Békés Megyei Népújság, 1967. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-09 / 58. szám
INT. március 9, 3 Csütörtök Ifjúsági brigád vendége voltam Űjabb mimkabirc!* a t§z-ekben Váratlanul felberregve nekiiramodnak a varrógépek; nem egyszerre, hanem rendszertelenül, s csak egy-egy pillanatra, mintha valami nagy versenyre készülnének, s most erejüket, gyorsaságukat próbálnák. A nyitott ablakon nem bágyadt, hanem harsogóan fényes napsugárküllők nyilaznak be, szinte rácsavarodnak a forgó varrógép-kerekekre. Nyitva az ablak, most mégis meleg van; a radiátorok még nem veszik tudomásul, hogy az ő idejük lassan lejár, mert jön a nyár, amikor hideg hallgatásba kell burkolózniuk. Mindennek olyan tavaszi íze és színe van a békéscsabai ruhagyárban; pontosabban a 112-es ifjúsági brigádban; a 37 fiatal lány, fiatal asszony, az egyetlen egy fiatal férfi; a valahonnan messziről ideszűrődő könnyű tánczene és a gépek alatt futó, kezekben suhogó égszínkék férfi apacsingek és a Suhajda Ilonka fekete kontyán elcsúszó napsugár, a tavaszt idézik. — 21 éves leszek, s olyan jó, hogy szeretnek a brigád tagjai, mert én is szeretem őket — mond sok „szeretni” igét különféle ragokkal ellátva. — Hát ő a mi egyik büszkeségünk — mondja Vaszkó Dóra, egy egészen kislányos külsejű brigádtag, aki, mint később kiA konzervgyáriak versenyében legjobb: a szárítóüzem A Békéscsabai Konzervgyárban értékelték a szocialista munkaverseny utóbbi egyéves eredményeit A brigádok vetélkedésében — főként a gyártó üzemben és a készáruraktárban — 914 munkacsapat vett részt. Az egyéni versengés — leginkább a szállítási üzemegységben — 113 dolgozót mozgósított. Legjobbnak a szárítóüzem bizonyult. Versenyvállalásait 135,3 százalékra teljesítette. A szocialista brigádok vetélkedésében 14 brigád 108 dolgozója vett részt. Közülük mindössze egy brigád nem tudta teljesíteni felajánlásait. A munkaversenyben részt vevők anyagi ösztönzésére az üzem vezetősége 57 ezer forint pénzjutalmat osztott ki a legjobbak között. mondatban úgy lehetne kifejezni: hány szövetség alakuljon Békés megyében? Egy, kettő vagy három? Előnye, hátránya mind a három változatnak lehetséges. Fokozottan fennáll ez, ha a szövetség funkcióját nem egységesen ítélik meg a járásokban és a szövetkezeti gazdaságokban. Egyesek ugyanis operatív gazdaságszervező, irányító és kereskedelmi munkával szeretnék megbízni a szövetséget. Mások egy olyan újabb szervezetet vélnek felismerni benne, amelyik majd bürokratává válik, s emiatt nem tud kellően részt vállalni a szövetkezeti gazdálkodás fejlesztéséből. Kétségtelen, több szövetség esetében hatékonyabb lehet a tulajdonképpeni feladat, a koordináló, az információs és a tanácsadó munka. De vajon a több szövetség szervezéséhez adottak-e a feltételek? Köztudott, hogy termelőszövetkezeteinkben kevés a szakember. A több szövetség alakításának tehát nincsenek meg a személyi feltételei. Viszont azért létrehozni több szövetséget, hogy egy szervvel több legyen, a munka hatékonysága pedig elmaradjon, nem érdemes. Ebben is igazuk van a közgyűléseknek. Mások a szövetség fenntartáderül, nem is tag, hanem brigádvezető. — Ilonka, az üzem kétszeres Kiváló Dolgozója 120 százalékon alul nemigen teljesít. — Ez egy kicsit látszik a magatartásán is mert bár egy-egy szótöredéket igyekszik elkapni, nem túlságosan sokat hederít az újságíróra. Újra meg újra felberregteti gépét, továbbadja az ingeket. Egy pillanatra megpihen, hátradől. Hatalmas fekete kontya szinte hátrahúzza fejét. Mondom, hogy arra vagyok kíváncsi, a munkán kívül milyen igénye lehet egy ifjúsági brigádtagnak, aki a gyöngébb nemhez tartozik, és fizikai munkát végez. — Hát, ha ideje van az embernek, akkor színházba jár. Legutóbb a „Doktor ur”-at néztem meg, tetszett „Altatónak” jó könyveket használok, a Világirodalom remekei sorozatot járatom, de most Berkesi Sellő a pecsétgyűrűn című könyvét olvasom nagy izgalommal, s még naI gyobb izgalommal várom a filmet. Meg ugye a rádiózgatás is. — Természetesen ugye, a tánczene ... — lehet, hogy kissé fanyarul jegyzem meg. — Nem — villan diadalmasan a szeme. — Csajkovszkij G-rholl zongoraversenyét szeretném hallani, de mostanában sehol sem lelem ... Nem haragszik, de szűk lesz a keresztmetszet — mondia mosolyogva, s újra felberregteti gépét M'lcor art mondta „nem haragszik”, félrepillantott, s láttam, valóban szűk lesz a keresztmetszet ... Egy „munkanélküli” vasaló várta a kék apacsokat Bekapcsolódom én mindiár* a ^ szalagba — kezdi Nótári Istvánná. Keskeny arca, nagy Szürke szeme csupa élénkség. — Előre megmondom, hogy én az operát nem szeretem. Miért mondjam azt, hogy szeretem, ha egyszer nem szeretem... Nem ig az? Igaz. — A televízióban a revüt, a tánczene, esteket nagyon szeretem. A férjemmel is, ha elmegy ut k. csakis olyan helvre, ahol táncolni lehet. Például a Kishajóba. — Gyermek van már? — Még nincs... Szóval, a revü a televízióban, a tánczene, meg a tánc. A férjemet meg a futball, a Kradi. Bár engem nem érdekel sem a futball, sem a Fradi, de azért szép, hogy már elsőre is sához szükséges hozzájárulás módszerét vitatják. Mihez mérjék a fenntartási költségből való részvállalást? A gondozásukba tartozó föld aranykoronaértékéhez vagy a bruttó termelési bevételhez, esetleg mindkettőhöz? Vannak, akik a fenntartás költségét a tsz-ek hozzájárulása mellett a megrendelt munkák — tudományos szakmai tánácsadás — eredményességére is alapoznák. A vélemények tehát sokrétűek. Annyi bizonyos, hogy ebben az ügyben a szövetkezetek küldötteinek kell határozniuk a megyei értekezleten, illetve a kongresz- szuson. Tegyék ezt abban a tudatban, hogy maguknak szerveznek érdekképviseletet. Termelőszövetkezeteink tagjait a zárszámadás, a tervkészítés és a tavasz-várás közben ezek a gondolatok foglalkoztatják. Legtöbb gazdaságban egy egész napot, egy külön közgyűlést szántak az előbbi gondolatok megvitatására. Ez a záloga annak, hogy a megye egész parasztságának véleménye nyilvánosságot kap a március 30-i megyei tanácskozáson, ezt követően pedig megyénk küldöttei révén a termelőszövetkezetek első országos kongresszusán. Dupsi Károly győztek és a kis Varga két gólt rúgott. — Szervezett közös kulturális programjuk van-e? — fordulok a brigádvezető felé, aki egy pillanatra kicsit a háttérben maradt mosolyogva. — Hát szóval... bizonyos kezdeti lépéseink vannak. A négy színházi bérletet mindig azok kapják meg, akik a legjobban dolgoztak a héten. Nálunk az pontosan kimutatható, hogy ki mennyit teljesített. — Nem fordult elő még az, hogy a jegyek parlagon maradtak? — Hogy gondolhat ilyet? A Jókai Színház előadásai egyre színvonalasabbak. Időnként közös mozilátogatáson is részt veszünk ... Munkaközi szünet következik. Hirtelen csönd üli meg a munkatermet. A derekak frissen ropogva egyenesednek ki, ösztönösen mindenki a? ablak felé fordul. Kristofóri Gábor KISZ- titkár szól egy pár szót lassan, gondolkodva: — Tavaly nem sikerült, az idén azonban biztosan eredményesen szerepelünk az ifjúsági brigádok megyei versenyében. Reálisak a terveink. Elgondolkodtam azon, hogy érdemes lenne alaposan elemezni például a 112-es brigádnál, kinek-kinek milyen a kulturális igénye. Most, hogy beszélgettünk, észleltem: milyen nagy különbség van igények és igények között; meg a szakmai műveltségnél is akadnak érdekességek, sőt látszólagos ellentmondások is. Csányi Marika mosolygós arcú meós, termelési felelős a KISZ-ben. — Sokszor arra gondolunk: a szalagban részletmunkát végez egy-egy brigádtag. Látszólag tehát nem lenne szükség arra, hogy magasabb szinten sajátítsák el a szakmát. Viszont az új mechanizmusban, ahol elsősorban a fogyasztói igény dominál, jól kép- • zett szakmunkásokra van szükség, akiknél az átállás különösebb gondot nem okozhat. — A kulturális igény felmérése nagyon fontos valami — mondja újra a KISZ-titkár, s a brigád egyetlen férfi tagja, Hé- gely Gábor problémája is igényli az ilyesfajta elemzést: — Békésről járok be mindennap; ha busszal, délután három órakor otthon vagyok; ha vonattal, reggel négykor kell kelnem, s későn érek haza. Az előbbi háromszor annyiba kerül. A vonatozás után nem marad idő, a buszozás után nem marad pénz a kultúrára... Újra letelepednek a gépek mellé. A nyitott ablakon a tavasz harsog be. Röpköd, hullámzik a sok kék apacsing... Ternyák Ferenc A napokban tartotta a Békéscsabai Lakatos és Gépjavító Ktsz mérlegzáró közgyűlését. Afra Gyula, a szövetkezet elnöke beszámolójában először ismerhette az elmúlt év eredményeit. Elmondta, hogy a ktsz 9,5 százalékkal teljesítette túl a termelési tervét, amely teljesen a termelékenység növekedéséből eredt. A helyiiparpolitikai terv teljesítésében igen jó munkát végzett a motorkerékpárjavító-részleg, valamint a lakatosrészleghez tartozó épületbádogos brigád. A készárutermelésben — ami érmékben több mint 9 millió forintot I tett ki — a gyártmányom önköltségének kedvező alakulása biztosította a jövedelmezőséget Az Év eleje óta sok helyen hallani: újra és újra benyitnak a szövetkezetek kapuin olyanok, akik eddig máshol keresték meg kenyerüket. Körösladányban pedig olyanról beszéltek, aki erre az évre annyi növényt vállalt művelésre, amennyit évek óta a munkában rendszeresen részt vevők szoktak. Azelőtt, hol az epéje fájt, hol valami más; tízórás munkanapot számítva, egy évben olyan negyven napnyit dolgozott csak. És elmondják, hogy az újonnan belépők közt sok a 30—35 éves. Nincs semmi különös dologról szó. Egy folyamatból fakad ez, az MSZMP politikájából, amely a társadalmi fejlődés állapotához igazodik mindig. A IX. kongresszus határozata „töményen” fejezi ezt ki. Ebből ere- deznek azok a jelenlegi kormányintézkedések, melyek a mezőgazdaságot, a falut macasabb fejlődési fokra segítik. Már a korábbi intézkedések és a szövetkezeti emberek szorgalma többek közt az orosházi járásban azt eredményezte, hogy a 23 tsz- ből nincs egy gyenge sem, húsz van jó és három közepes s a közösből származó jövedelme egy- egy gazdának 1965-ben a járás átlagában 15 ezer 800 forint volt, 1966-ban pedig 18 ezer 309. Forrása ennek a növekedő hozamok. A csanádapácai Haladásban kukoricából 28,9 mázsa májusi morzsoltat takarítottak be holdanként 1966-ban, a gádorosi Dózsában meg cukorrépából 282 mázsát. Így válnak a régebbi és az új intézkedések egy nagy folyammá, mely a szocializmus teljes felépítésének irányába visz mindent. Igen, mindent. Az új agrárintézkedések sem csak a A Hűtőipari Országos Vállalat Békéscsabai Gyáregységének dolgozói termelési tanácskozásaikon megvitatták ez évi termelési programjukat és felajánlásokat tettek a Nagy Októberi Szorialis- ta Forradalom 50. évfordulójának tiszteletére. Vállalásaik középpontjában a „Szocialista munka gyáregysége” cím kiérdemlése áll. A hűtőház 1967. évi 508 vagonos termelési tervének megvalósítása érdekében elhatározták, hogy a múlt esztendőhöz képest 15 százalékkal több nyereséget érnek el, ami egymillió 800 ezer forint éregy főre jutó termelési érték 10 százalékkal haladta meg a tervezettet, s ez az átlagkeresetben is megmutatkozott. A szövetkezet vagyona 323 ezer forinttal emelkedett. A tiszta nyereség csaknem 8 millió forint, amelyből több mint 300 ezer forintot fizettek ki részesedésként. Ez 37 napi i keresetnek megfelelő összeg. A szövetkezet 1967. évi termelési terve 19 millió forint, 3 millióval több a tavalyinál. A közgyűlés befejező akkordjaként a szövetkezet vezetősége 45 dolgozónak — köztük öt olyannak, aki tavaly ment nyugdíjba — pénzjutalmat, 40-nek pedig könyvjutalmat adott át faluért valók, hanem a városért is. Ha csupán a bővebb ellátást említjük, melyet a mezőgazdaság adhat, akkor is már érzékletes a város és a falu azonos érdeke. S ha még hozzávesszük, hogy a mezőgazdasági export növekedése ugyanúgy érdeke a városnak, mint a falunak, hiszen nem ennek vagy annak hoznak be árut külföldről, hanem az egész népgazdaságnak, mindenkinek, akkor még érzékletesebb. Különösen, ha megemlítjük, hogy hazánk nem bővelkedik nyersanyaggal. Szóval: az agrárintézkedések egyrészt úgy hatottak már, hogy olyan emberek nyitnak be a szövetkezetek kapuin, akik eddig máshol keresték kenyerüket. Éspedig azért, mert a tsz-gaz- dáknak napról napra biztonságosabb a megélhetésük, megalapozottabb egész jövőjük. Ebbe beletartozik az az idő is, amikor már nehezebbé válik a kapa, hiszen a szövetkezeti tagok nyugellátásáról is intézkedett a kormány. Ezért is van az, hogy az orosházi járásban januárban és februárban 421 munkabíró kérte felvételét a szövetkezeti tagok sorába. Ebből Csanádapácán 63- an, Gádoroson 68-an, Nagyszénáson 85-en. Ez újabb igenlése pártunk politikájának, mint ahogy az is az, hogy sehol a járásban nem tudnak olyan szándékú emberről, aki máshová kívánna menni dolgozni. Hatvanötben ilyen is volt. Igaz, az a kö- rösladányi gazda, aki akkoriban ritkábban fogta meg a kapanyelet, mint sok társa, most már annyi művelnivalót vállalt, hogy tízórás munkanappal számolva meglegyen az évi 159 munkanapja. féket jelent. Költségszintjüket 2 százalékkal javítják. A felajánlások szerint az idén a gyorsfagyasztott összes termékek 91,5 százaléka lesz I. osztályú, illetve exportképes. Ezt a célkitűzést jobb munkaszervezéssel, gyorsabb ütemű nyersanyagszállítással és a felvásárlásnál a gondosabb válogatással kívánják elérni. Az idén tartósított áruiknak 75 százalékát exportálják, ugyanakkor a múlt évihez képest 33 százalékkal akarnak többet értékesíteni a belkereskedelem számára. Az idei tapasztalatok alapján azt kérik az üzem dolgozói, hogy a külföldi szállítások minőségi ellenőrzését bízzák rájuk, a MERT (Nemzetközi Minőségellenőrző Szerv) csak szúrópróbaszerűen ellenőrizze munkájukat a jövő év elejétől. Ehhez természetesen kiváló minőségben szükséges dolgozniuk egész esztendőben. A nyersanyagok ■ szakszerű átvétele, gondos tárolása, a beérkező termékek ütemes feldolgozása révén mintegy 500 ezer forintot kívánnak megtakarítani, a csomagoló- és egyéb anyagok megtakarításával pedig 20 ezer forintot. Az egészségügyi és munkavédelmi óvórendszabályok gondosabb megtartásával azt tervezik, hogy az egy főre eső baleseti napok a múlt évhez képest 2 százalékkal csökkenjenek. Végül pedig az üzem állandó dolgozói vállalják, hogy az idén a „Tedd szebbé és egészségesebbé üzemed’' mozgalomban átlagosan 8 társadalmi munkaórával csinosítják munkahelyük környékét. v. j. A tiszta nyereség: 8 millió forint II nyereségrészesedés: 37 nap Cserei Pá! II hülSháziak vállalása: 1 millió 800 ezer többletnyereség
