás). Somocli Ferenc (Csongráú, Batsányi Gimnázium' Merengés (ezüstéremmel kitüntetett alkotás).
