Békés Megyei Népújság, 1967. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-17 / 114. szám

1967. május 17. 5 Szerda Miért kelendő a Gyulai Hírlap Békéscsabán? Ä cím kérdésére így is le­hetne válaszolni: csak ez van, tehát ezt kell szeretni. A kissé eltúlzott válasz mögött azon­ban más is van. Reggelenként Békéscsabán, a Csaba cukrász­da előtti pavilon körül fél hét­től fél nyolcig igen nagy a for­galom. Topogó emberek ku­kucskálnak be az üvegen, s keresik, hova lett a napilapok, folyóiratok árusítója. Pedig ez az ember tőle telhetőén min­dent megtesz: kint hagy a polcon jó néhány Népújságot, sőt Gyulai Hírlapot is, s a vá­sárlók becsületére bízza, hogy az elvett példányért járó hat­van fillért ott hagyják az új­ság helyén. Május 16-án reggel a Gyulai Hírlapot is elvitték a vásárlók Békéscsabán, mert elsősorban is kíváncsiak vol­tak a Békéscsabai Előre—Gyu­lai MEDOSZ labdarúgó-mér­kőzés tudósítására. Aztán so­kan álltak ott még tanácstala­nul, várakozva, majd bosszú­san elsiettek a munkahelyükre — újság nélkül. Fél nyolc táj­ban megérkezett az újságok árusítója nagyköteg napila­pot, folyóiratot cipelve, s ke­serűen jegyezte meg, hogy sajnos, minden reggel szemé­lyesen köteles átvenni a pos­tán pontos átszámolás után a lapokat. Mi ehhez annyit fűzünk hoz­zá, hogy valahol rosszul szer­vezik ezt a munkát, hiszen a modern ember első útja reggel az újságárus-pavilonokhoz ve- vet, de nem vásárolhatja meg kedvenc lapját, mert a pavi­lont zárva találja. Még egyszer hangsúlyozzuk: ez nem a hír­lapáruson múlik: hiszen ő fi­gyelmes, még kockáztat is az­zal, hogy egy bizonyos számú megyei lapot az emberek be­csületességére bíz. T. F. A Kner Nyomda is kiállítja termékeit a Budapesti Nemzetközi Vásáron A Budapesti Nemzetközi Vásá­ron minden évben megjelennek a nyomdaipari gépeket gyártó kül­földi vállalatok is. Eddig több ki­állított berendezés került a Kner Nyomda tulajdonába: 1964-ben gyorsmarató és kanitaktmásoló, 1965-ben Dycril műanyagklisé- gyártó, valamint fényszedőgép és 1968-ban fóliázógép. Ezek a gépek termelékenyek, megfelelnek a modem technológia követelményeinek, a csomagoló- anyagok minőségi és mennyiségi előállítását szolgálják. A Dycrii- berendeaós világviszonylatban a legmodernebb eljárással készít hajlított és sík műanyag nyomó­formát, melynek nyomásbíró ké­pessége sokszorosa a cinkfklisének. emberek jogaiért. Figyelmeztették is sokszor a barátai, ismerősei: baj lesz Pod! abból a fene sok új­ságolvasásból. — Ne féltsetek ti engem — volt ilyenkor a válasza. A jóslat mégis bevált. A gazda megsokallta a fia­talember „izgágasiágát”, elkergette. A nyomor, nélkülözés, ami ez­után következett, kétszeres teher volt a vállán. Nagyobb volt már a család és sokat szenvedtek, míg végül sikerült egy másik helyen munkát kapnia. Csöbörből vödör­be. Itt sem volt jobb dolga, de az eszmétől akkor sem tántorodott el. Társainak egy szebb világról beszélt, amit a munkások és pa­rasztok majd maguk teremtenek meg. A gazda persze hamarosan tudomást szerzett erről. Azonban nem kergette el, csak annyit mon­dott: De oda vagy azért a szo­cializmusodért. Ha tudjátok, hogy milyen lesz, hát miért nem csi­náljátok? — vágta oda, aztán ká­romkodott egyet. — Várjon csak, eljön annak az ideje — mondotta a béres. — De akkor már maga sem fog velünk úgy beszélni, mint ahogyan most. És eljött ez az idő. A véletlen úgy hozta, hogy ez­után is találkoztak. A volt gazda lehajtott fejjel közeledett az utcán. És a volt béres elébe állt. A kezét nyújtotta. — Na, most már csináljuk. Ne fél jen, nem bántom én magát, «sak azt akarom mondani, ezután A fóliázó újszerű műveletet vé­gez, magasfényú színes, arany vagy ezüst speciális anyaggal dí­szíti a nyomdaipari termékeket. A fólia, nyomás és hő együttes hatására tapad a papírhoz. A dí­szítés szöveg és grafika is lehet. Az idei BNV-n a megrendelők pavilonjában már ott lesznek a fóliázott nyomtatványok, dobozok. A Kozmetikai és Háztartásvegy­ipari Vállalat Camea készítmé­nyeit két színnel fóliázott kártya népszerűsíti. A Magyar Édesipar Opera desszert dobozát piros és arany, illetve zöld és arany fólia teszi különlegessé, amely elnyerte „A könnyűipar 1967. évi legszebb terméke” II. díját. Cs. P.-né majd nem a vagyon különbözteti meg az embereket, hanem a mun­ka. Maga is olyan ember lesz, mint én, — ha dolgozik. Az igazi küzdelemnek persze ekkor még csak a kezdetén vol­tunk. Szvák Pál a felszabadulást követő időben nagy munkát vég­zett. Társaival együtt sok-sok éj­szakát virrasztott át vitázva és győzködve azokkal, akik nem tud­tak élni a szabadsággal. Sok len­ne mindazt leírni, amin végig­ment. Tagja lett a párt rendező­gárdájának, alapítója a földmun­kások helyi szakszervezetének, az első termelőszövetkezetnek és így sorolhatnánk tovább. Bátor helyt­állásban, igazságos szókimondás­ban ekkor is példát mutatott. Évek múltán az első tanácsvá­lasztáskor ismét találkozott a régi gazdával. Most ő nyújtott kezet a volt cselédnek. — Igazad volt, Padi fiam — mondotta az öreg. — Más ez a vi­lág. De ón nem haragszom rád ezért. Látod, amikor hallottam, hogy tanácstagnak jelöltek, rád szavaztam. Ismerlek mér. Jó ke­zekben lesz az emberek ügye... Jó kezekben volt. Négy kitün­tetés — köztük a legszebb, a leg­utóbbi — tanúskodik erről. A szó­kimondó ember most már többet pihen, idejét legszívesebben uno­kái köriben tölti. A célt, melyért társaival együtt harcolt, elérték. Énnek örül a legjobban. Ezért ér­demes volt egy életen át küzdeni Kasnyik Judit A SIGMA Varsóba készül Az emeleti hetes terem a pró­batermük. Ha csak készülődnek, azt sem tudná a véletlen látogató, hogy hol jár, kábelek tucatja kí­gyózik a parketten, a sarokban piros és zöld szemekkel villognak az erősítőapparátusok, két oldalt öles hangfalak fekete táblája bá­mul a gyanútlan idegenre; és csak —, ha jobban körülnéz — ragadja meg tekintetét a hang­szerek csillogása, a dob arany díszítése. A SIGMA tanyáján, bocsánat: próbatermében vagyunk, Békés­csabán, a Balassi Művelődési Ott­honban. A SIGMA pedig nem más, mint a megye legjobb ha­gyományos stílusban muzsikáló amatőr tánczenekara, s akik új nevét esetleg nem ismerik: ők a Kaposvári-zenekar. Hatan vannak, valamennyien egészen fiatalok, és a zene sze­relmesei. Kaposvári Jenő, a zene­kar vezetője, aki a kézfogás és kölcsönös ismerkedés, valamint a gratuláció szerény fogadása után (aranydiplomát nyertek a Salgó­tarjáni III. Könnyűzenei Feszti­válon) szívesen megismertet a zenekar múltjával, jelenével és terveivel. — Négy éve alakultunk meg, 1963-ban. November 7-én játszot­tunk először nyilvános összejöve­telen, akkor még öten voltunk. Várfalvi Géza, Váczi Gábor, Feigl Miklós, Tomka Attila és én. A kö­vetkező évben megnyertük Sze­geden az Alföldi Tánczenekari Fesztivált. Majd 1965 követke­zett, erre az évre rém gondolunk szívesen, a Ki mit tud? elődöntő­jén bizony elvérzett a zenekar... Hogy mennyire a mi hibánkból, ez most nem is lényeges. Jéghi­deg teremben játszottunk, hango­lás nélkül. Aki ért a zenéhez, má­ris hajába kap... Szóval így tör­tént. Tavaly lett zenekari tagunk Csócssi József szólógitáros. Ez sok tekintetben nyereség volt a szá­munkra. Feigl Miklós, (aki eddig szólógitáron játszott) áttérhetett a basszusgitárra, s ezzel a zene­kar összhangzásának alapját erő­sítette meg. Ügy érzem, kitűnően összeszoktunk, évente 60—70 sze­replés a normánk, a próbáktól sem félünk, hiszen ez is a zene­kari élet hasznos és hangulatos velejárója... így jött el a salgó­tarjáni fesztivál, és az aranydip­loma. — És a júniusi lengyelországi kiküldetés, és a budapesti meg­hívás — egészíti ki a sorozatot Szathmáry 'Imréné, a művelődési otthon igazgatója, aki ha teheti, mindig ott van a SIGMA pró­báin. Kérdem, hogy volt-e már más vendégük? Azt mondják, kissé rezignáltan, hogy ritkán, illet­ve alig. Pedig örülnének, ha a város vezetői is eljönnének néha, látnák legalább, hogy komolyan veszik azt, amit csinálnak, és azt is, hogy a tánczenekarok számá­ra sem adják ingyen a sikert, a város nevét is fényesítő arany­diplomákat... A rezignáció azonban csak át­suhant közöttünk, a készülődés láza elűzi a rossz érzéseket. Mert ez a lengyelországi kiküldetés nem kis dolog. Kaposvári Jenő jobban tudja, miről van szó. — Évekkel ezelőtt is hallottuk, hogy Varsóban rendszeresen meg­rendezik a szovjet táncdalok nem­zetközi fesztiválját. Európa min­den tájáról érkeznek ilyenkor Varsóba tánczenekarok, hogy ösz- szemérjék tudásukat. Természe- sen csak amatőrök... Magyar ze­nekar még nem vett részt ezeken a fesztiválokon, az 1967-esen mi leszünk az elsők... A nevezést — telefonon — Salgótarjánból juttatták el Varsóba. — És a budapesti? Tomka Attila, a dobos... — Az első olyan tánczen« fesztivál lesz, melyen szovjet táncdalokat adnak elő a zene­karok és az énekesek. Szeptem­ber 25-én, a Madách Színházban rendezi az MSZBT. Erre két aranyérmes énekesünk, Veres Erzsi és Galbicsek Miska is meg­hívást kapott. Látszólag tehát minden nagy­szerű, az aranydiplomás SIGMA- zenekar lázasan készülődik Var­sóba, Budapestre. Sajnos, — csak látszólag. És nem is tudják hir­telen, érdemes-e a nagy igyeke­zet? — A zenekar erősítése nem üzembiztos — mutatja sorra a bo­nyolult és nagykiterjedésű appa­rátust Kaposvári Jenő és Várfalvi Géza. — A tarján! gálaesten is begerjedt az egyik erősítő... Ez­zel nem mehetünk ki Varsóba. — És mit lehet tenni? Kényszerű mosoly a válasz. — Venni kellene három új hangfalat (ezekben benne van az erősítő, minden, ami kell), az MSZBT pesti központja megígérte, hogy segít a beszerzésben. Csak — tegye idézőjelbe! — „csak” 80 ezer forint kellene hozzá... Hogy nekem nincs, és nekik sem, de még a művelődési ott­honnak sincs —, mit mondhatunk egymásnak. Talán a fenntartó szervek? Megérdemelnék, hogy (Fotó: Demény) Varsóban öregbítsék Békés­csaba hírnevét... Mert most attól félnek, hogy hiába tanulnak órá­kon át, lehet, hogy mégsem jut­nak el a varsói fesztiválra. Aztán megszólal a zene, egy nálunk még ismeretlen szovjet sláger: Fljardovszkij „Megtört a jég” című szerzeménye, a zene­kar saját hangszerelésében. Nem vitás, hogy aranydi'plomá- sok... Sass Ervin figyelem: FIGYELEM! Felhívjuk kedves hirdető ügyfeleink figyelmét, hogy a vasárnapi apróhirdetések torlódása miatt a jövőben va­sárnapi számunkba minden hét csütörtök 12 óráig veszünk (et apróhirdetéseket. Fenti intézkedés először 1967. május 21-i la­punkra érvényes. Ebbe a számba május 18-án, 12 óráig lehet apróhirdetést feladni. BÉKÉS MEGYE LAPKIADÓ VÁLLALAT ÉS MAGYAR HIRDETŐ

Next

/
Oldalképek
Tartalom