Békés Megyei Népújság, 1967. március (22. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-15 / 63. szám
» # • ^ 1987. március 15. J Szerda Eredményes volt tavaly a kölcsönzés és szolgáltatás megyénk fmsz-eiben Gyorsul a tavaszi munkatempó szerte a megyében Megyénk termelőszövetkezeteiben és állami gazdaságaiban megA kevermesi Lenin Tsz-ben érdemes lépcsőzetesen értékesíteni öt évvel ezelőtt láttak hozzá a megye földművesszövetkezetei a szolgáltatási és kölcsönzési ágazat (kialakításához. Jelenleg 25 kölcsönzőbolt működik a községek lakosságának megelégedésére. Az említett 25 kölcsönzőbolt közül tizenegyben a meghibásodott erős- és gyengeáramú háztartási gépek, illetve készülékek vehetők igénybe, emellett a tisztításra váró ruhák begyűjtését is bonyolítják. Ugyanakkor további 156 boltban és vendéglátó egységben található meg a kölcsönzés és szolgáltatás kisebb-na- gyöbb formában. Megyénk földművesszövetkezeted nagy fontosságot tulajdonítottak már kezdetben ennek az új tevékenységnek. A szolgáltatás és kölcsönzés bevezetésével nem a bevételt tűzték célul, hanem a falusi lakosság, mindenekelőtt a termelőszövetkezeti asszonyok otthoni munkájának megkönnyítését. Másrészt az volt a cél, hogy a távolabb eső községekből ne kelljen a járás- vagy a megyeszékhelyre utazni egy meghibásodott rádióval, televízióval. A kölcsönzésbe bevont eszközök értéke jelenleg meghaladja a kétmillió 760 ezer forintot. Jó kapcsolat alakult ki az utóbbi években a MÉSZÖV és a GEL- KA, illetve a Békéscsabai Patyolat Vállalat között, amelyek a földművesszövetkezeti szolgálta tó(Tudósítónktól) Hagyomány már Endrődön, hogy a község veteránjai, vagy ahogy nevezik őket, a „tizenki- lencesek”, minden év márciusában összejönnek, s szerény ünnepség közepette, közösen emlékeznek az akkori viharos eseményekre. Ez évi találkozójukat szombaton rendezték meg az ímsz vendéglőjében, mely alkalomból a más parancsát át kell vinni a gyakorlatba”, hogy „ne maradjanak ezek elvont Jelszavak”. Ez az ifjúság nem a kórmányhatóságoktól kért audienciát, hanem arra szólított fel, hogy „tisztázni kell, mit jelentett március 15-e 1848- ban és mit... tanít a' mának?” „Azt — hogy rendezzen a szabadságszerető magyar ifjúság — pártállásra és társadalmi rétege- ződésre való tekintet nélkül — közös március 15-ét szerte az országban”. Nagy volt a készülődés. A szociáldemokrata pártszervezetekben és a szakszervezeti csoportokban gyűjtés folyt koszorúk vásárlására. Rajzhoz értő fiatalok transzparenseket, képeket készítettek. Az SZDP vezetősége viszont — mint évek óta már annyiszor — a belügyminiszter felszólítására visszakozott. A rendőrséggel várható összecsapástól visszariadt. Tulajdonképpen a mozgalom nagy sikerétől ijedt meg. mivel abban — joggal — a kormánypártoló, tárgyalásos politikájától való gyökeres eltérést, népi akciók kezdetét fedezte fel. Hátba támadta az egész mozgalmat, cserbenhagyta a részvevőket. A Népszava március 14-én és 15-én a „várható rendőrségi közbelépésre” hivatkozva a Szakszerveze‘i Tanács és az SZDP vezetőségének közös álláspontját ismételte: a szakszervezetek nem vesznek részt a tüntetésen, sőt megtiltják a szervetevékenységet vannak hivatva elősegíteni. Ma már a megye 38 községébe járnak ki a GELKA szerelői, hogy kijavítsák a szövetkezeti begyűjtőhelyeken összegyűjtött tv-, rádió- és egyéb villamossági készülékeket. A műit évben például 11 164 készüléket gyűjtöttek be javításra a szövetkezetek, amelyeknek javítási értéke jóval túlhaladta az egymillió forintot. A készülékeknek mintegy 90 százalékát a helyszínen javították meg. Elismeréssel beszélnek a megyében létrehozott, mosásra és vegytisztításra váró ruhák 16 begyűjtőhelyéről is. A szolgáltatásnak ez a formája 1966-ban több mint 285 000 forint forgalmat bonyolított le. Ez a tevékenység a múlt évben 43 százalékos emelkedést ért el 1965-höz viszonyítva. Többek között Dévaványán 48, Battonyán és Szeghalmon 28 —28, Füzesgyarmaton 24 ezer forint forgalmat bonyolított le a földművesszövetkezet patyolati begyűjtőhelye. Tavaly a megye 13 községében 1 millió 848 ezer forintot fizettek be külföldi és belföldi utazásra. Legtöbbet a békési, a kondorosi és a tótkomlósi IBUSZ-kirendelt- ségen. A földművesszövetkezetek társasutazási kirendeltségei erre az évre kétmillió forint utaztatási forgalom lebonyolítására tettek ígéretet. Balkus Imre hozzátartozókkal és meghívott vendégekkel együtt 160-an jöttek össze. Az ünnepségre eljött barátai, volt harcostársai közé Hu- nya István is, aki rögtönzött beszédében felelevenítette az end- rődi kubikosok küzdelmes életét, a munkanélküliség keserűségét és azt a harcot, melyet közösen folytattak a szebb és boldogabb holnap reményében. zett munkásoknak az egyéni bekapcsolódást is. A tüntetést mégis megtartották. Délelőtt a Vasas-székházban rendezték a szociáldemokraták hivatalos ünnepségét. Az érkezőket a kapuban ifjúmunkások fogadták, súgva közölték: „délután 3-kor a Petőfi-szobomál”. A pártvezetőség tilalma ellenére az „ifik” továbbszervezték a tüntetést. Délután háromra munkásoktól, diákoktól «feketéllett a Pe őfi-szo- bor környéke. Megkezdődött a koszorúzás, sorra helyezték el a Történelmi Emlékbizottság, a szak- szervezetek, üzemek, diákszervezetek, ifjúmunkáscsoportok koszorúit. Petőfi a „hivatalos Magyar- ország’.ól” még soha ennyi koszorút nem kapott! A tér közelében rendőrszakasz állt beavatkozásra készen. Aztán valaki elkiáltotta magát: „Menjünk a Kossuth-szo- borhoz!” S a tömeg elindult az akkori Mária Valéria utcán (ma: Apáczai Csere u.) a Kossuth Lajos tér felé. S a hömpölygő emberáradat felett — becslések szerint tízezren lehettek — kibontott transzparensek követelték a „Békét!”, a „Független, Demokratikus Magyarországot”, s azt, hogy „Hozzák haza katonáinkat!”. A szűk utcában felerősödve szállt a kiáltás: „Le a háborúval!”, „Békét — kenyeret!”, „Egy katonát se Hitlernek!” A hangvihar megrázta a Duna-parti szállodasor ablakait, s az ablakok mögül az előkelő szállodák magas gyorsult az időszerű tavaszi munka. Bár a belvízelvezetés még mindig gondot okoz a mély fekvésű táblákon, a jobb talajokon azonban kifogástalan minőségű magágyba hull a tavasziak magja. A tótkomlósi Haladás Tsz-ben például huszonöt traktor és ugyanannyi lófogat segíti a munkát. Eddig 200 holdon tették földbe a kora tavasziak magját. Nagy gonddal készül a vöröshagyma termesztésére szánt területen a magágy: amint felmelegedik a föld, rögtön elültetik a hőkezelt dugványt a hagymatermesztő brigádok. Gróf Tisza István siratására harangoztak 1918-ban Geszten, amikor október 31-én forradalmi katonák megölték a volt miniszterelnököt. Személyében a gyűlöletes rendszeren álltak bosszút. így kezdte emlékeit idézni a már 74 éves, de jó erőnek örvendő Balogh János. Ahogy közben felállt a kanapéról, őszbe csavarodott feje csaknem találkozott a szoba mennyezetével. Ám az sem alacsony, hiszen új ház ott a Kossuth utcában. De hát Balogh János is az első sorokban állt a katonaságnál. Ahogy beszélt, meg-megslmogatta őszes bajuszát, értől duzzadó kezén és egész lényén az örökös munka, és küzdelem látszik. Arról a mindennapi küzdelemről kérdezgetem, és ő féleségével, Terus nénivel együtt sorolják az életüket. Hogyan? Nem is szakítom őket félbe: — Szóval, harangoztak vészesen, dühítően és mi szaladtunk öten a rangú német vendégei félve te- kin .ettek az utcára. A Lánchídnál a közben odaérkező rendőri erősítés várta a menetet és elzárta a továbbvezető utat. A tömeg a „Himnusz”-t énekelte. A rendőrök egy pillanatig tanácstalanul álltak. Még sohasem kelleit olyanokat szétverniük, akik a Himnuszt énekelték. A rendőrtisztek parancsára aztán gyorsan működésibe lépett a gumibot és a kardlap. A tömeget feloszlatták. Sokakat a téren álló rendőrfőkapitánysági épület őrizetes celláiba tereltek. Kis csoportoknak, kerülő utakon mégis sikerült eljutniuk a Kossuth-szo- borhoz. Ott azonban már a rendőrök körülzárták a 48-as szabadságharc vezérének, szobrát, és senkit sem engedtek a közelébe. A rendőrkordonnal körülvett Kossuth-szobor szimbolizálta: milyen volt a helyzet Magyarországon 1942 március idusán. S ha csak néhány ólára is sikerült a magyar népnek igazi hangját hallatnia, ezen a délutánon ez a kiáltás erősebbnek bizonyult az elnyomók minden han- dabandázásánál. Amikor hazafias lelkesedéssel emlékezünk ezen a napon 1848 márciusának ifjúságáról, hasonló büszkeséggel emlékezhetünk késői utódaikra is. akár huszonöt esztendeje, 1942 március 15 én, nemzeti történelmünk sötét na' aiban bátran kér iselték a jövő Magyarországát. Dr. Ságvári Ágnes történész a vetésen kívül hozzáláttak az őszi kalászosok tavaszi ápolásához. A fejtrágyázást már befejezték, most a szakemberek táblánként bírálják el, hogy melyik táblán kell fogasolni, melyiken más módszert alkalmazni. Ebben a jó hírű szövetkezetben valamennyi erőgép munkába állt. Az újkígyósi Aranykalász Tsz-ben ötven vagon vetőmagburgonya csírázik. Az előcsíráztatott burgonya a tapasztalatok szerint sokkal korábban hoz termést s jó áron értékesítheti a szövetkezet. Az Aranykalász Tsz ugyanis 300 holdon termel burgonyát s anyagilag haranghoz megállítani, mert Tisza Pistára harangoztak. Egyik honfitársam még azt is mondta: „Gyerünk komám, gyorsan, a háborúba sem harangoztak siratót.” Megállítottuk a harangot. Nem érdemelte meg annak csdlingelé- sét. Én tudom, itt születtem, ebben az alig másfél ezer lakosú községben. A gróf Tisza család Horthy alatt a geszti határ majdnem kizárólagos ura volt. Ez aztán meglátszott a falu gazdasági és társadalmi fejlődésén is. A „geszti bolond”-nak nevezett fiatal gróf. több mint négyezer hold földet bitorolt. Abból Rakovszky Iván — pesti ember volt — 1600 holdat bérelt, ketten tehát a község fele területét uralták. Ami megmaradt, azon tengődtek a ki- sebb-nagyobb földdel bíró parasztok, akiknek nem volt mást tenni, elmentek az urasághoz dolgozni. Én is ott voltam, nem mondom, szeretett is a gróf meg az intéző; húsz embernek elöljárója voltam. De meddig szeretett? A Tanács- köztársaság kikiáltásáig, azután [ jött a fekete leves. A gróf 56 botot veretett a talpamra, és még húsz vöröskatona-társamnak is. Hiába, szerencsétlenek voltunk — elbuktunk. Ez aztán végigkísérte nyomorúságos életünket. Kellett nekünk Geszten születni ... Terus néni, aki a maga 68 évével is frissen, gyorsan mozog a sparhelt körül, így egészíti ki elgondolkodó férjét: — Nem mindegy, hogy hol született a szegényember, Geszten vagy Zsadányban? Most meg grófnak nem jó születni — és széleset mosolyog hozzá, aztán tovább sorolják életútjukat. A hosszú szünet után Balogh János veszi át a szót. — Mindenesetre vigasztaló, hogy én is ülhettem törvényt ott, ahol engem megbotoztak. 1945-ben töra termést. Hasonló módon szakaszosan vetik a cukorborsót is, hisz ebből a jól jövedelmező növényből 600 holdat vetnek. A betakarítás, a feldolgozó üzem folyamatosságot kíván. A békéscsabai Lenin Tsz-ben már elvetették a kora tavasziak magját. Most a későbbi vetésék alá készítik a magágyat, ezenkívül hat gép szórja a hungazánt a kukoricaföldekre. A Lenin Tsz- ben ugyanis jól bevált a kukoricaföld hungazinnai váló gyomtalanítása s most nagyobb területen alkalmazzák ezt a módszert. —A— vénybíró lettem a gróf-nélküli község akaratából. — Nem akarom a szép lelkűt megjátszani, de mikor az első bombák leestek országunkra is, bizony olyan kettős szomorúság fogott el; nem élég a nyomorúság, még a háború is elpusztít mindent. A hamuvá égett városokat, falvakat ugyan mikor és ki építi újjá? Ma mór sok mindent jobban értek, mint közvetlen a háború- után. Nem tudom, a szenvedések valóban nemesítik-e az embert, de az biztos, hogy érettebbé tett bennünket... — így mondta: — Nem lehet elfelejteni sohasem, amikor először magunk ültettünk magunk közül vezetőt abba a községházába, ahol annyi megaláztatás ért bennünket. Én is odakerültem 1954-ben, amikor megválasztottak tanácstagnak. Azóta is az vagyok. És most újra itt a választás, jelölni akart a 18- as körzet. A jelölőgyűlés itt volt nálam, a lakáson. — Miért akartak jelölni?— Talán azért, mert a kastélyt ott fent, csak most szeretem igazán, amikor gyermekek játszanak a parkban, amikor egy szál leszakított virág nem a grófnő kezébe kerül. Meg talán azért, mert nem mentem él szó nélkül semmi mellett... A két karom munkája is tett ahhoz, hogy megbecsüljenek. Terus néni folytatta a be nem ' jszett gondolatot... — A jélöiőgyűlésen ő állt fel, a János, hogy megköszönje a bizalmat, és helyette a termelőszövetkezet fiatal könyvelőjét, Balogh Lajost javasolta tanácstagjelöltnek. Elfogadták, ő mint fiatal, folytassa március 19-e után ott, ahol a 74 éves Balogh János abbahagyta . . Rocskár János Felemelek a tíahánv!eívásár’á$: árakat: i szabolcsi és a debreceni dohányét 25—30 százalékkal a kertiét 22. a szuloki és Havanna dohányét 33, a hevesi zölddohányét 50 százalékkal A felemelt felvásárlási árak, kedvezményes természetbeni juttatások, ingyenes védőszer- és permetezési költségtérítés mellett érdemes dohányt termelni. Kössük meg mtelőbb a dohánytermelési szerződés^ 148 Hunya István az endrődi veteránok között A gróf-nélkali község akaratából...
