Békés Megyei Népújság, 1967. április (22. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-01 / 77. szám

1967. április 1. 2 Szombat Meghalt Malinovszkij marsall Moszkva A TASZSZ gyorshírben jelen­tette, hogy Rogyjon Malinovszkij marsall, a Szovjetunió honvédel­mi minisztere meghalt. * Roigyion Jalkovlevics Malinovsz- kijiban a Szovjetunió egyik leg­képzettebb és legsikeresebb had­vezérét veszítette el. A kiváló ka­tonai vezető 1898-ban Odesszában született. 1926-tól tagja volt az SZKP-nak. 1980-ban végezte el a Frunze katonai akadémiát. Fia­talon részt vett a polgárháború­ban, majd mint hivatásos katona a Nagy Honvédő Háborúban. Malinovszkij nevét beírta ha­zánk történetébe is — ő vezette győzelemre a Magyarország fel-' fasiszta erők Sztálingrád alatt történt szétzúzásában. A második világháború végén a mandzsúriai front parancsnokává nevezték ki. Érdemeiért elnyerte a Szovjetunió Hőse címet, s ötször tüntették ki Lenin-renddel. 1956-tól az SZKP Központi Bi­zottságának tagja. 1956 márciusá­ban a ' Szovjetunió szárazföldi haderőinek parancsnokává és a honvédelmi miniszter első helyet­tesévé nevezték ki. 1957 októberétől honvédelmi miniszter. Malinovszkij marsall az utóbbi években többször járt Magyar- országon, így 1965 áprilisában, ha­zánk felszabadulásának 20. évfor­dulója alkalmából. Kormányunk akkor a Magyar Népköztársaság szabadításáiban részt vevő máso- Érdemrendjével 'tüntette ki. Leg- dik ukrán front csapatait. Koráb- utóbb 1966 áprilisában tartózko- ban, 1942-ben hadseregparancs- dott magyar földön szovjet kato- nokként közreműködött a német nai küldöttség élén. (MTI) A magyar ENSZ-társaság nyilatkozata Az Európai Gazdasági Bizottság fennállásának 20. évfordulója al­kalmából a magyar ENSZ-társa­ság nyilatkozatot adott ki. A nyilatkozat elismeréssel szól arról, hogy az Európai Gazdasági Bizottság fórumot biztosított a különböző gazdasági és társadal­mi berendezkedésű európai orszá­Powel új mozgalma Adam Clayton Powel amerikai néger politikus, akit a képviselő­ház pénzügyi szabálytalanságokra hivatkozva nemrég kizárt tagjai közül, csütörtökön a bahamai Bi- miniben sajtóértekezleten jelen­tette be, hogy új politikai moz­galmat indít. Ennek célja — mon­dotta —: meggyőzni az amerikai népet, hogy a néger lakosságnak politikai hatalomra van szüksége. A sajtóértekezleten rajta kívül más amerikai néger polgárjogi vezetők is részt vettek, közöttük Floyd Mekiissick, a „faji egyenlő­ség kongresszusa” elnevezésű szervezet vezetője. Az új politikai szervezet neve ez lesz: „A választott néger tiszt­viselők országos tanácsa”. (MTI) goknak nézeteik, tapasztalataik ki­cserélésére, és feszült politikai helyzetekben is ébren tartotta az európai együttműködés gondolá­iét. Sajnálatosnak tartja azon­ban, hogy nem valósult még meg az európai országok egyetemleges és egyenjogú képviselete a bizott­ságban. Végezetül a magyar ENSZ-társaság további sikereket kíván a részvevő országoknak és a bizottság végrehajtó szervének. (MTI) Luigi Longo Bukarestbe utazott Bimini Luigi Longo, az OKP főtitkára Ceausescunak, a Román Kom­munista Párt főtitkárának meg­hívására pénteken délelőtt Buka­restbe utazott, hogy megbeszélé­seket folytasson az RKP vezetői­vel a közös érdekű kérdésekről, valamint a nemzetközi kommu­nista és munkásmozgalom egysé­gének problémáiról. (MTI) Oltó Winzer visszaérkezett Berlinbe Otto Winzer, az NDK külügymi­nisztere, aki Oskar Fischer kül- Ügyminiszterhelyettes kíséretében tárgyalásokat folytatott Budapes­ten, csütörtökön este hazaérkezett Berlinbe. Fogadására a repülőtéren meg­jelent Günther Kehrt, a külügy­miniszter első helyettese. Otto Winzer külügyminiszter megérke­zése után röviden nyilatkozott a sajtó megjelent képviselőinek bu­dapesti benyomásairól. Elmondotta, hogy a budapesti tárgyalások a varsói külügymi­niszteri konferencia eredményei­nek jegyében jöttek létre. Megál­lapította, hogy az országaink köz­ti egyetértés a két szocialista ál­lam közötti szoros együttműködé­sen alapszik. Mély hatást tett rá Kállai Gyu­la miniszterelnökkel folytatott megbeszélése. A magyar kor­mányfő kifejezésre juttatta a párt, a kormány és az egész magyar nép mélységes elismerését az NDK-val, mint német békeállam­mal szemben. Otto Winzer aláhúzta: jő ered­ményekkel és nagyszerű benyo­másokkal tért vissza Budapestről. (MTI) Békét hazánknak más népeknek A vietnami háború Wilsen és Humphrey tárgyalásainak napirendjén London Humphrey, az Egyesült Álla­mok kelet-európai körúton levő alelnöke vasárnap este érkezik Londonba. Wilson miniszterelnök vidéki rezidenciáján ad vacsorát az amerikai álelnök tiszteletére, majd hétfőn és kedden a brit kor­mányfő és Brown külügyminisz­ter munkaebédek és munkava­csorák sorozatán folytat tárgyalá­sokat Humphrey-vel. Az európai kérdések mellett várakozás szerint a fő téma a vi­etnami háború lesz. Humphrey tájékoztatja a brit kormány ve­zetőit a guami haditanács hátte­réről. A munkáspárt baloldali kö­reiben attól tartanak, hogy az közgazdászt azonnali belépéssel felvesz orosházi vállalat. Jelentkezés levélben „Szakember” jeligére az orosházi hirdetőbe. 43743 amerikai haderők a vietnami há­ború további eszkalációjára akar­ják előkészíteni a brit kormányt, s rajta keresztül az angol közvé­leményt. (MTI) A megyei Béke Operatív Bi­zottság tegnap tartotta ülését a Hazafias Népfront tanácskozó- termében Békéscsabán. Ez al­kalommal munkatervet fogadott el a békemozgalom megyei ten­nivalóiról. Ezzel is jelezve, hogy még intenzívebben kívánja hirdetni a béke szükségességéi Tervének fő politikai tartalma többek között: lakosságunk mozgósítása az USA vietnami agressziója ellen és szolidaritás a békéért és szabadságukért harcoló népekkel. Miért éppen ezek a fő napi­rendi pontok? Minden bizonnyal azért, mert megyénk lakosságá­nak is emlékezetében él, hogy 1965 március—áprilisában Ber­linben, Stockholmban, majd jú­liusban a helsinki kongresszu­son, novemberben Szófiában, 1966 márciusában Budapesten és végül Genfben a Béke-világta- nács ülésén a szószékre léptek az észak-vietnami és dél-viet- nami békebizottságok küldöttei. E helyekről élőszóval tárták a világ elé azokat a háborús bűn- cselekményeket, amelyeket az amerikai támadók és a saigoni kormány katonái Észak- és Dél- Vietnamban elkövetnek nap mint nap. Felháborodásunkat szavakkal ki sem fejezhetjük, amikor azt látjuk, hogy az az ember, aki az újságok képein derűs arccal kéri az ég áldását leányára a templomban, ugyanaz a John­son elnök és miniszterei hidegen osztogatják a gyilkoló paran­csokat E parancsok nyomán asszonyok, öregek, gyerekek százezrei választhatnak, hogy éhen haljanak, vagy méregtől pusztuljanak. Ök azok, akik ki­adják a parancsokat akik ér­zéketlenek maradnak saját né­pük szemrehányásával szemben is. A népek nem felejtenek! Nincsen olyan család Magyar- országon, sem máshol Európá­ban, amelyik ne tudna a maga szűk köréből is fájdalmas em­lékeket felidézni a második világháborúból. Hatalmas lecke volt, amiből tanultunk. Ezért vannak sokan a mi társadalmunkban olyan emberek, akik megértik, hogy a hazaszeretet nem más népek soviniszta, nacionalista módon való megvetését, hanem azok megbecsülését jelenti. Ezek az emberek tudják már, hogy a béke fenntartásának az az egye­düli útja: békét kívánni raját hazámnak és más népeknek. Pártunk IX. kongresszusa a belpolitikai kérdések mellett a nemzetközi helyzettel is foglal­kozott és állást foglalt a legfon­tosabb tennivalókról. Mindenek­előtt aláhúzta a Szovjet­unióhoz, a szocialista táborhoz fűződő kapcsolataink elenged­hetetlen szükségességét. Aláhúz­ta továbbá a békés egymás mel­lett élés politikájának követését, amely továbbra is külpolitikánk alapja. Látni kell azonban, hogy céljaink közül különösen a bé­ke fenntartását bizonyos erők veszélyeztetik. A világ népeinek döntő több-, sége hőn óhajtja a béke végle­ges megszilárdítását, mert ez a feltétele annak, hógy minden nép szabadon, függetlenül éljen és maga válassza meg azt a tár­sadalmi formát, amelyben élni akar. A jelenlegi nemzetközi ese­mények arra köteleznek ben­nünket, hogy a béke védelmé­ben, együtt a szocialista tábor országaival, s a világ békére vágyó emberiségével erőnkhöz mérten fokozzuk a harcoló viet­nami nép támogatását. Ez a kö­rülmény összefogásra, a békéért és szabadságukért küzdő né­pek megsegítésére hívja, szólítja fel a mi megyénk lakosságát is. Erről tanácskozott Békés megye Béke Operatív Bizottsága. Rocskár János Pintér István: Egérfogó ss módra Dokumentumregény — AZ ÉM BÉKÉS MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT azonnali belépéssel víz-, villany-, gáz-, fűtésszerelő, vízszigetelő és kő­műves szakmunkásokat, valamint kubikosokat és se­gédmunkásokat vesz fel Békéscsaba, Gyula és Orosháza környéki munkahelyeire. Mun­kásszállás és üzemi étkezés biztosítva, valamint a jogosultaknak különélés! pótlék. Jelentkezés a vállalat központjában, Békéscsaba, , Kazinczy utca 4., személyesen yagy írásban. 131902 18. — Hol vannak az oroszoknak olyan hősei, mint a mi Otto Skorzenynk? — hízelgőit a vendégnek az Obergruppenfüh­rer felesége. Winkelmann bejárta a vendé­gekkel az egész villát. A Bérc utca 15 szám alatti ház, ahol Winkelmann felütötte a főhadi­szállását, egyike volt a főváros legpazarabb épületeinek. Márci­us 19-ig Vida Jenő és veje. Pa­rányi István lakott itt. A Ma­gyar Állami Kőszénbányák és a Hitelbank nagy hatalmú urai minden kényelemmel, pompával berendezték lakhelyüket. Win- kelmannak mást nem kellett tennie, mint letartóztatni őket, s máris pompás budapesti lakást és főhadiszállást biztosított a maga számára. A villa teraszán pompás kilá­tás nyílt Budapestre. Alattuk csillogott a Duna ezüst szalagja. A folyót karcsún ívelték át a hidak. De azt is lehetett látni, hány házat ért már bombatalá­lat, mennyi a rom a magyar fő­városban. — A férjem itt szeret állni a bombázások alatt! — mondta Winkelmanné. — Hiába hívom a pincébe, nem jön. Pedig re­mek óvóhelyet építettek maguk­nak a volt tulajdonosok. És ezt még meg is erősítettük munka­szolgálatosokkal. öt méter vas­tag betonfödém van feledte. De ő nem jön le az óvóhelyre. Itt áll, s nézi, miként bombáznak. Skorzeny bölcsnek látta, hogy most ő bókoljon Winkelmannak. — Asszonyom, meg kell mondjam, hogy az ön férje a főhadiszálláson is bátor és vak­merő ember hírében áll. Olyas­valakinek tartják, aki nem ijed meg a saját árnyékától... — Hát a férjem valóban bá­tor ember. De vajon joga van-e kockáztatni hiábavalóan az éle­tét? A Führernek szüksége van az ilyen németekre. Hiszen alighanem hosszú lesz még a háború... — Asszonyom, önnek ismét igaza van — tódította Skorzeny. — A felesleges vakmerőség bűn Németországgal szemben... Winkelmann bosszús arcot vá­gott. Mit leckézteti őt ez az álak? Krumholz, az adjutánsa viszont úgy lógott Skorzeny minden szaván, mint gyümölcs a fán. Dr. Hötbl unott képet vágott, arckifejezésé ezúttal elárulta valódi érzelmeit. Unta az egé­szet. Különben is éhes volt, alig várta, hogy asztalhoz ülje­nek. Winkelmanné remek házi­asszony, s különben is az Ober­gruppenführer első dolga volt, hogy jó magyar szakácsot sze­rezzen magának. Nem vitás, Skorzeny tiszteletére valamilyen különlegesség kerül az asztalra. Höttl pedig szeretett jót enni. Egy tisztiszolga jelent meg a teraszon. Feszes vigyázzlban jelentette: — Tálalva van! Méltóztassa- nak asztalhoz fáradni! Winkelmanné a karját nyúj­totta Skorzenynek. Ügy vonul­tak be az ebédlőbe, a biederme­ier bútorok közé. A pincért te­endőket két tisztiszolga végezte. Körbehordták a levesestálat. — Húsleves magyarosan, máj­galuskával! — jelentette be Winkelmanné. — Vegyen csak, Skorzeny, ne kéresse magát. Ilyen erős férfinak enni kell... A Führer kedves Sturmbann- führere szinültig rakta á tányér­ját. Aztán megvárta, hogy a többiek is vegyenek. A háziasz- szony kanálmerítése adta meg a

Next

/
Oldalképek
Tartalom