Békés Megyei Népújság, 1967. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-11 / 60. szám

1967. március 11, 5 I Szombat Erzsébetheiy nagyüzemei tői tá­vol, a város szélén szerényen hú­zódik meg „Herkules”. A csaba­iak így becézik ezt a kis tégla­gyári telepet, és hogy nevét ki­től, miért kapta, azt ma már alig­ha tudná megmondani valaki. Ta­lán azért hívják így, mert amióta fennáll, a mondabeli görög hős­höz hasonlóan, szinte emberfelet­ti erővel, sok nehézséggel küzdve dolgoznak itt az emberek. Vasas Pált is itt találjuk. Csiz­mában, vattakabátban áll az ud­varom. Csípős még a szél... Ép­pen téglával megrakott kocsit in­dít útnak. Árukiadó. Nem könnyű itt a munka. Kü­lönösen ősszel, amikor térdig érő Sárban kell dolgozni vagy télen, amikor előbb ellapátolják a ha­vat, hogy munkahelyükre juthas­sanak az emberek. Furcsa, hogy itt a rengeteg tégla, de járda mégsem vezet a telepre, és be­kötő út sinos. Ezekről csendesen, szelíden be­szél, nem haraggal. Ilyen az em­berekkel is. Tekintetéből derű árad, amint egyik-másik dolgo­zóval szót vált. A hármas telep huszonhat tagú szocialista bri­gádjának tagja. Nyolc éve az V. kerület párttitkára. Sokan isme­rik mint nyugodt, kiegyensúlyo­zott embert, aki sohasem szól az indulat hangján. Nem is hívják másként dolgozótársai és a ke­rület lakói, csak egyszerűen Pali gyám fejlődik a városrész. Ebben a kerület lakóival együtt nekem is részem van, A társadalmi munkában pedig már megedződ­tem... Valóban mozgalmasak a kerü­leti párttitkár napjai. Sokat ta- nult, elvégezte a mezőgazdasági akadémiát, pártiskolán volt, és dolgozott. Még 1942-ben jött a gyárba, majd egy állami gazda­ságba 'helyezték, s 1960-ban is­mét visszakerült. Akkor válasz­tották a kerület párttitkárává. * — Hirtelen el sem tudnám sorol­ni mi mindemmel kell törődni — folytatja. — Sokan jönnek hoz­zám. A háziasszonyok dolgozni szeretnének, állás után érdeklőd­nek. Bár az elhelyezés a mum- kaerőhivatal dolga, azért ha tu­dok, segítek, jó kapcsolatom van az üzemek vezetőivel, s így a legtöbbször sikerül. Másokon se­gíteni mindig jó. Közérdekű ja­vaslatokkal, panaszokkal is fel­keresnek. Az iskolák igazgatói tanteremügyekkel és egyéb ké­résekkel, gondokkal. Megtisztelő e bizalom, és szívesen áldozom arra a szabad időmet, hogy gyer­mekeink kényelmesebb tanulását elősegítsem. Nekem is van két fiam... Többen azzal állítottak be nemrég, hogy teremtsünk rendet a kerületben. Akad garázda, ré­szeges ember, aki sok kárt tesz. Képzelje: a múltkor is kidöntöt- ték a szemétgyűjtő kosarakat, fá­kat tördelitek és ehhez hasonló dolgokat műveltek. A kerület la­kói ezt tették szóvá. Ebből is lát­hatja, mennyire szeretik az em­berek ezt az „örqg” Jaminát, Persze, valljuk meg őszintén, egy kicsit mostohagyerek ez a vá­rosrész. A jelölőgyűléseken is el­mondták az embereik, ami a szí­vüket nyomja. Kevés a járdánk, rosszak az útjaink, sokáig húzó­dott a megfelelő áruház építése. Az SZTK-rendelőintézetre hiába vártak évekig. Most végre telje­sül a kívánság. A tanács ígért egy tisztasági fürdőt is. Ez szin­tén nagyon kellene. Most autó­busszal járnak innen az Árpád­fürdőbe. Nagyon messze van. Nem szólva a buszköltségről. Egy