Békés Megyei Népújság, 1967. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-01 / 77. szám

1967. április 1. 5 I Szombat A nagyvállalatok létrehozása szükségessé tette a szakszervezeti szervek felépítésének módosítását A megyei küldöttértekezlet utón megszűnt a Textilipari Dolgozók Szakszervezetének megyei bizottsága caailéke Szeptember 26-át írtuk 1944­ben, amikor az első szovjet zász­lóalj Románia felől átlépte Ma­gyarország határát, hogy meg­kezdje a német hordák kiűzését hazánkból. Az első község, mely felszabadult, Battonya volt Itt vezette rohamra zászlóalját Filipp Gyenyiszovics Kiva szovjet gár­dakapitány. Rá és egységére em­lékezünk, velük együtt pedig az egész szovjet hadseregre, amely vért és emberéletet áldozott azért, hogy a magyar népnek szabadsá­got hozzon. Képeink az emléket idézik, amikor húsz évvel később a gár­dakapitány meglátogatta az ak­kori harcok színhelyét és felke­reste a húsz évvel korábban meg­ismert battonyaiakat v. t Fotó: Demény Most Is főlesik a battonyai kút vize, melyből 1944. szeptember 26-án fogyasztott először F. Gy. Kiva zászlóaljparancsnok. VS?’ '-•■y A szemek könnyesek, az emlék fájdalmas. Itt nyugszanak azok a hősök, akik elsőnek léptek a magyar földre, s vesztették éle­tüket miértünk. Öt hónap alatt 20 ezer forint értékű könyvet vásároltak a bucsaiak Bár a Textilipari Dolgozók Szakszervezetének Békés megyei Bizottsága a minap utolsó kül­döttértekezletét tartotta, a ta­nácskozás mégis úgy zajlott le, mint korábban. Elvétve sem igen lehetett aggodalmat tapasztalni amiatt, hogy ezután megszűnik a textiles szakszervezet megyei bi­zottsága. Ezt a fejlődés, maga az élet követeli meg, hiszen időköz­ben létrejöttek az ország*» nagy- vállalatok és így ehhez szükséges a szakszervezet szervezeti felépí­tését igazítani. Vagyis a jövőben feleslegessé válik a középirányi tó szerv: a megyei bizottság. Mindemellett mégis érdemes visszapillantani az elmúlt négy esztendő munkájára, amelyet az írásbeli jelentés és a szóbeli be­számoló részletesen elemzett és összefoglalt. A beszámolási idő­szak alatt jelentősen fejlődött a textilipari üzemek termelése, s ezzel együtt több intézkedést tet­tek a munkások élet- és munka- körülményeinek, egészségvédel­mének- javítására. Az elmúlt négy évben a megye hat textiles üze­me közül négyben 21 millió fo­rintot fordítottak épület-, gépi és szociális jellegű beruházásokra. Ezzel nemcsak a termelőterület bővült, hanem egészségesebb munkakörülményeket tudtak az üzemekben teremteni. Ebben az időszakban került sor a Békés­csabai Kötöttárugyár fejlesztésé­re, ami előreláthatóan a mostani terv időszak ban tovább folytató­dik. Sok erőfeszítést tettek az üze­mekben az automatizálásra, a munka könnyítésére. 1960-ban a szövőgépeknek még csak 11 szá­zaléka volt automatizált, 1965-ben már 25 százaléka, s ugyanilyen arányra növekedett a körhurko­ló gépek automatizálása is. A rostiparban is megkezdődött a nehéz fizikai munkák gépesítése, bár amint a beszámolóban és a vitában elhangzott, sok még a pótolnivaló. Olyan fárasztó és ne­héz munkafolyamatok igényelik többek között a gépesítést, mint az anyagmozgatás, a kézi tilolás. S hogy mennyire megbarátkoz­nak a munkások az újjal, azt az is bizonyítja, hogy a Mezőhegyesi szont ugyancsak elgondolkozott, amikor az öreg Sánta Rács Lajos egy munkacsapatra való emberrel állított be az irodába. Azokkal, akikkel útközben találkozott, s akiknek sebtében elmondta, hogy milyen merénylet Ítészül a ház­táji kukorica ellen. Bizony, volt köztük olyan is, akit hiába hív­tak eddig a központban rendezett ismertető előadásra, KRESZ- és egyéb tanfolyamra, egyszer sem jött el. — „Nem is mondott olyan bo­londot az az Ács Pista! Ráfér az ugratás ezekre az emberekre — gondolta az elnök, miközben a til­takozásokat hallgatta. De mit mondjon nekik? Ä közgyűlés nem foglalkozott ilyen értelemben a háztájival. No de még nem késő ez. — Hát idehallgassanak az elv­társak — emelte fel a hangját. — A kukoricát most is úgy vetjük, mint eddig; sorra, ahogy érke­zünk vele, vagyis az őszi szántás­ba is meg a tavasziba is. Aztán majd a törés előtt jelöljük ki, hogy hol lesz a háztáji. Esetleg azt még elfelejtjük, hogy tavaly, s főleg az ősszel kik nem fesze­gették eléggé az istrángot, de bi­zony, akik ebben az évben s majd az ősszel sem igyekeznek, azok a leggyengébbjéből kapják a háztáji kukoricát. — Erre nincs közgyűlési hatá­rozat — zúgták többen is. — Még nincs, de lesz rövidesen. — Ez nem demokratikus, mert beteges emberek is vannak — hangzott az ellenvetés. Kendergyárban mind sikereseb­ben alkalmazzák a kenderkóró áz- tatásánál üzembe helyezett darut. A megyei bizottság és a szak- szervezeti aktívák munkájának is köszönhető, hogy az elmúlt négy esztendőben jelentősen növekedett a termelés a Gyulai Harisnya­gyárban, a Békéscsabai Kötött­árugyárban és a Mezőberényi Pa­mutszövőben. Emellett a szerve­zett dolgozók nevelésében, a nyugdíjasokról való gomidoskodáis- ban, a szocialista munkaverseny újabbnál újabb formádnak kezde­ményezésében szintén eredményes volt a szakszervezeti aktívák munkája. A kongresszusi munka­versenyben szinte mindegyik üzem túlteljesítette éves termelé­si tervét, mégpedig úgy, hogy eközben a termékek minőségét is lényegesen javították, s a válasz­ték bővítésével is törekedtek a növekvő igények mind jobb ki­elégítésére. Amint Újhelyi Sán- domé, a megyei bizottság titkára szóbeli beszámolójában elmondot­ta: a textilipar szemezett dolgo­zói az országgyűlési és tanácstagi, valamint a szakszervezeti válasz­tásokból is kötelességtudóan ki­vették a részüket, s tanácskozá­saikat mindenütt a felelősség ha­totta át. Négy üzemben szakszer­vezeti tanácsot, kettőben pedig szakszervezeti bizottságot válasz­tottak. Ezt a cikk bevezetőjében említett új körülmények tették szükségessé, amit Üjhelyiné elv- társnő a következőképpen jelle­mezett: — A szakszervezeti munka kor­szerűbbé tételére szükség van módszereinek tökéletesítésére. Ezt igénylik az ipar átszervezésével létrejött* nagyvállalatok. A szer­— Ügy, hogy a község lakód kö­zül egyre többen jönnek rá arra, hpgy érdemes baromfi ten yésztés - söd foglalkozni — mondja Hro- nyec Mihály, a Kondorosd Fmsz felvásárlási üzemágvezetője. — Tavaly kezdtük a szakcsoport — Azokról is gondoskodunk. Különben is felolvastuk, m-eg az­tán már többször is megmagya­ráztuk, hogy az SZTK- és a nyug­díjjogosultsághoz hány ledolgo­zott munkanapra van szükség. Mi egyetlen kényelmeskedő ember­nek sem igazoljuk majd hamis beírással a jogosultságát. De azt hiszem, nem is kell. így van-e Réti Jani? Réti János összerezzent, s elpi­rult a neve hallatára, mint akit a tilosban kaptak. Öt már két íz­ben is ki akarták zárni a gyakori távolmaradás miatt. Ee pedig a legnagyobb büntetés, hiszen a zárszámadási közgyűlés most is úgy határozott, hogy új belépőt kimondottan csak a szorgalmasan dolgozó családtagokból vesznek fel. Akik kiléptek vagy akiket kizártak, maradjanak ott, ahol vannak. — Az idén másként lesz — nyögte zavartan Réti. — Mi is éppen azt akarjuk. Hát akkor meg is egyeztünk: akik nem dolgoznak rendszeresen, azok tavaszi szántásban kapják a ház­tájit, s lehetséges, hogy indokolt esetben még azt is lecsökkenti a közgyűlés a felére vagy a har­madára. — Ami azt illeti — dörmögte Sánta Lajos, aki rájött, hogy őrá mindez nem vonatkozhat — meg is érdemlik. Ha én 62 éves fejjel helyt tudok állni minden éjjel, akkor álljon helyt mindenki más is legalább nappal. Kukk Imre vezeti változáshoz szükséges hoz­záigazítani a szakszervezeti szer­vek felépítését is. A jövőben meg­szűnnek a megyei bizottságok, hi­szen — mint középszervek —nem lehetnek megfelelő partnerei a nagyvállalatok gazdasági vezeté­sének. Ezért vált szükségessé ezeknél a vállalatoknál a szak- szervezeti tanácsok létrehozása, amelyek egyetértési és döntési joggá1 rendelkeznek, s így méltó­képpen képviselhetik az egész vál­lalat és a gyáregységek dolgozói­nak érdekeit Az új körülményeknek megfe­lelő szakszervezeti munka ho­gyan tovább járói beszélt felszóla­lásában Bajor József né, a Textil­ipari Dolgozóik Szakszervezetének szervezési osztályvezetője is. El­mondotta, hogy a megye hat tex­tilipari üzeme közül egyedül a Békéscsabai Kötöttárugyár önálló vállalat, a többi gyáregység. Nos, ez a helyzet szükségessé tette a szakszervezet szervezeti felépíté­sének módosítását. A vidéki gyár­egységek küldöttei a nagyvállala­ti szakszervezeti tanácsban és in­téző bizottságában képviselik sa­ját üzemük dolgozóinak érdekvé­delmét. A küldöttértekezleten elhang­zott véleménynyilvánítások alap­ján megállapítható: a megye tex­tiliparában dolgozó szakszerveze­ti aktívák az új szervezeti felépí­tés körülményei között akárcsak eddig, a jövőben is folytatják ter­melést segítő tevékenységüket, s jogkörüknek megfelelően őrköd­nek a munkások érdekvédelmén, törődnek a munka- és életkörül­szervezését, akkor tizennégy ta­gunk volt, most kerek százról szá­molhatok be. Az érdeklődés egyre nagyobb, lehet, hogy hamarosan újabb tagokkal bővül a létszám. — Eredmények? — Egy tízezres keltetőgépet vá­sárolt a szakcsoport és a múlt év végén kezdte meg a munkát. Már az első — decemberi — keltetés elég jól sikerült, hétezer naposcsi­bét vettek át nevelésre a tagok. Vámosa Mátyás például kétezer- négyszáz csibét nevelt fel az első keltetésből. Kétszázat meghagyott törzsállománynak, a többit már értékesítette. A negyven százalé­kát az fmsz-nek adta szerződésre, a többit szabadpiacra vitte. Mol­nár László is már kétszer vitt naposcsibét ezer-ezer darabot. Két hét múlva különben ismét kelés lesz, a napokban végezték el a lámpázást, azt hiszem, ez lesz a három közül a legered nőén ye- sebb. Az első két esetben átlag I hétezer csibe hagyta el a gépet, most valószínű meghaladja szá­muk a kilencezret. Köszönhető ez j nem utolsósorban annak, hogy a I szakcsoport tenyésztojástermelé- ! se egyre eredményesebb. Já- novszky György száz, Komlovsz- ky Jánosné kétszáz, Búzás János száznyolcvan darabos tojótyúk- állómánnyal rendelkezik. Ök és a többiek szállítják a tojásokat a keltetőgép részére. — Más újság? 1— Az is akad. Hamarosan négy­ezer-ötszáz nyolchetes előnevelt tojóhibridet osztunk szét a szak­csoport tagjai között. Máris nagy az érdeklődés; bízunk abban, hogy ez az állománynövelés később ko­moly eredményekben jelentkezik. Ugyancsak sokakat érdekel az, hogy szövetkezetünk megkezdte a sovány liba szerződéskötést. Négy­ezer libára, illetve liba hizlalására kötünk megállapodást, —O— Október 16-án kezdődött az a könyvterjesztő, olvasótoborzó és könyvki állítások sorozatával tar­kított akció, mely az „Őszi me­gyei könyvhetek”, és a februári „Mezőgazdasági könyvhónap” so­rán került a község kulturális életének középpontjába. A gazdag programú eseménysorozatból nem hiányzott az úttörők háztól házig történő könyvárusítása, valamint a Műszaki Könyvklubba, a Mező- gazdasági Könyvbarátok Körébe és a Gondolat Baráti Körébe tör­ténő tagtoborzás sem. A húsz hé­ten át tartó könyvterjesztő mun­ka egyik kiemelkedő szervezési eredménye többek között a könyvterjesztésnek az a módja, melyet Sáska Éva és Nagy Sán­dor pedagógusok végeztek az ál­talános iskola felső tagozatában. Részletfizetés bevezetésével sike­rült elérniük, hogy a tanulók 85 százaléka megvásárolta a kötele­ző olvasmányokat. A két pedagó­gus könyvterjesztő munkája mel­lett dicséret illeti Flach Irén és Szőke Éva VII. osztályos úttörő­ket, akik 5 hónapon keresztül min­den vasárnap délelőtt úttörő- egyenruhában, kosárral a kezük­ben keresték fel a község lakóit, hogy a legfrissebb szépirodalmi és mezőgazdasági műveket ter­jesszék az olvasni vágyók köré­ben. összességében — a nem lebe­csülendő erkölcsi siker mellett — mintegy 20 ezer forint értékű könyv talált gazdára Bucsán öt hónap alatt. Szilárd Addm ményeik rendszeres javításával. P. P. Hogyan lesz tizennégyből száz?

Next

/
Oldalképek
Tartalom