Békés Megyei Népújság, 1967. május (22. évfolyam, 102-126. szám)

1967-05-04 / 103. szám

ÍWT. május 4. 4 Csütörtök Ez az iskola még hallat magáról! Végre egy igazi, tavaszi nap. verőfény, jókedv, orgonaillat, rnatrózbluzos lányok, sötét ruhás fiúk és ünneplő közönség. Az időpont; április 29. délelőtt 10 óra. A helyszín: Elek, az új gimnázium. És ezzel meg is mondtunk min­dent, a jókedv, az ünnepi matróz­blúzok, az órákig készített frizu­rák, a sötét, öltönyök okát: a gim­názium új, emeletes épületszár­nyának avatására gyülekezett össze a közönség, jöttek el a já­rás, a község vezetői és fogadta vendégeit derűs arccal az építke­zés ügyének fő kovácsolója. Ja- necskó János igazgató. Ott sürög a vendégek körében Ágoston Ká­roly tanár is, az egyik most érett­ségiző negyedik osztály főnőké, Marosvölgyi Róza, a KISZ-csúcs- titkár és az egész tanári kar. — Földszintes toldásnak indult az építkezés. Emeletes lett belőle, négy tanterem. Végre előadóter­meink is lesznek — mondják egy­öntetűen. iskolák, a gimnázium valamennyi osztálya, az esti tagozat és így to­vább... — Olyan ez a zászló, miként a szocialista hazafiság. Vörös és nemzetiszanü.™ o . Egymillió-százezer forint. Eny- nyibe került az eieki gimnazisták modem otthona, a négy új tante­rem. És tízezreket érő társadalmi munka, a téglatisztogatástól a földplanírozásig, a takarítástól a habarcshordásig. Maguknak építették: emlékez­tető, szép jelvényeket kapnak a legagilisabbak. Gyurkovics Éva, Hoffmann Erzsébet, Hack Erzsé­bet. Stefanovity Katrin, Rotyis György..« Egy amatőr Mmet forgat. Vil­lognak a vájtuk, szép pillanatok ezek... Aztán a kamarakórus Mozart: Cséngettyű-jét énekli, a harmoni­kazenekar játszik, és az általános iskola énekkara. Gyarmati Béla vezetésével köszönti az új isko­áff j ' Nádor Józsefné igazgatóhelyet­tes kalauzolja az iskola vendége­it az új termekben berendezett kiállításokon. Az általános iskolá­sok rajzait, a gyakorlati foglal­kozásokon készített ügyes, érde­kes tárgyakat láthatják itt a büsz­ke szülők, szomszédok, ismerősök. A másik teremben a gimnazisták biológia szakköre mutatkozik be, szemléltető eszközeik hasznosak, fantáziadúsak. A lépcsőház emeleti csarnoká­ban a sportolók érmei, a népi tán­cosok, szavalok- sikereit idéző fényképek hormonikus elrende­zésben. Kitettek magukért! Annyi a látnivaló, hogy szinte hihetetlen: miért nem hallottunk már eddig is sökkal többet erről az iskolá­ról?! így történt, hogy ezen a tavaszi szombat délelőttön gyorsan szállt a hír Eleken: felavatták az új gimnáziumot! Orgonaillat, derűs arcok, biza­kodó tekintetek. Ez az iskola még sokat hallat magáról. Sass Ervin A lányok őrgonacsokrokat hoz­nak. A táblákon ünnepi feliratok, a régi termeket elönti a virág. Az orgonaillat legyőzi a frissen fes­tett fekete lépcsőházi korlátok fesxékszagát is. Ennyi ünnep egyszerre! Iskola­avatás, május elseje, • egy hét fmúlva pedig: ..Ballag már a vén. diák...” Először Éleken; mióta vi­lág-» világ: 9 Á szónokok hangja közveíien, egyszerű. Szinte semmi ciráda, semmi külsősége® lelkesül tség, annál több meghatottság; annál több ;,köszönjük” és tisztán csen­gő ^ígérjük”; Sík Jenő, a járási művelődésügyi osztály vezetője a kezét nyújtja az igazgatónak, és 'átadja, neki az új iskolát; Micsoda szép most ez a taps’ Á dübörgése, a szárnyalása mennyi­re őszinte, nemes. Taps és taps. íme, nem mindig ugyanaz™. Arz emberek az új épület felé fordul­nak, azt tapsolják. Az alkotást, mely otthona lesz a tudományok­nak, az új nemzedéknek, a fel­nőtté válás jó műhelye lesz, ahol az emberi méltóság,- a nép és a haza szeretetének fényeit szítják. Azt mondja az igazgató: -„Ez az épület a közös célért való küzdést: példázza”; azt mondja a községi párt titkár, Baukó Márton a zász­lót avató fiataloknak: S,E zászló egyik, oldala vörös, a másik nem­zetiszínű, miként a szocialista hazafiság”. A kiszisták új zászlaját á ve­gyesipari ktsz adományozta. Gá­bor Ferenc, a klsz elnökhelyette­se meghatottam adja át, s az át­vevők még meghatottabbak. Áment Gáborné, a zászlóanya köti fel az első szalagot. És aztán a szalagok áradata, vörösek, píros- íehér-zöldek. A párt. a tanács, a saiaój... é Wéc. Baukó Márton, a községi pártbizottság titkára beszél. .lanecskó János igazgató. Barna Pál, a gyulai járási tanács elnöke és Fazekas Imre, a járási pártbizottság munkatársa a kiálli­Fotó: Demény l Mines szükségük gyámkodásra Az egyik községi KlSZ-alap- szervezet vezetőségválasztó tag­gyűlésén papírra írt szöveget ol­vasott fel a jelölő-, valamint a szavazatszedő bizottság elnöke. Az utóbbi különösen akadozva beszélt és furcsán hatott, ahogy a hosszú körmondatokkal meg­birkózni igyekezett. A fiatalok el-elmosolyodtak és egyikük hal­kan meg is jegyezte: „Még jó, hogy nem sokat értünk belőle”. Később kiderült, hogy a köz­ségi párttitkártól kapták a gé­pelt szöveget, aki minden bi­zonnyal segíteni akart. A szán­dékát csak dicsérni lehet, a módszer azonban nem tartható a legsikeresebbnek. Olyan ez. mintha valakire valamiféle ruha felvételét kényszerítenék, me­lyet egy fejjel magasabb és mondjuk, fél vállal szélesebb személyre s-zabtak. Kényelmet­len és rosszul érzi benne magát a viselője. Mennyivel másképp hatott volna, ha a két fiatal a saját egyéniségének megfelelően ál­lítja össze és olvassa fel. amit mondani akar! Persze nem árt nekik tanácsot adni, de az ön­állóságuktól megfosztani őket ilyen formában nem szabad! Ez nem irányítás, hanem gyámko­dás, amire egyáltalán nem szo­rul az ifjúságunk. Többségük képzett szakmunkás vagy kö­zépiskolai végzettségű, sőt a kérdéses KISZ-alapszer vezet egyik tagja tanár, a másik ál-' latorvos. Mindnyájan tudnak gondolkozni és értelmesen be­szélni. Lehet, hogy kevésbé dip­lomatikusan fejezik ki magukat, mint a felnőttek, de az nem is baj. Mondják csak ki, ami a szí­vüket nyomja, bíráljanak, ha szükségét látják. Legyen őszinte vita, amelynek légkörében na­gyobb kedvvel és kevesebb téve­déssel alakíthatják a maguk vilá­gát a mához, nem pedig a teg­naphoz igazodva. A taggyűlésen többen kifeje­zésre juttatták, hogy nincs szük­ségük gyámkodásra. Kissé ugyan körülírva, tapintatosan, de ér­zik a terhet, mely alól szabadul­ni igyekeznek. Nem kell félteni őket, hogy holtvágányra jutnak, hiszen a jelen a kiindulópont­juk. Ebben a világban születtek, nevelkedtek, mások a fogalmaik, az életről, az emberek kapcsola­táról, mint az idősebb korosztá­lyoknak, amelyeket sokszor visszahúznak az előítéletek. És éppen ebből ered, hogy őszintéb­bek, bátrabbak, kezdeményezőb­bek. Kár lenne őket gátolni be­csületes törekvéseik megvalósí­tásában. Pásztor Béla Kiemelkedő siker a Szarvasi Óvónőképző Intézet kórushangversenyén A gyönyörű arborétumáról, fes­tői Körös-partjáról és nagy múl­tú iskoláiról híres város zenei élete az utóbbi években rohamo­san fejlődött. Lakóinak és láto­gatóinak a természeti szépségek mellett egyre több művészi él­ményt biztosít. A zeneiskola és az Országos Filharmónia rendez­vényeinek sorozatát méltón egé­szítik ki az óvónőképző intézet énekkarainak szervezett és művé­szileg igényes koncertjei. Igazolja ezt az április 22-i hangverseny is, melyen szép számú közönség me­leg tapsa köszönte meg a sikeres produkciókat. A sokoldalú, színes, de kissé terjedelmes műsort az I. és II. évfolyam énekkarai, valamint az egyesített kórus adta elő Lipiák Mihály és Oláh Ernőd intézeti tanárok vezényletével. A művek zongora kíséretét Talmácsi Jolán óvónő — az intézet volt tanítvá­nya —, Ferenczi Katalin és He­ring Katalin hallgatók látták el. Az est sikeréhez hozzájárult Soly- mosi Zsuzsa és Hering Katalin szolisztikus közreműködése. Soly- mosi Zsuzsa kellemes szopránja és technikai felkészültsége azigé­tonáció hiánya zavart kissé. Bor­gulya: Hálaének-ét az egyesített kórus adta elő. A közönségsiker ellenére e mű több összpróbát igényelt volna. A szünet után meleg tapssal köszönték meg a hallgatók az íz­lésesen és hangulatosan énekelt népdalfeldolgozásokat. Ugyancsak megérdemelt sikert aratott Liszt: Weimari népdala, Kodály: Len­gyel László és Fasang: Béke cí­mű műve. E kórusművek muzi­kális előadása egyben az együt­tesek és a karnagyok elmélyült felkészülését is igazolták. Az est tapasztalatai szerint az átélten és lelkesen éneklő fiatalok művészi tevékenységében a to­vábblépést a finomabb dinamikai árnyalatok megszólaltatása és a műveken belüli kisebb zenei egy­ségek gondosabb megformálása | jelentheti. Erre garanciának te­kinthetők a lányok zenei adott­ságai és Oláh Ernőd karnagy személyiségéből fakadó azon mu­zikalitás, bő temperamentum, melyet szerencsésen egészít ki Lipták Mihály nyugodt, lírai ér­zéke, dirigensi rutinja. nyesen előadott Schubert: Álljon a tánc című művében érvénye­sült. Fuvolán Händel: Szerenád átiratát szép kidolgozásban szó­laltatta meg Hering Katalin. Ugyancsak színesítették az est programját a Kodály Zoltánnal kapcsolatos irodalmi szemelvé­nyek, melyeket Szabó Ilona és Újvári Erzsébet tolmácsolt. A műsor első felében Mozart: Al­konyodra, Bartók; Legénycsúíoló és Kodály: Túrót eszik a cigány című művét kifogástalan elő­adásban hallottuk. A kompozíci­ók megszólaltatását általában a kiegyensúlyozott hangzás, precíz kidolgozás és stílusos formálás jellemezte egy-két mű kivételé­vel, hol a tartott hangok élette- lansege, a tiszta és határozott In­Teljességében a koncert ki­emelkedő sikert ért el. A közön­ségnek kellemes' zenehallgatást és a látogatónak maradandó zenei élményt biztosított. Ki kell emel­ni az intézet vezetésének érde­mét is, hogy a növendékek sok­oldalú képzésében jelentős helyet biztosít a zenei nevelésnek, és meg kell állapítani,* hogy az énekkarok egyes produkciói me­gyei viszonylatban is átlagon fe­lüliek. Örülnénk annak, ha a jö­vőben aktívabban bekapcsolódná­nak a népművelés vérkeringésé­be és városunk határain kívül is méltó tolmácsolói lennének a kó­rusművészetnek. Kovács József megyei ének-zenei népművelési szakfelügyelő

Next

/
Oldalképek
Tartalom