Békés Megyei Népújság, 1967. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-16 / 113. szám

1967. május 16. 4 Kedd További teendők A párt-, a szakszervezeti, a ta­nács-, a KISZ- és a földműves- szövetkezeti választások sikeres lebonyolításában fontos szerep hárult a pártszervezetekre. Hogy a segítségük mit jelentett, azt az eredményekből állapíthatjuk meg. A választások idején azonban kissé háttérbe szorult a szervezeti élet további erősítése, amellyel a kongresszusi határozat részletesen foglalkozik. Egyik-másik párt- alapszervezetnél az utóbbi idő­Szlovák lakodalom József A fii la kei gyulai érkezése... Az egykori gyulai állami vienhely törzskönyvének 3237- es számú bejegyzése alatt az alábbiak olvashatók: Neve: József Attila. A felvé­tel napja: 1910. 111. IS. Szüle­tett: Budapesten, görögkatoli­kus, születési ideje: 1905. április 11. Apja neve: József Áron, 1867., ref., szappanfőzősegéd, Románia, Krajova. Anyja neve: Pőcze Borbála, 1872, ref., ház­tartásbeli. A felvétel oka: 7004/1910. m. beutaló. Kiadva: 1910. III. 21-én Gombai Fe- rencnének Öcsödre. Anyjának kiadatott: 1912. június 19-én. Ez volt az első érkezés Gyu­lára. A második, most a szép má­jus elsejei felvonulás után tör­tént, amikor Banadics Már­ton, a Hazafias Népfront városi bizottságának elnöke a Pálffy Kollégium előtti, tenyérnyi kis parkban, tulipánerdő közepén leleplezte a költő mellszobrát. Azóta sokan állnak meg Szabó László szolnoki művész nagy­szerű alkotása előtt, amelyet eredetileg a máriafalvai műve­lődési terem elé terveztek, de itt méltóbb környezetet kapott, Dürer, Munkácsy, Bartók Béla mellszobrai közelében... ötvenhét évvel ezelőtt mind­össze három napig tartózkodott József Attila Gyulán. Mostani tartózkodása nagyon hosszú időre szól... Fotó: Béla Ottó ben nem tartották meg rendszere­sen a vezetőségi ülést, keveset foglalkoztak a pártcsoportokkal és itt-ott még egy-egy taggyűlés is elmaradt. A választásokkal kap­csolatos pártmegbízatás helyett pedig most újat kell adni, hogy az aktivitás ne hagyjon alább. Nem lehet megfeledkezni a párt számszerű erősítéséről, a tagfel­vétel kérdéséről, a pártszervezet­nek arról az állandó és folyama­tos mimikájáról, amit a IX. kong­resszuson elfogadott szervezeti szabályzat a régitől bizonyos mér­tékben eltérő módon határoz meg A tapasztalatok azt igazolják, hogy a pártba jelentkezőikkel szemben egyes helyeken magas, néhol alacsony mércét szabnak. Az ajánlók megnövekedett fele­lőssége nem jelenthet elzárkó­zást a véleményadástól, ha a fel­vételt kérő politikai állásfoglalá­sa és emberi magatartása — meggyőződésük szerint — kifo­gástalan. Előfordult azonban, S hogy az egyik alapszervezet bör- : tönviselt embert vett fel a pártba, | néhány más helyen pedig túlzott : óvatosság volt tapasztalható. • A KISZ-szervezeteknek is { megvan a maguk szerepe. Külö­nösen azok a fiatalok kerüljenek a pártba, akik egyetértenek az MSZMP politikájával, azért min­denkor hajlandók dolgozni és ter­mészetesen a termelőmunkában is élen járnak. A választás idősza­kában és már előbb is sokaknak volt alkalmuk bizonyítani. A párt- és KISZ-szervezetek segít­sék őket. Nem elég várni, amíg maguk kérik a felvételüket, ha­nem beszélgetni kell velük. Most, amikor fokozódott a bel- és a külpolitikai kérdések iránti ér­deklődés, különösen alkalmas idő­szak arra, hogy a legbecsülete­sebb, legrátermettebb fiatalokkal tovább erősítsük a pártot A pártszervezetek fontos fel­adata a tömegszervezetek nemrég választott vezetőinek segítése is. Minél előbb erősödjenek továbbá tömegszervezetek, hogy eredmé­nyesen fejthessék ki tevékenysé­güket. A kommunisták vegyenek részt a testületi üléseken, ismer­jék meg a feladatokat, hogy be tudjanak kapcsolódni ezek végre­hajtásába. Ebben, az évben kerül sor a tagkönyvcserére. Ahhoz, hogy pontos adatok álljanak rendelke­zésre, időben rendbe kell hozni és egyeztetni a nyilvántartásokat, az átjelentkezéseket pedig napra­készen kell tartani. Mondhatjuk, hogy amíg az első fél év a választások jegyében zaj­lott le, a második fél év a gaz­dasági mechanizmus reformjának előkészületi időszaka lesz. Az előrehaladásunk szempontjából fontos reform megvalósítását a pártszervezeteknek kell irányíta­niuk. Szükséges, hogy ezt a mun­katervük összeállításánál figye­lembe vegyék. A felkészüléshez tartozik, hogy a pártvezetés is­merje meg a gazdasági irányítás új módszereit és a különböző in­tézkedésekről minden dolgozó szerezzen tudomást. Nemcsak ál­talánosságban, hanem az üzemük­FIGYELEM! FIGYELEM! Felhívjuk kedves hirdető ügyfeleink figyelmét, hogy a vasárnapi apróhirdetések torlódása miatt a jövőben va­sárnapi számunkba minden hét csiitörliik 12 óráig veszünk lel apróhirdetéseket. Feniti intézkedés először 1967. május 21-i la­punkra érvényes. Ebbe a számba május 18-án, 12 óráig lehet apróhirdetést feladni. BÉKÉS MEGYEI LAPKIADÓ VÄLLALAT ÉS MAGYAR HIRDETŐ x re vonatkozóan is, hogy helyesen tudják értelmezni azokat. Már most készülniük kell a pártszervezeteknek a jövő évi ter­vezésre. Segítsék a gazdasági ve­zetést, hogy reális terv készüljön. Azokat az elgondolásokat támo­gassák, amelyek megvalósíthatók és valóban eredményhez vezet­nek. Segítsék a különböző állami szerveket és tömegszervezeteket is, hogy a tervezésüket — a gaz­dasági mechanizmus reformja je­gyében — hasonlóan készítsék el, azokat megfelelően koordinálják. Végül a pártszervezetek több más fontos feladatuk mellett to­vábbra is kísérjék figyelemmel a világon végbemenő eseményeket. Nem hunyhatunk szemet ezután sem afölött, ami Görögországban történik és amelynek következté­ben hazafiak ezreinek, köztük Manolisz Glezosznak, a Lenin- békedíjas szabadsághősnek az éle­te veszélyben forog. Tiltakozó gyűléseken adjunk hangot véle­ményünknek, mellyel elítéljük Európának ebben a részében fel­támadt — az emberi jogokat semmibe vevő — fasiszta diktatú­rát. És tiltakozzunk továbbra az amerikai imperializmus vietnami agressziója, a történelem legbar- bárabb emberirtó háborúja ellen is. Pásztor Béla Manapság, amikor a fiatalok házastársat választanak, mindin­kább egyszerű, szerény keretek között rendezik meg, a boldogító igen utáni ünnepséget. Én is va­lami ilyesmit gondoltam, amikor egyik rokonom fiának az esküvő­jére kaptunk meghívást. Kissé gyanús volt, hogy a vő­legény es háznál a „szűk körű” rokonság ebéddel kezdte a la­kodalmat. No, de milyen ebéddel? Az elmaradhatatlan csigalevest és a csirkepaprikást „csak” het­venen fogyasztottuk. Meg is kér­deztem Sass Gábort, az ifjú férj jelöltet, hogy nem lett volna he­lyes leszűkíteni ezt a rokoni kört. És így kevesebb kiadásuk lett volna. Gábor öcsém nagy szeme­ket meresztve mondta: „Várj csak, ez még a kezdet. És egyál­talán mit szólnának a rokonok, a barátok!...” Ezek után jómagam is nekilát­tam „pusztítani”, az ízes falatokat és vártam a folytatást. Ami nem is nagyon váratott magára, mert a délutáni esküvő után én is ré­szesültem a csinos Mengyán Ju­dit, akarom mondani Sass Gábor- né puszijából.... És valóban ezután következett a lényeges folytatás. Amikorra kisétáltunk a kismegyeri tanyák­ra Mengyánékhoz, ott már javá­ban folyt a csinnadratta. Az ud­varon felépített óriási sátorban több mint 200 vendég helyezke­dett el. A kedves fogadtatás és poharazgatás közben mód nyílt aztán arra is, hogy a feledésbe menő Manci nénikhez és Jóska bácsikhoz újból közelebb kerül­jünk és rájöttünk, hogy milyen sok rokoni, baráti szál köti egy­máshoz az embert. Békéscsaba ismert lakodalmi szervezője Szabó Pali bácsi, a násznagy szerepében, kedves köz­vetlenséggel szólt az ifjú párhoz és az örömszülőkhöz, majd együt­tesen elénekeltük a Szózatot. Ez kissé furcsa volt, de gyorsan fel­világosítottak, hogy ez így szo­kás. Rövid várakozás után megin­dult az ötven tagú felszolgálók áradata a finomabbnál finomabb falatokkal. Volt ott kolozsvári rakott káposzta tejfellel nvakon- öntve, fasírozott krumplipürével, kacsa- és pulykasült, kompót, torta és sok más. No, erre aztá n inni is kellett, amiben szintén nem volt hiány. Éjfél- utánig vagy 30 liter pálinka, és százegynéhány liter bor fogyott el. Termesztésen a hangulatban sem volt hiány. Végleges adatok nincsenek, mert a lakodalom szombaton reg­gel kezdődött és hétfő estig tar­tott. A piruló menyecske eljárta a menyasszonytáncot az ország kü­lönböző részéből, és Csehszlová­kiából összeseveglett rokonokkal, majd utána gyors pénzszámlálás következett. Természetesen nem a férj, hanem a feleség részéről. „Kifizetődő” volt ez a tánc, mert röpke néhány perc alatt ezerkét­száz forintot keresett az újasz- szony. Huncutul meg is jegyezte: „Ennyiért holnap is táncolnék...” (Pankotaí) Még egyszer az újszülöttről••• Lapunk május 11-i számában a cikkíró igen találóan újszü­löttnek nevezte a békéscsabai, Kolozsvári úti új kötött-, rövid­áru és cipőboltot, amely — mint az írásból megtudhattuk — igen nagy látogatottságnak ör­vend, s már a megnyitást követő első héten 120 ezer forintot for­galmazott. A dús választék, az elárusítók magatartása valóban példás. A szépen rendbehozott boltépület esztétikailag is nagy­szerűen emeli az utcaképet. Ügy is mondhatnánk, hogy az orvosi rendelővel, a gyógyszer- tárral és az épülő SZTK-rende- lőintézettel együtt jelentősen hozzájárul egy újabb erzsébet- helyi városközpont kialakításá­hoz. Ám, ez az esztétikai összkép egy-két aprócska hiba miatt mégsem mondható egészen ki­fogástalannak. A bolt előtt ugyanis még fellelhetők az épít­kezés nyomai: egyenetlen talaj, elárvult homokbuckával. Sokak szerint helyes volna, ha ezt az utcai előteret kibetonoznák, s azon helyet kapna egy kerék­párállvány is (nem egyszer y nyolc-tíz bicikli is „díszeleg” a bolt előtt — jobb híján a fák­hoz támasztva, vagy a földre döntve). Mások szerint egy vagy két pad is elkelne az üzlet előtt... Apropó, padok! Ügy vélik az erzsébethelyiek, hogy a bolttal szemben levő, szépen parkosí­tott piac- és játszótérre ideje lenne visszahelyezni a padokat, amelyeket a parkosítás előtt „ideiglenesen” eltávolítottak? Tagad az ötös gyilkossággal vádolt alvilág „Tibi”-je Négy markos fegyőr kísérte a mezőtúri ötös gyilkossággal vá­dolt Burai Árpádot, a Szolnok megyei Bíróság Dr. Garai-tanácsa elé, talpig vasban! A tárgyalás megnyitása után a bíró első kérdése az volt, hogy miért nem vették le a vádlottról a bilincseket, mire az őrség jelen­tette, hogy a börtönparancsnok csak így látja biztosítottnak a teremben levők testi épségét Bu­rai ugyanis a tárgyalás megkez­dése előtt is dühöngött a cellában, ezért a kezét a bokájához bilin­cselték. A bíróság ezt jegyzőkönyvben rögzítette, s engedélyt adott a vádlottnak, hogy a tárgyalás folyamán ülve védekezzék. Ilyen előzmények után kezdő­dött meg az utóbbi évtized egyik legszörnyűbb bűnügyének tárgya­lása. A vádirat szerint Burai Árpád 38 éves mezőtúri alkalmimunkás 1966. szeptember 13-án, Mezőtú­ron, a Szegfű utca 10 szám alatt feleségét Cs. Nagy Editet 14. Nagy Istvánnét 6. Nagy Ilonát 9, özv. Fazekas Sándomét 5, az áldozatok fejére mért nagyerejű fejszecsapással megölte, Cs. Nagy Edit 8 hónapos Julianna nevű le­ányát pedig valami nagyfelületű tárggyal ütötte agyon. Bíró: Burai Árpád, megértette a vádat? Bűnösnek érzi-e magát? Vádlott: Megértettem, de nem érzem magam bűnösnek! kezemnek szaladt egy kicsit. Csak egy pofont adtam neki! Az asszony a kórházból levelet írt férjének, hogy látni sem akar­ja, s elköltözik tőle. Ezt az elha­tározását végre is hajtotta, szep­tember 10-én Nagy Istvánná és Nagy Ilona segítségével — Burai távollétében — elhurcolkodott közös lakásukból, özvegy Faze- kasnéhoz költözött a Szegfű u. 10 alá, ahol már ezt megelőzően is 8 hónapos leánygyermekét ne­veltette. A vádlott szeptember 10 és 13 között többször kereste a felesé­gét ebben a lakásban is de csak szeptember 13-án talált rá, ami­kor — a vádirat szerint a gyil­kosságot elkövette. Bíró: Burai, maga többször ke­reste a feleségét, ugye? Vádlott: Igen, kerestem. Bíró: Mikor kereste utoljára? Vádlott: Hát, szeptember 13-án. Bíró: Magát szeptember 17-én tartóztatták le. Miért csak 13-ig kereste a feleségét. Masa még szabadon mozgott három napig. Ez időben miért nem járt a Szegfű utcában. Vádlott: Hát úgy gondoltam, nincs ott nekem semmi keresni­valóm ! A vádlott, az orvosszakértők egyértelmű állítása szerint a le­tartóztatása előtt önakasztást kí­sérelt meg. Körös-körül piros csík volt a nyakán. Vádlott: Nem igaz ez se. Ráes­tem az öcséméknél a ruhaszárító kötélre, attól volt a csík a-, nya­kamon. Bíró: Nem értek valamit, Bu­rai! A rendőrségen azt mondta, hogy egy gally csikarta körbe a nyakát! Itt van a vallomásában... Vádlott: Az isten tud min­A vádiratból megtudtuk, hogy Burai Árpád eddig 16 alkalommal volt büntetve, lopásért és erősza­kos cselekedetekért, s eddig csak­nem 12 évet töltött a börtönben! Atléta termetű, nagy erejű em­ber, teli kegyetlenséggel. Brutali­tására jellemző, hogy amikor az első felesége terhes volt, levet­kőztette mezítelenre, féllábra állí­totta és piszkavassal ütötte. Tanú: Hét évig kitartottam mellette, Bíró úr, de pokol volt az életem! Amikor elájultam a veréstől, fellocsolt a kútnál, s tovább ütött. Volt úgy is> hogy levitt a Körös-partra, ott csépelt, ahol ért, s amikor jött arra vala­ki, belenyomott a vízbe, hogy „nem baj anyjukom, hogy berúg­tál, majd kijózanít a jó kis hideg víz”! Az emberi fenevad hasonlóan bánt kislányával is, de a börtön­ben sem szelídült meg. A leg­utóbbi rabságakor pl. leszakította az egyik cellatársa fülét. Legutóbb 1966. augusztus 10-én szabadult a börtönből, s néhány nappal később ismerkedett meg Cs. Nagy Edittel, akit szeptem­ber 2-án feleségül vett. Mindösz- sze néhány napig éltek együtt, mert Burai szeptember 7-én úgy megverte az asszonyt, hogy kór­házba kellett szállítani. Bíró: Hogy történt ez, Burai? Vádlott: Semmi, csak éppen a denre visszaemlékezni. Már telje-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom