Békés Megyei Népújság, 1967. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-16 / 113. szám

1967. májas 16. 5 Kedd Kaporlevelű bazsarózsa, kaukázusi xergevirág, liliomfa virágzik a szarvasi Arborétumban Teljes tavaszi pompában a 86 holdas park Konspiráció nélkül Valóságos nemzetközi ta­lálkozó színhelye lett ezekben a napokban a szarvasi Arbo­rétum. Hazai és külföldi ven­dégek népes csoportjai tölte­nek itt felejthetetlen órákat. Különösen vasárnapokon 600 —800 vendég is érkezik a csodás kertbe. Érthető a nagy vendégjárás, hisz a 86 holdas park májusban ölti fel leg­szebb „díszruháját”. Az Arborétum egyik leg­elegánsabb virága most a hal­ványsárga színben pompázó kaukázusi zergevirág. A ba­bérmeggy bóditó illatával, az óriás virágú som különleges fehér virágával, a kínai, ja­pán orgonabokrok a temér­dek virággal, a fehér és ró­zsaszínű gesztenyevirágok színes tarkaságukkal vonják magukra a sétálók figyelmét. Felejthetetlen élményt nyújt egyébként az Arboré­tum bazsarózsagyűjteménye. Hazánk egyik leggazdagabb gyűjteményét találni ebből a virágból. A későbbi fajták még most bimbóznak, a leg­korábbiak azonban szívderítő látványt nyújtanak. A kapor­levelű bazsarózsa tűzpiros vi­rágával messzire virít. Egyéb­ként a szaporításra szánt régi bazsarózsafajták valóságos fává erősödtek . Kétméternél is magasabbra nőttek. Szimp­la és telt virágaik gyermek­fej nagyságúak. A hófehértől a bársonybordóig, a rózsa­színtől a mélyliláig számos sen megszédítenek, félre hord az agyam! Nem mindenben „hord félre az agya”: amiről úgy gondolja, hogy nem terhelő ellene, arra ponto­san emlékszik. Meg is cáfolja, ki is kéri magának, hogy butának nézzék. Vádlott: Ne higgyék, hogy ami­ért nem tudok írni, meg olvasni, olyan buta ember vagyok. Bíró: Rendben is van ez, Burai, nem hisszük, de megint figyel­meztetem, hogy ésszerűen véde­kezzék, ez jogában áll, tessék, vé­dekezzék, a törvény erre lehető­séget ad, de ne beszéljen össze­vissza, ezzel csak magának árt! Mondja csak meg nekem, hogy hol van az a ruhája, amiben szep­tember 13-án volt. Vádlott: Eladtam kérem azt a ruhámat 150 forintért. Bíró: Hol és kinek? Vádlott: A mezőtúri állomásom, kérem, egy volt rabtársamnak. Bíró: Hol raboskodott ezzel az emberrel, melyik börtönben? Vádlott: Az isten tudja már, hogy melyikben a sok közül! A bűnügy iratanyaga már csak­nem 5000 oldal, s a vádlott tovább ontja az egymásnak teljesen el­lentmondó vallomásait. Szemreb­benés nélkül felel a legváratla­nabb kérdésekre is. Bíró: Mondja csak, Burai, hol aludt maga szeptember 13-ról 14- re virradó éjszaka? Vádlott: Az öcséméknél. Bíró: Ezelőtt 5 perccel meg azt mondta, hogy nem aludt ott! Vádlott: Akkor félrehordott az eszem. Bfró: Az öccse is azt vallotta, hogy nem aludt ott! színárnyalatban pompáznak az óriásbazsarózsák s egy- egy nyíló virágon 20—30 mé­hecske gyűjti a nektárt. A Holt-Körös partján fek­vő Arborétumban — ahol 1500 fajta dísznövény alakí­tott különleges klímát — va­lóságos felüdülés a májusi séta. — Ary — A MALÉV, figyelembe véve az idegenforgalom várható további szélesedését, valamint az utazó- közönség növekvő igényeit, 1967 évi nyári menetrendjében egy egész sereg újdonságot iktatott I be. A jelentősebbek közül emlí- [tésre méltók: I — Isztambult bekapcsolták a [ MALÉV nemzetközi vonalháló- ! zatába, egy-egy órával lerövidült [a repülőút Damaszkuszba és Bej- I rutba, miután Damaszkuszba Vádlott: Akkor lehet, hogy nem aludtam ott, de lehet, hogy ott aludtam. Bíró: Ha nem aludt ott, akkor hol töltötte az éjszakát? Vádlott: A szabadban. Bíró: Az előbb miért nem ezt vallotta? Vádlott: Mert restelltem, hogy nem volt hol aludnom! Megjelent a Pártélet legújabb száma Megjelent a Partéiét legújabb száma, és érdekes tudósítást kö­zöl a jubileumi munkaverseny­ben szép sikereket elért „Május 1” Ruhagyárból. Külön érdeklődésre tarthat szá­mot Herczeg Károly írása, a párt vezető szerepéről, és belső életé­nek törvényeiről. Hangsúlyt kap a cikkben, hogy a lenini normák érvényesülésének elsődleges a sze­repe a párt politikájának megva­lósításában, és vezető szerepének erősítésében. Részletes ismertetést közöl a testvérpártok életéről, és az alap- szervezeti pártmunka módszerei­ről. Tartalmazza még a fontosabb cikkek jegyzékét is. ezentúl athéni leszállással (Nico­sia kikapcsolásával), Budapestről Bejrutba pedig leszállás nélkül közlekednek a MALÉV gépei, idén nyáron újabb, heti egy já­rattal emelkedett a MALÉV for­galma a római, mcosiai, belgrádi és dubrovniki vonalakon; Rómá­ba és Nicosiába hetenként két­szer, Belgrádba és Dubrovnikba háromszor repül a MALÉV. összesen heti 53 menetrendsze­rű MALÉV-járat indul Budapest­Dr. Csanádi György, közleke­dési és postaügyi miniszter a közelmúltban arról tájékoztatta a sajtó képviselőit, hogy a tárca 1967. július 1-től kétféle elszá­molási közöl a szállíttató válla­latokkal. Az egyik tétel a szál­lításért járó díjat, a másik pe­dig azt az összeget tartalmazza, amelyet ugyanazért a szállítá­sért 1968. január 1-től, az új tarifa szerint kell majd fizetni. Jó ez a módszer? Nem okoz nagy fejtörést a válasz. Feltét­lenül jó. így legalább kalkulál­hatnak a szállítóvállalatok ügy­felei, megtervezhetik, hogy a jö­vőben hogyan alakítsák szállítá­saikat, mit tegyenenek a feles­leges költségek elkerülése érde­kében. Jó ez a módszer a szál­lítóvállalatoknak is, mert ügy­feleik időben fel tudnak készül­ni az új helyzet fogadására, sok bonyodalmat elkerülhetnek, tisz­tázhatják az esetleges félreérté­seket, egyeztethetik elképzelé­seiket. Most, amikor a gazdaságirá­nyítás új rendjére való áttérést készítjük elő, amikor már ké­szülnek és sorra megjelennek majd a konkrét rendelkezések, amikor megnövekszik a válla­lati önállóság, s ezzel együtt az önálló döntések, elhatározások száma is, feltétlenül szükséges, hogy a vállalatok, intézetek konspiráció nélkül dolgozzanak együtt. Még inkább szükséges a köl­csönös tájékoztatás a gyártási együttműködést érintő változta­tásokról. Előrelátható, hogy sok vállalat számos termékének gyártását abbahagyja és korsze­rűbb gyártmányokat állít he­lyükre. Bajt okozhat, ha a vele együttműködő üzemek csak kés­ve szereznének tudomást az ilyen lépésekről. A beszünteten­dő gyártmányhoz ugyanis már nem kell rendelni anyagot, gé­peket, berendezéseket, míg az új gyártáshoz időben meg kell tenni mindenfajta előkészületet. Még látszólag kisebb jelentő­ségű ügyekben is szükséges, sőt elengedhetetlen az időben törté­nő kölcsönös tájékoztatás. Pél­dául, ha egy vállalat vagy üzem, olyan terméket állít elő, amelyet egy másik valamilyen terméké­be beépít, s ezen valamilyen technológiai változtatást hajta­nak végre, a kötelező előíráso­kon túl is meg kell tenni a meg­felelő intézkedéseket. Számos vállalat illetékeseit megkérdeztük, mit tettek a köl­csönös tájékoztatás megkezdése és rendszeresítése érdekében. A válaszok többnyire lehangolok. Ma még szinte egybehangzóan valamiféle felsőbb intézkedésre várnak e tárgyban is. Pedig erre — legjobb tudomásunk szerint — nem terveznek és nem is szükséges külön intézkedést ki­adni. Csupán azt kell mérlegre tenni, hogy a társadalmi munka- megosztás további szélesedése az új gazdaságirányítás keretei között elengedhetetlenné teszi a rendszeres és kölcsönös tájé­koztatásokat. Hányszor halljuk: „majd 1968. január 1-től másként lesz”. Nem lesz másként, ha már most nem dolgozunk új módon. Ez alatt persze sokmindent lehet és kell is érteni, de egyik nagyon fon­tos és nélkülözhetetlen láncsze­me az új mechanizmus előkészí­tésének, hogy haladéktalanul el­kezdődik és rendszeressé válik a vállalatok és intézmények egymás közötti kölcsönös tájé­koztatása. Azért is szükség van erre, hogy sehol se kényszerül­jenek feltalálni, amit már egy­szer feltaláltak és mindenütt tudjanak arról, hogj milyen új­donságokat lehet felhasználni jelenleg és a közeljövőben a gyártás fejlesztéséhez; akár új alkatrészekről, akár új módsze­rekről ' van szó. Társadalmi szükséglet diktálja ezt az igényt, tehát intézményesen is elő kell segíteni érvényesülését. Farkas István így folyik a tárgyalás. A cini­kus, elvetemült ember hazugsá- got-hazugságra halmoz, s amikor észreveszi, hogy rajtakapták, megint kitalál valamit, hogy fél­revezesse az igazságot. Iszonyatos lelkierővel védekezik. Lelkierö? — ugyan, hát hol van ebben az emberben az emberség?! Szikrája sincs, maga a megtestesült, go­noszság brutalitás, cinizmus! Bíró: Ismeri a vádlottat? Tanú: Hogyne ismerném, hét évig a lányom férje volt. Bíró: Megverte sokszor a lá­nyát? Tanú: Volt egy botja, az isten pálcájának nevezte, azzal ütötte, ahogy csak tudta... A félelmetes erejű vádlott, az alvilág rettegett „Tibi”-je volt. Testi erejére jellemző, hogy az első feleségével vasárnaponként — amikor éppen szabadlábon volt és pénze is akadt — három kiló marhahúsból főzetett pörköl­tet, s amikor „gyengébben ment”, egy nyolcliteres vödörrel készít­tetett paprikáskrumplit, — ezután jött az ital, a meggylikőr volt a kedvence, egy-másfél liter... A tárgyalás előreláthatóan még több hétig tart, száz-százötven ta­nút hallgat ki a bíróság. Tiszai rőb a nyári szezonban, tíz járattal több, mint az elmúlt év azonos időszakában. Nyár végére, az an­gol, francia, jugoszláv és nyugat­német légitársaságok bekapcsolá­sával 14-re fog emelkedni azok­nak a külföldi légitársaságoknak a száma, amelyek gépei menet­rendszerűen leszállnak Ferihe­gyen. Megkezdődött a mézgyüjtés Mályvádon virágtól az akácos, bóditó illatával „csalogatja” a nektárt gyűjtő mé­hecskéket. Vasárnap volt az első „édesvasárnap” Mályvádon, ami­kor már 150 kitelepített méh­család gyűjtötte nagy _ szorgalom­mal az mézet az aikácvirágból. A szeszélyes időjárás miatt a szokásosnál későbben ugyan, de kibontotta virágszirmait me- ( gyónkben az akácfa. Békéscsaba utcáin, a mályvád! erdőben és j másutt messzire fehérük a sok ] Bizonyára volt már szerencséjük az EBH-hoz — az Embereket Bosz- szantó Hivatalhoz. Ilyen feliratú cégtáb­lát egyetlen épület ka­puján sem láttak, nincs a hivatal feltüntetve a telefonkönyvben sem, éppen ezért ön, kedves olvasó, most azt gondol­ja, hogy én meghibban­tam, vagy minimum minden áron valami furcsa megállapítással akartam kezdeni soron- következő elmélkedése­met. Pedig ilyen hivatal van, működik — hajaj, de még mennyire —, csakhogy az EBH egy titkos hivafal, akárki nem pisloghat be a ku­lisszái mögé. Mindemel­lett az EBH egy nagy- nagy országos központ. sok-sok elő- és főelőadó val, akiknek nincs egyéb dolguk, mint kitalálni mivel lehet az embereket 1 a legjobban bosszantani i Kapcsolatuk más, a te- I lefonkönyvben is szerep lő hivatallal, üzemmel vállalattal tökéletes, ezért van, hogy bár a köz- I pont láthatatlan, tény­Nem ez az utolsó kedését unos-untalan észleljük. Persze, embe­rek lévén mindannyian — bosszantók és bosz- szankodók —, az EBH sem tud mindig valami újat produkálni, ezért van aztán az, hogy e hé­ten is amiatt bosszanko­dunk, ami miatt már a múlt héten is mérgelőd­tünk, teszem azt a Pa­tyolat a mosás mellett elvégzi az inggombok precíz összetörését is, a kenyérgyár pedig hús­üzemnek képzeli magát, olyan szalonnás cipókat süt. Elképzelem, az EBH elnöke miképpen noszo­gatja munkatársait, be­ígérve nekik némi pré­miumot, hogy találjanak már ki valami új bosszú­ságot. Gondolom, ilyen dörgedelem után szüle­tett meg a jótállási bosz- szantó. Sokféle variáció­ja van, kettőt mindjárt be is mutatok. Minden televízióra egyéves garancia jár. Elromlik a tv, neveze­tesen tönkremegy a képcső, mondjuk a ti­zenegyedik hónapban. A jótállás alapján új kép­csövet tesznek be. Bár a képcsövet a gyár egy évig garantálja, mégis, ha a szóban forgó ké­szülékben ez az új kép­cső — teszem azt — negyven nap múlva el­romlik, egyéves képcső­garancia ide, egyéves oda, a paciens fizethet ezer forintot egy további képcsőért. Ügyes? Bosz- szúságnak feltétlenül. Egy építő ktsz rendbe­hozott egy helyiséget, garanciával, 40 000 fo­rintért. Bizonyos idő múlva — még a jótállá­son helül — kiderült, hogy silány munkát vé­geztek. Beismerték és új­ra megcsinálták az egé­szet. Megint rossz volt. De ezt már nem javít­ják ki, mert az eredeti jótállási idő közben le­járt. Ügyes? Bosszúság­nak feltétlenül. Az EBH elnöke — re­mélem még nem felejtet­ték el, az Embereket Bosszantó Hivatalról van szó — alighanem fizetésemelést helyezett kilátásba a jótállási ügyek referensének. Csak meg ne tudja, hogy a Fővárosi Döntő­bizottság (az igazi, ez lé­tezik, címe: Budapest, V., Városház utca 9—11.) kötelezte a ktsz-t a he­lyiségek ismételt rendbe­hozatalára, elvi döntésé­ben megállapítva, hogy „a garancia a hiba ki­javítása után újra kez­dődik”. Mondom, csak meg ne tudja az Embe­reket Bosszantó Hivatal elnöke, mert akkor gu­taütést kap. S hogy mi van a tv- képcsővel? Amiatt válto­zatlanul, mi bosszanko­dunk. Úgyhogy: egy-egy. Anélkül, hogy bárkit is vigasztalni akarnék, azt mondom: azért ne tessenek félni, sem az elnöknek, sem nekünk, nem ez lesz az utolsó bosszúságunk. H. Gy. Űj légijáratok a MALÉV 1967-es nyári menetrendjében

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom