Békés Megyei Népújság, 1967. március (22. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-22 / 69. szám

HU, március 28. 4 s Szerda Cérna az egyenlítő körül Jó hosszú az a cérna, ami vagy lsét és félszer körülcsavarható az öreg föld derekán. Kicsi szám, mégis nagy dolog, ha elmondhatjuk: újabb száz munkaalkalommal többet tud nyújtani városunk egyik üzeme. Hogyan kerülnek ezek egymás mellé? Akkora a zakatolás, hogy nehe­zen viseli el az ember füle, amíg — hozzá nem szokik. Utána már beszélgetni is lehet mellette. Százával, eprével peregnek az oreók. Fürge kezű, vizsla szemű asszonyok, lányok haladnak fel s alá a fehér orsók, fehér főné lak erdejében. Vigyázzák a gépeket. Venezia és Cord A Békéscsabai Pamutszövő hár­mas csarnokát a múlt év közepén kiürítették. Leállt az üzem. A dolgozókról gondoskodtak, más helyen, hasonló körülmények kő­sóit kaptak munkát. A transzmissziós meghajtású gépek további üzemelése életve­szélyét lett volna. A hármas csőr­nek halálra volt ítélve. Most mégis feltámadt. Viták, tanulmányitervek, közbe­lépnek a megyei szervek, az üzem vezetői tanakodnak: mit kéne tenni? Végül is cémázóüzesnet létesítettek a hármas csarnokban, miután előzőleg megerősítették, s kijavították a fagerendás födém- szerkezetet. Mint mondják, a cér- máaőmasinák kevésbé dinamikus gépek. Mitykő János gyártásvezető: — A hónap elejétől folyamato­san beindítottuk a cémázógépe­ket. Április elején mind a hat üzemben lesz. Hogy ez mit jelent? Több mint száz asszonynak, lány­nak munkát és az üzemnek je­lentős költségjavulást. És a vásárlóknak? Szöveteket. Duvetin, Venezia és Cord kelmét, különböző férfi pa­mutanyagotoí, női ruhaszövete­ket, melyeket a békéscsabai üzem­ben gyártanak. Kifizetődő... A eérnázégépek üzembe helye­zése nemcsak kényszermegoIdát. A gyárnak előnyős, hogy a szövés­hez szükséges alapanyagot — leg­alábbis az egyik igényesfajta j áruhoz szükségeset — maguk ké­szítik. Ha teljes kapacitással ter­mel majd az új műhely, 1800 or­só dolgozik és naponta 2 ezer ki­ló cérna készül itt. Először a me- zőbenényi gyárat, majd pedig sa­ját magukat is ellátják. A cérna- készítés kifizetődőbb munka, mint a szövés. A tervek szerint éppen a oórnázóüzem járul hozzá, hogy deficites gyáregységből nyeresé­get legyen a békéscsabai. Nem beszélve arról az előny­ről, hogy nem kell igazodni a 1 kooperáló fonodákhoz és növek- ; szik a munkaigényes cikkek rész­aránya. Ez a vezetők véleménye. Ss ! mit mondanak a felújított üzem dolgozói? Még egy kis rutin A gépek, között han% ráaka- j dunk Botyámszki Pálra. Fiatal ember s ezért hat furcsának, amit i mond: húsz éve ebben a csar- j nokban dolgozik, ö a művezető. í — Korábban természetesen a szövéssel foglalkoztam. Szerencsé­re azonban a technikumban ala­posan megtanultatták velünk a szakma minden ágát... — Nem okoz tehát különösebb gondot a cémázómunka sem. — Legföljebb a rutinban ven még egy kis hiány. Az a jó, hogy ügyesek a dolgozók. Persze nem i ért egy átképzés tanfolyam, hl- | szén legtöbbjük a háztartásból j Jött | Amire figyelni kell ! Ez pedig': a szálszakadás. Sonkoly Jánosáénak is az a véleménye, hogy szerencsés cse- I rét csinált. Eddig ugyanis a Gyu­lai Harisnyagyárban dolgozóit, kérnek, hogy az emberüknek nem történik baja. Én könnyen utaztam, én horvát állampolgár vagyok, nekem szabályos útleve­lem van. De az ő emberük mi­ként jut el Budapestre? Bornemissza gondolkodott. — Eigentlich, kedves öcsém, nem megoldhatatlan a dolog. Már valami motoszkál a fejemben.1 Persze, ezt nekem niég megkell beszélnem odafent a várban. Délután beszélek a kormányzó fiával. Remek pofa a kis Hor­thy... Régi barátok vagyunk. Nagy szívességet tettem néki... Ha akkor nem jelentkezem ná­la, kidobott volna egy csomó pénzt. — Nem is tudtam, hogy a kor­mányzó úr fia részt vesz az üz­leti életben. Ha a gróf úr sza­vaira jól emlékszem, akkor most politikával foglalkozik... — Most igen, de a húszas évek végén a magyar—egyiptomi banknál volt. És azt akarták csi­nálni, hogy építtetnek egy nagy komphajót, amely Szulinában, a Duna torkolatánál fedélzetére vette volna a dunai uszályokat és így érték volna el a hajók át­rakás nélkül a levanted kikötő­ket. Én akkoriban dunai hajós- kapitány voltam. Értek én a fo­lyamhoz is, a tengerhez is. El­mentem a magyar—egyiptomi bankhoz, kerestem a kis Hor­thy), aití ott ült az igazgatóság­ban, hivatkoztam a papára, hogy ismerem őt Pólóból, szóval, azonnal jól megértettük egymást. Eigentlich, tengerészgyerek őis, nem igaz? A komp terve léket kapott, inkább bérbe vettük az Appolinaris—III-at, egy ócska teknőt. Harmincháromban Rot­terdamból felhajóztam vele Bu­dapestig... — Szóval, megnyerte a csatát... — Eigentlich, igen. Még sokat vacakoltak, de akkor már tud­tam, mit kell csinálni. Ha valaki akadékoskodott, mondtam, hogy i megyek fel a várba panaszra. Tudtam, az öreg ’Horthy épp olyan tengerbolond, mint én. A fia meg igazán kellemes pofa. Addig verekedtem* amíg a MFTRT végre megrendelte a Budapest j Duna-tengerjáró ha­jót. Négyszázhetven tonnás, kót- csavaros. Ezzel kezdődött a Du­na-tenger járó hajózás. Én meg azóta a tengerhajózás és a sza­badkikötő főnöke lettem. És gyakran találkozom a kis Hor- thyval. Amikor a gróf úrtól ígé­retet kapott, hogy segít, engem hívott közvetítőnek. Neki na­gyon vigyázni kell. A vár tele van német ügynökökkel... Petries nevetett. — Mintha béke lenne! Itt ülünk a Duna-parton, jó konya­kot Iszunk és egy ilyen békebeli magyar úr, mint te, kedves bá­tyám... (Folytatjuk) ami nem volt rossz, csak sokat kellett utaznia. — Voltunk Pesten tanulmá­nyozni, mit hogyan csináljunk. Ennél a munkánál a legfőbb do­log a figyelem. Ha elszakad a szál, gyorsan közbelépni... Sovány Lajosné viszont nem meet került ide. Tizennyolc éve a békéscsabai üzem dolgozója. A cémázó azonban neki is újat ho­zott. Üj beosztást. Elvégezte köz­ben az iskolát s ő lett az üzem­technikus. Epilógus Az asszonyoknak, lányoknak ide-oda röpköd a tekintetük,1 se­besen jár a kezük. Átlag hétszáz „fejet” ellenőriz egy-egy dolgo­zó. A csarnok még magán viseli az átalakítás, a szerelés, a kőműves- munkák kisebb-nagyobb nyoma­it Itt gépalkatrészek hevernek, amott egy homokdomb, nincsenek még bepucolva a falak. A kicsiny, fehér orsók azonban szédületes sebességgel pörögnek. A zajhoz szokni kell a fittnek. Égy nap alatt annyi cérna ke­rül innen — 100 ezer kilométer hosszú —, hogy átérné az öreg föld derekát Persze, ha valaki venné a fá­radságot, hogy körül tekerje. Vájd» János Audio-vizuális továbbképzés Mezőberényben A közelmúltban pedagógus továbbképzést tartottak Mező- berényben a Petőfi Sándor Gimnáziumiban. A továbbkép­zés keretében. Butsí Róbert nyelvtanár tartott audio-vi­zuális bemutatót A sikeres bemutató után a résztvevők megvitatták az órát, megálla­pítva, hogy az új módszer létjogosult kisebb, nem tago­zatos rendszerű osztályokban te. A meaőbenényS nyelvi labo­ratórium mintájára kívánják létrehozni nyelvi termüket a szeghalmi gimnázium pedagó­gusai. Az igen termékeny to­vábbképzés eredménye volt még, hogy négy gimnázium csatlakozott a rrvezőberényi- hez, hogy elősegítsék az 1967 -68-as tanévben egy teljes programozott nyelvi anyag összeállítását, illetve azt, hogy a megye összes gimnáziumai­ban a második osztályos anya­got audloabzuália módszerrel oktassák. Egressy István előadóművész Békés megyében A televízió egyik közismert bemondója, Egressy István előadóművész hétfőn meg­kezdte „Mai magyar költé­szet" című előadássorozatát Békés megyében. Március 23- án este 7 órakor Békéscsabán, a megyei könyvtárban látják vendégül, ahol eredeti műso­rának programján kívül a Ta­nácsköztársaság és a KISZ jubileumi évfordulóiról is megemlékezik. Az előadóművész 14 Békés megyei irodalmi klubban lép fel. Sarkadi számvetés gazdag program kíséretében Délelőtt vezetőség választó kül- 1 a megyei átlagos 71 forintos for- döttgyülést, délután cukrász- és galom között. A zsúfoltságon so- vendéglátóipari termék bénulta- kát .segít a Sarkadra tervezett tót, terítési versenyt, este pedig magyamóta-estet rendezette Sar­kad és Vidéke Körzeti Földmű­vesszövetkezet A krónikás csak néhány mo­mentumot ragad ki az esemény- sorozatból. Elsősorban az igazga­tóság beszámolójából azt, hogy a vezetése alá tartozó sarkadi, sar­kad kereszt úri, kötegyáni, méhke­réki és újszalontai boltegységek az 1963. évi 72 milliós forgalmu­kat tavaly év végéig 89 millióra növelték. Sarkadon a múlt évben minden egyes lakosra 4043 forint forgalom Jutott annak ellenére, hogy a vásárlóerő mintegy 26 százaléka Gyulára és Békéscsa­bára vándorolt áruház felépítése, s az, hogy az idéh Sarkadkeresztúron, jövőre pedig Méhkeréken korszerűsítik nagyobb arányban a boltegysége­ket A földművesszövetkezetek ke­reskedelmi üzemága 1,8, a ven­déglátóipari üzemága pedig 1,2 millió forint tiszta nyereséget ért el az elmúlt évben. A cukrász­ipart és vendéglátóipari termék­kiállítás, továbbá a terítési ver­seny is arról tanúskodik, hogy Sarkadon is .vannak mesterei az íftyencíalatoknak. Zsílák Sándor- né, fiatal cukrász létére, első dí­jat nyert a nagy műgonddal elké­szített dobos roláttal és a tavaszi desszertszeletekikeL Korábbi ki­A sarkadi eseménysorozaton részt veit Boros Gergely, a MÉSZÖV igazgatóságának elnöke, s többek között elbeszélgetett Sajti La­jossal, a sarkadi Haladás Tsz elnökével, aki 1948 óta tagja a földmű veesz ö vetkezetnek. S még van egy annak ellenére, az, hogy az öt község területén levő 49 boltegység túlságosan ki­csi és zsúfolt. Az egy eladóra eső évi lebonyolított forgalom 1741 000 forint volt a megyei át­lag 1 462 000 forinttal szemben. Sarkadon az egy négyzetméterre jutó összforgalom 46 100 forint volt a megyei 37 500 forinttal szemben. Még szembetűnőbb a különbség a sarkadi cipőbolt egy négyzetméterre eső 134 forint és állításokon oklevéllel és pénzju­talmakkal ismerték el tehetségét. A díjnyertesek között szerepel megyei és országos versenyeken Török Erzsébet, Rupert Lászlóné és a SZÖVOSZ által rendezett Szakma Ifjú Mestere verseny III. díját nyert Zolnai Ferenc fel­szolgáló. A terítési versenyen most második díjat nyert két fel­szolgáló társával, Dobi Imrével és Ceglédi Lajossal. K. I. Ketten a terítési verseny második díjának nyertesei közfii: jobb­ról Zolnai Ferenc, balról Dobi Imre. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom