Békés Megyei Népújság, 1967. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-22 / 69. szám

INI. március 22. 4 éttrStL Ma már jogászok, újságírók, osztályvezetők az egykori kollégisták — Emlékezés a húszéves Kulieh Gyula Kollégiumbon —­im. március 13-én ajakit Jtwg i Békéscsabán, a Gyulai út 2. szám j alatt az Achim L. András Népi i Kollégium. Húsz éve aimak, hogy szegénypariasz.t gyermekek be­léptek a kollégiumba, hol szállást és ellátást kaptáik. Erről emlékez- ! tünk meg a Szabadság téri Kulieh Gyula Leánykollégiumban pénte­ken este. Vendégeink, Fodor Ma* ria, Koós Júlia, Csőn tör Jórsei.' ott voltak hajdan az alapító tagúk között. A régi kollégi sták akiitori éle- i lökről beszéltek nekünk, mai koi- íégistáimak. „Első helyünk a mai MA V- koilégi um padlásán volt, amelynek berandeeiése négy fal- bői, két ablakból, egy ajtóból állt Mikor megkaptuk a Gyulai úton ; levő Beliczay-kastélyt, a költöz- j kődés abból állt, hogy átvittük aj 'Balrnazsálcol. amit otthonról hoz- ! Kink” — mondták . Ilyen körülmények között indult j el a kollégiumi élet Békéscsabán. j Aztán többen, mindig többen me- ; részkedtek a kollégiumba. Mikor | mér huszonnyolcán voltaik, köz­tük érettségizők, általános iskola- j sok, megkezdték a szervezett munkát. — Megalakítottuk a diáktaná- csot — mondta Csöntör József — és kijelöltük a különböző felelő­söket. Mivel szakácsnőnk nein volt, így mi főztünk egy nwsófa- sékban. A különböző felelősök pe­dig beszerezték a pártoló tagok­tól az adományokat. A katona­ságtól kaptunk vaságyakat, a Schneides* cégtől hetente kétszer tojást, az. Elhagyott. Javaktól bú­torokat. Végül, kaptunk ; egy igaz­gatót és egy gondnokot. A gond­nok a gazdasági ügyék mellett, ha ráért, ki Is takarított. 1947 szeptemberébe» aiakült meg 14 lánnyal a Deák utcában a Lorántffy Zsuzsanna Leánykol­légium. Most már együtt dolgoz­tak, szerveztek, tanultak és szó­rakoztak. „Együtt jártunk sfflocáogrufálni és falu járásra. Sokszor gyalog, stráükocsin vagy teherautón meiv tünk a faluba. Műsort adtunk, utána ismeretterjesztő előadást tartottunk. Néha ott aludtunk a kultúrteremben, sokszor jöttünk vissza, éjjel. Mmdezak mellett részt vettünk a mozgalmi mun­kákban és tanultunk,” Ekkor már többször változtak az igazgatók, a gondnokok. A város már biztosított szakácsnőt te. Az étrend nem volt változatos, és mindig igen silány. Említettek egy ünnepi fogást: reggeli dupla adag tejeikévé, ebéd levesnek sűrű, pörköltnek híg, vacsora m»rgari- nos kényéi’. Az 1949-es év végén kiosztottak hat kiváló tanuló ér­demrendet, közülük öt a kollégis­ták mellére került. Mikor (elosz­lott a népi kollégium, saéteaúród- talk a tagok. — Nehéz lenne kollégiumi ta­lálkozót szervezni. Sokan közü­lünk jogászok, újságírók, osztály­vezetők. Az Eötvös Loránd Tudo­mányegyetem tanársegédje, a Kék fény c. műsor riportere is közülünk került lói — mondta Csöhtöv József. A beszámoló után Lásktó Ist­ván, a Kulieh Gyula Fiúkollégium igazgatója is megemlékezett koft­Csokíbaba meg a többiek Jól sikerült farsangi jel­mezbált szervezett Szarvason az Óvónőképző Intézet KISZ- szervezete. Elismerő tapsot kaptak a hallgatók ismerősei­től, rokonaitól a ragyogó jel­mezekért, valamint külön er­re az alkalomra betanult da­lok nagyszerű előadásáért, A zsúfolásig megtelt intézeti ebédlőben a zenekait Szász Tihamér vezényelte. A zsűri nevében Ben csík Endre inté­zeti tanár osztotta ki a jel­mezverseny díjait. Akik részt vettek ezen az esten, biztosan nem sajnálják a fáradságot, még ha az ország legtávolabbi vidékéről jöttek is ei. A csokíbaba.,. Az ifjúság