Békés Megyei Népújság, 1967. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-12 / 85. szám

1967. április 12. 4 Szerda A JÓ GYEREK Gombaiejes Az Alföld széles térségein ré­gen jórészt a gémeskutak és itt- ott a magasba szökő nyárfák emelkedtek ki. A mezőgazdaság átszervezésével megváltozóit a táj arculata is: a gémeskutakat felváltotta a magasba nyúló, csil­logó fejű, alumínium-hidrogló- busz, majd ezek mellett egyre gyakoribb a még korszerűbb gombafeje* víztorony, a szuper- sztát. Állattenyésztésünk fejlődé­sét jelzik ezek. hiszen a tejter­melés fokozása, a gazdaság hi­giéniai és tűzrendészet! előírásai­nak ‘betartása egyre nagyobb kö­vetelményeket támaszt a vízszol­gál tatásban. Milyen előnyökkel jár a szuper- satát a hidrogióbusszal szemben? A gormbafejes víztorony felső. 2 m magas csonkakúp részében kétszer annyi nagy nyomású víz tárolható, mint a hidroglóbusz e szintnek megfelelő gömbsüveg részében. További előnye, hogy a torony törzsrészében is lehet vizet tárolni, míg a hiöroglóbusznál ezt a részt csak feljáróként haszno­sították. Előnye még az is. hogy a hidroglóbusz árához mérten 110 ezer forinttal olcsóbb. Kis helyen, épületek között is felállítható: nem kell ugyanis kikötni, mint a hidr ©glóbuszt, mivel törzse zö- mökebb. Alapteste ' olyan megoldású, hogy a legnagyobb szélvihar ese­tén is biztosan tartja a tornyot. Az itt elhelyezett pincetérben vannak a szelepek, feszmérők, kapcsolók és tartalék szerelvé­nyek. A gombafejes víztorony acélle­mezből hegesztéssel, előregyártva készül. Az acéllemezre műanyag- hab hőszigetelő anyagot, erre alu­mínium- vagy horganyzott lemez­borítást szerelnek. Az alulról be­ömlő vízsugár az egész vízosUo- pot keveri, mozgatja, oxigénnel táplálja. Tűzoltásra, gépjárművek mosására nyomásfokozó szivattyú segítségével 6 atmoszféra nyomá­sú vizet is lehet belőle nyerni. tJj víztorony a mezőgazdaság szolgálatában. víztornyok Szemelvények megyénk kiskereskedelmi és vendéglátóipari hálózatának fejlesztéséről Július 22—augusztus 20 Szabadtéri Játékok A Szegedi Szabadtéri Játé­kok Igazgatósága az 1967-es évi produkciókra fokozott gonddal készül és különösen nagy gondot fordít arra, hogy a szomszédos megyék dolgozói minél nagyobb számban te­kinthessék meg az előadáso­kat. Óriási arányban megnőtt az érdeklődés az ez évi produk­ciók: iránit, hiszen a műsoron szieiepel Erkel Hunyadi Lász­ló c. operája, Shakespeare Hamlet című drámája, to­vábbá a Mojszejev-együttes vendégjátéka, Strauss Ci­gánybáró című daljátéka, va­lamint Verdi Don Carlos című operája. Már eddig 15 ezernél több jegy kelt el elővételben. Ezt figyelembe véve a megye dol­gozói igényeinek kielégí- gítését úgy segíti elő az Igaz­gatóság, hogy a vállalatokhoz, intézményekhez, termelőszö­vetkezetekhez, iskolákhoz megrendelő nyomtatványokat juttatott el, s az ezeken beér­kezett jegyigényeket biztosít­ja, hogy minden érdeklődő akadálytalanul részt vehessen e jelentős kulturális esemé­nyeken. Rajz szakköri kiállítás Orosházán Az orosházi Petőfi Művelő­dési Ház képzőművészeti szakköre már , az elmúlt évek- ban is jelentős eredményeket ért el. A szakkör tagjainak rajzaiból április 9-én délelőtt 10 órakor nyitottak újabb ki­állítást a Thököly utca 5. szám alatti helyiségben. A kiállítás értékes képet ad a szakkör tevékenységéről, tagjainak kifejezési törekvé­seiről. Ebben a cikkben nem csupán a fejlesztésre vonatkozó szám- i adatokkal kívánjuk érzékeltetni a ! kereskedelem fejlődését, hanem j az áruforgalom növekedésével is. ! Az 1967-es esztendő mintegy elő- j szobája az 1968-as évnek; a ,mo- ! dernebb kereskedelemire való át- | térésnek. Közismert, hogy a ke- | reskedelemben a konkurrencia, a i versengés nagy szerepet tölt be. | Az „adok-veszek” módszer el­avult. Ezt már belátták a szak­emberek. .Előtérbe került a kon­kurencia olyan formája is, amelybe beleszól a vásárló, ami arra kényszeríti az ipart és a ke­reskedelmét, hogy a vásárló igé­nyeit megfelelően elégítse ki. Az életképességre való kereskedelmi törekvést már-már érezzük üzle­íeinkberi. Az ilyen igyekezetek egyre in­kább elengedhetetlenek, mert az üzletek fejlesztése, az ott dolgo­zók keresete függ a rugalmas, ésszerű, hasznot hozó kereskede­lem meg terem téséiőL Az elmúlt esztendőben tett ilyen irányú tö­rekvés eredményezte azt, hogy á Békés megyei Iparcikk Kiskeres­kedelmi Vállalat évi 600 millió forintot forgalmazott, az élelmi­szer kiskereskedelmi vállalat és a Körös Állami Áruház is túltelje­sítette tervét. Bizonyos mérték­ben ez adta a lehetőséget arra is, hogy a megyei tanács kereskedel­mi osztálya olyan tájékoztatást adhatott, hogy az 1966-os évben megyénk kiskereskedelmi' és ven­déglátóipari egységeinek fejlesz­tésére 64 millió 400 ezer forintot irányozhatott elő. Ez természete­sen összetett. Mégpedig a tanácsi, a BKM tárcaközvetlen, valamint egyéb állami és földművesszövet­kezeti kereskedelemmel. Az előirányzat megoszlása: tanácsi kereskedelem 16 075 000,— Ft BKM táircaközvetlen kereskede­lem ' 3 961 000,— Ft egyéb állami kereskedelem 550 000.— Ft földrfiűvésszövétfcezeti keresk. 43 814 000,— Ft Összesen: 64 400 000,— Ft Ha már felsorolásokba kezd­tünk, szükségesnek tartjuk né­hány n agyobb és néhány nagyon- nagyon fontos létesítményt emlí­teni, melyeknek építése ebben az évben kezdődik vagy befejeződik, így többek között Gyulán a Vár- fürdőnél ajándék-, strandcikk-pa­vilon, Békéscsabán a Szabadság téri csemegebolt bővítése, Béké­sen lakberendezési áruház, Békés­csabán a Tanácsköztársaság útján zöldség-, gyümölcs-, húsáru, tej­ivó építése mintegy 600 négyzet- méter területen, Mezőberényben ABC-áruház. A vendéglátó terü­letén Békéscsabán 120 ágyas szál­loda, étterem, presszó 14 millió forint költséggel. Gyulán park-ét­terem, Orosházán, a Csizmadia Sándor úton és a MÁV-állomás- nál bisztró készül. Nagyszénáson 530 négyzetméteren éttermet lé­tesítenek, stb. A terv szerint 46 egység készül 11 ezer 973 négyzetméter alapte- rülettel. Az egy egységre jutó 260 négyzetméter- alapterület kifejezi, hogy a tervező szervek a gazda­ságosabban üzemeltethető nagy egységek létrehozására és a kon­centrált forgalom elérésére töre­kedtek. Korszerűsítésre a terv 27 egj'- séget irányoz elő. A korszerűsí­tések elsősorban az új kiszolgá­lási formáik bevezetését jelentik. A kereskedelmileg ellátatlan te­rületeken, így Endrőd, Gerla, Nagyszénás, Kaszaper. Kondoros élelmiszerboltok létesítésével könnyítik a külső részeken lakóik helyzetét. A kereskedelmileg el-t látatlan területek ugyan nőve-* kednek az új lakótelepek létesí­tésével. Azonban az új lakóházi járulék lehetőséget teremt a bolt­hálózat fejlesztésére. így épül Gyulán ABC-áruház 640 négyzet­méter alapterüleíen az Április 4 téren. Mindezt összevetve elfogadható perspektíva áll a kereskedelem fejlesztése előtt. Lehetne több? Lehetne. Eíhhez azonban elsősor­ban a kereskedelmi vállalatok még gazdaságosabb „üzletelése” szükséges úgy, hogy olyan árut biztosítsanak, mellyel a vevő elé­gedett, legyen az az áru .község­ben vagy városban. Ha a mi épü­lő ABC-áruházaink, korszerűsí­tett üzleteink kis „Váci” utcák lesznek — tehát a megfelelő igé­nyeket elégítik ki —, akkor még inkább elmondhatjuk: ma jó úton indultunk, jó úton haladunk. Roc&kár János — Gyüjjőn csak, mama, ebben a szakaszban van hely. Adja csak ide azt a pakkot. ötven év körüli, vasutas ruhába öltözött férfi nyo- makodik be hatalmas csomagokkal a fülkébe. Mögötte alacsony, fekete fejkendős asszony. Féltőn szorít ma­gához egy hatalmas kosarat, amelyből bánatosan pislog ki egy tyúk és egy jól megtermett kakas. Laba közé veszi később a kosarat, féltve pillantgat a csomagtar­tóra helyezett szatyrok felé. A vasutas is elhelyezke­dik, óriási zsebkendővel törülgeti magasra csúszott és a vonatra szállás fáradtságától verejtékező homlokát. — Jó sok a csomag — pillant ö is a hálók felé. — Van eg\j kevés — hiimmög a mama elégedetten —, de hát nem mehet az ember ilyenkor üres kézzel. Egy kisebb táskából fehér kendőbe kötött élelmet vesz, elő. Előbb egy almát majszol, majd hófehér ke­nyérrel és sajttal kínálja a vasutast, de az nem jo­gadja el. — Nagypéntek van — kacsint rám. az öregasszony­hoz szólva. — Nem szabad ilyenkor enni. — Most már szabad — mondja az egy pillanatnyi gondolkodás után. újabb falatot téve a szájába. — Más miág van már, mint valamikor. A sajt különben is bojtos étel. Mert azért húst nem eszek ilyenkor sem. Nem sikerült az ugratás, a néni kényelmesen eszik tovább. — Hát az unokának mit visz húsvétra? — kérdez tovább a vasutas. — Nem nagyon viszek én annak semmit — mondja a mama. — Három tábla csokoládét meg két hátiko­saras csokoládényuszit. — Illett volna legalább egy órát venni húsvétra... — Mit? — Őszinte felháborodás rezeg a hangjában. — Minek egy tizenkét éves gyereknek óra? Az apja ötödikes gimnazista volt — mert oda járt a Józsikám. Meg is koplaltuk az apjukommal, de megérte. Szóval ötödikes volt a Józsi és csak úgy tudott órát venni magának, hogy szombat, vasárnap kiment az állomásra szenet lapátolni meg mást dolgozni. En könyörögtem mindig a Sultesz úrnak, hogy adjon munkát a gye­reknek. Egy év alatt össze is gyűlt a pénz és az én kisfiam is karóráról nézhette az időt, mint az úri gye­rekek. Nem veszek én órát neki, keresse meg magá­nak... Megint megakad a beszélgetés egy pillanatra. A vras- utas már újságot szedne elő, amikor a mama újra megszólal. Parányi keserűség csendül a hangjából. — Tavaly biciklit vettünk a kis Józsinak. A menyem majdnem kidobott vele együtt. Amikor elmondtam neki, hogy a férjének milyen nehezen vettünk egy ócskát valamikor, hogy ne kelljen neki kilométereket gyalogolni, amikor a szünidőben az urasághoz járt napszámba — kinevetett. Hiába, ezek a mostaniak már nem tudják, mi volt... — Hol dolgozik a fia? — A minisztériumban. Nagy ember lett a Józsika, külön kocsija is van, valami Olga vagy hogy is hív­ják. — Volga — javítja ki a vasutas. — Lehet, hogy az, a csuda ismeri ki magát a sok fényes autó között. Hegen a faluban csak a malomtu­lajdonosnak volt autója, olyat már most nem is lehet látni. Különben a fiamnak is van autója. A régit el­adta, azt mondta, hogy kicsi — különben a felesége biztatta a cserére. A mostanit még nem láttam, mond­ták is, hogy hogy hívják — sűrű ráncokba szalad a barna homlok —, azt hiszem O-val kezdődik a neve. — Opel? — Igen, az. Most a nyáron valami kampingba vagy kom mennek a tengerre, azért kell a nagyobb kocsi. A kakas úgy látszik, megunta a kényszerű tétlensé­get, szárnyával verdesve ki akar ugrani a kosárból. A szegény halálra ítélt tyúk laposakat pislogott, a sze­mét lehunyta, mikor egy-egy szárnycsapást kapott a fejére. — Nyughassatok már — igazított rendet a mama a kosárban. — Mit visz ebben a rengeteg csomagban? — Hát, csak nem illik üres kézzel menni látogatóba. Viszek két sonkát — van elég. Nagy disznót vágtunk a télen, azután nemsoká itthagyott az apjukom — párosodik meg egy pillanatra a szeme. — Úgysem győ­zöm megenni egyedül. Józsikám nagyon szereti a son­kát és Pesten nem lehet ilyet kapni. Viszek néhány szál kolbászt — abba a kosárba ötven tojás van, abba a pakkba meg rétes és más tészta. Mondja is a kisfiam: Csak akkor eszek jóízűt mama, ha Maga hoz hazait. De hát nem tudok én már sokat utazni. — A fia miért nem jön le? Nem könnyebb lenne autóval? — Nem lehet az —, nagyon elfoglaltak ők. A me­nyem valami diszpécser vagy micsoda, egy nagy gyár­ba — mondják, hogy szép fehér köpenyben csak te­lefonálgat egész nap. Sokat kell menni nekik ide — oda, meg aztán hozzájuk is mennek. Most is szombat este valami nagy vendégség lesz náluk. En most csak oda viszem a csomagokat, azután kimegyek a nővé­remhez Kőbányára és majd hétfőn reggel megyek a fiamékhoz. Nem akarok zavarogni náluk akkor, ami­kor vendégek vannak... Egy pillanatra mindketten gondolataikba mélyednek. — Maga meddig utazik? — En a nyugatiba. — Ugye, segít majd Pesten is oda vinni a csomag­jaimat a villamoshoz? A fiam ugyanis nem ér rá ki­jönni elém, azt írta, hogy talán hétfőn reggel majd kijön értem Kőbányára az új kocsival. Vajon milyen színű lehet? ... Biztosan szép. mert jó ízlése van ám a fiamnak. Nagyon jó gyerek ám a Józsi. Na­gyon jó... Opauszky László

Next

/
Oldalképek
Tartalom