három-négytagú családnál kép­zelheti... Elhallgat. Gondolatai messze járnak... * Pali bácsi, készen vagyok — állít mellénk lovasfogatával egy fiatalember. Vasas Pál hát is­mét visszatér a jelenbe és a ke­rület gondját magával hordozva, folytatja napi munkáját. Kasnyik Judit Strófák a boldogságról bácsinak. ♦ Most még nincs nagy forgalom. Jut hát néhány perc arra, hogy a titkár munkájáról, a kerület gondjairól beszélgessünk. — Mostanában alaposan meg­szaporodott a tennivalónk — mondja. — A választási előké­születekben mi sem pihenhetünk. A kerület nagy, a városnak majd­nem egyharmada, tizenöt-tizen­hatezer ember él és dolgozik itt. Napi munkám elvégzése után kezdődik a társadalmi tennivaló. Bizony sokszor csak késő éjsza­ka érek haza. De tudja, szívesen teszem, hiszen jó érzés látni, ho­A Betonútépítő Vállalat állandó munkára, változó munkahellyel felvesz útépítéshez, földmunkára kubikosokat és segédmunkásokat Jelentkezni lehet: Betonútépítő Vállalat martonvásári főépítésve­zetőségénél és hatvani főépítés­vezetőségénél. Munkásszállást, napi egyszeri meleg ételt, munkaruhát, különélés! pótlékot biztosítunk. 1992 — Én nagyon sokat várok az élettől, nagyon sók boldogságot és ezért néha félek is, hogy nem kapom meg... — lehajtja a fe­jét, körmével sok láthatatlan pár­huzamos vonalat ír a térítő­re. Sajátosan egyéni arca van. Minden pillanatban mások és mások a vonásai; a pillanatnyi érzelmeket úgy lehet olvasni, mint egy világosan megírt könyv so­rait. — Ez, a szinte már beteges vágyakozás, és a vele járó féle­lem abból adódik, hogy nem volt boldog gyermekkorom. Én va­gyok a hetedik Stefanik-gyerek a családban — mondja a már februárban nagykorúvá vált Hel­ga —, de szüléimről nincsenek emlékeim. Kétéves koromban anyámat, hároméves koromban apámat temették el... Űjabb kis párhuzamos vonal- kákat rajzol az asztalterítőre. — A bátyám nevelt föl, s ő beszélt rá, hogy női szabó legyek. Békéscsabán a szabóiparí ktsz női szabó részlegének próbahelyi- ségében beszélgetünk. A műhely­ből áthallatszik a tanulólányok vidám csivitelése. Ez szinte még nagyobbá teszi a kettőnk közé szakadt csöndet. El akarom he- segetni a szomorú emlékeket. — A nővére, Erika mondta, hogy nagyon szereti a verseket, s az Erkel Diákünnepekre minő­sítő megyei szavalóversenyen is részt vesz — jegyzem meg, de ő „ott” folytatja... — Strófák a boldogságról, ez a címe Gellért Oszkár költeményé­fl Dévaványai Gépjavító Állomás felvételre keres lakatos, esztergályos és marás szakmunkásokat Jelentkezés az állomás telephelyén. 137 nek, s ezzel akarok indulni a ver­senyen is: „Milyen kevés kell egy kis bol­dogsághoz! Mikor egy felnőtt régóta családos, És iskolába nem, járt szülejét, — Ki írástudatlan volt elébb —, S most fia tanítja a betűvetésre, S örömében csak akkor veszi észre: Milyen kevés kell egy kis bol­dogsághoz...” — Nékem ez a vers és főleg ez a strófája a harmonikus,'békés csa­ládi életet, s annak minden me­legségét, bensőséges hangulatát adja. Mert erre is vágyom. Van egy udvarlóm, ő mór szakmun­kás. Sokat beszélgetünk -komo­lyan a jövőnkről, és mindig, de mindig ez a végső vágyunk: a családi melegség. Olyan egyszerűen mondta az idézett sorokat. Talán értelmileg nem is azt lehetne kielemezni az elhangzott részből, amit ő érez bele. De visszafogott hangjával, messzire mélázó szürke szemei­vel, egyszerű, sallangmentes vers- mondásával őszintének hat bele- érzése. Jövőre lesz életének egyik leg­jelentősebb mozzanata, szakmun­kássá válik. S akkor már többet tehet a saját boldogsága elérésé­ért. Addig is mindenütt kutatja az igazi boldogság titkát; s. nem. is lenne fiatal lány, ha néha nem kalandozna el egy kis jó tanácsért az álmok világába. Ö a versekben is keresi a választ az ő nagy kérdésére, s hogy álmai reális valósággá válnak-e, tőle is függ. Ilyen gondolataim vannak: aki ennyire komolyan és mély érzés­sel kívánja a nyugodt csa­ládi kört, amelytől őt mint gyer­meket megfosztotta az élet, annak sikerül... De addig is készül a megyei szavalóversenyre, mert sokakkal el akarja hitetni, hogy kevés kell a boldogsághoz, hogy sok apró örömből tevődik össze az igazi nagy boldogság. — Kívánom, hogy jól szerepel­jen a szavalóversenyen, és az a másik is sikerüljön. zét. Köszönöm — nyújtja a ke­Ternyák Ferenc Perionhenger huszonháromezerért Azt már tudjuk, hogy a szép írőmappák, műanyag táskák és az ötletes társasjátékok, színes asztali-„focik” bölcsője Szarvason van. Az apróbb-nagyobb haszná­lati cikkek mellett azonban a textilipar egyik nélkülözhetetlen, korszerű alkatrészét is újabban itt gyártják. A Szarvasi Mű­anyagfeldolgozó és Játékkészítő Ktsz présüzemében készül az úgynevezett perionhenger, mely a Kusters-féle facsarógépekhez szükséges, használata jelentős energiamegtakarítást eredményez. A perionhengert korábban pró­bálták más anyagokkal helyette­síteni, a különböző készítmények azonban nem feleltek meg a cél­nak. A szarvasi szövetkezet prés­üzeme tehát megkezdte a gyár­tást, ebben az évben több mint egymillió forint értékű hengert gyártanak. Egy-egy henger érté­ke 23 ezer forint. A műszaki vezető: Hódsági Ferenc és a gyártásvezető: Babies István az impregnált danulon-szövet préselését ellenőrzi. Ebből az anyagból stancolják a perionhenger karikáit. Az OKISZ új termékkiállításán is bemutatják a szövetkezet dolgozói által készített perlcnhcngereket. Képünkön Dalnoki Sándorné csomagolja az egyiket. Fotó: Malmos Sikerült a nőnapi meglepetés Békéscsabán a gyógyszertári központ férfidolgozói rendkívül titokzatos arccal jártak-keltek a múlt héten. Munkaidő után is bennmaradtak, sőt, a szombat 'élutánjukat sem sa.ir*i; V> Ezer­dán este azután kiderült, mi volt a „nagy titok”, amiről csak a fér­fiak tudhattak. A szakszervezeti bizottság ünnepségre hívta meg a nőket, ahol Krasznad Géza szb- [ titkár üdvözlő beszéde után meg- / kezdődött a műsor. A vállalat éle­tét ábrázoló szellemes kis jelene­tekkel szórakoztatták az ünnepség résztvevőit. A női szerepeket is férfiak alakították a közönség nagy tetszése mellett. A műsor után minden nődolgozónak hóvi­rágcsokorral kedveskedtek, majd virslivel és sörrel vendégelték meg őket. A hangulatos kis ün­nepség az esti órákban ért véget. A BÉKÉSCSABAI GÉPJAVÍTÓ ÁLLOMÁS felvesz 1 fő r' szerszámgépek javításában, karbantartásában jártas, gyakorlattal rendelkező géplakatost 131568

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom