Békés Megyei Népújság, 1967. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-17 / 114. szám

W67. május 17,

4

Szerda

SEMMI

— Ez a megyei Jókai Színház — mutatott büszkén az épületre az idegenvezető.

— Hm... — válaszolt udvariasan a vendég, s magában ezeket gondolta: „Színháznak kétségtelenül színház, mert ott van rajta a felirat, amelyet acélos erővel védelmez két fenyegetően kinyúló vasgerenda. Fölötte azonban csupasz téglák merednek, meg egy romantikus lyuk, amelyben díszítőelemként ott van egy cserép virág is. Mindenesetre szellemes megoldást

választott ez a „rossz ember nem lehet”: kipiszkált egy téglát, s helyére tette a virágcserepet. Hát nem gyönyörű?! Igazán méltó egy megyeszékhely színházának homlokzatára. Pedig a szép színházteremben estéről estére zsúfolt ház tapsol az „Oké, Mister Kovács”-nak. Mi nem tapsolunk azoknak, akik faképnél hagyták ilyen állapotban az épületet, mint... Semmi, oké!

(fér—ó) (Futó: Demény)

BÉRHÁZI G

Idegtépőn sikít az autó lefékezett kereke. Kiabálás, veszekedés, sírás. Az ablakhoz rohanok. — Talán megint valamelyik kisgyerek ugrott az autó elé az úttestre. Hátha éppen az enyém! Remegés, félellem.

Egy barnára sült arcú, 4—5 év körüli kisfiút egreoirozmak, rán- j gátnak az éppen ott levő „nénik és bácsik”.

— Hogy engedhetik ki ezt a kisgyereket a szülei felügyelet nélkül! — Miért nem vigyázol, ha átjössz az úttesten. Először nézz széjjel! — Micsoda felelőtlen emberek vannak a világon! — és így tovább.

A kisfiú halálra rémülten szipá- kol, a keze fejével végigtöröl az orra alatt:

— De hiszen anyu nem is tudja, hogy lejöttem, csak itt lakunk a másik lépcsőházban. És én nem akartam, csak a Laci hívott át és én biztosan nem néztem balra és aztán jobbra, amikor leléptem a járdáról. Anyukám mondta, hogy mindig így kell átmenni az úttesA szakmunkásképzés reformja

Ha valaki a céhrendszerben megszerezte a segédlevelet, biztos lehetett abban, hogy a „diploma” élete végéig kiszolgálja. Ma az inasévek alatt összegyűjtött ismeretek legfeljebb egy évtizedre elegendő „muníciót” adnak, sőt — az észak-európai országokban végzett felmérések szerint — némelyik szakmában csak három esztendőre.

Mi az Oka, hogy ilyen gyorsan elavul a szakmunkás-bizonyítvány?

Az automatizálás követelménye

Az ok főleg a vasáparban hallat magáról, állandóan változnak az alkatrészek, a szerszámok és berendezések, s ehhez zárkózik fel a szerszámokat gyártó ipar is. A vasiparban egyébként is hihetetlen tempóban fejlődik a munkamegosztás, ez pedig az ipartörténet süllyesztőibe zúdítja a régi foglalkozási ágak egy részét. A felgyorsult technika újabb és újabb feladatokat, munkaköröket, teendőket jelent: embereket kell kiképezni ezek ellátására. Az auitomatikák, félautomatikák feleslegessé teszik a szakmunkások egész sorát. Helyettük az eddigieknél képzettebb beállító, karbantartó személyzetet igényelnek, s ugyanakkor megelégszenek a réginél lényegesen képzetlenebb kezelögár- dával. A gépesítés, az au torna tizá- áó és a társadalmi változások is folytonosan módosítják azokat a követelményeket, amelyeket a szakmunkásokkal szemben támasztunk.

Magyarországon jelenleg SCO szakmát tartanak nyilván, s az évek során alig ritkultak a szakmai jegyzék tételei. A céhrendszer emlékét őrzi a fémiparból a

ORSZÁGOS SÖRIPARI VÁLLALAT felvételre •keres

férfi betanított

és segédmunkásokat állandó munkára

Munkásszállás van. Jelentkezés: Budapest X., Maglódi út 17. Munkaerőgazdálkodás. 4346

reszelőgyártó, a rézműves, a bronzműves: ezekre a szakmákra manapság már alig akad jelentkező. A szakmai utánpótlást mégis államilag fenntartott intézetekben és képzési keretek között biztosítják.

Módosulnak a feladatok

Jogos tehát a kérdés: érdemes-e mind a háromszáz szakmában fenntartani és folytatni a szakmunkásképzést? — a kérdésre a közgazdaságtudomány fiatal ága, az oktatásgazdaságiam keresi a választ. Művelőd azt kutatják: hogyan lehet úgy irányítani az oktatási beruházásokat, hogy azok a jelenlegi és a várható szükségleteknek megfelelő képzést és — korszerű szakmunkásgárdát eredményezzenek? Magyarországon most kezdi a vizsgálatot az okrta- tásgazdaságtan a Munkaügyi Minisztérium és a szaktárcák irányítása mellett. Javaslatokat dolgoznak majd lki az oktatás korszerűsítésére, arra, milyen új szakmákat vegyenek fél az Országos Szakmai Jegyzékbe, illetve melyeket töröljenek onnan. Arra számítanak, hogy a jelenlegi szakmák száma a felére, másfél százra csökken.

A háromszáz ipari szakmára kiterjedő tájékozódás februárban kezdődött. Tárcáik, ágazatok, főbb szakmacsoportok szerint munkabizottságok alakultak. Ezek — a népgazdasági érdekből, a kívánalmakból és a jelenlegi helyzetiből kiindulva — mérik fel, hogy az a tevékenységi sorozat, amelyet egy- egy — ma szakmunkásnak nyilvánított — dolgozó ellát, megmaradjon-e önálló szakmának továbbra is? Hogy úgy maradjon-e, mint eddig? Mert arra is lesz példa, hogy egyes szakmákhoz „hozzátesznek még” valamit, másokból elvesznek, ha úgy találják, nefri odatartozó feladatok, munkakörök, tevékenységek is csatlakoztak hozzá.

A vasipar változásai

Sejthetően nagy változások vár hatók a vasiparban az „átrendezések” során. Hét szakbizottság vizs gálja meg a kimondottan vasipa rínak minősített 48 szakmát. (A hét bizottság hatáskörén már kívül esik a villamos- és műszeripar, a kohászati anyagvizsgálat helyzetét pedig a vegyipari szak- bizottság elemzi.)

A tapasztalatok feldolgozását követően megtörténik majd az új szakmák kialakítása. Az elképzelés szerint széles körű általános képzést adnak majd a tanulóknak: s erre a szakmunkásjelöltek speciális ismereteket építhetnek még az „inasévek” alatt, — de természetesen később is, amikor már elfoglalták helyüket a termelésben. Nem valószínű például, hogy a ma használatos kilencféle lakatos« zakma megmarad, sokkal i indokoltabb, hogy szereiő-lakato- 1 sokat képezzenek: ezek megállják helyüket akkor is, ha járműszere- lőszalag mellé állítják őket, ha karosszériát kell szerelniük, ha az építőiparban helyezkednek el, — | vagy ha a ma is ismert általános | lakatos munkakörét töltik be. Az I automata szerszámgépbeállító szakmáiban — ahol jelenleg csak átképzés folyik — valószínűleg megindul a rendszeres oktatás: hiszen a munkamegoszlás jelenlegi fázisában domináns tényező az automata zá lás.

Az évek óta problémákat okozó forgácsolókapacitás bővítése is megköveteli a képzés reformját. Az egymáshoz sok tekintetben hasonló fél tucatnyi forgácsolószakma tananyagát össze lehetne vonni: egyik forgácsolóágban jártas fiatal könnyen elsajátíthatná a másik, a harmadik szakmát is.

Új tankönyvek

Félreértések elkerülése végett már itt szögezzük le: a most kezdődő „revízió” nem érinti a már kiadott szakmiunikásbizonyítvá- nyokat. A felmérésnék csak az a célja, hogy a jövőben a népgazdasági szükségleteknek megfelelő mennyiségben és színvonalban I képezzenek ki szakmunkásokat. A szakmai átcsoportosítás csak egy'k része az idén kezdődő — másfél esztendőre tervezett — nagy munkának. Ha újra körülhatárolják az egyes szakmákat: akkor át kell dolgozni a tananyagot is a korszerűsített normák alapján. Ez lesz a nagyobb munka, hiszen több mint háromszáz tankönyvet kell kidolgozni, megírni: az oktatási

ervekkét, tanmenetekkel együtt.

Krajczár Imre

ten. — Szepeg, szipog szegényke, s közben remeg és reszket minden pici porcikája. Nemcsak az ijedtségtől. Valószinű előre tudja már, hogy ezért otthon megkapja a kijárót.

Egy fiatal asszony megsajnálja, s kézenfogva visszavezeti a másik oldalra.

*

Óriási csörömpölés, szívetszorí- tó sikoly, majd szinte artikulátlan üvöltés. A sikoly gyermekszájból szakadt fel, az üvöltő, érces-recse- gő kiáltás, kétségbeesett remegő férfihang.

A Bánszky utcai híd előtt, az úttest kellős közepén egy 10 éves kislány fekszik, arccal a földön, I lábai belegabalyodtak a kerékpár sínbeszorult kerekei közé. Szemei kitágulva merednek a néhány centiméterre — még remegő — teherautóra. A járókelők futva közelednek hozzá, a kocsi vezetője tehetetlenül, reszketve, földbegyökerezett lábaikkal áll. Hófehér arcán patakokban csorog a verejték.

— Nincs semmi baja, csak nagyon megijedt szegénykém. Még jó, hogy volt annyi Idkireje, hogy meg tudott állni a híd lejtőjén. Sajnos, ez már nem az első eset itt. Nagyon veszélyes a közlekedés kerékpárral a sínek miatt — mondja egy idősebb férfi, aki felemelte a kislányt, s mások segítségével kiszabadította lábát a meggörbült kerekek közül. A kiesd nem mert felülni rá, bár azt mondta, nem fáj semmije. Lehet, hogy nem volt komolyabb testi sérülése, de lelkileg komoly megrázkódtatás érte, hiszen csak a „sofőr bácsi” lélekjelenlétén múlott az élete.

*

E két epizód a Bánszky utcai bérházaknál játszódott le. Nagyon sokat lehetne felsorolni még, hiszen amióta lezárták a Tanácsköztársaság útját, azóta a forgalom legnagyobb része ezen az útszakaszon bonyolódik le. A bérházakban pedig tudvalévőén sok a gyerek, s ők is éppen úgy szeretnek játszani, mint azok, akik nagy- udvaros, kertes házakban laknak. Tavasz van, május. Ilyenkor bizony még a felnőttek is sokkal szívesebben vannak kint a szabadban, mint a lakásokban. A

gyerekek is felszabadultabbak, elevenebbek.

Minden szülő félti gyermekét, s rájuk vigyázni nemcsak az ő feladatuk, hanem mindenkié. A kapuk szinte az úttestre nyílnak, s ahogy lelépünk a lépcsőn, máris az úton vagyunk, ahol éppen akkor halad el egy autós. És megint csak a lélekjelenlétén múlik, hogy nem történik talán halálos kimenetelű baleset.

A játszóteret három oldalról közlekedési út határolja, a negyedik oldalról lakóház. A teret azért létesítették, hogy a gyerekeknek legyen helyük, ahol nyugodtan játszhatnak, hintázhatnak, labdázhatnak, futkoshatnak. De mi van akkor, ha a labda kijjebb száll, ha a fogócskázó kislány menekülés közben elvéti a tér szélét és leszalad a kocs-iútra, „nem figyelve se balra, se jobbra”? Talán abban a pillanatban robog el egy autó: sikítás, rémület, kiabálás, Cákcsikorgás következik megint. És ha nem tud megállni!? .

Nagyon jó lenne, ha ezt a bizonyos játszóteret körülkerítenék, hogy a szülők is meg a járművezetők is sokkal nyugodtabbak lehessenek, s bérházd gyerekek is biztonságban legyenek. 1

Uhrin Pálné

Egymillió nemespontyivadék mesterséges keltetésből

A Szarvasi Kísérleti Halastavak központjában mesterséges keltetőállomást rendeztek be' évekkel ezelőtt. Így a legszeszélyesebb tavaszi időjárás ellenére megfelelő mennyiségű ivadékot keltethetnek, ráadásul a természetes kelési időt megelőzve. Az idei tavaszon különösen jól sikerült a Keltetés: nemespontyivadékból

csaknem egymilliót költöztettek át a keltetőből a „halbölcsődébe”. Egy hónapig élnek itt a parányi halacskák, azután nagyobb életteret biztosító tavakba rakják őket. Egyébként a mesterségesen készített süllőfészkekre is sok petét raktak az anyák, százezrével szedik össze és rakják előnevelő tavakba az egyik legkedveltebb halféleség „újszülötteit”.

fl szókimondó ember

Néhány na.p múlva ünnepli 70. születésnapját. Hajában mégis alig látszik ezüstös szél. A dereka sem hajlott a hét évtized súlyától, csak a betegség törte meg, de az is rövid időre. Szvák Pálit mozgékony, minden munkára kész, s egyben bátor, szókimondó embernek ismerik Szarvason. A múltban sem félt senkinek megmondani azt, ami a szívét nyomta, és ugyanezt teszi ma is, ha'úgy érzi, hogy erre van szükség.

A csendes kis háziban gyermekei, unokái körében találom.

— A betegség nagy úr és ha ágyba parancsolja az embert, nem ficánkolhat — mondja huncutkás, de kissé kesernyés mosollyal. — Régen voltam én már fiatal. Elszálltak az évek, s az időseket hamarabb megtalálja/ a betegség. Csak az nyugtat, hogy végre eljutottunk . idáig, ahogyan most élünk. A küzdelem nem volt hiábavaló. — Azután mint akiinek hirtelen eszébe jut valami, oda- szól lányának. — Mutasd csak azt a kitüntetést. Ott van a szekróny- í ben a többi között, legfelül, az a I piros doboz. — Jutka lánya pedig szép csendesen odajön hozzá és j az asztalra teszi a írissen kapott

kitüntetést: Szvák Pál, a munkás- mozgalom veteránja nemrég a Szocialista Hazáért Érdemirendet kapta tevékenysége elismeréséül.

Rám néz, mutatja a nyitott dobozt. A piros csillag izzik, mint a rubin, s a betegségtől sáppadt arc átveszi ezt a színt. A visszamelé- kezés, a régi küzdelmek forró hangulatának idézése előcsalja a pirosságot, sötét szemében pedig visszatükröződik a csillag fénye.

— Katona voltam, tizennyolc éves az első világháborúban. Mit tudtam én még akkor, hogy miért fogunk fegyvert. A politikát sem ismertem. Volt egy idősebb társam, nem emlékszem már a nevére. csak azt tudom, hogy csabai volt. Nagyon szeretett énekelni, és nekem is jó hangom volt. összebarátkoztunk. Együtt daloltuk a vidám és szomorú nótákat. Egyszer csak azt mondta: Gyere Pali fiam, olvasd fel hangosan ezst az újságot. Népszava volt. Ettől kezdve sokat beszélgettünk. Amikor megszöktem a katonaságtól és ha- zaiöttem, sokszor eszembe jutottak szavai, tanításai; az, amit a munkások és parasztok jogairól mondott.

Pali bácsi ettől kezdve maga is ennek az eszmének lett a legfőbb Szószólóra Szarvason. Tagja lett a rórtnak 1.931 -ben. Cselédsorban élt. nagy gazdáknál szolgált, de ott is olvasta, terjesztette az úiságot, hirdette a párt eszméit, küzdött az