ünnepe A Kommunista Ifjúsági Szö­vetség most ünnepli fennállá- aának 10. évfordulóját. A jubi­leum nemcsalt azért jó alkalom a vtazotekinlésre, mert kerek évfordulóit esetében ez amúgy i« szokásos. Tíz év ugyanis egy if­júsági szövetség életében azt je­leníti, hogy ennyi dő alatt az ak­kor még nagyon fiatalnak szá­mító alapító tagok is a 30-as évek határához értek. A mosta­ni KISZ-tagok tehát zömében már újabb nemzedék képviselői, akik .egészen máé körülmények között veszik át tagkönyvüket. s végzik munkájukat a szerve­zetben, mint alapító társaik. 1957. március 21-én tartotta a KISZ alakuló nagygyűlését az Erkel Színházban. Az esemény­ről beszámoló tudósítások egyi­ke tavaszi ünnepnek nevezte a szövetséget életre hívé pártba- tárossá* kihirdetését. Valóban nem nehéz jelképet találni ab­ban a tényben, hogy az ifjúsági szövetség éppen a hivatalos ta­vasz első napján rendezte újjá .sorait. A tavasz és a fiatalság egyaránt ígéret; és tíz év táv­latából már világosiin látható, hogy a KISZ valóban megúju­lást hozott, a magyar fiatalok életében. Történelmünk során a fiata­lok mindig szép részt vállaltak a társadalmi fejlődésért folyó küzdelemből. Utalhatunk itt az. 1845-as szabadságharcra, amely­nek elindítói „Márciusi ifjak*’ néven kerültek be a történelem­be. A Tanácsköztársaság idő­szaka alatt te az első sorokban harcoltak a magyar fiatalok, ugyanúgy, mint a felszabadulás utáni években, antiker az ifjú­ság új iránti igénye soha nem látott mértékben teljesedhetett be. Hálás feladat tehát a fiata­lokkal való foglalkozás, de fele­lősségteljes is. A KISZ megala­kulásakor elsőként az ifjúmun­kások, , purasztt’íalalok és diákok jelentkeztek a szövetségbe. A KISZ első nagy demonstráció­ján azonban, az emlékezetes 1957-es május elsejei tömeg- tüntetésen már sereggé növeke­dett a kék ingéé, piros nyakken­dő« lányok és fiúk tábora, ez­zel is látványosan bizonyítva, hogy a magyar fiatalok a pro- letárha tatom, a népi demokrá­cia hívei. Az elteli évek esefltenyei egy­aránt érdekesek es tanulságosak. Az első önkéntes ifjúsági építő­tábor például 9 éve nyitotta meg kapuit a Hímsá»ban. Akkor még maroknyi, de lelkes egye­temistáikból álló csoport, ütött ott tanyát, .hogy egy csatorna építésével segítséget nyújtson a mezőgazdaság fejlesztéséhez. Az­óta a csatorna elkészült, s a több tízezer holdnyí, korábban elmocsarasodott földterületen ma mór hasznos mezőgazdasági termelés folyik. A mozgalommá terebélyesedett építőtoborozások jelentősége azonban túlnő ereit. Nemcsak bizonyította a fiata­lok segutókészBégét, hanem a nyári szünetben eltöltött közös munka »órán közelebb kerültek egymáshoz a városi é» a falusi fiatalok, s ami a legfontosabb; ízelítőt nyújtott én nyújt a fia­taloknak a munka öröméből. A falusi ifjúság 'körében Is egyre nagyobb súllyal érezhető a szövetség szervező ereje. A jól működő KISZ-szerveretek az átalakulóban levő szocialista fa­jun is a politikai, kulturális étet, jelentős tényezőivé váltok. ' Rokonszenves vonása a KISZ- életnek az újabb és újabb for­mák keresése. A meghirdetett jélszók ée akcióprogramok min­dig a legaktuálisabb problémá­kat tükrözik. Ugyanakkor a Kommunista Ifjúsági Szövetség magára vállalta a fiatalság ér­dekelnek védelmét, képviseletét. Ha valaki segítségért fordult a KISZ-hez, nyitott ajtókat talált. Az idei április 4-1 ünnepsége­ken is ott lesznek a KXSZ-íía- Utiok. Azok, akik a szövetség alapító tagjainak számítanak, ma már legtöbb esetben csak szemlélői lesznek az ifjúkommu­nisták felvonulásának. Ez a ter­mészet rendjéből következik. A közös célok azonban egy életre egyesítik azokat, akik a KISZ kibontott zászlaja alá sorakoz­tak. B. B. I. légiumi éveiről. „Mi is jártunk kunyeráini ház­ról házra, még a paphoz te el­mentünk krumpliért. A pinceiben azonban krumpli helyett egy hor­dót csapoltunk mag.” Derűs 'lég­körben folyt tovább a beszélgetés. Csöntör József kérésünkre elmon­dott egy pár díákceínyt azaal a fel­tétellel: „Ha ti nem fogjátok al­kalmazni!'’ így hallottunk a régi csínyekről ás megnyugodtunk, hogy ők te csak diákok voltak. A kérdések és válaszok egymás után peregtek, kifogyhatatlan volt az emlékezés fonala. Megérlelődött berniünk a gondolat, hogy megkeressük a többieket is, mert tudni szeret­nénk, hogyan alakult a „Gyulai úti történet" szereplődnek az élete. Szucsán Mária Kulieh Gyula Leánykolléíáum. A prímás és a kártyavető nej... Pintér István: Egérfogó SS módra _ Dokumentumregény — 10. Nem jött közbe légiriadó. Egy fél óra sem télt el, sa vezérigaz­gató urat jól Ismerő főpincér egy 35 év körüli férfit vezetett Bornemissza asztalához. — Jó napot, Isten hozta! — ra­gadta meg Bornemissza a férfi kezét, — Engedje meg, hogy szemé­lyesen te bemutatkozzam, Pet­ries vagyok. Jan Petries. — Foglaljon helyet — muta­tott asztalánál helyet Bomemísz- sza, — Ha kívánja, szerbül vagy horvátul is beszélgethetünk. Tu­dok valamit ezeken a nyelve­ken. Tudja, a monarchiában ha­jóstiszt voltom, Sorhajóhadnagy­ként szereltem le. Onnan vagyok mondhatnám barátságban a kor­mányzó úr őfőméltóságéval... Petries kényelmesen elhelyez­kedett a széken. — Főúr, két konyakot! De há­romcsillagos legyen! — rendel­kezett Bornemissza az odasiető pincérrel. Egy kis csend támadt. Petries szemmel láthatóan nem tudta, hogyan kezdje a beszélgetést, de a temperamentumos Bomemtez- sza segített, — Eigentlich, kedve* öcsém, nem azért vagyunk itt, hogy csak konyakozzunk, nemde? 1 Nagyon örülök, hogy végre szemtől szembe ülhetek egy igazi parti­zánnal! Petries megrázta a fejét, — ön téved. Én nem vagyok partizán. Pejacsevieh gróf úr in­tézője vagyok. Bornemissza nyugtalan lett. — Ha jól értettem telefonon, ön azt mondta,-hogy a gróf úr abban az ügyben küldte hoz­zánk, amiről szó volt... — Igen, igen. Arról van szó, amiről szó volt... Sehogyan sem haladt előre a beszélgetés. Szerencsére a pin­cér hozta a konyakot, alpakka tálcán helyezte le a márvány- asztalra. Bornemissza azonnal megragadta a poharát. — Hát akkor előbb talán igyunk, kedves öcsém, Az én ne­vem annyit jelent, hogy Bor­nemissza, de azt nem, hogy a konyakot nem iszom meg! . Jót derült saját széliem észé­gién. Petries is megragadta a maga poharát. — Eigentlich, kedves öcsém, a legjobb lenne, ha brúdert in­nánk — mondta a verérigezga- tó. — Biztosan én vagyuk az idő­sebb. Szservusss! Hozzákoocintotta a ma®» po­harat. Petiteséhez, aki viszonozta ü „szervusz”-! Mindketten fel­hajtották az italt, Ax italtól felbátorodott a hor­váti. — A gróf úr azért küldött — mondta —, mert én összekötte­tést tudok teremteni a partizá­nokkal. Hogy miként és hogyan, az Utók. A fejemmel játszom... — Én is, kedves öcsém — bó­logatott Bornemissza. — Eigent­lich, ennél a Gestapónál soha­sem lehet tudni... — Vállalom, hogy megüzenem a partizánoknak: küldjenek va­lakit tárgyalni Budapestre. — Hát ez az. A legjobb lett volna, ha mindjárt magaddal ás hozod őt, kedves öcsém. Eigent­lich, az oroszok mór Erdélyben állnak, És éppen most olvastam az újságban, hogy mejánt tá­madni készülnek, A várban úgy ítélik meg a helyzetet, hogy so­káig nem tudunk ellenállni. — A partizánok biztosítékot

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom