Békés Megyei Népújság, 1967. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-12 / 85. szám

1M7. április 12. 3 Szerda Tübb mint százötven műszaki feladatot oldanak meg közösen a magyar és a szovjet gépipari szakemberek A magyar—szovjet gazdasági együttműködési kormányközi bizottság legutóbbi ülésén a munkamegosztás elmélyítésére, különféle műszaki és tudományos munkák együttes elvégzésére hoztak határozatot. A megállapo­dás elsősorban a kohó- és gép­ipari; érinti, amely 1967 és 1970 között százötvennégy kutatói és j kocsik ugyanis Az érdekelt magyar és szovjet I tóriumok járják majd az ország szakemberek átadják egymásnak ! távolabbi vidékeit. egész sor kutatásuk eredményeit, hogy elkerüljék a párhuzamos munkákat. Magyarország a többi között megkapja az Ural—375-ös és a GAZ—66-os szovjet gépko­Hasonló célokra Magyarország az IKARUS-buszok alváz- és ka­rosszéria dokumentációját adja át a Szovjetuniónak. Több területen a műszaki esik alvázának és karosszériáié- munkák egyesítésére, szakembe- nak dokumentációját. Ezek a alkalmasak arra, mérnöki feladatot old meg szov- j hogy magyar orvosi műszerekkel jet partnereivel közösen. I felszerelve, mint mozgó labora­Eddig harmincnégy ország jelentette be részvételét a BNV-re A városligeti vásárváros­ban az idén már valamennyi pavilonhoz pormentes-asz­falt, illetve betonburkolatú út vezet. A korábbi felméré­sek szerint a kiállítási anyag zömmel május elejétől áram­lik a hazai üzemekből, illetve külföldről a BNV-re. Az anyag biztonságos őrzése ér­dekében május 2-án lezárják a vásárváros területét és csak a vásárrendezőség igazolvá­nyával rendelkezők tartóz­kodhatnak a vásárvárosban. A BNV katalógusa az idén több mint ezerötszáz oldalon sorolja fel a részvevő cége­ket és az általuk bemutatott termékeket. A katalógus ma­gyar és német nyelven Jele­nik meg, az általános tudni­valókat azonban oroszul, franciául és angolul is közre­adják. A vásárvárosban az idén is nagyobb területet kapnak a külföldi kiállítók, mint a ha­zaiak. Ennek ellenére jó né­hány külföldi cégnek már nem tudott helyet biztosítani a vásár-rendezőség. Eddig 33 külföldi ország közölte, hogy kiállítóként részt vesz a BNV-n. rek cseréjére is szükség van. A kohászatban például közösen alakítják ki a mangánérc dúsítá­sának, a transzformátor- és di­namóacélok gyártásának új mód­szereit. A Szovjetunió a magyar gép­ipart egész ipari ágazatok fejlesz­tésének programjáról tájékoztat­ja. Rendelkezésükre áll például a Szovjetunió mezőgép- és traktor- I fejlesztésének részletes terve, a j magyar ipar tehát már most fel- j készülhet az ezekhez kapcsolódó I munkagépek gyártására. (MTI) jószágot vasárnap sem hagyhatjuk n‘ magára...” Tavaszi látogatás a battonyai Petőfi Tsz-ben szép Verőíényes szép tavaszi va­sárnap volt, amikor Battonyán jártunk. Ellátogattunk a Petőfi Tsz korszerű baromfitelepére, ahol hétköiznapi szorgalommal dolgoztak az asszonyok. Az I. ólban találtuk Tölgyesi Mihály- nét és Horváth Mihálynét. Mindkét kezük tojásokkal meg­rakott vödrökkel volt tele: — Begyűjtöttük a mai ter­mést — mutatja Tölgyesiné. — A jószágot vasárnap sem hagy­hatjuk magára. Enni, inni kell nekik adni, csak úgy várhatjuk tőlük a termelést. Meg aztán a tisztasági követelmények is na­„Csak egyszer súgott Dobi elvtárs.. Nyugdíjazása után sem akar pihenni a hírneves sarkadi tehenész — Hogyan akarja? — kérdezte a kölcsönös üdvözlés után, ami­ből nem tudtam megállapítani, hogy régi ismeretségünk, vagy csak a megszokott szójárás kér- dezteti-e vele. Aztán kiderült, hogy egyoldalú az ismeretsé­günk. Azaz, ő már nem emléke­zett rám. Nem csoda, hiszen egy­másfél évtizeddel ezelőtt csak úgy rajzottak az újságírók a sar­kadi Lenin Tsz-be, s az akkori­ban Munkaérdemrenddel kitünte­tett Bálint János körül, no meg azon az új házsoron, ahol ennek a kiváló, országos hírű tehenész­az idő. Éppen negyven éve va­gyok tehenész. önkéntelenül is fürkészem az arcát és az alakját, s nem tar­tom annyi idősnek, amennyinek mondja magát, vagyis hatvanöt évesnek. Ilyennek láttam tizenöt évvel ezelőtt is, amikor a kitün­tetéséről beszélgettünk, s amikor az új házát, s annak berendezé­sét mutatta. — Miért is kapta a Munkaér­demrend ezüst fokozatát, Bálint elvtárs? — ismétlem meg a régi kérdést. — Ügy tudom azért, mert évről nek a kétszobás lakóháza is épült. | évre 4200 Uter tejet fejtem tehe­nenként a Lenin Tsz-ben, s álta­— Hallottam, hogy nyugdíjba készül, s azért kerestem fel. — Nem készülök, de hát eljárt — Ezekkel nem lehet tárgyal­ni! Fiával együtt beült a kocsijá­ba, s elhajtatott Bornemissza pedig megdöbbenten tért vissza a dolgozószobájába, ahol Moder - cin búcsúzott. — Nem tartok igényt rá, hogy a kormányzó emberei szállítsa­nak vissza a határig! — mondta. — Visszajutok magam is. Min­den jót, Bornemissza úr! Távozott, nem kevésbé feldúl- tan, mint néhány perccel előbb a magyar kormányzó. A vezér- igazgató pedig kezébe temetett arccal leroskadt a karosszékbe. Milyen szimpatikus embernek tűnt ez a horvát, s most milyen bárdolatlan modem viselkedett! A tárgyalások, amelyeket nagy nehezen sikerült Pejacsevich, illetve Petries segítségével lét­rehozni, milyen csúfosan sza­kadtak meg. Pedig most itt len­ne a lehetőség, hogy tegyenek valamit. A mindent tudó Ges­tapo, úgy látszik, nem tud sem­mit. Most ki lehetett volna ját­szani a németeket. Csengett a telefon, a kis Horthy telefonált — Szerencsésen hazaértünk — csak (mnyit mondott. Legalább ebben nyugodt lehe­tett Bornemissza. A Gestapo nem szagolt meg semmit a tár­gyalásokról. A kormányzó és fia biztonságban van * Modercin, a rettenthetetlen világforradalmár” meglehetősen félve üldögélt Höttl SS, Sturm­bannführer dolgozószobájában. Aprólékosan, tövíről-hegyire be kellett számolnia Höttlnek a beszélgetés lefolyásáról. A Sturmbannführer először az író­asztala mögött ülve hallgatta, aztán felállt, hosszú léptekkel rótta a szobát. Amikor Modercin is fel akart állni, Höttl egysze­rűen visszanyomta őt a székre. — Üljön, ne ugráljon nekem, mipt egy paprikajancsi! Pályafutása egyik legszebben kidolgozott tervét érezte ve­szélyben. Ez a Dragutin Moder­cin, akit a belgrádi Gestapo- központ Pavelic usztasa hadse­regéből választott ki, ahol őr­nagyként szolgált, alaposan el­rontotta a dolgot. Kioktatták, hogy a kommunistát játssza, de miért ilyen ostobán, az isten szerelmére, miért ilyen osto­bán?! Végül is teljesen elré- mísztette Horthy! Az akció, amelyet olyan gondosan építet­tek fel, hogy tőrbe csalják a kormányzó fiát, sőt, esetleg magát a kormányzót is, most holtpontra került. Hiszen Mo­dercin nem tudott semmiben megállapodni a kormányzóval. De hát persze, hogy nem tu­dott, ha az öreg totyakos előtt olyan világforradalmárt játszik, aki alig várja, hogy Horthyt fel­húzhassa az első fára, vagy legalábbis kikergesse a királyi várból. Modercinnek olyan, par­iéban minden évben megellett a rám bízott tehenek 95 százaléka. Jó ideig nem is volt nyugtom ak­koriban ... — Emlékszem, sokan felkeres­ték, még a szovjet orvos-írónő, az Aratás című regény szerzője, Nyikolajeimu is. — Az még hagyján, hogy itt­hon felkerestek, de hol a minisz­tériumban, hol Mosonmagyaróvá­ron, Szarvason, Orosházán s ki tudná, még hány helyen kellett beszélnem a munkamódszeremről és bemutatókat tartanom. A mi­nisztériumban sehogy sem akar­tam vállalni a beszámolót. Ugyan­is akkor még nem 'tudtam se ír­ni, se olvasni. Dobi István elv­társ, az Elnöki Tanács elnöke biz­tatott: vállaljam csak el, ő ott lesz mellettem, s ha elakadok, akikor majd súg. Csak egyszer kellett súgnia ... Mosonmagyar­óváron, ahova egy hétre vittek, majdnem összevesztem egy szov­jet szakemberrel. Ö a napi négy­szeri fejés eredményességére es­küdött, s Mosonmagyaróváron is kezdték bevezetni ezt a módszert. — Nem jó — mondtam. — Még a napi háromszori fejés sem jó. Megütközve néztek rám, hogy én, az egyszerű tehenész vitába szállók a szaktudomány kísérle­teivel és megállapításaival. Aztán megkérdeztem: mit gondolnak, miért csak napi 12 liter tejet ad­nak ijtt ezek a gyönyörű szép, vá­logatott, fajtiszta, kifogástalan ta­karmányon tartott tehenek, s mi­ért fejek én a sarkadi Lenin Tsz- ben átlag 17 litert a gyengébb minőségű, s alacsony tápértékű — Mostanában nem jár ta­pasztalatátadásra? — Már régóta nem. Akkoriban nagyon agitáltak, hogy vállaljam el főfoglalkozásnak, autót adnak és egy titkárt is mellém. Nem vállaltam, mert analfabéta vol­tam. Aztán mire megtanultam ír­ni, olvasni, már nem volt szük­ség ilyen beosztásra. — Milyen tervei vannak a nyugdíjas évekre? — Az, hogy aztán is bejárok a tehenészetbe. Egyrészt azért, mert nem tudnék én már munka nél­kül meglenni. Meg aztán a veze­tőség szerint még mindig nem­igen van olyan tehenész nálunk a 16 között, aki úgy értene az álla­tokhoz, mint én. Egy harmadik ok pedig az, hogy most ment férjhez a legfiatalabb lányom, s legalább 25 ezer forintot költöt­tünk rá. Egyszóval szükség van a nyugdíjfciegészítésre. E szavaknál már ott ült a szo­bában Bálint Jánosné is, s csen­desen megjegyezte: Mi csak egy öreg, szúette ágyat kaptunk, ami­kor a férjemmel összekerültünk. Az első két évben még asztalunk sem volt. Egy nagyobbacska ládá- j ról ettük meg azt az ételt, amit a szűkös kommencióból tudtam főzni. Mennyivel más a mostani fiatalok élete! Alig mennek férj­hez, a szép bútor után csakhamar házuk is van. A két idősebbik lá­nyomnak is építettünk már. Mindezek után nem csoda, hogy Bálint János nem néz Iá annyi idősnek, mint amennyiről az okmányai tanúskodnak. K. I. gyök. Aki ezt a munkaterületet választotta, annak előre számol­ni kellett azzal, hogy ritkán lesz igazi pihenőnapja a vasárnap. Mudrity Péterné és Vidicki Vladimirné is kinn szorgosko­dott a baromfitelepen. Megtud­tuk azt is, hogy most gyakrab­ban esik rájuk a műszak, mert négyen tanulnak. Nyolchetes tanfolyam után aztán szaksze­rűbben láthatják el a tenniva­lót. Panasz azonban így sem le­het: tisztaság, rend mindenfelé. A friss, fehér tojások garmadá­val felrakva a pihenőszobában. Naponta legalább 9 ezer tojást gyűjtenek be a baromfi gondo­zók. 1 — Egy évben 4 millió 200 ezer forint a bevételünk tojásból — tájékoztat bennünket Matuzik István, a baromfitelep vezetője, aki vasárnapi ellenőrzést tartott. — Ezentúl az utánpótlás* is ma­gunk neveljük, tízezer férőhe­lyes csibenevelőt építettünk, még ebben az esztendőben be­népesítjük. Földgázfűtés szol­gáltatja a meleget, igen korszerű lesz. Egyébként 1967-ben még 80 000 árucsirkét és 30 000 puly­kát is nevelünk értékesítésre. A falu felé menet akaratlanul is szétnéztünk a Petőfi Tsz ha­tárában. Az őszi vetések gyö­nyörűen zöldellnek, de sárgás foltokat, vizenyős területeket láttunk több helyen. A vezetők­től megtudtuk, hogy bizony sok- volt a belvíz, a többtermelés ér­dekében szerettek volna többel fejtrágyázni, de a megrendelt 32 vagon nitrogéntartalmú műtrá­gyának fele sem érkezett meg. Az állattenyésztést szeretnék el­sősorban fejleszteni, az anyako­caállományt például 400-ra akarják növelni. Ehhez pedig több takarmány kell. Az adott területen csak jobb munkával érhető el magasabb termésho­zam. De inem mindenki érzi a közösségért úgy a felelősséget, mint a baromfigondozók és még jó néhányan. Akad olyan tag­juk is, mint Vidicki Dúcán, aki életerős fiatalember létére ke­vés területet vállalt, a háztáji­hoz szükséges munkaegységét sem teljesíti, ha csak annyit dol­gozik a közösben, amennyit ed­dig vállalt. A battonyai Petőfi Tsz-ben pedig — csakúgy, mint másutt, — minden tag egyforma helyt­állása szükséges ahhoz, hogy előrébb jussanak a fejlődés út­ján. — Ary — i a sorsa ötezer tüzelőutalványnak ? ni, ahonnan még nem is jöttek az utalványokért. Pedig nagyon A kérdésre Hortobágyi János, a | TÜZÉP Vállalat kereskedelmi osztályának vezetője nem valami j rosszul teszik. Jelenleg korlátlan mennyiségben kapható erre a kedvezményre — még jó minősé­gű tűzifa is. A közkedvelt barna­szenek mellett feketeszenünk is van — szóval áprilisban min­dent adnánk -r ha jönnének. A szállítást az AKÖV még aznap elvégzi, az idő is jó, szárazon lehet végleges helyére szállítani a téli tüzelőt. tizánt kellett volna játszania, aki legalábbis reményeket kelt | takarmányon tartott tehenektől? a kormányzóban, hogy ezen az Azért, mer: nem zavarom őket úton átmentheti magát és ural- ^sak naponta kétszer a fejéssel, mát. De ez az ostoba horvát s ;gy van i<jejük a pihenésre, a nindent elrontott: , kérőd zésre, a tejtermelésre. Iga­(Folytatjuk) | zat adtak nekem. vidáman adja meg a választ: .— Nagyon könnyen el tudnánk készíteni a számvetést. Az idén már kiadtunk ötezret ebből az utalványból, ami nagyon meg­könnyíti igénybe vevőinek a téli tüzelő beszerzését. Márciusban beváltottak a megye területén mintegy háromszázat. Hol a töb­bi? Több üzem, vállalat, intéz­mény dolgozójával való beszél­getés során rájöttünk arra, hogy az illetékes ügyintéző még nem vett magának annyi fáradságot, hogy kiadja őket az igénylőknek. Nagyon sokat tudnék olyat sorol­— Javaslat? — Aki igényelt utalványt, kér­je az üzemben, illetve munka­helyén, biztassa az illetékest, hogy módja legyen kihasználni az áprilisi bő választékot. — O —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom